chaos

jajj olyan nehéz elindulni valamerre, pláne a helyes úton... lassan már elegem van a saját nyafogásomból, hisz régen nem ismertem akadályt. mindent megvalósítottam, amire vágytam...
megint az az ember szeretnék lenni.
egyébként minden reggel azt dúdolom, hogy I want to take a bath with you and wash the chaos from my skin.

vagyok még

van egy cisztám. hmm, régóta tudom amúgy, vagyis csak sejtettem jelenlétét, de jól megvoltunk egymással.
van egy cisztám, ami akkora, mint a méhem. 3 hét múlva derül ki mennyire rosszindulatú.
most már nem vagyunk jóba.

whtvr

éljen.

vállatvon

ha már előző posztomban arról nyálaztam, hogy milyen szerelmes tudok lenni egyes zenékbe... érdemes egy mosolyt villantani, mert épp egy ismeretlen (feltehetőleg új) 30Y számot hallgatok, és eszembe jut, hogy amikor még fiatal gimnazista tévénéző gyerek voltam, mennyire imádtam a magyar alter zenéket. kivéve a kvimbit, azt sose szerettem. hát mit is mondjak? maradt pár, amit szívesen meghallgatok néhanap, de most csak nevetek, hogy én hogy hallgathattam nonstop ilyeneket minden nap? .... 

I want moar

olyan sok mindenbe/mindenkibe vagyok "szerelmes", hogy néha még magam sem tudom számon tartani (ilyenkor nem a bolond férfiakra kell egyből gondolni, hanem mondjuk a naplementére és a csillagos égre).

itt van például ez a fiú, akinek a hangjába és minden nemű zenei munkásságába vagyok szerelmes -de nagyon- mióta csak először meghallottam...

+++

ha minden igaz, még ebben az évben megjelenik egy újabb Apey LP, aminek tiszta szívből örülök...
ilyenkor eszembe jut a kis karcos CD-m úgy 2008-2009 tájékáról, alkoholos filccel ráfirkálva, hogy 'Smoke and a Pretty Kettle' , amikor még csak formálódni látszott, hogy itt jelentős hangsúly lesz fektetve erre az akusztikus témára és mellette tombolni fog a nagy zenekaros felállás is, merthogy az Apey and the Pea nehézségek nélkül felemelkedik a sablonos mocsok felé és életet visz a hanyatlani látszó magyar zene világába... (igen, erről is lehetne írni rengeteget, de majd egy másik alkalommal.)

tehát itt van az Apey akusztik, ami egyébként eléggé háttérbe szorult az utóbbi időben, amitől nem voltam feldobva, (-természetesen imádom, amikor zúznak, de-) nekem szükségem van ezekre az érzelmes témákra is. most megint eszembe jutnak régi emlékek, amikor a 'Like a Knife'-ra sírtam szét a fejem vagy a 'Fade Into You' c. Mazzy Star feldolgozására voltam halálosan és reménytelenül és visszafordíthatatlanul szerelmes, azzal keltem, feküdtem.. és persze arra is szétsírtam a fejem. azt már nem is nagyon fejtegetném, hogy milyen hangosan üvöltöttem hajnalban buliból hazaérve, hogyaszongya "whiskey bottles on the floor.."
imádtam.. jobban mondva imádom az egészet úgy, ahogy van és szeretnék egy olyat, hogy Smoke and a Pretty Kettle Remastered.
ezek után 2010-ben jött a "Feathers, Black Flowers" amitől ismételten eldobtam az agyam.. minden számot megéltem, széthallgattam, sírtam, nevettem, táncoltam, énekeltem, mint valami idióta. az összes számot imádom róla, kivétel nélkül, de ha nagyon muszáj egyet választanom, akkor az a 'Spiders' lesz (és a többi 11).
ekkor volt idő, hogy kétségbe voltam esve, hogy Andris kiköltözött Angliába és mi lesz a zenéléssel, a zenekarral? valahogy megnyugodtam, mert mindig csordogált egy kevés. 2011-ben az Orion maxi 3 remek számmal, majd a következő év végén lett a maxiból EP és felkerült a lemezre egy szintén nagyon jó track.
nagyjából 2 év telt el azóta... nem panaszkodom, mert az Apey and the Pea kemény témái kárpótoltak és kellően kielégítettek, de most már nagyon várom a szóló projekt számait.

na jó, drága feleim, én most akkor balra el.

+++

when the sun sits ground

###

~
it's cold, and I can't sleep without your laughter...
###

scarcity

ritkán és nagyon nehezen gondolok az olyan dolgokra, amik hiánya félelemmel tölt el...

most nem történt semmi extra, csak annyi, hogyaszongya... az egész család elment egy hosszúhétvégére kirándulni, én meg itthon maradtam, mert dolgoznom kell. minden épelméjű fiatal a bulival párosítja az üres kecót, és én sem gondoltam, hogy problémát fog okozni, de nem kertelek, kibaszottul magányosnak érzem magam. egyedül vagyok.

nem tudom, hogy jobb lenne-e, ha ma sem dolgoztam volna 12 órát, és holnap sem kellene hajnal 4-kor felkelnem.. mégis mit csinálnék? rendeznék egy házibulit? erősen kétlem, hogy rám érne akárki is. csak még jobban beforognék. 

már ott tartok, hogy bekapcsoltam anyu szobájában a tv-t, hogy legalább a megszokott háttérzaj keltette illúzió tartson bennem némi lelket. de gáz.

szánalmas vagyok, hé. csak 3 napról van szó. péntektől vasárnapig. 

gyorsan el fog telni... ma is dolgoztam reggeltől estig (és normál esetben már rég aludnék) holnap is dolgozok reggeltől estig.. munka után kikocsikázok nővéremékhez kutyát etetni, aztán haza. vagy alszok, vagy mégis a nyakamba veszem a várost, fogalmam sincs... vasárnapra nagyon sok programom van, beígérkeztem ezer emberhez, és estére már jönnek is haza....

talán nem is lenne ez az egész, nem is érezném rosszul magam, ha alapból nem lett volna ilyen retkedék hetem, meg talán ha rendben lenne az én mindig mindenben megbotló szerencsétlen lelkem.

na most nevetek. de csak egy picit.

10 ml lidocain egyenesen a lélekbe injektálva, aztán jó éjszakát feleim, balra el.

I look into your eyes.. diving into the ocean

I look into your eyes... falling...
like a wall of stars.

daydream nation

akik úgy gondolják, hogy minden mindegy, mert a világ úgyis a vesztébe rohan, azok rossz oldalról közelítik a dolgokat.

nem kell valaminek örökké tartani ahhoz, hogy tökéletes legyen.

###

got the music in you.

move baby
I'm in love.

érezd

"Képzeld el. De először hét levegővétel. A hagakure szerint a jó szamurájnak ennyi idő kell hogy bármiben helyesen döntsön. Bár itt most nincs döntés, csak figyelem. Hét levegővétel. A nyugalom. Kezdhetjük. Először is képzelj el valami egyszerűt. Képzeld el, ahogy a szemedbe süt a nap, ahogy égeti az arcod, vagy csak épp kellemesen melegíti. Mindegy. A lényeg, hogy képzeld el a ragyogást. Érezd. Aztán képzeld el, mondjuk a fázást. Egy szál pólóban kinn az erkélyen, már elszívtad a cigit, sötét van, négy emelet magas sötét, a tetején állsz, és nem mész be. Képzeld el a remegést. Ahogy a szádba harapsz, hogy ne remegjen. Aztán képzeld el, ahogy másvalaki harap a szádba. Remegve. Képzeld el a forró leheletét. Érzed a szája szélén az izzadságot. Képzeld el ahogy visszaharapsz. Ezután képzelj el valami illatot. Valami egyszerűt. Nem annyira személyeset, mint a forró olajjal keveredő cigaretta szaga – krumplisütés közben. Képzelj csak simán hagymát. Legyen hagyma. Szívd mélyen le. Képzeld el az abszurd módon sós tengert, ahogy ölelget, ahogy lelassít, mikor belegázolsz. Képzeld el, ahogy marja a torkod a szénsav. Képzeld el az aluljáróban alvókat, hogy mikor fürödtek utoljára saját fürdőszobában. Képzelj el egy tükör előtt álldogáló, meztelen, gondolattalan férfit. Képzelj el egy csokor kékre festett, tönkretett rózsát. Képzeld el a Gangeszt, a kedvenc zenédet – be ne kapcsold, csak képzeld! – ahogy valaki végignyalja a nyakad, képzelj el havat, éhséget, hozzád érő homlokot, egy teli hamutálat, narancslé ízét. Képzeld el – emeld föl az arcod – képzeld el, hányan ébrednek fel, épp ebben a percben. És hányan fekszenek. Képzeld el, hányan sétáltatnak éppen kutyát, hányan sírnak, hányan esnek el, hányan fáradnak el. Hányan csókolóznak. Hányan gyújtanak rá. Hányan állnak színpadon. Hányan simogatnak, ütnek, nevetnek, pisilnek. Hányan halnak meg. Képzelj el egy húszéves amerikai gyereket, akinek épp most, az orra előtt robban fel egy repeszgránát. Képzeld el a magát hánytató szomszédlányt. Képzelj kora reggeli eget, párás esőerdőt, szeles kősivatagot. Születést. Sajtburgert. Várakozást. Karmolást. Szerelmet. Röptükben alvó madarakat. Jó éjszakát.”
- Simon Márton

don't speak

[ drive into the night ] from dettike on 8tracks Radio.

szerencsére

az előző és az azt megelőző bejegyzések margójára írom azt, hogyaszongya
'MÁR EL IS MÚLT'
ennyit a hányáshoz hasonlító szemét féltékenységről, csak mosolygok magamon, meg az általam generált másfél nap rossz közérzeten. tapsvihar háromra.

btw.. áttérve a kellemes érzésekre... szerelmes vagyok egy fiúba, akivel még nem találkoztam soha. 

fOreVER

az előző bejegyzés margójára: "egyszer ez is elmúlik"same shit different day, még szerencse, hogy egyszer minden elmúlik, nothing lasts fOreVER ahogy Anatol Knotek is összefoglalta egyetlen képben. éjjen.

féltékeny.

Ha a bánat egy nagy óceán, akkor a féltékenység egy undorító, randa és büdös pocsolya (jóvan, ez csak olyan jól hangzik, értelme nem sok van, hát istenem), jobb lenne, ha egyszer s mindenkorra valahogy kiiktatnánk őt az érzések közül, kéne egy Érzés Kezelő Hivatal, ahol panaszt lehet tenni (nyitvatartási idő: minden nap 9-től 5-ig, meg ilyenek) és akkor ott lehetne bejelenteni például a féltékenységet, mint gyilkos érzést, hogyaszongya Az életemet megmérgezi a féltékenység, ezúton kérvényezem az illetékesek segítségét annak haladéktalan kiiktatásában.

Valaki mondja meg, hogy honnan jön és miért tör rá az emberre még évekkel a szakítás után is, akkor is, ha ő szakított, akkor is, ha már rég vége mindennek, miért?
És ráadásul csúf és leküzdhetetlen, olyan mint a hányás: hiába próbálod visszatartani, csak jön, jön és elborít mindent.

shieeet

ez lehet, hogy most egy kicsit durva lesz és nyers, de már kigondoltam, hogyaszongya:
égjenek a retek kurvák, ÉGJENEK.
tapsvihar háromra.

ismétlés

annyira tudtam... nem is én lennék. még nevettem is magamon, hogy na majd amikor ott fogok tartani (ahol most) milyen rossz lesz már nekem. hát igen, az. valahol legbelül arra számítottam, hogy okosabb leszek, és nem követem el ezt a hibát, egy másik részem viszont tisztában volt vele, hogy csak idők kérdése.
a kérdés az, hogy ezúttal meddig fog tartani. mennyire fog fájni. meg tudom-e úszni nagyobb sérülések nélkül? egyáltalán el fog múlni? legutóbb is milyen sokáig tartott... annyira tudtam...
mosolygok. sírhatnék is, de a helyzeten nem javít.

újratervezés

.
ttaratarataratttarratttaratttaratttattattarra
önkeresés GPS-szel.
.
.
.

sokadszor is

Igen, megoldom egyedül, megy ez nekem és nem, tényleg nem a másik felemet keresem, hanem egész társamat, meg persze boldog vagyok magamban is, "inner poise" és woman of integrity meg fasza, kemény csaj vagyok, köpök a társas kapcsolatokra és hát persze hogy nem pótcselekvésről van szó és nem támaszkodási kényszerről, de bazmeg - csak halkan merem kimondani - végre szeressen már valaki ENGEMET.

stay.

I feel so lost but what can I do?

'cause I know this love seems real

but I don't know how to feel.

we say goodbye in the pouring rain

and I break down as you walk away.

stay.

'cause all my life I've felt this way

but I could never find the words to say

stay.

so change your mind and say you're mine. 

don't leave tonight

stay. with me.

hoppegyszázas.

a kis autóm 07.06-án volt 1 éves, nálam. sokat szerelgettük, de nagyobb szervizre még sohasem volt szükség... így, hogy lassan itt a műszakiztatás ideje, meg a tudat is, hogy jó lenne patika állapotba hozni végre rávett, hogy elvigyem szakemberhez. úgy történt, ahogy sejtettem... elmondtam a problémákat, és a szerelő talált sokkal komolyabb, rejtett hibákat is. ott lesz 4 napot, én pedig már nagyon várom haza...
elgondolkodtam, hogy valahol az élet is ilyen. folyamatosan elromlanak dolgok, emberek, előjönnek kisebb nagyobb problémák, de az igazi dolgokat, azokat, amik rejtve vannak, csak a szakavatott szemek veszik észre... én sok mindent érzek, látok, tapasztalok, de megtartok mindent magamnak. majd amikor eljön az ideje elmesélek mindent... és mindennek eljön az ideje.

kisautóm várlak, siess, gyere haza, majd szállunk együtt a széllel, egyenesen bele a naplementébe.

közérdekű közlemény

Nincsenek eltéphetetlen kötelékek, nincsenek karmikus találkozások, nincsenek örök szerelmek, nincsenek sosem látott intenzitású és mélységű kapcsolatok, nincsenek életreszóló dolgok, nincsenek - és most már toporzékolok -, nincsenek.
Meggyőződésem, hogy mindenki téved, aki ilyen gondolatokba ringatja magát miközben képtelen kilépni lassan elrothadó "életre szóló, karmikus és különleges" kapcsolatából.

Legyetek inkább bátrak.

ilyen is VOLT .

kiégés

és milyen iszonyú nehéz lehet elengedni az embernek a sok piti ragaszkodást az állandóhoz, a sorsszerűhöz és a karmikushoz.
milyen hihetetlenül kényelmes belesüppedni az "ennek így kell(ett) lennie" dzsuvába.


kurva fájdalmas lehet bátornak lenni.
kitörni a megszokásból.

fall apart and start again

mindig ugyanazt csinálom de persze azért mindig máshogy
mindig ugyanazokba a pocsolyákba, gödrökbe, szakadékokba, de persze mindig új utakon
nagyon a földön, belepusztulós romantikával
az igazságról papolva, hazug pátosszal


disappear here

fade out

nagyon nagyon nagyon kell vigyázni azzal, hogy mit érez az ember meg vadászni is csak pontosan, szépen és nem bedőlni, nem bedőlni. az egyedüllétem legalább sosem csal meg, sosem ver át, sosem hagy el, mindig velem marad.
nagyon kell vigyázni azzal, hogy mit érez az ember.
érzésrendőrséget a fejembe, oh yeah.

hortobágy

same old everything

itt vagyok.
kezdhetném a sablon szövegekkel megint, hogy jajj ezer éve nem írtam semmit és annyi minden történt azóta... kezdhetném, de nem fogom. pedig tényleg annyi minden történt azóta...
újra lett telepítve a gépem, így talán nem fog lefagyni állandóan a blogger, bár nem tudom van e egyáltalán a kettőnek köze egymáshoz. egyébként próbáltam másik kuckót találni magamnak, ahol nyugiban blogolhatok, de szánalmas keresgélések voltak ezek, semmire sem jutottam. nem is bánom, mert szeretek itt lenni, jó ez így és kész.
helyzetjelentésnek legyen elég annyi, hogy nagyjából ugyanúgy vagyok, mint hónapokkal ezelőtt, nem idegesítem magam már egyik hülye srác miatt sem, akikről korábban írtam... mind óriási nagy tévedés volt, ezek a hangok a fejemben mindent elhitetnek velem... szerencsére mostanában kevesebbet hallom...

bárki is vagy, üdv újra a lélekérzéstelenítő szakrendelésen.

psycho

Az elmémnek vajon milyen fokú torzulását jelzi, hogy a macska az én elváltoztatott hangomon beszél saját magához és olyanokat mond, hogy 'Jaj, de szép csíkos vagyok'?

sej

alkohol nélkül élni csodálatos.
be kéne baszni...

jófogás

Rémes másnaposságomat enyhe náthára cserélem.
Minden megoldás érdekel.
Ugyanitt kellemetlen szívdobogás, baszatlanság és munkaundor kedvező feltételekkel eladó.

hát

már a tudatmódosítás sem a régi.

és mégis mozog a föld..

neee, nee, ne, ne. ne. ne.

Nem írtam egy millió éve, ami leginkább annak tudható be, hogy valamiért állandóan lefagy a blog és elképzelésem sincs, hogy a bloggerrel vagy az én gépemmel van-e a probléma, de felettébb idegőrlő.
MOST VISZONT muszáj volt feljönnöm szétordibálni *ORDIBÁLNI* magam, mert már nehezen bírom cérnával.
UTÁLLAK EMM, gyűlöllek! miért kell mindig felkavarnod? pár hónap szünet, el is felejtelek, aztán ajtóstól rontasz a házba, és elviszel mindent, amit látsz és meg tudsz fogni. utána még én érzem magam szarul, és te érzed magad felsőbbrendűnek. nem tudom elő fog e még fordulni ilyen incidens azok után, ahogyan elváltunk, de ha igen, akkor mindent odaadok. vigyél el mindent, amit csak szeretnél, fossz ki teljesen, hátha utána nem lesz bennem ekkora robbanni készülő kiszámíthatatlan bomba.
ha ez ennyi volt, akkor pedig csak idő kell, hogy megint közömbös legyek a hülyeséged iránt.

de a hajadat azért megnöveszted...



ÁÁÁ. *headshot*


BTW, ha valaki tud valami nagyon jó blogmotort, kérem szépen jelezze nekem. akármennyire is rossz, lehet fájó búcsút kell vennem ettől a jól bevált helyemtől.... 

saw the sunset.

What's next?

I'm out of time

Losing my touch I can't feel

Speak for me

Do you see the same signs?

Do you know how to read between the lines?

All in all, it's all or none, all for one

What you want?

going on and on
and on
and on
and on
.
.
.

fincs és miszter ríz kalandjai

időszakosan beindul nálam valami és olyankor fura érzések kavarognak bennem. most pl kellene valami zene amire nagyon ráfügghetek, mert jelenleg nincs semmi. 

aminek nagyon örülök, hogy végre, 1 év szünet után újra elkezdtem nézni a 'számolósat' tehát a Person of Interest c. sorozatot, a 2. évad felénél járok és valami iszonyat jó.... nem is tudom, hogy bírhattam ennyi ideig enélkül a sorozat nélkül... : )

egyébként minden tök okés velem. azt hiszem......

nem is hitted..

..hogy ez is eljöhet még.

igen, bizony, július 6-án szombaton (Csaba napon) megbettük életem legelső kisautóját, egy Fiat Puntot.
hétfőn (07.08.) hoztam el a kereskedésből Tibcsiékkel, az is egyfajta kaland az életünkben, lesz mire emlékezni. azóta már ki lett rajta cseréltetve nagyon sok alap dolog, de még szerelgetni kell, hogy tökéletes legyen. nagyon boldogok vagyunk egyébként, kis szemem fénye lett...

ilyen is volt.

július 3, életem első Volt fesztiválja, még akkor is, ha csak 1 nap. szerintem semmi mást nem kell, hogy írjak róla csak annyit, hogy:
iszonyatsokvonatozás, Timi, Peti, QUEENS OF THE STONE AGE és Hurricane akusztik... : )
felejtetetlen élmény volt. az egész, úgy ahogy történt.

számerofszikszti

és basszus már július van, el sem hiszem. már csak pár nap a szabimból...
voltam Anettéknál és megünnepeltük a diplomaosztóját. aminek kifejezetten örülök, hogy betartotta a fogadalmát, hogy be fog baszni h meg lesz a diploma, mert közreműködött és hagyta is magát, szóval szépen lassan idővel mindkettőnkön hatott a vodka, és lettünk még hülyébbek, mint amilyenek amúgy is vagyunk alapjáraton. Tibor volt a tanú. : ) büszke vagyok rá.
reggel első buszra fel és alvás délig, pakolgatás.... hangolódás.

vége június vége.

hazajöttem Tokajból. 1 hét mérhetetlen parti és kibaszott jó hangulat és szabadság. felszabadultság.
minden rossz ellenére is, nagyon jó volt. olyan, mintha meg se történt volna...
na de rettegj Sopron, megyünk...

családias.

hihetetlen, hogy mennyire ki tudom magam kapcsolni, amikor olyan emberrel vagyok, mint pl. Anett, meg a tesója Tibor is.. ott voltam náluk, délután 3-tól hajnal 1-ig. felszabadult öröm, nevetés, minden, minden, minden. Tibor hazakísért, beszélgettünk. nevettünk.
csak a semmi, a semmi, de az nagyon, és boldog vagyok.

reményteli napok.

olyan hirtelen történt minden, a sok veszekedés a szerelővel és a sok szabadkozás az érdeklődőnél... a sok fejfájás, munkahelyen is kényelmetlen helyzetbe kerülés, minden minden minden... de vége. hirtelen kezdődött, és lám, így is fejeződött be. ilyen ez is, mint az élet, egyszer csak megkapod, aztán elveszíted.

minden rosszat és negatívat mellőzve a lényeg annyi, hogy elhoztam a motoromat a szerelőtől, és 20 perc múlva meg is vették. el is vitték. sírok is, nevetek is, lezárult egy korszak, ismét. 
itt az idő, hogy elkezdődjön egy új...

töréspont.

blow out all the candles, blow out all the candles..

"you're too old to be so shy," he says to me so I stay the night

just a young heart confusing my mind, but we're both in silence

wide-eyed, both in silence...

wide-eyed, like we're in a crime scene.

- - -

egyszerre vigyorgok és kapok közben szívrohamot, amikor éppen ráeszmélek, hogy ennél nagyobbat hazudni magamnak sohasem sikerült... már tényleg majdnem elhittem, hogy érdektelen lettem és kihunytak a lángok. hogy igazán sosem érdekelt.

majd bele pusztulok, de...
senki más nem tud így lázba hozni.

lábjegyzet

zárójel kinyit. ( nagyon hülye vagyok. amit múltkor írtam M. személyével kapcsolatban, hogy hatás alatt állok, az kurvára igaz, viszont tuti, hogy nem tudnék bele szerelmes lenni. ... biztos, hogy nem.
amit meg még azelőtt írtam, hogy véget ért életem eddigi leghosszabb fellángolása, hát sajnos mégsem. csak azt hittem. lehet, hogy gyengült, és alig van de igenis itt van és néha az őrületbe kerget. az meg már a harmadik nyomorult dolog, hogy ha két ember között lehetne valami, mégsem lehet... mert nem.) zárójel bezár.

memorial

azért még ha nem is gyászolok minden hónapban, ma azért megejtettem 5 perc néma csöndet a tizenegyedike kedvéért, azért mégis szent ünnep volt ez éveken keresztül, és hát ápolni kell bizonyos emlékeket, ha azt akarja az ember, hogy tudjon mit mesélni az unokáinak.

***
de azért Petinek is igaza van. neki mindig igaza van.

néha fejlődni látszok.

tudom, hogy vannak mélypontjaim meg rossz napjaim, meg pillanatok, amikor úgy érzem egy senki vagyok és ismétlődik a fejemben a mondat, hogy "you know nothing Jon Snow" ilyenkor az egész kibaszott világ egy rohadt összeesküvés elmélet.. igen. 

mindezeket félretéve, vannak csodálatos napjaim, és hihetetlen energiával tölt el az érzés, hogy egyre jobb és jobb vagyok abban, amit csinálok, ez a hivatásom, a karrierem... apróságok, és mégis.. haladok előre. fejlődök.

egyre bátrabban állok a legnehezebb dolgokhoz is, életben tartani egy haldoklót sosem volt egyszerű, sosem lesz. napról napra egyre ösztönösebben jön minden, de nem is kell ennyire belebonyolódni.. vannak apróbb és egyszerűbb jelei is.. mondjuk, hogy egyre ügyesebben tudom megszúrni az artériát. mindig elmosolyodok, hogy milyen kis dolog is fel tud vidítani. emlékszem azért, még a legelső hetekre, mikor még full kezdő voltam, el sem tudtam képzelni, hogy egyszer ezek pár perc alatt menni fognak nekem. :) na ezer szónak is egy a vége... érzem a kézzelfogható fejlődést magamban, minden egyes nappal, ahogyan előre haladunk az időben. :) voltaképp innen is látszik a táj. : ) megfogadom magamnak, hogy nem hagyom magamat többet lealacsonyítani, eltiporni, ledegradálni... én igenis nagyszerű vagyok!

***

Olyan fura, hogy az ember álmodik, és addig amíg el nem jön egy konkrét pillanat ezek az álmok elérhetetlen távolságban vannak, csak kósza képek, plátói szerelmek... viszont mikor ott van egyetlen egy konkrét pillanat, beindít egy lavinát és hirtelen az egész kép kiélesedik előtted. racionálisan, feltérképezhetően, előrelátóan, minden apró részlet, és közelebb kerül hozzád, mint valaha gondoltad volna. ez a napokban velem is megesett. nem mondok semmit, mert nem akarom elsietni... mindenesetre, ez is egy plusz dolog, ami miatt őszintén hálás és boldog lehetek. :)

***

a hét szenzációja, hogy MEGVETTEM A HEGYALJA BÉRLETEMET 2013-ra, megkaptam a szabadságot, most már jöhet jég, hó, eső, árvíz.. ott leszek.

***

ma hajnal fél 3-kor megint felhívott. nem értette, hogy miért alszok, és hogy miért kell 4-kor kelnem. hát mert dolgozok. na de ekkor jött a "nem akarsz felkelni most? végülis már úgyis csak másfél óra van 4ig. itt vagyok a városban" .. de nem. alszok. szia.

értetlenül és üresen állok a dologgal szemben. vele szemben. neki háttal.

/////

I'm sure, you've heard it before.

please don't say we're done, when I'm not finished.. I could give so much more..
make you feel like never before, welcome, - they said welcome to the floor.
it's been a while and you've found someone better, but I've been waiting too long to give this up. the more I see, I understand, but sometimes I still need you. 
sometimes I still need you.... 
and I was struggling to get in left waiting outside your door.. I was sure..
you'd give me more. 
no need to come to me, when I can make it all the way to you. you made it clear, you weren't near.. near enough for me. 
heart skipped a beat, and when I caught it you were out of reach.. but I'm sure,
I'm sure you've heard it before. 

"where you came from?"

te jó isten, hihetetlen, hogy pár zene milyen érzéseket tud kelteni az emberben. lement az előbb egy vagy kettő Kings of Leon szám, és egyszerre jutott eszembe tízezer emlék, és százezer érzés, túlcsordult, ömlik kifelé, filmek, zenék, illatok, szagok, helyek, emberek, színek, hideg, meleg, sötét, világos, boldogság, mérhetetlen boldogság, képzeletbeli emlékek, álmok, minden, minden, minden,
szavakkal leírhatatlan, felfoghatatlan, csodálatos élmény.

hogy miért pont a KOL-ra jött most ez belőlem ekkora erővel, az talány.
mindenesetre iszonyat jó. eufória.

: )

---



---



---



---
érzelemtúltengés.

nagyon para #2

na és az mennyire para, hogy itt van 10 db nővér óra az asztalomon (rendelték) és most, hogy síri csöndben itt ülök és agonizálok, a tikktakkolásuk úgy hat rám, mint valami idegméreg. 10 kis kurva óra tikk takk tikk takk tikk takk. és nem egyszerre. lehet mégse kellene már filmezni, csak ledögleni az ágyba és párnák közt megdögleni.

nagyon para

szerintetek mennyire para az, hogy helyi idő szerint pontosan hajnal egykor bekapcsolt a konyhában a rádió és egyszerre két rádióadást is nyomatott? ...
akkor most szerintem nézek valami filmet...

btw

az érzés, hogy egy szimpla Descartes féle derékszögű koordinátarendszerben úgyszólván ábrázolhatatlanul meredeken zuhanok valahová, valószínűleg nem tekinthető teljesen alaptalannak.

A tévét pedig kihúztam átmenetileg, a napi teendők listájáról és a konnektorból is, ugyanis tegnap este helyi idő szerint fasztudja mikor azon kaptam magam, hogy félig a számhoz emelt pohárral, másik kezemben telefonnal, bambán leesett állal bámulom a képernyőt, ahol épp azt ecsetelik, hogyan készül a zokni - és teszem mindezt legalább tíz perce, egyetlen aprócska mozdulat nélkül. Zombi üzemmód rulez.

***

extrudáció

15 óra alvás alatt jó pár álmom volt, és egyikre sem emlékszem igazán. egy dolog rémlik, hogy volt egy fiú, akivel egymásba szerettünk, voltunk egy csomó helyen, és nagyon jól éreztük magunkat, volt hogy menekültünk valami elől, volt hogy csak heverésztünk a mezőn, de valamiért mindig sötét volt, és sohasem láttam az arcát. :) az viszont kárpótolt, hogy nagyon szeretve voltam, és én is szerettem. jól esett basszus, és hiányzott is amikor reggel felkeltem....
a 15 óra alvás meg úgy jött össze, hogy tegnap még mikor dolgoztam elkezdett fájni a fejem, és este 6-ra már olyan mértéket öltött, hogy alig bírtam hazavonszolni magam, természetesen busszal, és minden másodpercben azt hittem, hogy na most kapok agyvérzést. na most kapok stroke-ot. na most.
de végül nem kaptam, helyi idő szerint 19:10-kor berontottam a házba, lehajítottam az összes ruhát magamról és befeküdtem az ágyba. kaptam vizes ruhát a fejemre, valamikor 22:00 körül felöltöztem és aludtam tovább, ma reggel 10-ig.
hát azt már meg fel se bírom fogni, hogy M. írt tegnap valamikor (amikor dolgoztam), hogy írjak, ha tudunk találkozni délelőtt, de ha nem akkor ne írjak. :D hát mi ez már? úristen, kész vagyok.

###