tag:blogger.com,1999:blog-73580749025373297122024-03-19T05:44:06.190+01:00soul - lidocain.Hatóanyag: 3,80 g lidokain 38 g színtelen, alkoholos mámorban.Dettikehttp://www.blogger.com/profile/10305444828598611915noreply@blogger.comBlogger673125tag:blogger.com,1999:blog-7358074902537329712.post-91115516437257688572020-03-01T23:23:00.000+01:002020-03-02T02:26:55.936+01:00{ március elseje }<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #d5a6bd; font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Szombat éjszaka dolgoztam és három betegem volt, ebből kettő osztozott egy kórtermen. Az intenzív osztályokon általában - legalábbis nálunk a központi intenzíven - ritkán vannak olyan betegek, akik teljesen éber és tiszta tudattal rendelkeznek, és még arra is van erejük, hogy beszélgessenek (vagy ha mégis, akkor épp nem szobatársak). </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #d5a6bd; font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Kedves testvéreim az Úrban, arra szeretnék én ezzel célozni, hogy szokatlan volt az egész estés jókedvű párbeszédük az én lélegeztetőgép zajhoz és perfúzor sípoláshoz szokott fülemnek. Ők bizony egész álló nap csiviteltek, ezt alátámasztotta a nappalos műszak is. Este 6 órától legalább éjfélig én is hallgattam a különböző sztorikat (meg is említenék párat, ha jobb kedvemben lennék), de aztán elcsendesültek és átaludták az éjszakát.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #d5a6bd; font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Hajnal 5 óra körül - a műszakom végéhez közeledve - halkan bementem hozzájuk, hogy ellássam reggeli teendőimet. Csak a szokásos rutin, ellenőriztem őket és szorgosan dokumentáltam. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #b4a7d6; font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">- Jó reggelt nővérke! Hogy telt a műszak?</span><span style="color: #d5a6bd;"><span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;"> - szólalt meg az egyik.</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #d5a6bd; font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">- Jó reggelt Imre bácsi, köszönöm szépen, csak eljött a reggel. - válaszoltam kedvesen.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="color: #b4a7d6;">- Köszönjük szépen, hogy vigyázott ránk az éjsza</span><span style="color: #b4a7d6;">k</span><span style="color: #b4a7d6;">a.</span><span style="color: #d5a6bd;"> - felelte a másik.</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #d5a6bd; font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">- Óh igazán nem kell köszönni János bácsi, ez csak természetes. - fordultam oda hozzá mosolyogva.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #d5a6bd; font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Ehhez sem vagyok hozzászokva. A kedvességhez. Mivel kevés beszélgetős betegünk van, még kevesebb köztük az, aki hálás azért, amit teszünk értük. Tudom ezen lehetne órákig vitatkozni... Azért nem kedvesek a betegek, mert szemetek az ápolók, ki vagyunk égve és mi sem tudunk kedvesek lenni. Tudom, hogy ez általában így van, viszont én mindig kedves vagyok. Soha nem beszélek csúnyán senkivel és minden tőlem telhetőt megteszek a legjobb tudásom szerint. Szokták is mondani a kollégák, hogy én vagyok az osztályon a legkedvesebb nővér, ami mindig nagyon jól esik. Emiatt viszont nekem nagyon rossz, amikor a betegek semmibe se néznek és csúnyán beszélnek. Gyakran elszomorodom. Próbálom persze azzal nyugtatni magam, hogy beteg és kiszolgáltatott emberek, akik sokat szenvedtek már, nagyon fáj nekik, rengeteg rossz tapasztalatuk van már az egészségüggyel kapcsolatban és türelmetlenek. Megértem, és azonnal túl is lendülök a sérelmeimen. Hogyne érteném meg, hiszen pontosan tudom miről van szó. Voltam én is rengeteget a másik oldalon. Magam miatt is, Anyu miatt is. Ismét elszomorodom, ahogy belegondolok. Bár jobb lenne a rendszer. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #d5a6bd; font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Közben visszatértem a kórterembe.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="color: #b4a7d6;">- Jaj nővérke, nagyon jó volt az a kis fájdalomcsillapító, amit hozott nekünk este, úgy aludtunk egész éjszaka, mint a bunda. Pont most beszéltük meg, hogy milyen kellemes este volt. </span><span style="color: #d5a6bd;">- mondja János bácsi.</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #d5a6bd; font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">- Látják kedveskéim, mondtam én, hogy hamar eltelik az éjszaka, aztán vizit után már mehetnek is vissza az osztályra, ahol a műtét előtt tetszettek lenni. - rájuk kacsintottam és folytattam a dokumentációt. Volt ott közben szó mindenről. A háborúról, a kemény munkáról a szénbányában, politika, futball minden mennyiségben, majd János bácsi magyarázta izgatottan a snooker rejtelmeit, mert Imi bának fogalma sem volt róla, hogy az mi fán terem. Egyszer csak csend lett. Pár perc hallgatás után, amikor odaértem János bá mellé, hogy az ő papírjait is megírjam, felém fordult és megszólalt:</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="color: #b4a7d6;">- Milyen nap is van ma? </span><span style="color: #d5a6bd;">- kérdi halkan.</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #d5a6bd; font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">- Vasárnap, március elseje. - feleltem</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #d5a6bd; font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Visszafordult a hátára, majd mélyet sóhajtott.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="color: #b4a7d6;">- Napra pontosan 66 éve temettük el édesanyámat. </span><span style="color: #d5a6bd;">- folytatta még halkabban, miközben bennem meghűlt a vér. Feszített idegekkel vártam mi fog következni. - </span><span style="color: #b4a7d6;">11-es volt.</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="color: #d5a6bd;">- 1911-ben született? - kérdeztem suttogva, jött is a válasz: - </span><span style="color: #b4a7d6;">Igen. 43 évesen ment el.</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #d5a6bd; font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Szorító mellkassal bámultam magam elé, és egy gyors fejszámolással tisztáztam magamban a dolgokat. János bácsi 38-as, azaz 16 éves volt, amikor elveszítette az anyukáját 1954-ben. Abban az évben, amikor az én Anyukám megszületett. El kezdett szúrni a szemem és továbbszorult a mellkasom. Itt van ez az öregúr 82 évesen és 66 év távlatában is ez az első gondolata aznap reggel. Letettem a tollat, nem bírtam megszólalni. Ott álltam és repkedtek az emlékek a szemem előtt. Annyi minden végigfutott az agyamon. Szerettem volna elmondani János bának, hogy nekem most halt meg az én drága egyetlen Anyukám 2 hónapja, 65 évesen. Még egy picit haragudtam is rá, hogy ha ő még él 82 évesen, akkor az én Anyukám miért nem élhet? Ezt hamar elhesegettem. Egy hang sem jött ki a torkomon. Meg akartam kérdezni, hogy mit érez? Milyen érzések vannak benne 66 évvel az anyukája halála után? Továbbra sem szólaltam meg. Vajon hosszú évek múlva én is így fogok feküdni valahol egy kórházi ágyban öregen, betegen és ugyanazzal a rettenetes szomorúsággal keveredő fájdalommal fogom megjegyezni egy idegen embernek, hogy ma van Édesanyám halálának vagy temetésének sokadik évfordulója? Egész életemben együtt fogok élni ezzel a leírhatatlan fájdalommal... hogy lehet így leélni egy egész életet? Én ezt nem bírom ki. Mások hogy csinálják? János bácsi hogy csinálta? Meg akartam kérdezni, de nem tettem. Lehet bolondnak tartott volna. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="color: #d5a6bd;">Felvettem a tollat, homályosan láttam a papírt, de befejeztem írni az utolsó mondatot. A bácsik ekkor már rég másról csacsogtak. Odasétáltam az ablakba, lekönyököltem a párkányra és onnan néztem az erdőt, a felkelő márciusi nap első sugarait. Anyura gondolok szüntelen, nem győzöm törölni a lecsorduló könnycseppeket. </span><span style="color: #c27ba0;">Hiányzik.</span><span style="color: #d5a6bd;"> </span><span style="color: #a64d79;">Nagyon.</span></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #d5a6bd; font-family: "times" , "times new roman" , serif;">.</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #d5a6bd; font-family: "times" , "times new roman" , serif;">.</span></div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #d5a6bd; font-family: times, "times new roman", serif;"><br /></span></div>
<span style="color: #d5a6bd; font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><div style="text-align: center;">
<iframe allow="accelerometer; autoplay; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture" allowfullscreen="" frameborder="0" height="125" src="https://www.youtube.com/embed/DALNimNF5Bk" width="250"></iframe><br />.<br />.</div>
</span>Dettikehttp://www.blogger.com/profile/10305444828598611915noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7358074902537329712.post-66944111154835320332020-01-05T21:52:00.000+01:002020-01-06T21:53:11.938+01:00örök tél van a szívemben<br />
<div class="MsoNormal">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;">Amikor 2016 november végén kiköltöztem külföldre... hát az nagyon
rossz volt. Nem a kalandvágy hajtott, és nem is az önállóság kutatása,
teljesmértékben csak az, hogy megpróbáljak könnyíteni a rajtunk uralkodó pénzügyi
nyomáson. Rajtunk, azaz Anyukán és magamon. Csak ketten voltunk. Ketten kellett
megküzdenünk az akadályokkal napról napra, hónapról hónapra és hosszú évről évre. </span><span style="color: #a64d79;">Amikor
kisgyerek voltam jól emlékszem, hogy rengeteg dologra vágytam. Nyilván mindig a
legdrágábbakra, de sosem tehette meg drága édesanyám, hogy ezeket megvegye
nekem. Ettől függetlenül nem szeretnék panaszkodni, nem szenvedtem hiányát
semminek, megvolt mindenem.</span></div>
<span style="color: #a64d79;"><div style="text-align: justify;">
<span style="color: #a64d79;">Fiatal tinédzser koromban már éreztem ennek a súlyát, és felnéztem Édesanyámra,
hogy mennyi mindent megadott a szinte semmi pénzéből. Kifúlásig dolgozott, hogy
mindent meg tudjon nekem teremteni. 13-14 éves lehettem, amikor először hitelt
vett fel, hogy vehessen nekem egy asztali számítógépet. Minden ismerősömnek
volt már, nyilván én is rettenetesen vágytam rá. Nem tudtam én akkor, hogy
milyen áron kapom meg.</span> </div>
</span><br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #674ea7;">Azóta eltelt jó pár év és az akkori hitel kinőtte magát,
megtízszereződött. Sőt mellé gyarapodtak mások is, pl a saját személyi
kölcsönöm. Nem bántam meg az adósságot, Anyukám is tudta, hogy ha nem lett
volna a hitel, szinte semmit sem tudtunk volna megvenni, amire vágyott a
szívünk. Száz szónak is egy a vége, mindkettőnket bántott azért ez az anyagi
teher, ezért döntöttem úgy, hogy elhagyom az országot és szerencsét próbálok.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #674ea7;">Nehezen ment. Rettegtem a gondolattól is, hogy az én drága Anyukámtól
külön legyek. Nem is magamat sajnáltam, hanem őt. Nem akartam, hogy egyedül
legyen. Ki lesz mellette, ha bármi gondja lesz? Mi lesz, ha pont akkor
betegszik meg, amikor én külföldön vagyok?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #674ea7;">2016 december vége egy kegyetlen élmény volt számomra.
Épphogy egy hónapja mentem ki, egyedül voltam, magányosan és az volt életem legelső
Karácsonya, amit az Anyukám és a család nélkül töltöttem. Azt éreztem, hogy ez
a lehető legrosszabb Karácsony, ennél rosszabb nem is lehetne.</span> </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #999999;"><b>Akkor még nem is
sejtettem, hogy 3 év múlva, 2019-ben lesz az eddig megélt és a hátralévő életem
legszörnyűbb Karácsonya is.</b> Egy Karácsony, ami csak kínt és szenvedést hozott.
Néhéz időket éltünk, de nem is gondoltam, hogy már december 23-án este
beköszöntött a soha véget nem érő hideg és elborított a legmélyebb sötétség.<o:p></o:p></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Dettikehttp://www.blogger.com/profile/10305444828598611915noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7358074902537329712.post-7221409630527362742020-01-03T21:48:00.000+01:002020-01-06T21:48:20.237+01:00mint a nehéz tengerek<br />
<div class="MsoNormal">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #a64d79;">Van ez a gyomor tájékáról jövő nagyon mély és sötét
marcangoló fájdalom, és az a bizonyos szívbe markoló jeges érzés, amikor
rájössz, hogy nincs többé… Nincs kihez hazasietni. Nincs kit felhívni. Nem
hallod a hangját már soha többet. Nem szagolsz bele mélyen a hajába, miközben
erősen magadhoz szorítod. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #a64d79;">Hmm… szinte már nem is emlékszem az illatára. Ilyenkor nagyon kétségbeesek,
hiszen még olyan kevés idő telt el. Mit fogok még ezután elfelejteni? Úgy
érzem, hogy az emlékeim épp szétgurulni vágyó üveggolyók. Ezer irányba,
hozzáférhetetlen helyekre.</span></div>
<o:p></o:p><br />
<div class="MsoNormal">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #674ea7;">Villognak a képek a félig lehunyt szemem előtt. Mosolyog és
gondtalan az arca, aztán hirtelen sötét lesz minden és mérhetetlen a fájdalom.
Lélegeztetőgép zaj, monitorcsilingelés és a kábelrengeteg. Minden, ami a
munkahelyem jellegzetessége, ami eddig teljesen természetes volt, most a
keserves gyötrelem jelképévé vált. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #674ea7;">Egy pillanatra megint boldog minden, nyaljuk a fagylaltot, egymásba karolva sétálunk,
és nagyon szeretjük egymást… Ülök a halálos ágya mellett, zokogva s
tehetetlenül szorítom a kezét. Nem szorít már vissza. Még ver a szíve, de
mélyen alszik. Felkészül az útra, amire nélkülem, nélkülünk kell elindulnia. Próbálom
elengedni, de nem megy ez olyan könnyen. Gondolkodom, hogy mi mindent meg
kellett volna tennem neki, milliónyi gondolat és szó, amit el kellett volna
mondanom, amíg még volt rá lehetőségem. Könnycseppek peregnek le az arcomon,
amikor belátom, hogy elkéstem. Mindig mindenhonnan elkések.</span></div>
<o:p></o:p><br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #999999;">Már nincs kihez hazasiessek, nincs kit felhívnom. Nem beszél
már hozzám soha többet, mert három végtelennek tűnő napja itt hagyott. Ez a
pusztító rettenet, szavakkal leírhatatlan kín sem csillapodik egyhamar. Bár
felébredhetnék és megszűnne ez a szenvedtető lidércnyomás.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #999999;">Nem ébredek fel… <i>csak vergődök, mint a nehéz tengerek.<o:p></o:p></i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Dettikehttp://www.blogger.com/profile/10305444828598611915noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7358074902537329712.post-58971478140212967792018-04-05T23:38:00.000+02:002018-04-06T02:53:11.210+02:00the day I die<div>
<span style="color: #d5a6bd; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">Kétezertizennyolcáprilisöt.</span></div>
<span style="color: #76a5af; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">Rögtön csapjunk is bele a közepébe, de előre szólok: ez sötét lesz.</span><br />
<div>
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="color: #76a5af; font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span>
</span><br />
<div>
<span style="color: #76a5af; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">Szánalmas vagy sem, mostanában egyre többet gondolok az öngyilkosságra. </span></div>
<div>
<span style="color: #76a5af; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">Ha visszaemlékszem 'gondtalan' tinédzser éveimre, már akkor is sokszor eljátszottam a gondolattal, de mindig feltettem a kérdést, hogy mégis mi lehet annyira kilátástalan, hogy az ember képes legyen kioltani a saját életét. Mindig arra a döntésre jutottam, hogy ez semmiképp nem az én megoldásom. Akármennyire is mélyen voltam, az sosem volt halálosan komoly, még ha az akkori énem úgy érezte is. Mindenből volt kiút előbb vagy utóbb. </span></div>
</div>
<div>
<span style="color: #76a5af; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">Arra is emlékszem, hogy - <i>mint maga ellen is lázadó fiatal</i> - megfogant a gondolat a fejemben, hogy majd ha eljön a bűvös <b>huszonhét</b>, lehet véget vetek mindennek. Volt egy olyan érzésem, hogy addigra biztos fog történni valami, amivel nem bírok el. Milyen teátrális. Persze röhögtem is magamon, nem is gondoltam komolyan, de amúgy nem is vicces. Mintha valami nagy divat lenne 27 évesen elpatkolni. </span></div>
<div>
<span style="color: #76a5af; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">Azóta nagyon sok minden történt. <i>Nem alakultak olyan jól a dolgok.</i></span></div>
<div>
<span style="color: #76a5af; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></div>
<div>
<span style="color: #c27ba0; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">Most itt ülök egy idegen szobában, egy majdnem üres és még idegenebb házban 2300 kilóméterre mindentől, ami egykor az egész életemet jelentette. 27 éves vagyok. Az évek úgy rohantak el felettem, hogy észre sem vettem. Boldog vagyok? Megközelítőleg sem. Elértem akármit is, ami említésre méltó? Nem mondanám. </span></div>
<div>
<span style="color: #76a5af; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></div>
<div>
<span style="color: #76a5af; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">Megpróbálom ezt az aktuális helyzetet és hogy mit érzek a legérthetőbben körülírni:</span></div>
<div>
<span style="color: #76a5af; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">Vegyük a 21 és fél éves énemet, aki kikerült az iskolapadból és elkezdett dolgozni. Ezt nevezném a felnőtté válás első küszöbének. Akkor kezdtem elindulni lefelé a lejtőn. Nyilván a saját bőrömön tapasztaltam, hogy milyen a nagybetűs élet. Végetért egy kapcsolatom, ami még úgy is komolynak nevezhető, hogy igazából totál gyerekek voltunk egymás mellett. Óriási űrt hagyott maga után. Persze azt gondoltam, hogy majd rámtalál az igaz szerelem és boldogabb leszek, mint valaha. Ez sosem történt meg. Jöttek a dolgok egymás után, szép lassan elvesztettem a legtöbb barátomat is, ami persze csak nekem volt köszönhető. Szimplán megszakítottam a kapcsolatot velük, de nem szándékosan. Már ez is annak volt a jele, hogy valami nagyon nincs rendben velem.</span></div>
<div>
<span style="color: #76a5af; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">Eljött egy kritikus pont, elhagytam az országot. </span></div>
<div>
<span style="color: #76a5af; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">Tegyük fel, hogy ekkor elaludtam és elkezdtem álmodni. Most azt gondolod, hogy de jó neki, biztos világot látott és megtapasztalt csodálatos dolgokat. Szép álmot álmodhat. Tévedsz. </span></div>
<div>
<span style="color: #76a5af; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">Elaludtam és elkezdtem álmodni a legszörnyűbb rémálmot. Mégtöbb barátot elvesztettem. Éltem a kegyetlen valóságban, az igazi nagybetűs életben. Persze, voltak benne kellemes részek is, és a legnagyobb nehézségek ellenére is tömérdek reménnyel a szívemben keltem fel minden reggel egy jobb élet érdekében. </span></div>
<div>
<span style="color: #76a5af; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">Nem sokkal később jött a kritikus pont még kritikusabb pontja. Egy hír ottholról, ami fénysebességgel hajított be a legmélyebb gödörbe. <i>Anyukám rákos</i>. Tessék? Nem. Az nem lehet. Az én Anyukám nem lehet rákos. Ő nem. Annyira közel állunk egymáshoz, hosszú évek óta csak ő van már nekem. Csak Ő és én a világ ellen. Te ezt nem is értheted. Konkrétan semmi más értelme nincs az életemnek, nincs senkim, nincs semmim. Az nem lehetséges, hogy ő is magamra hagyjon...</span></div>
<div>
<span style="color: #76a5af; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">Most sötét van. Nagyon hideg van. Felnézek és nem látom a kiutat. Néha erőt gyűjtök és megpróbálok kimászni, de nem sokra haladok, megcsúszok és még mélyebbre zuhanok. Hogy lehetséges ez? Egy gödör, ami csak egyre mélyül. Azt kívánom, hogy bárcsak felébrednék végre. Bárcsak véget érne ez a kegyetlen rémálom. Felébrednék hideg verítékben úszva, kimerülten, egy nagyot sóhajtanék és azt mondanám: uhh.. nagyon rosszat álmodtam. Folytatnám a kis szánalmas, de azért még ugyan boldog életemet abban a tudatban, hogy fiatal vagyok és még előttem az egész élet. Amikor még tudtam, hogy borúra derű jön és minden a legnagyobb rendben lesz.</span></div>
<div>
<span style="color: #76a5af; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">Még mindig álmodom. Nem gondolom, hogy egyhamar felébredek. Nem hiszem, hogy kimászok a gödörből. </span></div>
<div>
<span style="color: #76a5af; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></div>
<div>
<span style="color: #76a5af; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">Itt ülök ezen a sötét helyen fényévekre a boldogságtól. </span></div>
<div>
<span style="color: #76a5af; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">27 éves vagyok. Vajon ez lesz az utolsó évem? </span></div>
<div>
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="color: #76a5af;">Április 5 nem az én napom volt az elmúlásra, de</span><b style="color: #e06666;"> meglehet.</b></span></div>
<div>
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></div>
<div>
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<iframe allow="autoplay; encrypted-media" allowfullscreen="" frameborder="0" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/eKTv6LfnR7g?rel=0" width="540"></iframe></div>
Dettikehttp://www.blogger.com/profile/10305444828598611915noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7358074902537329712.post-36795468415439312892018-04-04T00:50:00.000+02:002018-04-06T00:50:46.852+02:00üdv újra <span style="color: #e06666; font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Hihetetlen, hogy már majdnem három éve nem írtam új bejegyzést. </span><br />
<span style="color: #e06666; font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Ez a blog éveken keresztül volt a helyi érzéstelenítőm. Aki rendszeres olvasóm volt, az tudja hogy a bejegyzések 80 százaléka picsogásból állt, minden értelemben. Mintha annyira rossz életem lett volna. Nem volt az amúgy, de nem kell ezt magyarázni. Az, hogy megint itt vagyok ennyi idő után, nem jelent mást. Biztos azt gondolod, hogy nagy a baj. Így lenne? Én sem tudom még biztosan, de majd együtt kiderítjük...</span><br />
<span style="color: #e06666; font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Üdvözöllek ismerős idegen, ez itt a lelki szemetesládám. reloaded</span>Dettikehttp://www.blogger.com/profile/10305444828598611915noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7358074902537329712.post-81549242741328841682015-05-27T20:39:00.000+02:002015-05-27T20:39:54.803+02:00F_CK all I need is U<span style="color: #e06666;"><b>aki unja már a nyavalygásom, most távozzon, mert ismét nem tudok más egyébbel szolgálni.<br />- kedves tévénézőgyerekek, közérdekű közleményünket láthatták.</b></span><div>
<span style="color: #e06666;"><br /></span></div>
<div>
<span style="color: #e06666;">nem elég, hogy meg vagyok veszve a szokásos szerelmi problémáim miatt, most a munkahelyemen is ki akarnak készíteni. mindenkinek gondja van, és mindenki velem akar műszakot cserélni. csak ezen a héten kétszer vagyok átírva más miatt. és most a jövőhetet is elbaszták. ez így leírva nem mond túl sokat, de higgyétek el nekem, készülhetek a halálomra. szombaton 18:00-tól bent vagyok vasárnap 06:00-ig, alszok egy keveset, zombi vagyok, aztán hétfőn kelek zöld hajnalban, hogy nyomhassam 06:00-tól 18:00-ig. Kedden nehogy már elkényelmesedjek, megyek estére, tehát 18:00-tól szerda 06:00-ig, aztán szerda reggel ahogy hazaérek, nehogy azt higgyem már, hogy élek, még aznap menjek vissza estére! aztán amikor csütörtök reggel hazajövök már a nevemre se fogok emlékezni.... az egész napot átalszom, ami miatt nem fogok tudni este aludni, ezért pénteken is későn kelek és azt sem tudom hol vagyok, persze éjszakára megélénkülök, és már nem is alszok, mert minek azt, hanem megyek hajnalban vissza a kibaszott klinikára. ha legalább utána lazább lenne, de nem lesz. nemhogy a nevemre nem fogok emlékezni, azt sem fogom tudni, hogy fiú vagyok-e vagy lány... és akkor szopok, mint a torkosborz, jön a szabadságolás, és ennek a sok szopásnak az örömére, még azt a 2 hét szabadságot sem fogom megkapni, akkor és arra a 2 hétre, amikor szeretném, mert mások gyorsabbak voltak. pont az a 2 ember, aki miatt jelenleg a legtöbb szopás van. bocsánat a sok trágárságért, de EZT NEM LEHET ÉP ÉSSZEL KIBÍRNI.<br /><br />nem elég, hogy meg vagyok veszve a szokásos szerelmi problémáim miatt, és nem elég a sok szopás a munkahelyen, most még a supernatural évadzáró részét is megnéztem, és körülbelül fel tudnék robbanni az idegtől, hogy vége és megint várni kell őszig a folytatással.<br /><br />nem elég, nem elég, nem elég.<br /><br />egyetlen dolog, vagyis egyetlen személy tudna enyhíteni a fájdalmaimon, pont az, aki miatt a legjobban fáj.<br /><br />megmondom a szívemnek, hogy álljon meg végre, nektek meg jó éjszakát.</span></div>
Dettikehttp://www.blogger.com/profile/10305444828598611915noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-7358074902537329712.post-48828848956642414942015-05-18T01:57:00.002+02:002015-05-18T01:57:51.742+02:00szeretem.<span style="color: #45818e;">szőrtelenítettem, hajat mostam, körmöt festettem, készülődtem, várakoztam, még mindig csak várakozom, de már nincs mire... </span><div>
<span style="color: #45818e;">most itt ülök egyedül és blogolok, közben arra gondolok, mekkora idióta is vagyok valójában, hogy 2 napja várok egy olyan programot, ami csak a képzeletemben létezett. elgondoltam valamit, és "ha én kitalálok valamit, annak úgy is kell lennie" alapon, biztosra vettem, hogy az úgy is lesz. kertelek itt jobbra balra, én vagyok a hónap címeres barma, saját magamat ültettem fel. ebbe az érzésbe bele kellene halni, és még darwin díjat is kapnék. <strike>a lány, aki saját szarába fulladt bele.</strike><br />segítsetek rajtam, lehet, hogy már orvosi eset vagyok. hahaha most nagyon röhögök, aztán meg mindjárt lefekszem az ágyba és zokogok. bitch pls.</span></div>
<div>
<span style="color: #45818e;">most komolyra fordítva a szót... kétségtelen, hogy kezdek belebetegedni a saját hülyeségembe.</span></div>
<div>
<span style="color: #45818e;">hiányzol. nagyon. egyre jobban. a nap minden percében... de te úgysem olvasol.. mi lenne ha olvasnál? tudnád vajon, hogy miattad van az egész? te tehetsz mindenről. magadra ismernél a legbensőbb gondolataimban? ebben a sok fájdalomban... ? el se tudom képzelni... de tegyük fel, hogy magadra ismersz: kérlek szólj mindenképpen, valahogy úgyis le kell zárni a dolgokat. </span><div>
<span style="color: #45818e;"><br /></span></div>
<div>
<span style="color: #45818e;">(...)</span></div>
<div>
<span style="color: #45818e;"><br />jól vagyok és egyszer majd a szívem sem sajog tovább, tudom. merhogy ugye "a dolgok úgy oldódnak meg, hogy elmúlnak." persze tudom én, hogy a szerelmi bánatban az a legrohadtabb, hogy elmúlik... hogy nem halunk bele a fájdalomba, hogy a fránya élet tényleg megy tovább, cinikus, nemtörődöm módon. bár én rendellenesen működöm...</span></div>
</div>
Dettikehttp://www.blogger.com/profile/10305444828598611915noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7358074902537329712.post-858902820901831182015-05-17T22:05:00.000+02:002015-05-18T02:06:08.394+02:00incubus<span style="color: #0b5394;">- meet me in outerspace! we could spend the night, watch the Earth come up!<br />- (...)<br />- I will hold you close if you afraid of heights...</span><br />
<span style="color: #0b5394;"><br /></span>
<span style="color: #0b5394;"><br /></span>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-gK7uFd9ZCc8/VVksBtJbUHI/AAAAAAAAE7I/6scv5EMmoA8/s1600/outer_space_moon_earth_earthrise_desktop_1680x1050_hd-wallpaper-724540.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="http://4.bp.blogspot.com/-gK7uFd9ZCc8/VVksBtJbUHI/AAAAAAAAE7I/6scv5EMmoA8/s320/outer_space_moon_earth_earthrise_desktop_1680x1050_hd-wallpaper-724540.jpg" width="320" /></a></div>
<span style="color: #0b5394;"><br /></span>Dettikehttp://www.blogger.com/profile/10305444828598611915noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7358074902537329712.post-31839266021309555452015-05-06T02:10:00.000+02:002015-05-18T02:10:47.487+02:00what..<span style="color: #cccccc;">..keeps my heart awake is colorful </span><span style="color: #e06666;">s</span><span style="color: #ffd966;">i</span><span style="color: #b6d7a8;">l</span><span style="color: #a2c4c9;">e</span><span style="color: #45818e;">n</span><span style="color: #8e7cc3;">c</span><span style="color: #a64d79;">e</span><span style="color: #cccccc;"> .</span>Dettikehttp://www.blogger.com/profile/10305444828598611915noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7358074902537329712.post-11886048308174371022015-05-02T21:38:00.000+02:002015-05-18T01:58:04.968+02:00ragaszkodom<span style="color: #0b5394;">Már az önpusztítás sem a régi. </span><br />
<br />
<br />
<span style="color: #3d85c6;">Önpusztítás alatt egészen egyszerű dolgokat értek: keresztre feszülés nap mint nap, értelmetlen cselekedetek és szavak,"a lét elviselhetetlen könnyűsége", az összes gondolat és érzés pontos analízise, zavarodottság szítása görcsös ragaszkodással, meg ilyesmikre gondoltam....</span>Dettikehttp://www.blogger.com/profile/10305444828598611915noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7358074902537329712.post-78175297720570705942015-04-29T01:31:00.000+02:002015-05-18T01:31:29.791+02:00keep up<span style="color: #45818e;">De mi van akkor, ha az élet csak ennyi és nem több?<br />Mi van akkor, ha nincsenek "nagy örömök", nincsenek rendkívüli dolgok és sosem jön el az a valami, amire olyan nagyon várok?<br />Emlékszem, már kamaszkoromban is csupa várakozás voltam.<br />Mindig az volt az érzésem, hogy ez a valami, amiben létezem, még nem lehet az élet, az majd nemsokára következik mindenféle nagy csinnadrattával és tüzijátékkal és attól kezdve minden csupa fény lesz és boldogság és izgalom.<br />De mi van ha tévedek? Mi van, ha az élet tulajdonképpen monoton, szürke vacak, sok kínlódással és kis örömökkel?<br />Nem nagyon tudom, hogy akkor mi van.<br />De sejtem, hogy a szürke monotonitásba sosem fogok belenyugodni.<br />Az én életösztönöm azt diktálja, hogy kivárjam azt a valamit, amit gyerekkoromban elképzeltem....</span>Dettikehttp://www.blogger.com/profile/10305444828598611915noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7358074902537329712.post-43942614175594385702015-04-10T01:13:00.000+02:002015-05-18T01:13:56.653+02:00nothing ever changes<span style="color: #e06666;">utálom már, hogy mindig csak panaszkodni jövök ide, de nem tudok ellene mit tenni. az, hogy ilyen kevés poszt van egyáltalán nem arra utal, hogy nincs bennem semmi negatív, amit szanaszét szórhatok... egyszerű az ok: nagyon nagyon lassú ez a rohadt blog. nem tudok haladni vele semerre, pedig már ráférne egy kiadós átszerkesztés, felújítás. na tessék, megint csak panaszkodok. :D<br />egyébként higgyétek el nekem, elég boldog életet élek.... ezt a blogot már rég megérintette a sötétség.<br />na puszi.</span>Dettikehttp://www.blogger.com/profile/10305444828598611915noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7358074902537329712.post-55728042943436547802015-03-25T21:01:00.000+01:002015-05-18T01:05:15.834+02:00hit me with your best shot.<span style="color: #6fa8dc;">Vajon miért van az, hogy veszni hagy az ember dolgokat, csak mert nem tud beszélni róluk, csak mert nem tud helyesen beszélni róluk, csak mert bizonyos érzések, gondolatok, események egyszerűen nem kimondhatóak? Annyi minden kaparja a torkom, de mire szóra nyitnám a számat, már elmúlik a pillanat, elillannak a képek. Olyan, mint állandóan befüvezve megpróbálni beszélni arról a bizonyos másik dimenzióról. Megfoghatatlan, illékony, nincsen is. <br />Csak a torkom kaparják szüntelen a ki nem mondott szavak. És lehet, hogy egész más életem lenne nélkülük. <br />("</span><span style="color: #0b5394;">Egész elhibázott életemben</span><span style="color: #6fa8dc;">") <br />Ez a verssor meg. Na igen.</span>Dettikehttp://www.blogger.com/profile/10305444828598611915noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7358074902537329712.post-65690989508007034832015-02-08T23:59:00.001+01:002015-02-09T00:01:56.036+01:00just a lesser version of something<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><i><span style="color: #8e7cc3;">"I think anybody who falls in love is a freak. It's a crazy thing to do. It's kind of like a form of socially acceptable insanity."</span></i><br /><br /><br /><span style="color: #45818e;">túl sok ez itt belül, mindjárt felrobbanok. folyamatosan könnyes a szemem, nem látok, homályos.</span><br /><span style="color: #45818e;">félek, fázok, befordulok, megfordulok, háttal állok.</span><br /><span style="color: #45818e;">leteszem, nem cipelem, nem akarom már tovább vinni, elég volt, elég.</span><br /><span style="color: #45818e;">kiabálok. kiabálok miért nem hallasz? miért nem hallod?</span><br /><span style="color: #45818e;">miért nem hallja senki?</span><br /><span style="color: #45818e;">nem hallanak... összeroppanok.</span><br /><span style="color: #45818e;">visszaveszek mindent a hátamra, ismét elindulok...</span><br /><span style="color: #45818e;">sétálok, egyre beljebb a városba... egy városban, ami mindig alszik, most mégis vannak emberek.</span><br /><span style="color: #45818e;">sietnek, csak mennek, előre néznek, nem beszélnek.</span><br /><span style="color: #45818e;">lépkedek tovább, nézem magam előtt ezt az élettelen életet, az embereket, akik egyre csak jönnek és mennek, mit sem törődve a másikkal. nem törődve velem.</span><br /><span style="color: #45818e;">érzem, ahogyan a hideg szél hozzáér a bőrömhöz, ahogy a szürke égbolt betakar.. fázok.</span><br /><span style="color: #45818e;">egy hirtelen jött vihar eltol mindent és mindenkit tőlem, engem is elrepít, aztán elhajít egy üres helyen, magamra hagy az érzésekkel, ezzel az egy érzéssel, amit lehetetlen leírni. sötét van.</span><br /><span style="color: #45818e;">próbálok nem sírni, ég a szemem, fáj a fejem, talán majd most végre belehalok.</span><br /><span style="color: #45818e;">őrjöngök, ordibálok, kitör a hisztéria, levetkőzök és végigtapogatom minden egyes porcikámat, valahol lennie kell egy gombnak, ami kikapcsol minden érzést, vagy csak egyszerűen leformáz, újraindít egy tiszta lappal... de nem találom sehol. megfagyok.</span><br /><span style="color: #45818e;">fekszem a föld felett, az ég alatt, milliónyi fényes pötty. bár véget érne minden, itt és most. megszámolom őket, sokan vannak, jutok amíg jutok, már tényleg nagyon fázok. nevezek ki kedvencet is magamnak, és elképzelem, hogy repülök felé, a pici fényes csillaghoz, amit ebben a pillanatban a szívembe zárok. emelkedik a lelkem, ha a test nem is, és érzem, hogy vár rám. olyan sokan vannak. belehasad a szívem ebbe az érzésbe, túl sok ez itt belül, mindjárt felrobbanok, bár véget érne minden itt és most. már nem fázok. nem félek. ahogyan fekszem a földön rájövök...</span><br /><span style="color: #45818e;">magam voltam mindig,</span><br /><span style="color: #45818e;">s nem magamra maradtam.</span><br /><br /><br /><i><span style="color: #674ea7;">"sometimes I think I have felt everything I'm ever gonna feel. And from here on out, I'm not gonna feel anything new. Just lesser versions of what I've already felt."</span></i></span><span style="color: #674ea7;"><br /></span><br />
<br />
<span style="background-color: white;"><br /></span>
<br />
<div style="text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="141" src="https://www.youtube.com/embed/sv-jMYIy8bk?list=PLURQ_xwn_OwnV3MaPR_cZtroXbHsimr2i" style="color: #333333; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px; line-height: 17.0300006866455px;" width="250"></iframe></div>
Dettikehttp://www.blogger.com/profile/10305444828598611915noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7358074902537329712.post-11886937630201037092015-01-01T23:03:00.000+01:002015-02-08T23:03:53.037+01:002015legyen boldogabb az új év.Dettikehttp://www.blogger.com/profile/10305444828598611915noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7358074902537329712.post-39246583085213476362014-12-14T15:24:00.000+01:002014-12-14T15:24:03.729+01:00én már tudom a helyem (?)tegnap este Jurij/Óriás/Elefánt koncert volt a Dharmában.<br />
Jurijékról lecsúsztam sajnos, mert mire hazaértem munkából és elkészültem, pont úgy értem oda.<br />
Az Óriás koncert viszont, óóóóriási volt, nem is emlékszem mikor voltam utoljára koncertjükön.. még valamelyik hegyalján.. idén a Volton valamiért kihagytam, (pedig be voltak karikázva a füzetemben) ...szóval iszonyat jól éreztem magam. :) minden a helyére tör.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="203" src="//www.youtube.com/embed/Qr4M9wIGKYk" width="360"></iframe></div>
Dettikehttp://www.blogger.com/profile/10305444828598611915noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7358074902537329712.post-37324735629536492072014-12-11T15:58:00.000+01:002014-12-14T16:52:41.567+01:00tényleg véletlen.<span style="color: #c27ba0;">fontosat vinni ügyesen kell, a szélből inni, hogy csituljon el. nekidőlök a levegőnek, feszülnek a körmök, a szemek meg főnek. kocognak karcosan a kálcium-katonák, a szőrök felállnak.<br />az erekben szalutál a parancs, hogy keringeni kell, és fontosat vinni ügyesen kell...<br /><br />(</span><span style="color: #e06666;"><strike>belédszerettem</strike></span><span style="color: #c27ba0;">.)<br /><br />véletlen volt, esküszöm, hogy véletlen volt, pedig figyeltem, nem értem, tényleg véletlen volt...<br /><b>nem akartam, vigyáztam, tényleg véletlen volt.</b></span><div>
<br /><div style="text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="150" src="//www.youtube.com/embed/dziAOX-oBmM" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.6062412261963px;" width="200"></iframe></div>
</div>
Dettikehttp://www.blogger.com/profile/10305444828598611915noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7358074902537329712.post-35535680312648917952014-11-30T23:54:00.000+01:002014-12-14T14:54:42.754+01:00no vember pls #2<div style="text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="270" src="//www.youtube.com/embed/xP2GRmv4AjY" width="360"></iframe></div>
Dettikehttp://www.blogger.com/profile/10305444828598611915noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7358074902537329712.post-72399297748497286572014-11-30T14:47:00.000+01:002014-12-14T14:47:28.217+01:00no vember pls<span style="color: #45818e; font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif;">same shit different day, és tényleg ez van, nem történik semmi, néha egy egy koncert vagy jó buli, de amúgy csak a munka és alvás felváltva. 7-én születésnapom volt, a 24.</span><br />
<span style="color: #45818e; font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">kettő négynek kellett volna lennie, de ehelyett egy hülye, arrogáns és elviselhetetlen olasz sráccal töltöttem... ha csak eszembe jut is elönt a méreg... <br />viszont 8-án Grand Mexican Warlock koncert volt, és én nyertem meg a Hell Sweet Hell CD-t is, amit aztán mindannyian dedikáltak. :) A lelkemnek sose esett még ilyen jól koncert, még majdnem sírtam is... Jah és benne vagyok az official tour documentary klipben is, kemény 1 mp erejéig. :)<br />egyébként eltelt a hónap csendesen... gyorsan... nem hiányoztam senkinek.</span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-AIoIo13-DP8/VI2ShStjg4I/AAAAAAAAEjk/TM-cL-KKCY8/s1600/3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-AIoIo13-DP8/VI2ShStjg4I/AAAAAAAAEjk/TM-cL-KKCY8/s1600/3.jpg" height="217" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-ki_lfm2yB1Y/VI2SgVnMskI/AAAAAAAAEjc/IEPqRu-ZwXg/s1600/4.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-ki_lfm2yB1Y/VI2SgVnMskI/AAAAAAAAEjc/IEPqRu-ZwXg/s1600/4.jpg" height="307" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://fbcdn-sphotos-d-a.akamaihd.net/hphotos-ak-xap1/v/t1.0-9/10612933_1489412884679975_7389267243179284193_n.jpg?oh=4dc23502679c76b8f7aeabd492518a95&oe=553E95BB&__gda__=1426310018_2c7583330625715568d47e6f52b1768f" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://fbcdn-sphotos-d-a.akamaihd.net/hphotos-ak-xap1/v/t1.0-9/10612933_1489412884679975_7389267243179284193_n.jpg?oh=4dc23502679c76b8f7aeabd492518a95&oe=553E95BB&__gda__=1426310018_2c7583330625715568d47e6f52b1768f" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="203" src="//www.youtube.com/embed/pVIF1SxMLVA" width="360"></iframe></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
3:22-nél csíkosban.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
Dettikehttp://www.blogger.com/profile/10305444828598611915noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7358074902537329712.post-31772653739984445022014-10-05T17:55:00.002+02:002014-10-05T17:55:24.158+02:00live long and prosper<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><span style="color: #c27ba0;">monumentális gondolataim manifesztációi, melyek mondatok formájában realizálódnak, limitált mentális képességeid számára nem mind akceptábilisak, dialógusunk kontinuitása így megszakad, nem jön létre az argomentumok szintézise.</span><br /><br /><span style="color: #3d85c6;"><i>hosszú és eredményes életet.</i></span><br /></span><br />
<div style="text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="197" src="//www.youtube.com/embed/6drfp_3823I" width="350"></iframe></div>
Dettikehttp://www.blogger.com/profile/10305444828598611915noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-7358074902537329712.post-67898524633910497242014-10-05T00:18:00.001+02:002014-10-05T00:18:51.663+02:00what you waitin for?<div style="text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="197" src="//www.youtube.com/embed/tea42XFGhPs" width="350"></iframe></div>
Dettikehttp://www.blogger.com/profile/10305444828598611915noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7358074902537329712.post-88102785648141271942014-10-04T00:26:00.000+02:002014-10-05T00:27:12.326+02:00teaest<span style="color: #e06666;"><i>- nagyjából bemértem, hogy hol a 23.</i><br /><i>- nagyjából kint vagyok.</i><br /><i>- nem merek kiszállni.</i><br /><i>- hol vagy?</i><br /><i>- nem tudom.</i><br /><i>- baszki :D elindulok a meki felé.</i><br /><i>- nee. :D piros punto, kék csíkos felső.</i><br /><i>- na jó, de merre?</i><br /><i>- talán itt?</i></span><br /><br /><b><span style="color: #76a5af;">OTT.</span></b>Dettikehttp://www.blogger.com/profile/10305444828598611915noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7358074902537329712.post-74984933241206322062014-09-16T18:05:00.003+02:002014-12-14T14:48:36.127+01:00beléd halok halált.<span style="color: #e06666;">kedves tévénéző gyerekek, most megosztok veletek egy olyan tényt, hogyaszongya..<br />szerelmes vagyok.<br />óh ezt hallottuk már sokszor - gondoljátok - de most tényleg.<br />egy ideje szenvedek a pasik miatt, de még csak most következik a neheze... most, hogy beláttam, igenis szerelmes vagyok és nem segíthet rajtam senki... ez a szerelem aztán tényleg reménytelen, egész életeken át ívelő szerencsétlenség űz, hajt, mint valami fáradhatatlan vadat, aztán valahol majd csak utolér. ez most meddig fog tartani? mennyi idő lesz mire felfogom, hogy csak magamat mérgezem?<br />mennyi idő lesz mire őt is elfelejtem és ezt az egészet kiheverem? hisz még csak most fogadtam el.<br />még csak most kezdődik minden. a biztos halálra ítélt csata első mozzanata.</span>Dettikehttp://www.blogger.com/profile/10305444828598611915noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7358074902537329712.post-22047038784752519622014-09-13T15:48:00.000+02:002014-09-17T15:50:36.031+02:00chaos<span style="color: #ea9999;">jajj olyan nehéz elindulni valamerre, pláne a helyes úton... lassan már elegem van a saját nyafogásomból, hisz régen nem ismertem akadályt. mindent megvalósítottam, amire vágytam...<br />megint az az ember szeretnék lenni.<br />egyébként minden reggel azt dúdolom, hogy</span><i><span style="color: #cccccc;"> I want to take a bath with you and wash the chaos from my skin.</span></i>Dettikehttp://www.blogger.com/profile/10305444828598611915noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7358074902537329712.post-30106136003977111652014-09-11T17:57:00.000+02:002014-09-16T17:58:01.658+02:00vagyok még<span style="color: #76a5af;">van egy cisztám. hmm, régóta tudom amúgy, vagyis csak sejtettem jelenlétét, de jól megvoltunk egymással.<br />van egy cisztám, ami akkora, mint a méhem. 3 hét múlva derül ki mennyire rosszindulatú.<br />most már nem vagyunk jóba.</span>Dettikehttp://www.blogger.com/profile/10305444828598611915noreply@blogger.com0