2010. július 29., csütörtök

fényjáték. #2

photo by: Attila Glück. : )




2010. július 28., szerda

o_O.

pár másodperc alatt dőlt bennem össze egy régóta tervezett és majdnem felépített fellegvár. az a fellegvár, amire mindent feltettem. erre alapoztam meg az életemnek elég jelentős pilléreit. összedőlt. és én most romokban heverek, kétségbe esve és fogalmam sincs mihez kezdjek.
---
hát igen. ennyi. kár volt reménykednem és előre örülnöm. hogyan is lehettem ennyire hülye?! hogyan is hihettem azt, hogy alapozhatok valamire ami annyira bizonytalan?! nem tudom miért... de én azt hittem, hogy ez egy tutibiztos és szilárd dolog. de nem lett az. és én megint a szarban ülök.


nem jött össze a munka. nem fogok tudni dolgozni augusztusban.
basszus csak 3 hetet csak HÁROM hetet szerettem volna dolgozni. már az is rengeteget segített volna.
ha ezt előre tudom, hogy kurvára nem fogok megint dolgozni a nyáron, akkor idén nem lett volna hegyalja. rengeteg pénz ment el, amit mondjuk a jogosítványra kellett volna költeni, de óó majd úgyis dolgozok augusztusban.
100.000 forint van már benne ebben a jogosítványban. ha nem csinálom meg a forgalomvizsgát, akkor elúszik 100.000 forint, mivel le fog járni az egy év. és nincs pénzem. anyunak sincs. semmi pénzünk nincs..... annyira bíztam ebben a munkában. simán be tudtam volna fejezni belőle a jogsit, és még az októberi hollandiai útra is tudtam volna vinni.. de most.. csak ülök a nagy szarban azon gondolkozva, hogy miből tudnék pénzt csinálni. sajnos semmi ötletem sincs.
kétségbe vagyok esve és jön a depresszió. ha most elúszik a jogsim... soha többet nem lesz. max 10 év múlva.
hogy is bízhattam ebben az egészben? hogyis gondolhattam, hogy ez így menni fog? miért nem gondoltam, hogy ez így túl egyszerű? miért hittem ennek az egésznek?
egy idióta vagyok. méghogy tuti hely meg munka. persze. tudhatnám hogy az ilyen sose szokott összejönni, csak nagy duma. nekem lőttek. ennyi.
már utolsó pillanatban máshol sem lesz munka.
most örökre megjegyzem. nincs segítség, nincs szerencse, nincs véletlen. nem szabad senkire és semmire számítani. örökkön örökké csak a kételkedés és törekvés. nincs idő megpihenni.

2010. július 27., kedd

fényjáték.

*♫♫♫.

2010. július 26., hétfő

milehetettvolna.

viharközeleg.
már itthon, de most nem írok beszámolót erről a fantasztikus hétvégéről, amit Tornyospálcán töltöttem Reb barátunknál Balázzsal, Maszattal és Danival. :D
az majd a héten valamikor.
igen, tudom, hogy még hegyaljáról sem írtam. fogok.
: )
most csak a szokásos összevisszaság.
---
21:30.
jelenleg egyedül vagyok, nemsokára jön Balázs, itt alszik, de ebben semmi szokatlan sincs, hisz mióta nyár van éjjel nappal együtt vagyunk. (mintha amúgy nem lennénk. :P)
hm belegondolva eléggé kipihentük magunkat. ma 13:00-kor keltünk fel.
tegnap jöttünk ugye haza, Balázs hamarabb jött mint mi, mert neki mennie kellett roadolni a P-boxnak. bizony bizony. :D
Balázs a P-box road. : )

tehát egykor keltünk, most ment haza nemrég, 7 körül. aztán most mindjárt jön vissza. már várom. :D
.
hmm gyere fát dönteni. most annyira nem érzem magam a földön. de úgy kell fát dönteni, hogy senkise féljen. bizonyám. hogy senkise féljen...
: )
- - -

felkavarom.felkavarodom. :D igen annyira tipikus. az a bizonyos megszelidítem-megbánom. nekem csak poén neki vajon mennyire fájhat? nem bántom nem sajnálom. nem sajnáltatom magam. magam adom, neki megadom magam.
felkavarom.felkavarodom.megkövetem.megkövetelem.
meggyújtom.eloltom.meggyújtom.eloltom....
megadom megadom neki megadom magam.
keveredek.belehabarodok......
magam adom. -_-

---
ha körbeültetném a szemeim árkát, csaknem elfelejthetném, amit ő is csak sejt. de ez a szétszakadt szemhéj segít, hogy beláss, be a szemeim árkán túl, ahol én úr volnék, aki zaboláz. mondj igent, vagy fordítsd ide a haladást, hisz ugyanoda tartunk, ahol ez a tartás már nem elég. hova tűnik el már, s mire lesz mentség ez a félig rágottság?
fáj a jutalom, fáj, ha harapom, fáj, ha igazán rajtamaradok, fáj, ha feled és fáj, ha terel és fáj, ha mindenki ugyanazt mondja: ‘Szólj, ha neked is vájja szemeid és fáj, ha odakintről se szólnak’ pedig a feledés adta terelés tett vele ugyanolyanná.
kinyit a hastájon át, hiszen ideje jósolni bélből, s ha az igazamat mondaná, akkor sem tennék mást meg igazán fejedelemmé.


  


mindenpontolyanlettahogylenniekellettéspontolyannemlettahogylehetett 
volna...
*♫♫♫.

2010. július 22., csütörtök

nyáriruha.

a mai napom iszonyat zsúfoltnak indult, de valahogy addig csavartam a dolgokat, hogy egész nap itthon lehetek és ápolhatom a testi-lelki egészségem. csak nehogy későn kezdjem el. :P
18:30-kor találkozok Balázsommal a csonkánál, mert elnézünk kowalskimegavega koncertre a főtérre, aztán ha minden igaz megyünk az arinózába. :D 
a kis nyári ruhácskámat fogom felvenni, mert mostmár imádom. :D akkor szerettem meg ennyire, amikor megláttam Balázs arcát, amikor megpillantott benne. :D olyan aranyos vooolt és annyira jólesett. nincs nála aranyosabb fiú az egész univerzumban. :D  
nagyon szeretem.
♫♫♫.

2010. július 21., szerda

###.

- - -
everything in its right place.

♫♫♫

szerelem. ♫

- elromlott a gépezet? megint? 
- igen. talán a fogaskerékkel van baj? vagy azzal a kis hajtókarral? 
- nem tudom. szét kell szedni, és akkor majd többet tudok mondani. 
- mennyibe fog ez nekem kerülni?
- csak annyiba, mint eddig is...
- óh. értem... talán lesz még mit adnom.

*szerelem.
*szereled.
*szereli.
*szereljük.
*szerelitek.
*szerelik.

mindenki ezen dolgozik. 
mindenki szerel. 
mert mindenki szerelmes.

2010. július 19., hétfő

miegymás.

ereimben véres alkohol.
igen, vége. itthon vagyok.
most nem tudok írni, annyi minden kavarog bennem. le fogom írni a kis élménybeszámolómat, csak nem most.. nem tudom mikor.
hm.
elgurult a xanaxom. 
ott akarok állni a nagyszínpad előtt és érezni, hogy minden másodperc gyilkolja a sejteket. érezni, ahogy decibelbácsi lerendezi a fülem. érezni, hogy már nincs hangom hiába ordítok.
aha. aha... én vagyok a fekete billentyű a zongorán. 
itthon vagyok.
nem ragadok, nem vagyok büdös. jelenleg még melegem sincs.
visszatértek a gondok, amik egy hétig nem bántottak. visszatértek a gondok, amikről azt hittem, hogy eltűnnek mire hazajövök. hogyne.
jó volt ott lenni. mire volt jó? fesztivál. ellenőrző kapuk, karszalag meg pass vizsgálat és nagybiztonsági őrök. vigyáztak ránk. egy hétig rácsök mögött. rácsok között. biztonságban a zenémmel. voltam valahol, kontrol alatt.. aki bent volt, az volt valahol és tudta is. 
életérzés.
- - -
gyilkos zenét írok. kiöllek magamból.ne fájjon többé.
ne fájjon többé ami vagy.
---
életképek egy életképtelen életből? nagyjából. és az enyém. minden.
rosszul vagyok? nem, ne hidd. azt hiszem minden a legnagyobb rendben. talán.
csak hiányzik az a megszokott nomádság, amivel egy évre ismét szakítanom kellett. az egész évem azon az egy héten élem. az, ami nekem való. ott az én igazi helyem a világban. egy koszos és meleg sátorban. tombolás. minden porcikám átveszi a rezgést.
ott mindenki mindig más lehet. nem tűnik fel senkinek. és aki elvágja a torkodat, az lesz a hírekben az áldozat. és zenék szólnak. a koncertek, amiknek élek. a zene ami éltet.
te meg a tévét nézed? ő is néz téged. ha az adás véget ér aznap neked is véged.
látni szeretném hogyan kapsz észbe.
már nem az ami volt. én elhagyom e kort. várnak egy szebb világban.
de te csak élj a mában.
így is Wan. sokat keres az én szívem.
.
arcok a tömegben. igen arcok, amik mindig rámtalálnak. vajon engem keresnek? vagy csak a sorsom, hogy mindig farkas szemet nézzek velük? mndgmgtllnk. már megszoktam az utálatot a szemükben. már biztos megszokták ők is az enyémet. már észre sem veszem, amikor kiül az arcomra: "annyira leszarlak. egy jelentéktelen semmi vagy." vagy esetleg aza mármeginttevagy? nézésem. szerintem azt hiszik, hogy valami fájdalmat okoznak, de nem. :D rájöttem valamire. szeretem meglátni ezeket az arcokat a tömegben. mégjobban szeretem, amikor ők látnak meg engem. annyira szeretem, jólesik a gyűlöletük. valahogy energiával tölt fel. igen ezaz. antisocial. csak rájuk kell nézni. :D utálnak, mert jobb vagyok. mindigis felettük álltam, és ez így marad amíg élek. 
.
és az emberek, akikhez közelebb kerültem. igazán szerencsés vagyok. minden szempontból. ezen az egy héten pár embertől kaptam kedves gondolatokat, amik igazán jólestek.
ja és kaptam karkötőt is.
és az az ákoskoncert. epic volt.
hiányzik. az érzés. az életérzés. olyan trú minden.
földkalandilyesmi.
ez most vidám vagy szomorú? most nem értem. most gyors vagy lassú? nem értem. most komoly vagy poén? most akkor tényleg nem érten.
most összeesküvés vagy véletlen? most mi tehetünk róla vagy ő vagy senkisem? én mostmár tényleg nem értem....
minél gyorsabban repülnek, annál jobban nő előttük a távolság.

.
mintha élnél ember.
.

szerelem.
igen.. szerelem.
szerelem? <3
szerelem. <3
<3

szerelem..szereled...szereli...szereljük...szerelitek...szerelik. 

mindenki szerel.mes.
hiába? lehet. de muszáj- belsőkényszer.
megjavít? igen, csak el is ront.

megnyílik a föld.
egy ember ugrik a hídról. nincs harag. csend marad.
úgy hazudsz, mintha tudnád, hogy mi történt.
ránkszakad az ég. mindenki hazudik.
de most nincs baj. nincs semmi..

csak az ereimben véres alkohol.

és többé ne félj. Marika néni fiaként tisztel.
én már többé nem félek.
miegymás.

2010. július 12., hétfő

*izgul.

Holnap reggel, a 6 órási vonattal megyek Tokajba. 
most beszéltem Ádámmal, meg Zolival is, úgy hallottam, hogy kibaszott részegek. :P
kibaszottul remélem, hogy Zoli nem felejt el kijönni elém fél 8-ra az állomásra. :P
mert ha igen, akkor nagyon ideges leszek. :P najó annyira nem. picit.

na emberek. egy hétig csak telefonon: 20/5040911
aki jön hegyaljára, az keressen meg az 5 nap alatt, vagy csörögjön rám.
csók mindenkinek. 
(de igazán csak Balázskának, aki nagyon nagyon nagyon fog hiányozni.)
szeretlekszeretlek. <3. ^^. szissz+nyuff.

*izgul.

2010. július 11., vasárnap

az

hmm. igen.
jó lenne már minimum kedden lemenni, ha már holnap dolgom van.
csak az az ezerforint. sajnálom... :P

Balázzsal minden rendben van. : ) nagyon szeretem. 
viszont egyes emberekben csalódtam. rájöttem, hogy Balázson kívül senki az égvilágon nem tud megérteni.
eldöntöttem, hogy végeztem mindennel. nem fogok több szorosabb emberi kapcsolatot létesíteni ls akkor nem lesznek ilyen gondjaim. a családomon kívül éppen elég, hogy Balázs velem van. senki másra nincs szükségem.
-
el sem hiszem, hogy mindjárt indulok Tokajba :D remélem megtalálom a kedvezményem. :P

egy órával később:
megtaláltam.

2010. július 8., csütörtök

szünet..

mostantól szünetel az egész életem.
el se gondoltam, hogy az eddigi állapotomnál még lehet rosszabb.
--
ráadásul egész nap a malcolminthemiddle-t vártam, erre 2 olyan részt adnak, amit már láttam. -_-

jelenleg semmi értelme nincs az életemnek.
ami volt az is kezd elveszni...
a lilaköd már rég szertefoszlott, mit áltatom magam.
nem tudom leírni ezt az egészet. 
egyszerűen csak fáj. ez az egész.
hogy nem tud szépen rámnézni. hogy nem tud kedvesen hozzámszólni. hiába ugrok a nyakába amikor megérkezik... hiába várom széles mosollyan és öleléssel... ő egyszerűen csak félrelök, vagy éppen leordít, hogy fejezzem már be. meddig lehet még ezt elviselni?
annyira rosszul esik.
napok óta csak bánt. ráadásul alkoholista beütéseket tanusít. úgy érzem, hogy a problémáit alkoholba akarja fojtani. ahelyett, hogy elmondaná azokat.
nem tudom.. nem tudok semmit.
a lényeg, hogy most úgyis jön a hegyalja, egy hétig nem fog látni. talán jót tesz neki.
és nekem is.
...
---
---
és még csodálkoznak a pasik, hogy a lányok miért vannak oda annyira a Twilight könyvekért/filmekért..?????? "hisz az egy nyálas buzis faszság. tele van buzikkal."
csak úgy mondom, hogy minden lány egy olyan szerelemre vágyik. egy olyan igazi meghalnék érted, annyira szeretlekre. egy fiúra, aki nem tud csúnyán nézni, nem üt, és nem ordít. egy fiúra, aki mindent megtesz azért, hogy örömöt okozzon a szerelmének.
---
és lányok, ... 
ilyen pasi NEM LÉTEZIK. sajnálom......

: (

---
de elgondolkoztam... nekem nem is ilyen 'tökéletes" szerelem kell. meg nem ilyen nyálas pasi.
csak annyit szeretnék, hogy valaki legalább annyira szeressen, mint én őt.
viszonozza az öleléseket és a puszikat... a kedves szavakat.
kit érdekelnek azok a hülye veszekedések?.. mindenhol vannak. de csak kicsik.. hülyeségeken.
tudni kellene egymás mellett élni.
miért csinálom én ezt? miért csináljuk ezt az egészet?
érthetetlen.
életet akarok. élni akarok. és olyan akarok lenni, mint 2 évvel ezelőtt...

---

olyan nagyon rég volt már...de néha eszembejut Máté. igen. eszembejutnak a beszélgetéseink... a levelezések.
egy levelét sem töröltem ki. nem tudom miért, nem szándékosan. tudom, hogy ott vannak... nem szoktam őket olvasgatni.
tegnap beleolvastam egybe. : ) és csak mosolyogni tudtam.
akárki akármit mond, én akkoriban tényleg szerelmes voltam Mátéba. hihetetlen az egész, de tényleg mély érzelmek fűztek hozzá... szinte egy éven keresztül visszautasítottam minden fiú közeledését, azt állítva, hogy barátom van. és mennyire úgy is éreztem. és így visszagondolva olyan fura, hogy minden kölcsönös dolog csak a képzeletemben történt meg. de a beszélgetések valósak voltak. és olyan igaziak. olyan igazi... tényleg. mai napig nem tudom, hogy ő hogyan érezhetett irántam. én azt hittem szeret. tudom, hogy én rontottam el mindent, de talán megbocsáthatott volna. 
azok az érzések, amik most rá emlékeztetnek, lehetnek akármilyen nyálasak.... olyanok, mint amit Bella és Edward szerelme kelt bennem... (Twilight)
sajnálom, hogy Máté nem áll velem szóba. nagyon szívesen beszélgetnék vele, csak úgy semlegesen, mint két barát. mert igen. jobb ha bevallom magamnak, hiányzik. 
volt egy természete, ami miatt mindig szeretni fogom. : ) ha utál, ha nem.

prisoner.

bárcsak szünet és szabadság érzésem lenne.
ennek ellenére olyan érzésem van, mintha börtönben lennék.
holott ez hülyeség, mert odamegyek ahova akarok, és azt csinálok, amit akarok, mégis egész nap itthon ülök és megöl az unalom.
Balázs dolgozik, nem ér rá hétköznap. nem hinném, hogy van most akárki is, aki rámszánna egy kis időt, hogy programot csináljunk...
alig várom már a szombatot, hogy anyuval menjünk vásárolni, aztán a keddet, hogy mehessek Tokajba...
már nem sok van hára.

2010. július 7., szerda

mégmindigsemmi.

az egész napot végig szenvedtem, ez így nem mehet tovább. 
majdnem megölt az unalom. hiába neteztem, hiába tévéztem, hiába aludtam, hiába olvastam... egyszerűen azt hittem rosszul leszek. egész nap fetrengtem az ágyon és semmihez nem volt erőm... délután Balázskát hívogattam, hogy ma is aludjon nálunk, és azt mondta , hogy megbeszéljük majd msnen... fél percenként lestem az msnt, aztán nagy meglepetésemre beállított Balázska. : )
tök jó volt, nagyon örültem neki, egészen addig, amíg el nem kezdett kibírhatatlanul viselkedni.
úgy tűnik, hogy nagyon lefárasztja ez a röpke 6 óra semmittevés hétfőtől-csütörtökig. bezzeg, amikor én napi 8 órát robotoltam, az le volt szarva.
na mindegy.
én itt blogolok, ő meg itt alszik (vagy próbál) mögöttem, azzal fenyegetőzve, hogy átmegy a másik szobába. hm, ok.
nagyon szeretem meg minden, de most tényleg jobb lett volna, ha egyszerűen otthon marad és lő egy virtuális puszit msnen. (nem gondoltam h valaha is ilyet fogok mondani. -_-)
előre félek a holnaptól.

2010. július 6., kedd

semmi.

egész nap semmi.
várakozás. várakozás. várakozás.
kámediszentrál agyba-főbe.
várakozás. várakozás.
unatkozás.
fekvés.
iwiw. fészbukk.
várakozás. várakozás.
kínlódás.
- - -
ÖRVENDEZÉS: ---> Balázska karjaiban, végre. ^_^.

délutáni-esti nyufizás... 
békésen szundikálás.

2010. július 5., hétfő

spontán.

magamonkívül.

Balázs reggel meg se hallotta az ébresztőt, pedig egy AK-47 hangjára szokott kelni... nekem az agyamra ment persze. felkeltettem nagynehezen nyúl uraságot, és elküldtem munkába. nagyon aggódtam érte.
egész nap döglöttem, nem bírtam felkelni.
minden maradványt eltakarítottam, mindenhonnan. (a szemét az udvaron egy hegyalja fesztiválos pillanatot idézett fel: utolsó nap, korán reggel a harmatos fűben botorkálsz és mindenhol szemét. : ) hehe.)
semmire sem voltam ma képes. ez egy ilyen nap volt. Zsófival se tudtam beszélni. nem volt erőm.
és hiányzik Balázs... : ( (hiába vagyunk együtt éjjel nappal, ha aztán meg hirtelen nem látom egész napokra..)
...
jobb napokat.

2010. július 4., vasárnap

függetlenség.

szombat:
pihentünk, Balázs füvet nyírt, én a vacsorát csináltam.. eltelt a nap és mégsem sütöttünk anyuval szalonnát.. megbeszéltük, hogy majd máskor. 
vasárnap:
Balázzsal kb. 10-kor keltünk fel, és nem is csináltunk különösebben semmit. Balázs elment a boltba, hogy vegyen pár dolgot az ebédhez, aztán ő el is ment fél 1-re a pt-be.
én nem éreztem jól magam, fájt a fejem, de vártam, hogy Zsófi jelentkezzen, hogy mikor találkozunk.
aztán megbeszéltük, hogy megyünk a békástóra vízipipázni. kocsival jött be, és a nagyállón találkoztunk.
közben Balázs felhívott, hogy szeretne este szalonnát sütni, és hívná Tótit is. mondom, oké persze. 
Zsófival pipa után elmentünk a mekibe, aztán 6-ra odamentünk a teszkóhoz, hogy találkozzunk Balázsékkal. vásárlás, aztán tütüvel haza.
előkészülés, tűzrakás, és szalonnázás. sör. vodka. citromlé.
Zsófi 9 körül hazament, mi pedig hajnalig kint voltunk.
Balázs 3 körül lefeküdt, mert neki reggel koránkelés és munka, én pedig fent voltam Tótival első buszig, azzal hazament, mert nem akart aludni, hogy ne legyen másnapos.
én 5 körül lefeküdtem és rögtön el is aludtam...
- - -

¤kezdhideglennimegyekdobokatűzre.

2010. július 2., péntek

2010. július 1., csütörtök

nsc.

*lilaköd.

[ júliusvan. ] : ) 
 
×××
délután mozi Balázzsal. ^^ 
××× 
már nem emlékszem mikor... talán tegnap. vagy tegnapelőtt... lényegtelen, de... 
..mondtam valamit, amit akkor tényleg úgy éreztem. félelem? megszokás vagy kétségbeesés. nem is tudom mi vett körül. 
de azok az érzések annyira igazinak tűntek. és nem volt fájdalmas. 
tudom, hogy az amit akkor mondtam, a világ legnagyobb szentségtörése...

mostmár jól vagyok. : ) mindig... mindennap rájövök, hogy ez kell nekem. erre van szükségem, én így vagyok boldog. akármilyen rossz történik, nem lehet az élet egy habostorta. 
már rég tudom, hogy a szerelem több annál, hogy csak fogom a kezét. : ) 
életem minden napját lila ködben töltöm, csak néha megfeledkezem róla. 
hiszen én vagyok a legboldogabb ember, hogy megtaláltam azt, akinél nem kényszerülök önvédelemre. akinek lelkem titkos kódját ki merem adni. akit beengedek magamba: ez vagyok, minden jóval, rosszal, nemes és szennyes gondolattal együtt. as ez az egyetlen ember az, akit valóban szeretek. és mindig csak őt fogom szeretni.  
és ott van az is... amit többször átéltem, mégis minden alkalommal, amikor újra megtörténik, csak nézek magam elé... és az érzések kavarognak bennem. meglepettség, csodálat, melegség, szerelem, boldogság... és ez annak a ténye, hogy mindig szembesülök a mély érzéseivel. amikor tiszta szívéből szól hozzám és látom a szemében a félelmet... nem akar elveszíteni. talán soha. néha amikor a legerősebben érzem azt, hogy nem is számítok igazán.. olyankor cáfol rá, és szinte úgy érzem, hogy még annál is jobban szeret engem, mint én őt... pedig ez nagy szó. úgy érzem, hogy talán sokkal erősebben ragaszkodik hozzám, mint én hozzá. és ilyenkor elszégyellem magam... hogy élhetnék én nélküle?... hogy élhetnénk egymás nélkül? : ) sehogy.. már annyi mindent túléltünk, ideje lenne rájönni, hogy minket egymásnak teremtettek, felesleges a sors ellen küzdeni. 
élvezzük az életet. 
szóval a lila köd itt van körülöttem. most is, mindig. ezt nem felejtem el soha. : ) 
szeretlek nyuffmuffom. <3 ne félj, mindig veled leszek. ameddig csak szeretnéd hogy veled legyek...