ha nem akarom..

Levelezésre alkalmatlanul levelezek, elvetemülten, gonoszul, unottan, undokul válaszolgatok, nem vagyok érdekes, ő sem érdekes, nem akarunk semmit senkitől, egymástól meg végképp, levelezünk, elbeszélünk, megbeszélünk, nem kérdezek, nem válaszol, válaszolok, kérdezek, ismerkedünk, érdekel, nem érdekel, még nem, már nem, én nem.

what shell we ever do?

Muszáj bölcsnek lenni. Muszáj bátornak lenni. Muszáj óvatosan élni. Muszáj szeretni valakit. Muszáj büszkének lenni. Muszáj megőrizni függetlenségünket. Muszáj egyedül is képesnek lenni bármire. Muszáj férjhez menni. Muszáj felnőni. Muszáj a gyermeki énünket megőrizni. Muszáj tanulni. Muszáj okosnak lenni. Muszáj ösztönösnek lenni. Muszáj szépnek lenni. Muszáj dolgozni. Muszáj lazának lenni. Muszáj pörögni. Muszáj lazítani. Muszáj gyereket szülni. Muszáj lemondani mindenről. Muszáj boldogan lemondani mindenről. Muszáj boldognak lenni. Muszáj sírni. Muszáj drámát csinálni. Muszáj némán tűrni. Muszáj hinni valamiben. Muszáj cinizálni. Muszáj felkelni reggel. Muszáj lefeküdni este. Muszáj élni. Muszáj életben maradni. Muszáj meghalni. Muszáj méltósággal meghalni. Muszáj időben meghalni. Muszáj mosolyogni. Muszáj grimaszolni. Muszáj illeszkedni. Muszáj különbözni. Muszáj tekintettel lenni. Muszáj néha magunkra gondolni. Muszáj kimutatni. Muszáj eltitkolni. Muszáj jól csinálni. Muszáj elbaszni. Muszáj inni. Muszáj józannak maradni. Muszáj szórakozni. Muszáj fegyelmezettnek lenni. Muszáj komolyan venni magunkat. Muszáj öniróniát gyakorolni. Muszáj. Muszáj. Muszáj.

Pedig én csak úgy akarok viselkedni mint egy mocskos strici, végre úgy.

c.s.d.n.c.

CRIME SCENE DO NOT CROSS CRIME SCENE DO NOT CROSS CRIME SCENE DO NOT CROSS 

(Nem inni jó.)


(És akkor 2013 március 4-én délután négy órakor Dettike rájött, hogy vodka helyett sokkal inkább a heroin: nem puffaszt és ott van ugye az aranylövés lehetősége...gyerekek, micsoda távlatok.)
(Kérem vissza a vasfegyelmet. Tudjátok: hajnali futás, tizenkét óra munka, vigyorgás, boldogság, optimizmus, naivitás, hit, remény, lófaszka.)

(Nem inni jó.)

CRIME SCENE DO NOT CROSS CRIME SCENE DO NOT CROSS CRIME SCENE DO NOT CROSS 

rottyon akkor és most.

a szombat, a szombat. kedveseim, ha hiszitek ha nem, utoljára talán 2008 derekán voltam ennyire rottyon,
amikor egy szánalmas nyári napon felkeltem és elmentem Campus fesztiválra. az aznapi sokkoló hírek hallatán kedvem lett volna felkötni magam egy fára, hogy mégis miért vagyok én ilyen szerencsétlen a szerelemben? igen.. igen... a mocskos szemét szerelem. csak a konkrét következményekről szeretnék írni, nem részletezném a drámai dolgokat, mert mára már csak olyan, mintha egy unalmas tinidráma piszkos fordulata lenne, hogy engem akkor sokadjára ültettek fel, sokadjára világosítottak fel tudatlanul, ártatlanul, örömtől és boldogságtól túlcsordulva, hogy milyen jót keféltek az én szerelmemmel előző este koncert után a sátorban. persze mit sem tudva arról, hogy a dugópartner az én szerelmem volt...

állni és végignézni, ahogy az én szerelmem mást csókol, mert 'muszáj megtenni' mert 'nincs más lehetőség' mert ez 'megvigasztal'. hülye voltam, hogy akkor nem futottam ki a világból véglegesen.

szóval akkor azon a szép napsütéses nyári rohasztó 40 fokos meleg napon, miután meghallgattam valami fos zenekart, megkerestem a legközelebbi piás standot és kikértem 5 feles vodkát. mit nekem 5 feles vodka, megittam szépen egymás után mindet. csuklottam egyet, nyeltem nagyokat, csorgattam a nyálam a tornacipőmre, de baszki há nem érzek semmit. mi az h nem érzek semmit, adjá még vodkát..

hát azé nem kell 5... legyen 3! szép komótosan lehúztam a másik 3 feles vodkát is és elandalogtam.

aki volt 2008-ban Campuson, az tudja, hogy akkor még a csudálatos Vekeri tavon volt megtartva. ugyebár ottan van csudaszíp játszótér is, vagyis annak a romjai, pár játszó elemmel. nos én felmásztam a legmagasabb mászóka tetejére és ott vártam az agyhalált, a megváltást, valami tikkes csávót aki áthajóz velem a túlvilágra. ehelyett ki jött? 'rákmájszelf' Gergő és a hal haverja, mert az emtívínek forgattak fesztiválos műsort. jöttek a hülye kérdéseikkel, hogy én szerelmes vagyok e serj tankien-be? hát a kurvaanyátokbavagyokszerelmes, csak azért van rajtam SOAD póló, mert talán szeretem a SOAD-t. milyen a fesztivál? hát jó lenne ha nem lennétek itt, a jóbüdöskurvaanyátokba takarodjatok el, a hegyalja ezerszer de ezerszer jobb volt! Dettike kultúráltan megnyilvánult, nem is csodálkozom miért nem adták le a tévében....

otthagytak én meg csak ültem, csak ültem, egyre jobban zsibbadt az agyam, egyre közelebb éreztem a megváltó halált, már esküszöm éreztem, hogy kiszállok a testemből, csúszok át a kibaszott másvilágba, de nem... csak a mászókáról csúsztam szép lassan lefele, de tenni nem tudtam ellene semmit, lezuhantam, le a homokba. totálisan pofával bele a homokba, és ott feküdtem, mint egy kiterült béka. valaki odajött felsegíteni, elvitt a fürdőhelyiségbe, ami le volt csempézve, hogy megmossam az arcom, hogy kimossam a pofám, de mivel tiszta víz volt a csempe, dobtam egy hátast és bebasztam a fejem, ha nem lett volna elég a 4 deci vodka, akkor tessék itt egy kis agyrázkódás ajándékba. valahogy felkeltem és elmentem hányni. igen. de a mai napig meg vagyok róla győződve, hogy nem a vodka miatt hánytam... az agyrázkódás! kimostam a pofám. a fiú mellettem volt órákig. vízzel itatott. legyezett. vigyázott rám. azt se tudom ki volt az. a nevét se tudom. igazából az arcára se emlékszek, csak annyira, hogy jól nézett ki. órákig mellettem volt, elaludtam a karjaiban, aztán hozta rám a vizes törölközőjét, meg itatott hideg ásványvízzel.... beesteledett, kezdődtek a koncertek és bocsánatot kért, hogy otthagy, és elment... igazából sosem tudtam megköszönni neki, mert azóta sem tudom, hogy ki volt az.

Esély nincs rá, de ha ezt most olvasod, jelentkezz a kiadónál. örök hála. < 3

aznap este kijózanodva, egyedül, kedvtelenül jártam a koncerteket....

DE EZ A SZOMBAT. EZ A KIBASZOTT SZOMBAAAT. el se hiszitek.

szintén 4 deci vodka + egy kis "boldogság hormon"

Agyarnak szóltam, hogy kellene, el is biciklizett, addig mi a háenóban ittunk. nagyon jó kedvem volt. Csabika is bejött szoboszlóról, pedig amúgy nem volt hangulata meg álmos is volt, de aztán csak rávettem. ott volt még Viktor, meg a másik Csabika. meg persze Agyar. ittunk, boldogultunk, ittunk, boldogultunk másodjára is, aztán nekem képszakadááás. kibaszottul durva képszakadás. csak ott éppen nem olyan kedves józan fiúk voltak, mint 2008-ban campuson, hanem ütnivaló idióták és nem nagyon akart megvédeni senki. egyszer tudjam meg kik voltak ott akkor, szanaszét verem mindnek a fejét.

pár óra sztónkodás után valahogy összeszedtem magam, nem találtam senkit, hívtam egy taxit és hazajöttem. áhh  a lényeg, hogy nagyon rotty volt.

lehet nem kellene többet ennyire.

skeletons in cupboards

Képmutatókkal folytatott felesleges szócsaták kapcsán mindig eszembe jut a Ken Park egyik meglehetősen közhelyes szereplője: a vadparaszt részeges apuka, aki azzal gyanúsítja (és talán meg is üti emiatt, nem emlékszem pontosan) mérsékelten bunkó, nyeszlett kisfiát, hogy buzi, majd egy átdorbézolt este után hazamegy és a szájába veszi a gyerkőc farkát, miközben azon sírdogál, hogy őt nem szereti senki.





Jaja, mindenki a maga konklúziójának a kovácsa, vagy mi.

vártalak

szia március. heló heló. szia. BAZDMEG!!! 

egyébként.
Boldog születésnapot Jensen Ackles! ^^ *love*

pls don't go

I luv u so...

utcák-zenék-szagok.

Bizony néha sírhatnékom van amikor végigmegyek bizonyos utcákon, ahol az utolsó kavics is emlékeztet valamire a múltból. Ugyanígy fáj a szívem, amikor beleszagolok a levegőbe és az életem hosszú periódusai játszódnak le újra, egyetlen másodperc alatt; vagy amikor zenéket hallgatok és hirtelen mindenféle érzések, hangulatok térnek vissza a semmiből.

Nehezen viselem a változást, de belehalok az állandóságba. Úgy vagyok az emlékekkel mint az álmokkal: fájnak akkor is, ha szépek.

"Everyone's got a hole and everyone's got stiff little fingers"

Értem én, hogy tavaszodik és a nők kezdenek levetkőzni, meg persze dugni jó és hát fontos dolog a párkapcsolat meg a szex, de mégis, valahogy nehezemre esik egész nap azt hallgatni, hogy a fiúk milyen terveket szövögetnek, hogy újabb és újabb nőket teperhessenek le, mert szerintük semmi más nem fontos, csak a veszett baszás mert lássuk be, az ember tulajdonképpen nem más, mint felöltöztetett vadállat.

A mostani lelkiállapotomban szívesebben beszélgetnék életről, halálról és valahogy szeretném érezni, hogy léteznek a kopuláláson túlmutató dolgok is.

előredobozolt szenvedés

itt van egy rohadt nyálas pop szám dalszövege. nem számít milyen zene ez, csak a szövegén gondolkodtam el. vajon tényleg minden férfi utólag jön rá hogyan is kell törődni és szeretni? ...
szinte már már dobozolt séma, sablonos szánalom. SZÖRPRÁJZ MÁDÖRFÁKÖR.
...

Same bed, but it feels just a little bit bigger now..
our song on the radio, but it don't sound the same..
When our friends talk about you all that it does is just tear me down,
cause my heart breaks a little when I hear your name
And it all just sound like..

Hmmm.. too young, too dumb to realize
That I should have bought you flowers and held your hand
Should have gave you all my hours when I had the chance
Take you to every party cause all you wanted to do was dance
Now my baby is dancing, but she's dancing with another man.

My pride, my ego, my needs and my selfish ways
Caused a good strong woman like you to walk out my life
Now I never, never get to clean up the mess I made
And it haunts me every time I close my eyes...

Although it hurts I'll be the first to say that I was wrong
Oh, I know I'm probably much too late
To try and apologize for my mistakes
But I just want you to know
I hope he buys you flowers, I hope he holds your hand
Give you all his hours when he has the chance
Take you to every party cause I remember how much you loved to dance
Do all the things I should have done when I was your man!
...
legközelebb úgy választok, próbálok, hogy ezzel ne legyen probléma. bár a séma szerint a probléma borítékolva, csak kinél mikor, hogyan jön elő. nem szeretném többet átélni, de bízom benne, hogy lesz valaki, aki bebizonyítja, hogy ez a séma nem igaz minden egyes férfira...

politoxikomán

maga megbolondult, hogy mindent kétszer mond. kétszer mondd. arról beszélgetünk, ki hogyan hányta le a cipőjét. meg hányszor. és amikor a space cake. ahogy beszívott az ágy. ahogy space ez a cake. hát persze, hogy másnap beledöglöttünk. szerezz jó sok füvet. gombát. aha. van még pezsgő? mert amúgy ez mekkora faszság már. hogy csak azért. tényleg, miért is? erre koccintunk. massive attack. massive attack. massive attack. fáj a hasam. fáj. valami fáj. a hasam. ja, aha. fáj a hasam. a space cake. massive attack. tracey thorn. tricky. sms. david lynch. protection. olcsó bor. a hasam. na meg. (nem szeretlek-sms) mittomén. részeg. van gogh és az abszint bazmeg.(hogy csinálta?) persze tulajdonképpen. persze tulajdonképpen. persze. tulajdonképpen. bejegyzés vége. már majdnem. én sem olvasom. te se olvasd. ne olvassuk.

bárcsak tudnék írni.

élet.M

hiába kerestem a szavakat, nem találtam. egyszerre fáj is meg tetszik is, meg szép is minden és szar is és nem találom a helyem sehol, de mégis biztonságban érzem magam. elbújtam a viharok elől, várom a csendet, a jó időt. fényben ülés és széltolás a széléig merészkedés, napfelkelés, parton futás, elbotolás, hanyatt dõlés, elalvás, felébredés, kertben ülés, növénynövés, hátradõlés, napnyugovás, fényben ülés, hunyorítás...

csillagok, csillagok, meleg esték, hosszú séták, lélekérzéstelenítés. szükségem van rá. nem tudom miért, hogyan, mikor, de kell. nagyon...

- - -

a tegnap egy őrült nap volt. olyan amúgy -meg sem történt csak álmodtam- nap. az egész história. rottyon voltam, azt hittem nem élem túl, aztán nagyon is jól lettem. az emberek, hajj ők, szeretem őket. hiányoznak. olyan jó koncertet toltak, a szívem s belefájdult, annyira beleéltem magam. április 13-án ismétlés. 

a hazajutás is vicces volt, nem egyedül, és most egy ideje először nem egyedül aludtam az ágyamban. nem volt ebben semmi hátsó szándék, kivetni való, vagy semmi fura, semmi kellemetlen. sőt. ma délután jöttem rá, hogy tudat alatt jólesett, hogy szuszog mellettem valaki, és ma rossz lesz megint egyedül aludni. nem mintha olyan sok időm lett volna hozzászokni, az agyam mégis megérezte. és most csak kattog, hogy véletlenül se kelljen egyedül lefeküdni. könnyű álmot hozzon az éj... 

szóval összességében nézve hatalmas volt a tegnapi nap úgy ahogy volt. iszonyat jó kedvem volt, nagyon jól éreztem magam. ismétlést szeretnék minél hamarabb. elvonási tünetek, delirium tremens, minden játszani fog. 

adjatok magatokból valamit, szeressetek. én is szeretlek titeket.  ♥ 

♥ ♥ ♥ ! 

ez meg így itt maradt a fejemben egész napra:



- - - 

ideális.

felhívom alássan mindenki figyelmét, én egy skorpió nő vagyok és hogy ha te bika, bak vagy halak horoszkópú férfi vagy, nyugodtan jelentkezz nálam. :D
vicceltem.
de azért jó lett volna mi? egy skorpió nővel...

:D
szeretés van. 
meg kiégés.

transzplant.

mosolygok, mosolygok, egyfolytában mosolygok. :))))))
nem, nem mentem el ma a koncertre, nem tudom miért. majd szombaton tombolunk egy jó nagyot.
pénteken meg intézeti farsangi buli lesz, lehet elmegyek arra is...

hülyén érzem magam :D mint valami idióta. valahogy be kellene vizsgálni engem is, kár hogy nem tudnak. mint a vérben azokat a gyógyszer szinteket a völgyben meg a csúcsban meg a kettő között, mikor miből mennyi. feromon bomba, meg endorfin hatására néha meg csak egy kis morfinszármazék után. mit mutatnának ki? azt hogy teljesen idióta vagyok kiszámíthatatlan, ingadozó kedélyállapottal, amire nincs semmi hatással, nincsenek összefüggések, ne keresse senki. már én se keresem, csak kiélvezem az aktuális csúcsaimat, majd átvészelem az esetleges völgyeimet.
jó jel viszont, hogy újra érzek valamiféle szikrát e blogolás terén, könnyebben jönnek az általam kedvelt rébuszok, amikbe mindenki azt képzel, amit akar. mindenki úgy érti meg a lelkem, ahogy akarja. :)

lélek transzplantáció előkészületek. eddig minden sikeresnek mondható. a legelső kijelölt donor most nem élő, csak szintetikus, de az előírásoknak megfelel, ellenanyagszűrés negatív.

nosztalgia.

óóó minden mindennel mindenhol, most.
mindenféle érzés kavarog bennem, azok a hosszú séták a kihalt poros utakon zenével a fülemben...
előúsznak, apró bevillanó képek.. fényképek.. a fények képe. de tényleg csak másodpercek, semmi összefüggő. nyár vége van, már majdnem 16 vagyok, megbánás és csalódottság íze a számban.
biciklire fel, tekerni hosszan, leszállni a semmi közepén és nézni ahogy megy le a nap.
zene szól a fejben, és lehet énekelni hangosan, itt úgysem hallja senki. a végén már nincs hangom, de nem bánom, felszabadultság és boldogság járja át a testem ahogy a hűvösödő szél aláfúj a pólómnak.
bár sose érne véget...
biciklire fel, tekerni hosszan, vissza az életbe.
tavaszodik, 16 múltam, nincs semmi, csak menni akarok előre, nem bírok egy helyben ülni.
biciklire fel, tekerni hosszan, leszállni a semmi közepén, egy éppen lekövezett országúton. előttem utánam mellettem erdő, frissen kivirult fák lengedeznek, a napsugár pedig utat tör magának a levelek közt. állok az út közepén, sehol egy autó, sehol egy ember, én ott állok és nézem a kövön fel-fel csillanó napfényt. mosolygok. biciklire fel, egy kevés tekerés után elfogynak a fák, és nincs semmi más csak a mező. leszállok, elhajítom azt a szart és futok bele a semmibe, még mindig zene szól a fejben. életöröm.
mégis többször volt tél, mint ahogy annak lennie kellett volna...
ismét nyár vége van, majdnem 22 vagyok. megbánás, csalódottság és mérhetetlen fájdalom.
motorra fel, tépni a semmibe, amilyen gyorsan csak lehet, ami csak a csövön kifér, a kanyargós utakon, vissza a helyre, ahol régen mindig megtaláltam magam, és mindent, amit kerestem. a helyre amiben sohasem csalódtam. úgy időzítettem, hogy a nap épp lemenőben volt, zene szólt a fejben és vártam az enyhülést... nem jött.

még nem tavaszodik, 22 múltam. nem megyek sehova, itt ülök a gép előtt, beszélgetek, zenét hallgatok és egyre nagyobb mosoly van az arcomon. ez a kis nosztalgia előhozott bennem jót is, rosszat is, és végeredményben semmi negatív.. sőt. őszintén boldog vagyok. : )

the worst feeling

all day long.

közhely.

Közhely ugyebár, hogy a kiegyensúlyozott élet, harmonikus párkapcsolatok, megfelelő anyagi háttér, stb nem igazán segítik elő a blogolást, a problémák  a hülye emberek, illetve úgy általánosságban véve a düh és a frusztráltság viszont nagyon is. ugyanakkor sajnos egyre gyakrabban érem el a fáradtságnak, a csüggedtségnek és a kiábrándultságnak azt a padlóhoz közeli szintjét, amikor már az írás is egy távoli, nevetséges kis pótcselekvés, amiért a kisujjam sem érdemes mozdítani.

lav m ü k g ó r.

bennem a fénykép

benned a fény képe ég.

ironic.

Azt hiszem az is egy fokozata a magánynak, amikor már a spamfiókba tévedő két kósza vegyélviagrát email feladója is én vagyok a rendszer szerint.

- - -

féligfeltámadás.

azért úgy vettem észre, hogy eléggé rajta van a dolgokon a gyerek. még ha nekem nem is azt mutatja. 

végülis mindig is tele volt jelentkezőkkel, hátha most az egyiknek dagadhat a mája, hogy sikerül felszedni. : ) különösebben nem izgat. elgondolkodtam, hogy most van e bennem rossz érzés, de nincs. 

én is élem a kis életem, minden egyes nap fel kell szedni a fonalat és folytatni és túlélni a munkanapok borzasztóbb részét, de eddig sikerült. ha nem lenne ez az 1-2 ember, aki folyamatosan arra hajt, hogy megkeserítse az életem, akkor azt hiszem nagyon boldog ember lehetnék. 

néha azért jókat nevetek magamon, hogy úgy viselkedek, mint egy tinédzser kislány, aki minden jött mentbe beleszeret, legalább pár órára. nem szeretem ezeket a fellángolásokat, mert sosincs jó vége. 

általában egy általam létrehozott képet szoktam szeretni, ami előbb utóbb kiderül és elengedem a francba. a másik eset, amikor alapból esélytelen a dolog. szintén elengedem a francba.

ez most más lenne? nem kell aggódni, majd kiderül ez is, csak derülne már ki, mert kicsit vicces.

egyébként jól vagyok, de rájöttem, hogy nem szeretek egyedül lenni, kell valaki akivel osztozhatok mindenben. persze nem mindegy, hogy kivel.. 

valamelyik nap valami nyálas zene kiváltotta belőlem, hogy hiányzik a szerelem. az az érzés, ami csak akkor van. emlékeimből előhúztam pár dolgot és csak vigyorogtam egyfolytában. a boldogsághormonok. kellenek. :D túlcsordul bennem a szeretet. és annak hiánya...

ezaz.

Nekem néha nehéz megítélni, hogy hol a kusshatár és olyankor megesik, hogy annyira csúnyákat mondok, hogy mindenki megbánja.

Ilyenkor azzal vigasztalom magam, hogy hát hiszen igazam van, csak ugyebár az igazság az nem népszerű dolog.

Azt hiszem a legegyszerűbb tényleg leszarni mindenki mást, abban legalább nem lehet hibázni.

elég.

Vannak helyzetek, amikor illetlenségnek érzed az éhséget, a szexuális vágyat, a vidámságot, az életigenlést. Vannak bajok, amikről azt gondolod, hogy mindig mással történnek, veled sosem. Vannak problémák, amikhez képest minden más szánalmas baromság, ostoba kicsinyeskedés, nevetséges szar.
Vannak helyzetek, amikben a hisztéria, a szűkölés, a nyavalygás luxus.
Én a magam részéről pénteken hajnali négykor be is fejeztem a sírást.

búék

2012

2013

(szevasz.)

nyaó

egyik nap nagyon jó, egyik nap nagyon rossz, ingadozik minden körülöttem.
legalább már egy dolgot lezártam magamban, és továbbléptem. úgy érzem.
most már csak rám kell találni.

Boldog Karácsonyt, Boldog új évet, bla bla bla.

Boldog Karácsonyt

Karácsonyi égőkkel a nyakamban, röhögő mikulásos pólóban, hercig csilingelések közepette akarom szétbaszni a világot.

beforgatva.

kitudja mi történik, bekapja az ujjamat 1 ékszíj és letépi , vagy eltévedek valahol beherkázva és soha nem kerülök elő.

megvakulok a nap miatt, mert gyönyörű és csak nézem és nézem aztán semmi, de az a szépség örökre beleég az agyamba. örökre úgy fogom gondolni hogy megérte, de biztos abban sem leszek.

semmi sem biztos.

egyszer erre mindenki rájön és nem érik többet akkora csalódások, a remény pedig nem utoljára fog meghalni, hanem meg sem születik és lehet hogy boldogok leszünk a saját valóságunkban, amit magunknak kreálunk egy fekete-fehér világban, ahol annyi minden gyönyörű van, de az, hogy hinni akarunk mindent elnyom... nem látjuk a színeket, az érzéseket, csak amit látni akarunk.

az vagy amit megeszel, nah igen, ez a kedvencem, és itt nem a húsra gondolok, hanem az agyunk is táplálkozik, megesszük azt a szart amit mások belénk tukmálnak,

elhisszük hogy hinnünk kell.

/meg sem született filozófus szavai/

Sz. B.
2012.09.12 / 20:08
- - -

kérdezni nem kell, nincs mit, sose volt, sose lesz. Az előző pár posztomat rejtettem, töröltem, mert úgy gondolom túlzásokba estem, majd ha elcsendesedik minden újra elérhetővé teszem.

bár még mindig az a véleményem, hogy többet kellene írnom, de papírra, szalvétára, falra, lepedőre vérrel, titkos blogba álnéven, nemide... : )
pénteken kéne még egy kurva nagyot partizni, aztán egy időre viszlát szabad hétvégék...

- - - - - 



- - - - -

megmagyarázhatatlan

széthullok, darabokra. most. ebben a pillanatban. : D
boldog vagyok, nagyon nagyon. magyarázat természetesen most sincs, de akkor is...
gondoltam gyorsan leírom, el ne múljon. imádok boldog lenni...

vége.

SZAKÍTOTTUNK. vége.
ennyi ennyi ennyi ennyi
vége.

fellélegzés? összetörtség? semmi. semmi. üresen állok.
vége.

viszlát nyár...

plug in.

pogréma. tehát mi?

július első fele el is repült, 2 hete dolgozok. iszonyat nehéz, rengeteget kell tanulni, de tényleg.. munka után itthon, amennyit csak bírok. tanulni tanulni tanulni, és akkor talán elég lesz 1 év, hogy beletanuljak. nem gondoltam volna, hogy attól, hogy intenzív ennyivel nehezebb lesz az osztályoknál. (persze tudtam h nagyon nehéz). szeretem. eddig még. : ) gondolom ezután is szeretni fogom. csak ismerjem meg az embereket, meg fogadjanak be. onnantól nekem is könnyebb minden.
alig várom már a 26-át, megyek megint Pestre, Apey and the Pea koncertre az R33-ba... ééés utánuk pedig Balázsék lépnek fel. : ) nagy előrelépés. utána meg 28-án koncerteznek a campus fesztiválon. mármint Balázsék. (örülök nekik) Tegnap a diablóba volt koncert, de rajtam kívül senkit nem érdekelt. ügyesek voltak pedig.
Fáradt vagyok. nagyon hamar eltelt a hétvége.. hajj.. nem akarok holnap megint 4-kor kelni. váá : D mennyivel jobb lenne, ha tudnék motorral járni. múlthéten 3 napot motorral mentem, és odafele király is volt, csak hazafele szarakodott. de az út időben lecsökken a századára. áhh.. mindegy.
jól vagyok. sajnálom a hegyalját, de minden rosszban van valami jó alapon mosolygok mindenen, és most elmegyek kukoricát enni. : ) nyamm.

ja és... imádom ezt a srácot:

intenzív.

MEGKAPTAM A MUNKÁT!!!!
: )
Július 2-től a Klinikán fogok dolgozni, az Augusztán, mégpedig a Sebészeti Intézet Intenzív osztályán.
jááááájjjj. félek. : D

ÉS IGEN!!!!!!! ott voltam. ott voltunk, Balázs jött velem. hihetelen volt az egész. az út, a sok szopás, minden, de a legnagyobb az volt, hogy mire odataláltunk (késtünk 20 percet) Apey is pont akkor kezdett.
egymásra néztünk Balázzsal, és mint két hülyegyerek csillogó szemmel meg tátott szájjal bámultuk, hogy hangolja a gitárját. nagyon szeretjük. ez tény. a kedvenc számommal kezdett, a Spiders-zel. iszonyat nyomás volt a mellkasomon, lehet, hogy nevetséges, de még a szemeim is könnybe lábadtak. ránéztem Balázsra, őt is mellkason vágta, aztán kölcsönösen raktuk kezeinket egymás carotisára, és érzékeltük, hogy mindkettőnk pulzusa 150-hez közelít. : D hát így hatott ránk Apey, június 21-én az R33-ban. egy percig sem bánom, hogy az utolsó pillanatban nekiálltunk felvonatozni Debrecenből, és azt a sok "kalandot" mire odataláltunk. az ég is azt akarta, hogy lássuk/halljuk őt. : )
koncert után nagy szomorúan vettük tudomásul, hogy csak ennyi.... de rátámadtunk pár percre, meg csináltunk vele 1-1 közös képet, aztán elindultunk a Fogasházba. Laci mondta, hogy menjünk be hozzá, amíg a vonat nem jön, szóval ott tengődtünk hajnal 3-ig. Őt is nagyon jó volt látni. : ) szeretem.
nem akartam hazaszenvedni magam, de muszáj volt.

itt van egyetlen egy videó, amit a koncerten csináltam:

még mindig aktuális, amit 3 éve kijelentettem: szerelmes vagyok a hangjába. (de szerintem lehet, hogy Balázs is XD )

circles in the sun.

rohamos gyorsaságban telik ez a kevéske kis szabadidő is, ami jutott így a nyárra. Annyira szerencsétlenül jön ki minden, Balázs gyakorlatot tölt, és tuti, hogy pont akkor fog kezdődni a szünete, mikor én elkezdek dolgozni. már ha találok munkát.....

mindegy.

HOLNAP: 

Apey visszatérő akusztik koncert lesz az R33-ban, természetesen bépé sziti. mindenképp ott akarok lenni. muszáj. ha kell egyedül megyek, nem érdekel, de ott leszek. !!! Balázs is gondolkodik rajta, csak pénzkérdés. na majd kiderül. : )

- - -
<3.

back it up.

Munka keresés. folyamatban...
Balázzsal már kerek 4 éve boldogítjuk, keserítjük egymás életét. : )
hosszú nyáriszünetet akarok. pihenéssel, és egy csomó bulizással.

I've come home.

ezer éve nem írtam, és már JÚNIUS van.. és most jött el az ideje, hogy megszülessen egy újabb poszt.

elmondani, leírni nem tudom mennyi minden történt velem nap mint nap. Sírás, nevetés, fájdalom, boldogság, kétségbeesés, felszabadultság, tanulás, tanulás, vizsgák, tanulás, tanulás... záróvizsgák.

Baji Bernadett

szakápoló

Igen, sikerült. mind a 9 modul, az a 26 idegtépő vizsga, mind meglett. A mai naptól kezdve tejlesértékű tagja vagyok az egészségügyi szférának. Boldog vagyok. Vége van. : ) egyelőre...
agyilag most egy nulla vagyok, nem is hinném, hogy tudok értelmes dolgokról írni, vasárnap óta nem aludtam... na jó, összesen vagy 5 órát igen. mégis úgy érzem, hogy mindent ki kell öntenem magamból... Timi! jajj Timi.. <3.. úgy szeretem. Kedden volt a születésnapja : ) és 11-én ő is végez... jövőhéten összenövünk. ha nem is sokat, de találkoztunk, amikor csak tudtunk. a spontán extrudálódások a fórumban, jó pasik a dágleszes újságban, jared lopás tervek, roncsolódás. húhh. zóna. ZÓNA!!!! az a nap. menekülés. plázulódás. égés : D ístenem... azok a bárkás esték is. meg Lóri, meg Ecset, meg Tamás... hát igen. meg Judit, meg Erik, meg Balázs. néha Norbiék. Tilk tilk tilk. Agyar, Dani, májndvolk. Feri és az egész soapcity és akkor már ha így vagyunk egyrakáson, blekkhani. Marcsika, meg az a sok finom vízipipa, meg édes patkányok, meg a sok röhögés.  iszonyat sok. buborékok, meteorok, eszméletlen fursuitok és a kis tücsök. ezek mind mind és ők mindannyian hozzátesznek az életemhez. és egy csomó mindent le se tudok írni. 

a zene, a zene, a zene... a sorozatok. annyira imádom őket. most volt mindennek vége, minden évadnak... mivel mindet kifüggtem, megnéztem 3 nap alatt a walking dead-et is. és a trónok harca, huhh. annyira durva. elkezdtem olvasni a 3. könyvet...

holnap Turbo koncert. megyünk : ) Timivel.
most pedig azt hiszem aludni kellene. végre. 

- - -

- - -
#.

grand mexican warlock.

Eltelt több, mint egy hónap úgy, hogy egy szót sem írtam. igen, már május van, ráadásul tizenharmadika.
nem mondhatom, hogy nem történt velem semmi extra, amit leírhattam volna, mert igenis történt... egyszerűen csak belefáradtam már mindenbe. a létezésbe. az 5 hét szívsebészet gyakorlat megrontott, komolyan úgy érzem, hogy már én se tudok kitűnni mások közül, szürke vagyok néha és mogorva... persze ez nem így van, de sajnos 20 évet öregedtem lélekben ott, ami nem minden esetben negatív, viszont a legtöbb szituációban nem is pozitív. lényegtelen, mert túl vagyok rajta. olyannyira, hogy holnap egyből 4 vizsga. szerdán megint 4. hihetetlen, és én itt ülök, blogolok... és miért is? mi változott bennem?
...
Tegnap este volt Grand Mexican Warlock koncert, amit kb. azóta őrülten várok, hogy a roncs bár oldalán közzé lett téve a koncert. nekem hónapoknak tűnik... szóval elmentünk, Balázs, Timi és én.
az az igazság, hogy egyáltalán nem csalódtam. annyira profik voltak, hogy az valami hihetetlen. annyira de annyira élveztem az egész koncertet az elejétől a végéig... ahogy néztem őket a színpadon valami bekapcsolt bennem... fogtam magam és besétáltam középre, velük teljesen szembe, és úgy éreztem, hogy a hátam mögött a tömeg engem néz egy pillanatig, hogy mit csinálok én ott... nem tudtam ellene tenni, mi az, hogy ott vagyunk egy ilyen koncerten és mindenki hátul ácsorog egy tökéletes geometriai pontossággal beállított félkörben. valami húzott feléjük, és ahogy hallgattam a zenét melegség áradt végig a testemben. odajöttek mellém Balázsék is, aztán a bal oldalamon találtam pár idegent. örültem. egyértelműen tudtam, hogy valami visszatért belém, ami hónapok óta elveszett. újra önmagam vagyok. tavaly hegyalja óta nem éreztem magam ennyire jól. önfeledt, kiegyensúlyozott és boldog....
igaz, hogy holnap vizsgázok, és ez már veszett ügy, de van még 3 hetem, hogy a szóbelikre és a gyakorlatokra rendesen felkészüljek.
Féltem, hogy ez a koncert pont vizsga előtt nem fog jót tenni, de tévedtem. a vizsgára nincs befolyással, viszont, most legalább visszanyertem azt a pluszt, ami előre hajtott.

az est fénypontja pedig az volt, amikor koncert után hátramentünk gratulálni, meg jelképesen egy aláírást kérni. Zoli annyira kedves volt... látszott, hogy árad belőle a jóság, meg a szeretet. kétlem, hogy csak színészkedés lenne... Timi csinált rólunk egy képet, ma egyből ki is raktam profilképnek. jól esik vissza gondolni rá, az egész estére, a koncertre. remélem minél hamarabb újra láthatom őt/őket, bár gondolom emlékezni nem fog rám... : )

jajj

hagyjuk már.

globálisan idiótát csinálhatok / csinálok is / magamból, holott annyira felesleges. majd egyszer talán eljön az idő, amikor már nem lesz felesleges, de akkor majd törnöm sem kell magam.

most csak magamra kell koncentrálnom és a jövőmre, gondolom majd szépen alakul minden a maga idejében.

itt az idő felébredni, a homályt eltakarítani magam körül és szembenézni a feladatokkal.

olyan régen kapcsoltam már ki az agyam, kellene Timivel találkozni, idejét sem tudom mikor töltöttük együtt azt a sok időt, hiányoznak a hétköznapi marhulások, hát még a hétvégi...

hiányzik a nyár, és hiába közeleg, már sosem lesz olyan, mint eddig... 1 hét szünetnek is örülhetek majd egy évben, nem egy egész nyárnak... de ami leginkább nyomaszt, az a tudat, hogy nem lehetek ott hegyalján hétfőtől vasárnapig. vagy akár csak szerdától... igazából már annak is örülnék, ha véletlen pont úgy alakulna minden, hogy 1 napra elmehetnék... tudom, hogy csak ez a nyár lesz ilyen katasztrófa... de akkor is. az, hogy itt a nyár, a fesztiválszezon és én saját magam börtönében rostokolhatok. tudom, hogy ez más, "normális" emberek számára érthetetlen, de nekem a zene az életem. a koncertek, barátokkal együttvéve. ennyi.

de dolgozni kell, mert a pénz kell, élni kell, minden más részletkérdés. 

most dobjon fel annyi, hogy itt a tavasz, a tavaszi szünet, össze kell szednem magam saját poros sarkaimból és el kell kezdenem felépíteni mindazt, amiről eddig csak álmodni mertem. el se hinné az ember, mennyi csoda van még a világban. mennyi csoda van bennünk.. bennem.

nullanégy.

legyetek üdvözölve április,
és a trónok harcának második évada.

rat in a cage.

már 4 nap eltelt azóta és nekem még mindig csak azon jár a fejem. miért?

nem tudok szabadulni a gondolattól.

és most nagyon fájsz.

but you freakin' me out.

feromon.

már megint ez a kibaszott feromon gyötör. bűnös utakra kényszerít, pedig nem sokszor szokott, de akkor nagyon. legszívesebben szétcsapnék mindenkit, főleg magamat. forr a vérem. meg fogok őrülni. és erről most Te tehetsz Bé...

végre.

Balázsék idén is indultak a (III.) Keletunderground tehetségkutatón, ahol az elődöntőben II. helyezést értek el, és továbbjutottak a döntőbe, ami nyáron a Vekeri fesztivál 0. napján lesz megtartva.
gratulálok fiúk, annyira bíztam bennetek.

58.

Édes Drága Anyukám, nagyon boldog születésnapot Neked.

 szeretlek.

learn sometimes.

hajnal van. megint. már a buszon ülök, összehúzom magam, mert fázom.. ilyenkor mindig ráz a hideg... a hajnali órák hűvös nyirkos cirógatása és a mérhetetlen fáradtság... ólomként nehezedik rám minden apróság. a busz halad előre, és én bámulok az ablakon ki... -EZ- a zene szól a fejben. betonfal, szögesdrót, rozsdás vasak... kikopott fű, üres buszmegállók... szétdobált csikkek, egyik másik csíkot húz maga után, mert itt a busz, fel kell szállni, azt meg el kell dobni... persze. a busszal párhuzamosan egy régi, használaton kívüli vasúti sín. fűvel benőve, rozsda által elfogyasztva, de még mindig ott húzódik, és követ végig utamon. anarchia jelek a vágányváltón, kanyarok az útban, egyre több a beton... üres tekintetek velem szemben, mindjárt megérkezünk.
piros lámpák, zöld lámpák, döccenők és nagy fékezések. megérkeztünk. a buszról leszállva megcsap a hideg szél, és nem ébreszt fel. egyik láb a másik után, lépcsőn le, lépcsőn fel... a napi rutin. a sorban állás, újabb buszra várás... minden egyes nap. ahogy szaporodik a betontömeg körülöttem, azzal egyenes arányban a fájdalommal telt emberek is egyre többen vannak. mindenki fáj.
csak múlna már el.

helyzetjelentés.

ú hé... nagyon rég nem írtam magamról semmi izgalmasat. megpróbálok feleleveníteni pár dolgot. : D

február 24:
Arizóna természetesen Timivel. mivel késve érkeztem, ezért Dóri meg Krisztián már mentek is haza (másnap indultak Pestre ilyen tetoválós cuccra). ott volt még Lóri is meg ki tudja még ki.
kellett, az ilyen mindig kell egy szar hét után. elmeséltem Timinek a problémáimat is, legalább ő tud jókat mondani, a többiek meg annyira nem is érdekelnek. : ) kaptam Valentin napos névnapom alkalmából tőle egy nagyon cuki plüss mókusmackót ami egy szívecskét szorít és meg ülni is egy nagy szíven ül. iszonyat édes. : )
jót besélgettünk, bár sajnálom, hogy inkább csak rólam... utolsó busszal mentem haza.
február 25:
Lovarda Anettel. Mystery Gang, és társai. jó volt nagyon. gyalog haza, 5-kor feküdtem le. vagy 6-kor? nem emlékszem. : )
március 2.
péntek arizóna, Timivel. : )  ott voltak Lóriék is. sokkal jobb volt a hangulatunk mint múltkor, és jót beszélgettünk. meg legalább röhögtünk. meg volt min felbaszni az agyunkat is. volt minden. : D szeretem ezeket a napokat. még mindig. nagyon. erőtad.
március 3:
sajnos le kellett mondanom Dóriékkal a zónázást, mert beszéltem Zsófival, hogy találkozhatnánk, és mivel tényleg nagyon rég találkoztunk ezért kimentünk Bével sznoboszlóra, és találkoztunk. lementünk a pt-be, ott volt Holi meg Csirke meg Feri is, aztán nagy nehezen átvergődtük magunkat a rock caféba és beszélgettünk. jó volt látni.... utolsó vonattal haza. fáradtságosság, meg még mindig betegség.

azóta nem történik semmi, csak a küszködés, mint általában. : ) pénteken lesz Blackhoney koncert az üvegtigrisben és fasza lesz. szombaton pedig ha összejön, akkor végre leülünk Dóriékkal is a zónába dumálni egyet. : ) addig is még kitartást mindenkinek, főleg nekem... holnap már szerda. köszcső.
.

deja vu.

#

sötét. dög meleg. sörök borulnak fröccsennek mindenfelé. iszonyat hangosan dübörög a basszus.
becsuktam a szemem és átadtam magam a ritmusnak... a páradús levegő miatt majd' megfulladtam, a tarkómon folyt a víz.. megcsapott a sör kellemes aromája és emberek löktek félre minden lépésüknél.
a mellkasomban szétáradt a melegség, a boldogság, hirtelen úgy éreztem, hogy nyár van és fesztiválon vagyok, majd megdöglök a hőségtől és közbe tombolok a koncerten kifulladásig. amíg csak bírom.
ezekért a pillanatokért érdemes élni.

emlékkép.

#

hihetetlen, hogy pár szó a múltról, néhány fénykép, egy kínos videó és egy szeretett zene mennyi emléket szakít fel a lelkedben. olyan emlékek, amik boldoggá tesznek ha rájuk gondolsz, de eltemetted őket, mert fájdalmasan tudnak szúrni a szívbe, amikor rájössz, hogy elmúlt és sosem lesz már többet. illatok, színek vannak előttem, érzem a bőrömön a régi sebeimet, érzem a mellkasomban a felhőtlen boldogságot, azt a semmiséget, amit akkor éltem meg... szégyellem magam, amiért majdnem teljesen elfelejtettem. ha nem lenne tárgyi bizonyíték, már szinte az egész múltamat elfelejtettem volna. ez most jó? vagy rossz? nem tudom... 

- - -

nyilván.

...

napi elgondolkodtató párbeszéd:

- végre olyan ember lettem, amilyennek szeretett volna, de addigra már másik férfit választott. elkéstem...

- még mindig szereted, ugye?

- örökké, minden egyes nap... 

kár, hogy pont az nem lát bele ennek mélységeibe, akinek a legjobban kellene.

- - -

örvény.

...

aludj csak, majd én álmodom.

Te uraltad az örvényt, hisz te kavartad azt; mégis hagytál beleveszni, míg elfordítottad a fejed.

Azt hívén, büszke a mozdulat.

Pedig csak gyáva volt.

Az egyedül büszke mozdulat az volt, ahogy végül én hunytam le a szemem, hogy ne legyek tanúja árulásodnak, aminek kínját megbocsájtani most még luxusnak tűnik.

Elértük a Mélypontot. De én szárnyalok tovább, te pedig csonkolások útján végbemenő, jobbító szándékoddal is csak magad fúrod mélyebbre a semmiben.

crosses.

---

Mindig letaglóz szalonunk ridegsége. Oly intenzív, hogy szinte azt az érzetet kelti, hogy a kandallóban szürkéllő hamu piszkos, szennyezett hó csupán. Didergek belül, és tudom, most rád kell néznem. 

Megteszem. 

Nincs mit veszítenem már – mindenem elvetted. 
Fiatalkorom óta ismerem az arcod, mégis minden alkalommal olyan, mintha először látnám. Megfejthetetlen szépség dereng a mélyén, ám kínzó sötétségét is jól ismerem. 
A szemed élénk figyelmét a szenvedély sem tompítja. Csak pár órája, hogy vöröslő ködén át figyelted az én gyönyörtől kínlódó vonásaim, ahogy öleltél; még ezzel is megalázol, de úgy, hogy ajándéknak érezzem.

Megkötöd a kezeim, pedig erős kezek. 
Megtöröd a derekam, pedig egyenes derék. 

Összetörsz újra és újra, hogy könnyed, elegánsan sápadt ujjaid közt pergetve szilánkjaim csodálhasd a fényüket. Csak azért, mert megteheted. Csak azért, mert hagyom.
...

agyfasz.

??????????????????????????

nem hiszem el.
baszdmeg. ez a nap??? ez a hét??? totál kész. nem tudom hova tenni az embereket, főleg miután pofán is basznak azzal a láthatatlan serpenyőjükkel. hát a jó büdös kurvaéletet azt. megvagyok én nélkületek is.
jobb lenne ha egytől egyig eltakarodnátok. rohadékok.
...

Draconia.

Néha Jeanne d'Arcnak érzem magam melletted. Nem hallod a belső hangokat, még akkor sem, ha elmondom őket, mert csak én hallom. Az első vereségig az oldalamon harcoltál - legyőzhetetlennek hittél, és az is voltam. Ám minél messzebb mentem én előre, annál lassabban jöttél velem.
Nem állhatok meg, mert én folyton haladtam, és már akkor is ezen az úton, mikor te ráléptél. Az enyémre. Hittem, hogy azért, mert tetszett.
Hittem, hogy te is arra indultál, azért találkoztunk.
Visszanézés közben is haladok, még ha hátrálva is, mert azt nézem, hol maradtál el mellőlem.
Elengedted a kezem, amit te fogtál meg. Nem kérdeztem, miért, csak elfogadtam. Most viszont kérdezem:
miért nem azért, amit hinnem engedtél? 

/és február van.