csakmúlnamárel.

nemisénvagyokezmár

írni kell. írni kellene. sok minden van ami nem akar kijönni.. pedig végre megkönnyebbülnék.

nem jön.

hm.

lehetséges hogy már nincs is bennem semmi?
talán most halt ki belőlem minden ami fontos volt valaha is.
talán
érzéktelen érdektelen ?
a bárcsakmindegyvolna már nem bárcsak. már mindegy.
ne keressetek ne hívjatok ne kérdezzetek.
ez már nem én vagyok.
nem tudom hol találsz meg..
de ha keresel akkor elsőnek a szívemet keresd meg. az a legfontosabb.
eltűnt
és már nem is fáj
nemjójel

egy a rossz csak: kínozezacsönd de nemölmegsajnos

metro.
gyilkos.
két állomás között édes a bosszú
biztosölnifognakölnifognak ölni.

az ajtóm nyitva van
még most is
mint mindig
várlak

áhh.
!
szédítőforgás körbekörbe.. de fáj a kis fejem..

zuhanni.zuhanni végtelelen lassan . . .
halált álmodni mindig ugyanolyan

nem tudom mitüldözök, de soha..soha nem érem utol. mégsem fogok megpihenni soha... sehol

ELÉG

működj! kreálj! gondolkodj!
önmegismerés.. önösszeszedés
születés és halál között oly jelentéktelen az idő
törekedj! boldog vagy, csak nem tudsz róla!
így lesz tiéd az örökkévalóság.
lásd meg a jót. lásd meg azt akinek szüksége van rád! aki figyel..
mert van ilyen.
csak nem veszel tudomást róla.


ezekmegcsakszavak.
úgy ahogy mindig.
én meg csak ennyi vagyok.
és..
értem is magam néha.
talán most is.

nem..most nem

majd elmúlik egyszer.

csakmúlnamárel.

agyhalál.

Több, mint 2 hónapja nem írtam egy szót se. Nem éreztem szükségesnek. Most itt ülök a gép előtt, hajnal van... 05:15. Egész éjszaka itt ültem és gondolkoztam. Aludni nem tudok. Úgy érzem, hogy írnom kell, de félek, hogy már magam sem tudom mit. Kavarog minden bennem, egyszerűen mintha megőrültem volna...
E-gyszer azt mondta nekem valaki, hogy figyeljek nagyon, mert senkire nem lehet számítani. "Neveld magad magányossá és erőssé. Tudjad, hogy soha, senki nem segít. S ne sopánkodj ezen. Ember vagy, tehát nem várhatsz semmit az emberektől; s ez is természetes..."
Ha közelebbről megvizsgáljuk...volt egyszer egy barátom akiről azt hittem, hogy őszinte és igaz barát. Talán az is volt. Jött az életemben egy nagyon nehéz időszak, amikor szeretetre lett volna szükségem...akkor hagyott el. És még én voltam a hibás is. Sajnálom. Szükségem volt rád! bár úgyse olvasod... sose fogod megtudni. Már nem lesz olyan a barátságunk, mint volt..soha. és ez fáj. de már feldolgoztam..
Ma valamiért...több inger ért..érzékeny is voltam..ráadásul spleen. Nagyon sok volt ez a mai nap....már szavakat nem találok. kiégtem. ezekmellett teljesen át is alakultam. megváltoztam egy éjszaka alatt. most úgyérzem hogy rossz irányba. de egy picit jó irányba is. Rossz irányba azért, mert lemondó lettem és érdektelen. már nem érdekel semmi és nem számít semmi. de ebből kifolyólag valószínüleg nem leszek túlzottan stresszes az élet egyes területein. ez jó.
a szív korábban kelt fel reggel
Alkalmazkodás. Tudok én olyat? az emberek tudnak-e?
"Soha ne mutass fájdalmat a világnak. Gőgöt és büszkeséget se mutass. Ne tagadd meg önmagad előtt a fájdalmat, de tudjad, hogy a fájdalom és a csapás mindig bukás is. Érezd át a fájdalmat, de szisszenést se hallassál. Egyrészt mert mikor szisszensz, mikor könnyed csordul, e pillanatokban már csalsz is kissé. Az igazi fájdalom néma; a könny és a kiáltás már megkönnyebbülés. S ha egyedül maradsz a fájdalommal, szólj így: Tessék: fájdalom. De akárhogyan fájsz majd, tudom, hogy ez rendben van így: mert ember vagyok."
http://www.youtube.com/watch?v=atk9bD97j_k&feature=related
Csak a magunk szenvedését tudjuk felmérni, és csak a saját életünket érezhetjük fölöslegesnek!
Nem tudom mit írjak ki magamból...mi van még? sokminden. De már belefáradtam a dolgokba.
majd még jelentkezek.