most itt ülök egyedül és blogolok, közben arra gondolok, mekkora idióta is vagyok valójában, hogy 2 napja várok egy olyan programot, ami csak a képzeletemben létezett. elgondoltam valamit, és "ha én kitalálok valamit, annak úgy is kell lennie" alapon, biztosra vettem, hogy az úgy is lesz. kertelek itt jobbra balra, én vagyok a hónap címeres barma, saját magamat ültettem fel. ebbe az érzésbe bele kellene halni, és még darwin díjat is kapnék. a lány, aki saját szarába fulladt bele.
segítsetek rajtam, lehet, hogy már orvosi eset vagyok. hahaha most nagyon röhögök, aztán meg mindjárt lefekszem az ágyba és zokogok. bitch pls.
segítsetek rajtam, lehet, hogy már orvosi eset vagyok. hahaha most nagyon röhögök, aztán meg mindjárt lefekszem az ágyba és zokogok. bitch pls.
most komolyra fordítva a szót... kétségtelen, hogy kezdek belebetegedni a saját hülyeségembe.
hiányzol. nagyon. egyre jobban. a nap minden percében... de te úgysem olvasol.. mi lenne ha olvasnál? tudnád vajon, hogy miattad van az egész? te tehetsz mindenről. magadra ismernél a legbensőbb gondolataimban? ebben a sok fájdalomban... ? el se tudom képzelni... de tegyük fel, hogy magadra ismersz: kérlek szólj mindenképpen, valahogy úgyis le kell zárni a dolgokat.
jól vagyok és egyszer majd a szívem sem sajog tovább, tudom. merhogy ugye "a dolgok úgy oldódnak meg, hogy elmúlnak." persze tudom én, hogy a szerelmi bánatban az a legrohadtabb, hogy elmúlik... hogy nem halunk bele a fájdalomba, hogy a fránya élet tényleg megy tovább, cinikus, nemtörődöm módon. bár én rendellenesen működöm...
(...)
jól vagyok és egyszer majd a szívem sem sajog tovább, tudom. merhogy ugye "a dolgok úgy oldódnak meg, hogy elmúlnak." persze tudom én, hogy a szerelmi bánatban az a legrohadtabb, hogy elmúlik... hogy nem halunk bele a fájdalomba, hogy a fránya élet tényleg megy tovább, cinikus, nemtörődöm módon. bár én rendellenesen működöm...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése