2009. november 27., péntek

üresenállok.

stressz. sok stressz. félelem. szomorúság. egyedüllét. végkimerülés....




You're too important for anyone... you play the role of all you long to be, but I know who you really are...You're the one who cries when you're alone. But where will you go with no one left to save you from yourself? You can't escape... Is it clear enough that you can't live your whole life all alone? I realize you're afraid, but you can't reject the whole world.
you hate yourself for breathing without her... and you may have lost your way and all paths lead straight to her

Halo. blinding wall between us melt away and leave us alone again... I believe our love can see us trough in death...
You're not alone.  No matter what they told you... you're not alone, I will be right beside you forevermore ... <3
I can't see your star... how can the darkness feel so wrong?





...széles ez a gond...mély ez a titok...lopva magamtól percet lassan szemet csukok. félrehajtott fejjel várom a fényt, hallgatózom, mint az angyalok. ahogy a fél életem halál ahogy nyugalmam szétesés ahogy csillog a remegő levegő...visszafojtott zokogás feketéllik az ablakokon...



nekem már alszol...neked most kezdődik el az ébrenlét...

...

nagylevegő... napfény... víz.. lombok.. ennyi. csönd van.              ...csönd

... 

sajnálom maszat.... 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése