2011. augusztus 12., péntek
szív, seb, ész.
mit is írhatnék?
megszakadt a szívem. és igen fáj és igen mindjárt belehalok, és igen, ilyen az élet.
nem gondolhattam azt, hogy valaki engem örökké szeretni fog tiszta szívéből....
...
nem tudok írni. pedig azt hittem jólesne kiírni minden fájdalmat magamból. nem találom a szavakat, talán erre az érzésre nincsenek is. de ami fáj.... hogy a kérdéseimre nincsenek válaszok.
-
sajnálom
most
hogy rajtam
nem
segít a mámor
színes kövek fölé hajolva
engem
nem repít a kéj
keserű szeszek habja
össze hiába csapna
néma tarkóm fölött
táncok ősi hangja
fel már nem lazítja
szörnyű kedvemet
hová tehettem
el
azt a darab papírost
ami megsegítene most
mert arra
írtam fel
hogy élni miért kell
mikor eszembe jutott.
(K.A.)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése