2013. február 28., csütörtök

pls don't go



I luv u so...

2013. február 27., szerda

utcák-zenék-szagok.


Bizony néha sírhatnékom van amikor végigmegyek bizonyos utcákon, ahol az utolsó kavics is emlékeztet valamire a múltból. Ugyanígy fáj a szívem, amikor beleszagolok a levegőbe és az életem hosszú periódusai játszódnak le újra, egyetlen másodperc alatt; vagy amikor zenéket hallgatok és hirtelen mindenféle érzések, hangulatok térnek vissza a semmiből.

Nehezen viselem a változást, de belehalok az állandóságba. Úgy vagyok az emlékekkel mint az álmokkal: fájnak akkor is, ha szépek.

2013. február 26., kedd

"Everyone's got a hole and everyone's got stiff little fingers"

Értem én, hogy tavaszodik és a nők kezdenek levetkőzni, meg persze dugni jó és hát fontos dolog a párkapcsolat meg a szex, de mégis, valahogy nehezemre esik egész nap azt hallgatni, hogy a fiúk milyen terveket szövögetnek, hogy újabb és újabb nőket teperhessenek le, mert szerintük semmi más nem fontos, csak a veszett baszás mert lássuk be, az ember tulajdonképpen nem más, mint felöltöztetett vadállat.

A mostani lelkiállapotomban szívesebben beszélgetnék életről, halálról és valahogy szeretném érezni, hogy léteznek a kopuláláson túlmutató dolgok is.

előredobozolt szenvedés

itt van egy rohadt nyálas pop szám dalszövege. nem számít milyen zene ez, csak a szövegén gondolkodtam el. vajon tényleg minden férfi utólag jön rá hogyan is kell törődni és szeretni? ...
szinte már már dobozolt séma, sablonos szánalom. SZÖRPRÁJZ MÁDÖRFÁKÖR.
...
Same bed, but it feels just a little bit bigger now..
our song on the radio, but it don't sound the same..
When our friends talk about you all that it does is just tear me down,
cause my heart breaks a little when I hear your name
And it all just sound like..

Hmmm.. too young, too dumb to realize
That I should have bought you flowers and held your hand
Should have gave you all my hours when I had the chance
Take you to every party cause all you wanted to do was dance
Now my baby is dancing, but she's dancing with another man.

My pride, my ego, my needs and my selfish ways
Caused a good strong woman like you to walk out my life
Now I never, never get to clean up the mess I made
And it haunts me every time I close my eyes...

Although it hurts I'll be the first to say that I was wrong
Oh, I know I'm probably much too late
To try and apologize for my mistakes
But I just want you to know
I hope he buys you flowers, I hope he holds your hand
Give you all his hours when he has the chance
Take you to every party cause I remember how much you loved to dance
Do all the things I should have done when I was your man!

...
legközelebb úgy választok, próbálok, hogy ezzel ne legyen probléma. bár a séma szerint a probléma borítékolva, csak kinél mikor, hogyan jön elő. nem szeretném többet átélni, de bízom benne, hogy lesz valaki, aki bebizonyítja, hogy ez a séma nem igaz minden egyes férfira...

2013. február 25., hétfő

politoxikomán

maga megbolondult, hogy mindent kétszer mond. kétszer mondd. arról beszélgetünk, ki hogyan hányta le a cipőjét. meg hányszor. és amikor a space cake. ahogy beszívott az ágy. ahogy space ez a cake. hát persze, hogy másnap beledöglöttünk. szerezz jó sok füvet. gombát. aha. van még pezsgő? mert amúgy ez mekkora faszság már. hogy csak azért. tényleg, miért is? erre koccintunk. massive attack. massive attack. massive attack. fáj a hasam. fáj. valami fáj. a hasam. ja, aha. fáj a hasam. a space cake. massive attack. tracey thorn. tricky. sms. david lynch. protection. olcsó bor. a hasam. na meg. (nem szeretlek-sms) mittomén. részeg. van gogh és az abszint bazmeg.(hogy csinálta?) persze tulajdonképpen. persze tulajdonképpen. persze. tulajdonképpen. bejegyzés vége. már majdnem. én sem olvasom. te se olvasd. ne olvassuk.





bárcsak tudnék írni.


2013. február 24., vasárnap

élet.M

hiába kerestem a szavakat, nem találtam. egyszerre fáj is meg tetszik is, meg szép is minden és szar is és nem találom a helyem sehol, de mégis biztonságban érzem magam. elbújtam a viharok elől, várom a csendet, a jó időt. fényben ülés és széltolás a széléig merészkedés, napfelkelés, parton futás, elbotolás, hanyatt dõlés, elalvás, felébredés, kertben ülés, növénynövés, hátradõlés, napnyugovás, fényben ülés, hunyorítás...

csillagok, csillagok, meleg esték, hosszú séták, lélekérzéstelenítés. szükségem van rá. nem tudom miért, hogyan, mikor, de kell. nagyon...



