bárcsak szünet és szabadság érzésem lenne.
ennek ellenére olyan érzésem van, mintha börtönben lennék.
holott ez hülyeség, mert odamegyek ahova akarok, és azt csinálok, amit akarok, mégis egész nap itthon ülök és megöl az unalom.
Balázs dolgozik, nem ér rá hétköznap. nem hinném, hogy van most akárki is, aki rámszánna egy kis időt, hogy programot csináljunk...
alig várom már a szombatot, hogy anyuval menjünk vásárolni, aztán a keddet, hogy mehessek Tokajba...
már nem sok van hára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése