rég nem írtam. nem volt mit? vagy csak nem volt időm? nem volt kedvem? teljesen mindegy... az biztos, hogy nem írok le semmit visszamenőleg. pedig rengeteg dolog történt velem. rengeteg.
ebben a pillanatban fáj a létezés. belül is. kívül is. mindenhogyan. nem akarok semmire gondolni csak lebegni valahol, repülni a fellegek felé és zenét hallgatni vagy énekelni mindegy mindegy csak zene szóljon a fejben...mindig, egyfolytában... és azt se vegyem észre, hogy már nem is repülök, hanem zuhanok... zuhanok lefelé a semmibe... és én nem várok semmit a semmitől, érdektelen vagyok, felőlem zuhanhatok, majd kifogok rajta és a zuhanás is elhiszi , hogy így még nem repültünk soha, és talán nem is fogunk már soha...nem a zuhanás számít hanem a leérkezés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése