2014. augusztus 20., szerda

whtvr

éljen.

2014. augusztus 18., hétfő

vállatvon

ha már előző posztomban arról nyálaztam, hogy milyen szerelmes tudok lenni egyes zenékbe... érdemes egy mosolyt villantani, mert épp egy ismeretlen (feltehetőleg új) 30Y számot hallgatok, és eszembe jut, hogy amikor még fiatal gimnazista tévénéző gyerek voltam, mennyire imádtam a magyar alter zenéket. kivéve a kvimbit, azt sose szerettem. hát mit is mondjak? maradt pár, amit szívesen meghallgatok néhanap, de most csak nevetek, hogy én hogy hallgathattam nonstop ilyeneket minden nap? .... 

2014. augusztus 17., vasárnap

I want moar

olyan sok mindenbe/mindenkibe vagyok "szerelmes", hogy néha még magam sem tudom számon tartani (ilyenkor nem a bolond férfiakra kell egyből gondolni, hanem mondjuk a naplementére és a csillagos égre).
itt van például ez a fiú, akinek a hangjába és minden nemű zenei munkásságába vagyok szerelmes -de nagyon- mióta csak először meghallottam...



+++

ha minden igaz, még ebben az évben megjelenik egy újabb Apey LP, aminek tiszta szívből örülök...
ilyenkor eszembe jut a kis karcos CD-m úgy 2008-2009 tájékáról, alkoholos filccel ráfirkálva, hogy 'Smoke and a Pretty Kettle' , amikor még csak formálódni látszott, hogy itt jelentős hangsúly lesz fektetve erre az akusztikus témára és mellette tombolni fog a nagy zenekaros felállás is, merthogy az Apey and the Pea nehézségek nélkül felemelkedik a sablonos mocsok felé és életet visz a hanyatlani látszó magyar zene világába... (igen, erről is lehetne írni rengeteget, de majd egy másik alkalommal.)
tehát itt van az Apey akusztik, ami egyébként eléggé háttérbe szorult az utóbbi időben, amitől nem voltam feldobva, (-természetesen imádom, amikor zúznak, de-) nekem szükségem van ezekre az érzelmes témákra is. most megint eszembe jutnak régi emlékek, amikor a 'Like a Knife'-ra sírtam szét a fejem vagy a 'Fade Into You' c. Mazzy Star feldolgozására voltam halálosan és reménytelenül és visszafordíthatatlanul szerelmes, azzal keltem, feküdtem.. és persze arra is szétsírtam a fejem. azt már nem is nagyon fejtegetném, hogy milyen hangosan üvöltöttem hajnalban buliból hazaérve, hogyaszongya "whiskey bottles on the floor.."
imádtam.. jobban mondva imádom az egészet úgy, ahogy van és szeretnék egy olyat, hogy Smoke and a Pretty Kettle Remastered.
ezek után 2010-ben jött a "Feathers, Black Flowers" amitől ismételten eldobtam az agyam.. minden számot megéltem, széthallgattam, sírtam, nevettem, táncoltam, énekeltem, mint valami idióta. az összes számot imádom róla, kivétel nélkül, de ha nagyon muszáj egyet választanom, akkor az a 'Spiders' lesz (és a többi 11).
ekkor volt idő, hogy kétségbe voltam esve, hogy Andris kiköltözött Angliába és mi lesz a zenéléssel, a zenekarral? valahogy megnyugodtam, mert mindig csordogált egy kevés. 2011-ben az Orion maxi 3 remek számmal, majd a következő év végén lett a maxiból EP és felkerült a lemezre egy szintén nagyon jó track.
nagyjából 2 év telt el azóta... nem panaszkodom, mert az Apey and the Pea kemény témái kárpótoltak és kellően kielégítettek, de most már nagyon várom a szóló projekt számait.

na jó, drága feleim, én most akkor balra el.


+++

2014. augusztus 16., szombat

when the sun sits ground

###

~
it's cold, and I can't sleep without your laughter...
###

2014. augusztus 15., péntek

scarcity

ritkán és nagyon nehezen gondolok az olyan dolgokra, amik hiánya félelemmel tölt el...

most nem történt semmi extra, csak annyi, hogyaszongya... az egész család elment egy hosszúhétvégére kirándulni, én meg itthon maradtam, mert dolgoznom kell. minden épelméjű fiatal a bulival párosítja az üres kecót, és én sem gondoltam, hogy problémát fog okozni, de nem kertelek, kibaszottul magányosnak érzem magam. egyedül vagyok.
nem tudom, hogy jobb lenne-e, ha ma sem dolgoztam volna 12 órát, és holnap sem kellene hajnal 4-kor felkelnem.. mégis mit csinálnék? rendeznék egy házibulit? erősen kétlem, hogy rám érne akárki is. csak még jobban beforognék. 
már ott tartok, hogy bekapcsoltam anyu szobájában a tv-t, hogy legalább a megszokott háttérzaj keltette illúzió tartson bennem némi lelket. de gáz.
szánalmas vagyok, hé. csak 3 napról van szó. péntektől vasárnapig. 
gyorsan el fog telni... ma is dolgoztam reggeltől estig (és normál esetben már rég aludnék) holnap is dolgozok reggeltől estig.. munka után kikocsikázok nővéremékhez kutyát etetni, aztán haza. vagy alszok, vagy mégis a nyakamba veszem a várost, fogalmam sincs... vasárnapra nagyon sok programom van, beígérkeztem ezer emberhez, és estére már jönnek is haza....
talán nem is lenne ez az egész, nem is érezném rosszul magam, ha alapból nem lett volna ilyen retkedék hetem, meg talán ha rendben lenne az én mindig mindenben megbotló szerencsétlen lelkem.
na most nevetek. de csak egy picit.
10 ml lidocain egyenesen a lélekbe injektálva, aztán jó éjszakát feleim, balra el.



I look into your eyes.. diving into the ocean
I look into your eyes... falling...
like a wall of stars.

2014. augusztus 9., szombat

daydream nation

akik úgy gondolják, hogy minden mindegy, mert a világ úgyis a vesztébe rohan, azok rossz oldalról közelítik a dolgokat.
nem kell valaminek örökké tartani ahhoz, hogy tökéletes legyen.



###

2014. augusztus 5., kedd

got the music in you.




move baby
I'm in love.