hiába.

mint kicsikart szó a haldoklóból, hogy hol a kincs vagy ki a gyilkos, olyan nehezen mondom, hogy: szeretlek.

mondom, aztán már üvöltöm, mert elég messze lett a Földön minden tőlem, és te is már alig látszol... mondom, hogy állj, nem áll meg... hiába mondom, hogy állj, nem áll meg... hiába mondom. magányra ítélt nagy darabok vagyunk de én igent mondok, mert szép próbálkozás az élővilág. a közelségben talált morzsák, a szex meg a szívbajnokság... mondom, hogy állj! nem áll meg.  hiába mondom....

összegeznék.

- hogy van?

- köszönöm, vagyok. jól vagyok, így.

és a szavak, mint afféle törékeny holmi, a folyosó kövére zuhanva ezer darabra rob­bannak szét.

- - -

úgy írnék és csak írnék, és írnék... de megnyitottam a szerkesztőt és megakadt minden.

félszavak rohanják meg az agyat, fél-érzések, fél jelen, félelem.

használt érzelmek, használt gondolatok, kérdések válasz nélkül.

kérések látszat nélkül.

nem kellene talán mégsem írnom, hisz ez az időszak, amit megélek nagyon negatív...

egyedül vagyok, egyedül, együtt is, együtt még egyedülebb, mint egyenként. 

szép ez a lét.. létezés, örülök élni. halni, fájni megtanultam, azt hiszem... kreálj, olvass, írj.. élj.

de használt ez a test, ez a szem, haj, bőr, használt: nappal-tépett, éjjel-gyűrött, szétélt, szétalvott, holmi porhüvely, fizikum, kisded játékú csecse-becse, erős-erőtlen valami, 

semmi...

test. 

hát ez vagyok én? 

nincs támpont, nincs Idő, a hangok, a zajok nem igaziak, csak a zene,
zene szól a fejben...

és az órám ketyeg kíméletlenül, olc­són, vakon.
bőrömben feszengek: alapállapot.
befelé figyelek, magamba fülelek, tisztulnék testtől-tértől-időtől-vágytól. örülök én, csak nem tudom, mi végre. a fény felé tapogatózom magam is, mint más, és ugyanúgy soha nem érem el: nincs lét. 

A létezés: tévedés.

Téves hívás a Világegyetemben, van ilyen?

rather.

minek.

. . .
szerelmes vagyok
a semmibe.

levegőt.

nemigen.

"Kiöntöm a lelkem, semmi szükség tovább arra,
Hogy csak teher legyen bennem, inkább felhányom a falra.
Vagy csak kiöntöm az alattam még folydogáló szennybe,
Így még elkerülhetem a véletlenszerű feljutást a mennybe."

égeti a szemem a könny. a kimondatlan mondatok kaparják a torkom. 
annyi minden értelmét vesztette már az életemben. miért is ne lássam be?
miért is higyjek a látszat-élet képzetem nyugtató vibrálásának? miért jó játszani a skizofrént? ...
néha kitisztul az agyam és rájövök, hogy minden szép és jó, amit érzek csak egy-egy emlékkép-foszlány ismétlődő lepergése az agyamban.  
miért akarom elhinni... miért kapaszkodom ennyire a hamis boldogságba?  belülről rothaszt szét és darabokra hullok.
túl könnyű nem gondolkodni, eltűrni, túl könnyű tönkremenni. túl nehéz beismerni, elfogadni, végetvetni.
túl nehéz élni.
túl könnyű meghalni.
a legegyszerűbb: úgy hazudni, hogy már magad is elhiszed. 

minden végzet nehéz és fájdalmas és minden olyan közhelyes.
a szívem is oly közhelyesen hasad apró darabokra, hogy szinte már banális.

vajon mennyi idő kellene utána, hogy újra életképes legyek... ?




"nemigen
megy ez előre, de hátra sem, 
se tolni, se húzni nincsen erő
és maradt csak a zaj
a halmazvíz meg elfolyt
a mosolyod kristály
a lelked meg ólompehely. 

hagyd abba..."

vörös.

egy poén a mai napra.
ugye most vörös a hajam. túl sötét volt, és nem tetszett, mert már szinte sötétbarna volt a színe, és csak a napfényben látszott, hogy vörös.
kitaláltam valamit...
szivassuk le szőkére és aztán befestjük megint vörösre és szép világos vörös színe lesz.
na igen.
viszont nem volt elég a festék és nem szívta le rendesen.
most a hajam töve teljesen szőke, aztán kicsit narancssárgás és a vége pedig ugyanolyan sötét. na jó egy kicsit világosodott. :D
nagyon hülyén nézek ki. de néha meg tökre tetszik amikor tükörbenézek. extréém, lehet így hagyom, aztán ha nő le a hajam, a töve sötétbarna lesz, aztán fél centi tejszőke, 15 centi narancs, és a többi vörös. nagyon kúl lesz. :D

storytellers.

sosem tudtam, hogy olvassa e valaki, amiket írok. ellenség, barát, idegen...
mindig magamnak írtam, néha mégis másnak. néha konkrét személynek, néha a nagyvilágnak, és bíztam benne, hogy attól, hogy valaki ezeket elolvassa jobb lesz. de sose tudtam biztosan, hogy van ember, akit érdekelhet. igazán.
bár ez nem is fontos.
nem a legfontosabb.
mióta írok, csak magam miatt írok. és az csak jó, ha érdekel mást is. mégsem akarom, hogy mindenkit érdekeljen. sőt van olyan, hogy egyáltalán nem akarom, hogy mások elolvassák. ilyenkor törlöm a posztot, mert rájövök, hogy mindent kiírtam magamból.
a naplóírás jó dolog.
a blogot könnyen az ember ellen tudják fordítani ellenségek, kíváncsi pletykás ismerősök, kárörvendő álbarátok.
van egy réteg, aki törődésből olvassa. az ilyenek tudnak segíteni rajtad, minden szavukkal.
és van pár ember, aki idetéved és tovább is lép.


ezeket csak azért írom le, mert ma kaptam egy visszajelzést, ami megérintett és nagyon jólesett.
jó tudni, hogy amikor nem csak saját magamnak írok, mégis van itt valaki, aki figyel rám. : )


köszönöm Grion.
az a pár szó sokat lendített rajtam.

feelin' whAt?.

kellene nekem mondjuk egy dubstep party.
talán egyedül kellene elmennem, hisz máshogy mással  biztos nem jutok el soha.
beállni a hangfal elé a megfelelő állapotban... és átadni minden részemet a zenének. nem kell érteni...
nem érteni kell.
érezni.
lehet jót tenne. kiölne belőlem pár fertőző gondolatot. egy kis időre önmagam lehetnék.
minden gond és kétely nélkül. jajj hát sose lesz vége mi?
nincs baj. tényleg. nincs okom panaszra.
mégsem fogom azt hazudni, hogy boldog vagyok. mert nem vagyok az.
viszont ez nem azt jelenti, hogy minden szar és nem történik velem semmi jó, és egész nap csak sírok.

egyszerűen csak
keresem magam.

hogyan?

ki tudja hogy kell élni az életet?
ha valaki esetleg már rájött.... hívjon fel. írjon smst. emailt.
keressen meg, csengessen be... inkább másszon be, mert nem jó a csengőnk.
a folyosón balra a második ajtó az enyém.
mindennél jobban várlak...

red morning light.

...és jót hozott.


végre megvan az a cseszett jogosítvány. :D:D:D
hihhhhetetlen öröm van bennem és mintha egy tonnás acálsúly hullot volna le a szívemről. kedvem lenne repülni, szárnyalni, leugrani magasról és ordítani bele a semmibe.. mintha csak most kezdődne a nyár, élhetek, élni akarok, nem húz vissza semmi, nem láncol a teher a földhöz.
csapásra megváltozott a kép amit a szememmel látok, mintha kisütött volna a nap egy kiadós vihar után... és milyen gyönyörű is a szivárvány...


megkönnyebbültem.

breathe in.

szobafestés teljesítve. 

egyes dolgaim alakulóban vannak.
Balázstól kaptam az új szobámhoz egy laptop asztalkát... nagyon tetszik.
életidegen érzés a fejben és görcs a gyomorban még mindig ott van.
a holnapnak jót kellene hoznia....

shame.

szobafestés part 1 megtörtént.
karibi napnyugta.
gyomorgörcs a holnap miatt.
életidegen érzések minden aktuális miatt. ....

coma.

ki figyeli a kezem? ki figyeli a szám? ki figyeli a szemem?
senki.
mi tartana vissza?
semmi.
nincs mellettem senki, aki fogná a kezem, mert nem vagyok elég fontos.
nekem kell túlélnem mindent.
vagy így.
vagy úgy.

try not to breathe.

nem kapok levegőt...

nem akarok levegőt venni. visszatartom és számolok.

nem kell a levegő... próbálok nem lélegezni. de nem sikerül... 

mindig elbukok mindenben.

de szerencsére tudok vénát szúrni... 

és csak most kell igazán a lélek-érzéstelenítés.

/ my night is colored headache grey.

szív, seb, ész.

mit is írhatnék?
megszakadt a szívem. és igen fáj és igen mindjárt belehalok, és igen, ilyen az élet.
nem gondolhattam azt, hogy valaki engem örökké szeretni fog tiszta szívéből....
...
nem tudok írni. pedig azt hittem jólesne kiírni minden fájdalmat magamból. nem találom a szavakat, talán erre az érzésre nincsenek is. de ami fáj.... hogy a kérdéseimre nincsenek válaszok.
-


sajnálom
most
hogy rajtam
nem
segít a mámor
színes kövek fölé hajolva
engem
nem repít a kéj
keserű szeszek habja
össze hiába csapna
néma tarkóm fölött
táncok ősi hangja
fel már nem lazítja
szörnyű kedvemet


hová tehettem
el
azt a darab papírost
ami megsegítene most
mert arra
írtam fel
hogy élni miért kell
mikor eszembe jutott.


(K.A.)

soulboat.

"..mekkora hatalmas mélykék tó a te lelked és szíved. hogy minden rosszat elnyel és a hátán hordoz engem egy nagy teherként... én meg csak egy koszos csónak vagyok ami önti a szemetet a vízbe és nem akarom... hogy annyi szemét kerüljön a vízbe, hogy mocsárrá, láppá... majd szárazfölddé és sivataggá váljon... akkor hogy fogok ringatózni? gyermeki álmokat dédelgetni? kezedet fogva pihegni? ..."

2009.06.18.

pro infinito.

valamiért nem látom az út végét.
mikor elfog a félelem, behunyom a szemem és gondolatban már máshol vagyok.
és az élet még csak most kezdődik el...



Mindrelic - Manhattan in motion from Mindrelic on Vimeo.

the sun also rises.

uhh... úgy szeretnék már egy teljes napot Balázzsal tölteni. mindig estére találkozunk, együtt alszunk, de délután elmegy próbálni, motort mosni, telefont intézni, mindig megy valahova, és estére jön vissza. és alszunk. és felkelünk és megy a dolgára. és ha nincs dolga, akkor is lesz. legyen próba. de amikor a legjobban szeretném, hogy legyen valami végre, akkor nem csak próba van. hanem arizóna is, de mintha direkt úgy lenne, hogy nekem ne legyen jó. pedig szerette volna, hogy menjek vele, de én este 10-kor már hova menjek, mikor még trógerbe ülök az ágyon zsíros hajjal? éjfélre se érnék fel. pedig nem sokszor van olyan, amikor csak kettőnké az egész ház. dehát nem baj, tudom, hogy önzőség lenne ha felháborodnék, nem is háborodok fel. nem csak az enyém, nem lehet velem 0-24. így is örülhetek... dehát persze, hogy 0-24 vele akarok lenni, hát milyen a szerelem? ilyenkor mindig olyan elfuseráltnak érzem magam, ha nincs itt velem, vagy nem lehetek vele... olyan mintha kicentrifugáltak volna. mintha a lelkem kibújt volna a védelmező burokból és most mindenki rajta taposna. mi a francért kell ilyet érezni? : ) inkább örülnöm kellene, hogy jól érzi magát.... örülök is. csak én meg megint önző vagyok és én nem érzem jól magam.. : ) 3 év alatt ahhoz szoktam hozzá, hogy szinte 0-24 együttvagyunk, életünk dolgainak 90 %-át együtt csináljuk, és együtt megyünk szinte mindenhova. mikor fog elmúlni a szar érzés végre, ha nem vagyunk együtt? hát...
ha már nem leszünk szerelmesek egymásba, igen hülye kérdés volt. de akkoris olyan gyatrának érzem magam.
le kell foglaljam magam. megyek és mindent megcsinálok amit a héten elterveztem.



ouhww yeah... és még be se mutattam Jensen után a második "szeretőmet" : D
(Balázskám, de azért ne féééélj, te vagy az első. :D )

lack taste.

can you explain to me how....?

off.

2011. augusztus. 1.
Életem legrosszabb, legszánalmasabb napja. elbasztam a vizsgát. ennyi.
most elmegyek csendben megdögleni.


szebb augusztusi napokat.