kezdek rosszul lenni...
az élettől:
a könnyedségtől
a tömérdek szeméttől
az értetlenkedéstől
a figyelmetlenségtől
az ígéretektől
a reménykedéstől
a szívrablástól
a vágyaktól
a harcolástól
a gyilkosságtól
mészárlástól
az idő múlásától
a kedv ingadozásától
az elhanyagoltságtól
a kényeztetéstől
a csalódásoktól
a fényvesztéstől
a boldogtalanságtól
a fáradtságtól
az ébrenléttől
a másnaposságtól
a féktelenségtől
a "barátságoktól"
a naivságtól
a szüntelen mosolygástól...
a dalolástól
a küzdéstől
a vesztéstől
a levegőtől
a víztől
a hajnaltól
a nappaltól
az éjjeltől
az álmoktól
a sóhajtól
és a kéjektől
büszkeségtől
fájdalomtól
szükségszerű változástól
a csendtől
a dallamoktól
a Mennytől
és a Pokoltól
A kérdés jogos: „Miért nem írsz soha vidám dalt?”
A válasz bonyolult… összetett és kifinomult. Amilyen én vagyok…és te is.
hallgass, hallgatok…
"Te most is valahogy visszajössz, hogy szabadon elvigyél, én meg a kezedet keresem valahogy-tudom-hogy valahol összeér..."
Néha úgy érzem, hogy egy gyilkos alszik bennem… -álmomban gyakran gyilkoltam, fejből tudtam mások titkát...rá kellett ébrednem, hogy én nem is lehetek más, csak egy Földre küldött szárnyas fejvadász...-mi lenne ha valaki felébresztené? Hm… ha nem vagyok ember, akkor is állatnak túl szép…de a kihűlt lélek undorító. köztudott. Hát én visszatérnék az álmomból, mert itt vagyok, de nem vagyok jól…nincs kiút az álmomból…sehol.
Néha eljátszok a gondolattal, hogy hogy alakulhatott volna másképp az életem…lehet, hogy a “vállamról néznéd végig ahogy élek valaki mással, egyedül ébren, mindennek háttal…” lehet, hogy több boldog ember lenne, és szívre találás, mert ilyen az, ami. az ami az, ami mindig ilyen és amolyan a szívretalálás a szívrablás. kegyetlen játék néha fáj néha jó néha ..hm. mindig egyetlen és mindig igazi. mikor ismeretlen hév bújkál benned és kitörni vágyakozik...a lüktetésbe merült remegő izgalom: a várakozás...az ismeretlennel való találkozás...hm... és egyszer csak te se érted, de gyerekes naivsággal elkiáltod magad a nem megfelelő környezetben, hogy szerelmes vagy és rád néz valaki…és nézed meg moslyogsz de senki nem érti miért. még te se. de tetszett a dolog és érezted, hogy súlya volt és értelme, csak nem mered érteni. vagy direkt nem is akartad, mert ez alapból csak olyan csintalanság, olyan mint maga az élet. és tudod h nem egyértelmű volt a kijelentésed mert valami más volt a célja nem az, ami. és az időpont-helyszín se a megfelelő. de benned pont jóleső bizsergés van, ami igazán nem odaillő dolog. hát igen, nem gondoltad volna, hogy letezik az, ami ott volt. a dolog ami soha nem volt és soha nem is lesz. nem ebben az életben. legalábbis nem ebben a szakaszában. mert az ott fura és gyerekes játék, az, ami. szempárok buta csintalansága próbálja túlélni az unalmas hétköznapokat és próbál kitörni az utált közösségből. a szemekben megnő a vágy és eltűnik egy perc alatt…de tudod hogy más volt, de nem úgy más, csak picit…épphogy melenget. titkolt kedvesség és törödés fakad…de délutánra végetér és folytatódik tovább a szép kis életed, majd kezdődik újra és újra, de már nem sokáig... a táncból amit tegnap jártunk semmi nem marad. Lehet, hogy veled is becsaptam magam, de a szívem nyitva van…
Hmm…s a hosszas elmélkedések után mindig rájövök, hogy Nélküled semmi vagyok. Hiába is próbálnám, akarattal, akaratomon kívül, de így se úgy se tudnék változtatni ezen, a sorsom már megálmodtam, a jövőnk egy, tehát legalább egymást ne bántsuk. Legyünk már boldogok végre...
Ha most is csak hallgatunk, lehet, hogy örökre megnémulunk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése