most erre mit lehet írni? nem akarok sírni. ..megint.
és mégis... de mégse.
Nem kéne ilyesmin töprengenem, mert rossz, káros, negatív, és biztos öli az agysejteket is, de tényleg kurva lehangoló, ha az ember csak úgy egyik napról a másikra, a lelke meg csupán refréntől refrénig él... az élet annyira, de annyira...áh, hagyjuk is bazmeg, leszarom.
ebben a rohanó kurvaéletben senki nem foglalkozik senki érzelmeivel. mit várunk?
Azt hiszem az is egy fokozata a magánynak, amikor már a spamfiókba tévedő két kósza vegyélviagrát email feladója is én vagyok a rendszer szerint.
délután a városban elég lehangolt voltam. lehet, hogy már tényleg nem tudok nevetni sem ...
bárcsak tudnám, mi volt olyan hűdevicces abban, hogy két alig spicces csávó bement a boltba, és a szakállas a néhány doboz sör mellé kért pár cigirágót is... hm?
don't forget to love before you're gone.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése