eleven.

olyan gyorsan eltelt ez a szünet is... és tényleg ősz van, látom a leveleken, érzem este a levegőben, amikor kiállok a kert legsötétebb pontjára, mélyeket szippantok a levegőből, ami abroncsként szorítja össze a tüdőmet és feszíti szét egyszerre.
mégis szokatlanok ezek a napközbeni jó idők, november van. nyomasztó egy hónap, de mégis az enyém, szeretem. minden évben novemberben vagyok a legérzelmesebb, a legszerethetőbb és egyben legzárkózottabb is. már megtanultam hogy kell élnem a napjaimat.

ugyanekkor Timinek a november a gyilkos hónapot jelenti, és teljesen meg is értem őt. remélem, hogy idén neki is jobb novembere lesz.
A héten megjött a jogosítványom, hihetetlenül vártam már rá. : ) másnap már el is mentünk biztosítást kötni a kis gépemre, és haza is hoztam a kis drágát Zsuzsikáéktól. nagyon nagyon élveztem.
szombat este megünnepeltünk engem egy kicsit, és ma meg délelőtt még hoztak nekem egy lakatot. : D nagyon örültem neki... Balázzsal ma együtt mentünk el Eszterkéhez, aztán onnan Zoliékhoz. ők is nagyon aranyosak voltak. : ) a csöppség is édes, óriásit nőtt 2 hónap alatt.
...
most hogy itt ülök, és belegondolok, hogy vége a szünetnek, újra vissza a mókuskerékbe... kicsit nyomott lett a hangulatom. nehezen viselem ezt az egészet. holnap betöltöm a huszonegyet, mostmár ténylegesen nagykorú leszek, mégis gyerekesen zavar, hogy az iskola szünet utáni első napjával büntetnek érte. : D 
most nem tudok többet nyilatkozni az érzéseimről, be vagyok zárva saját magamba, és túl veszélyes lenne előbújni. talán holnap felszabadulok, ha érezni fogom az emberek őszinte szeretetét. 

és még mindig nem tudom melyik útvonalon menjek holnap suliba...