- - -



a tegnap egy őrült nap volt. olyan amúgy -meg sem történt csak álmodtam- nap. az egész história. rottyon voltam, azt hittem nem élem túl, aztán nagyon is jól lettem. az emberek, hajj ők, szeretem őket. hiányoznak. olyan jó koncertet toltak, a szívem s belefájdult, annyira beleéltem magam. április 13-án ismétlés. 
a hazajutás is vicces volt, nem egyedül, és most egy ideje először nem egyedül aludtam az ágyamban. nem volt ebben semmi hátsó szándék, kivetni való, vagy semmi fura, semmi kellemetlen. sőt. ma délután jöttem rá, hogy tudat alatt jólesett, hogy szuszog mellettem valaki, és ma rossz lesz megint egyedül aludni. nem mintha olyan sok időm lett volna hozzászokni, az agyam mégis megérezte. és most csak kattog, hogy véletlenül se kelljen egyedül lefeküdni. könnyű álmot hozzon az éj... 
szóval összességében nézve hatalmas volt a tegnapi nap úgy ahogy volt. iszonyat jó kedvem volt, nagyon jól éreztem magam. ismétlést szeretnék minél hamarabb. elvonási tünetek, delirium tremens, minden játszani fog. 



adjatok magatokból valamit, szeressetek. én is szeretlek titeket.  ♥ 







♥ ♥ ♥


ez meg így itt maradt a fejemben egész napra:



- - - 

2013. február 19., kedd

ideális.

felhívom alássan mindenki figyelmét, én egy skorpió nő vagyok és hogy ha te bika, bak vagy halak horoszkópú férfi vagy, nyugodtan jelentkezz nálam. :D
vicceltem.
de azért jó lett volna mi? egy skorpió nővel...

:D
szeretés van. 
meg kiégés.

transzplant.

mosolygok, mosolygok, egyfolytában mosolygok. :))))))
nem, nem mentem el ma a koncertre, nem tudom miért. majd szombaton tombolunk egy jó nagyot.
pénteken meg intézeti farsangi buli lesz, lehet elmegyek arra is...


hülyén érzem magam :D mint valami idióta. valahogy be kellene vizsgálni engem is, kár hogy nem tudnak. mint a vérben azokat a gyógyszer szinteket a völgyben meg a csúcsban meg a kettő között, mikor miből mennyi. feromon bomba, meg endorfin hatására néha meg csak egy kis morfinszármazék után. mit mutatnának ki? azt hogy teljesen idióta vagyok kiszámíthatatlan, ingadozó kedélyállapottal, amire nincs semmi hatással, nincsenek összefüggések, ne keresse senki. már én se keresem, csak kiélvezem az aktuális csúcsaimat, majd átvészelem az esetleges völgyeimet.
jó jel viszont, hogy újra érzek valamiféle szikrát e blogolás terén, könnyebben jönnek az általam kedvelt rébuszok, amikbe mindenki azt képzel, amit akar. mindenki úgy érti meg a lelkem, ahogy akarja. :)

lélek transzplantáció előkészületek. eddig minden sikeresnek mondható. a legelső kijelölt donor most nem élő, csak szintetikus, de az előírásoknak megfelel, ellenanyagszűrés negatív.

2013. február 18., hétfő

nosztalgia.

óóó minden mindennel mindenhol, most.
mindenféle érzés kavarog bennem, azok a hosszú séták a kihalt poros utakon zenével a fülemben...
előúsznak, apró bevillanó képek.. fényképek.. a fények képe. de tényleg csak másodpercek, semmi összefüggő. nyár vége van, már majdnem 16 vagyok, megbánás és csalódottság íze a számban.
biciklire fel, tekerni hosszan, leszállni a semmi közepén és nézni ahogy megy le a nap.
zene szól a fejben, és lehet énekelni hangosan, itt úgysem hallja senki. a végén már nincs hangom, de nem bánom, felszabadultság és boldogság járja át a testem ahogy a hűvösödő szél aláfúj a pólómnak.
bár sose érne véget...
biciklire fel, tekerni hosszan, vissza az életbe.
tavaszodik, 16 múltam, nincs semmi, csak menni akarok előre, nem bírok egy helyben ülni.
biciklire fel, tekerni hosszan, leszállni a semmi közepén, egy éppen lekövezett országúton. előttem utánam mellettem erdő, frissen kivirult fák lengedeznek, a napsugár pedig utat tör magának a levelek közt. állok az út közepén, sehol egy autó, sehol egy ember, én ott állok és nézem a kövön fel-fel csillanó napfényt. mosolygok. biciklire fel, egy kevés tekerés után elfogynak a fák, és nincs semmi más csak a mező. leszállok, elhajítom azt a szart és futok bele a semmibe, még mindig zene szól a fejben. életöröm.
mégis többször volt tél, mint ahogy annak lennie kellett volna...
ismét nyár vége van, majdnem 22 vagyok. megbánás, csalódottság és mérhetetlen fájdalom.
motorra fel, tépni a semmibe, amilyen gyorsan csak lehet, ami csak a csövön kifér, a kanyargós utakon, vissza a helyre, ahol régen mindig megtaláltam magam, és mindent, amit kerestem. a helyre amiben sohasem csalódtam. úgy időzítettem, hogy a nap épp lemenőben volt, zene szólt a fejben és vártam az enyhülést... nem jött.


még nem tavaszodik, 22 múltam. nem megyek sehova, itt ülök a gép előtt, beszélgetek, zenét hallgatok és egyre nagyobb mosoly van az arcomon. ez a kis nosztalgia előhozott bennem jót is, rosszat is, és végeredményben semmi negatív.. sőt. őszintén boldog vagyok. : )

2013. február 8., péntek

the worst feeling


all day long.


2013. február 6., szerda

közhely.

Közhely ugyebár, hogy a kiegyensúlyozott élet, harmonikus párkapcsolatok, megfelelő anyagi háttér, stb nem igazán segítik elő a blogolást, a problémák  a hülye emberek, illetve úgy általánosságban véve a düh és a frusztráltság viszont nagyon is. ugyanakkor sajnos egyre gyakrabban érem el a fáradtságnak, a csüggedtségnek és a kiábrándultságnak azt a padlóhoz közeli szintjét, amikor már az írás is egy távoli, nevetséges kis pótcselekvés, amiért a kisujjam sem érdemes mozdítani.

lav m ü k g ó r.