az egész napot végig szenvedtem, ez így nem mehet tovább.
majdnem megölt az unalom. hiába neteztem, hiába tévéztem, hiába aludtam, hiába olvastam... egyszerűen azt hittem rosszul leszek. egész nap fetrengtem az ágyon és semmihez nem volt erőm... délután Balázskát hívogattam, hogy ma is aludjon nálunk, és azt mondta , hogy megbeszéljük majd msnen... fél percenként lestem az msnt, aztán nagy meglepetésemre beállított Balázska. : )
tök jó volt, nagyon örültem neki, egészen addig, amíg el nem kezdett kibírhatatlanul viselkedni.
úgy tűnik, hogy nagyon lefárasztja ez a röpke 6 óra semmittevés hétfőtől-csütörtökig. bezzeg, amikor én napi 8 órát robotoltam, az le volt szarva.
na mindegy.
én itt blogolok, ő meg itt alszik (vagy próbál) mögöttem, azzal fenyegetőzve, hogy átmegy a másik szobába. hm, ok.
nagyon szeretem meg minden, de most tényleg jobb lett volna, ha egyszerűen otthon marad és lő egy virtuális puszit msnen. (nem gondoltam h valaha is ilyet fogok mondani. -_-)
előre félek a holnaptól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése