jólvan üssétek az enyém, nekem a szívem úgysem fáj...
gurítsátok messze a szívem... doboljatok rajta sokan. néha kicsit behorpad, nincsen baj, de azért óvatosan.
megszakadok. szétszakadok. elszakadok. mindentől. lépni kell, de nem fogok futni. nem menekülök, csak jobb vizekre evezek. csendesebb hullámokra, aztán vízbe ugrok és kifulladásig úszok. talán partot érek én is, nekem is jár egy talpnyi szárazföld, ahol biztonságban érezhetem magam. ez mindenkinek járna...
már nem kergetek semmilyen álmot, annyiszor emlegetett mondataim bebizonyosodnak, nem magunkra maradunk... magunk voltunk eddig is. egymagunk a széllel szemben. "és senki se jön, hogy megmentsen"...
gyilkos közhelyek, százszor, ezerszer megrágott, kiköpött, lenyelt szavak és mondatok, a vége mindig egy. minden szál összefut, ne ellenkezz, fogadd el, add át magad a ritmusnak. a szíved kegyetlen kalapálása sem ébreszt fel, még mindig azt hiszed, hogy álmodsz, még mindig hiszed, hogy felkelsz és minden tökéletes. dübörög a szív... zakatol... kattog... időzített bomba, csak robbanna már...
ez az élet rendje, a sors fintora, születünk, élünk, meghalunk, újjászületünk. én most haldoklom, de hiszek abban, hogy idővel beforrnak a sebek és képes leszek tisztán újrakezdeni mindent, és az lesz hátralévő életem legszebb első napja, amikor partot érek, és magamra találok. benned, vagy valaki másban, annyira részletkérdés, annyira banális és egyszerű, minden töredéke az életünknek azért van, hogy kihasználjuk, hát miért hagynám veszni én? pont én, aki élni születtem. tenni. teremteni.
egy barátom azt mondta, ne féljek. nem félek. eddig minden rendben... még mindig minden rendben... eddig minden rendben...
nem a zuhanás számít... a leérkezés.
zuhanok. el innen. le valahova. elszakadok, szétszakadok, megszakadok... meghalt bennem egy dallam.
már nem kergetek semmilyen álmot, annyiszor emlegetett mondataim bebizonyosodnak, nem magunkra maradunk... magunk voltunk eddig is. egymagunk a széllel szemben. "és senki se jön, hogy megmentsen"...
gyilkos közhelyek, százszor, ezerszer megrágott, kiköpött, lenyelt szavak és mondatok, a vége mindig egy. minden szál összefut, ne ellenkezz, fogadd el, add át magad a ritmusnak. a szíved kegyetlen kalapálása sem ébreszt fel, még mindig azt hiszed, hogy álmodsz, még mindig hiszed, hogy felkelsz és minden tökéletes. dübörög a szív... zakatol... kattog... időzített bomba, csak robbanna már...
ez az élet rendje, a sors fintora, születünk, élünk, meghalunk, újjászületünk. én most haldoklom, de hiszek abban, hogy idővel beforrnak a sebek és képes leszek tisztán újrakezdeni mindent, és az lesz hátralévő életem legszebb első napja, amikor partot érek, és magamra találok. benned, vagy valaki másban, annyira részletkérdés, annyira banális és egyszerű, minden töredéke az életünknek azért van, hogy kihasználjuk, hát miért hagynám veszni én? pont én, aki élni születtem. tenni. teremteni.
egy barátom azt mondta, ne féljek. nem félek. eddig minden rendben... még mindig minden rendben... eddig minden rendben...
nem a zuhanás számít... a leérkezés.
zuhanok. el innen. le valahova. elszakadok, szétszakadok, megszakadok... meghalt bennem egy dallam.
klassz
VálaszTörlés