2010. július 19., hétfő

miegymás.

ereimben véres alkohol.
igen, vége. itthon vagyok.
most nem tudok írni, annyi minden kavarog bennem. le fogom írni a kis élménybeszámolómat, csak nem most.. nem tudom mikor.
hm.
elgurult a xanaxom. 
ott akarok állni a nagyszínpad előtt és érezni, hogy minden másodperc gyilkolja a sejteket. érezni, ahogy decibelbácsi lerendezi a fülem. érezni, hogy már nincs hangom hiába ordítok.
aha. aha... én vagyok a fekete billentyű a zongorán. 
itthon vagyok.
nem ragadok, nem vagyok büdös. jelenleg még melegem sincs.
visszatértek a gondok, amik egy hétig nem bántottak. visszatértek a gondok, amikről azt hittem, hogy eltűnnek mire hazajövök. hogyne.
jó volt ott lenni. mire volt jó? fesztivál. ellenőrző kapuk, karszalag meg pass vizsgálat és nagybiztonsági őrök. vigyáztak ránk. egy hétig rácsök mögött. rácsok között. biztonságban a zenémmel. voltam valahol, kontrol alatt.. aki bent volt, az volt valahol és tudta is. 
életérzés.
- - -
gyilkos zenét írok. kiöllek magamból.ne fájjon többé.
ne fájjon többé ami vagy.
---
életképek egy életképtelen életből? nagyjából. és az enyém. minden.
rosszul vagyok? nem, ne hidd. azt hiszem minden a legnagyobb rendben. talán.
csak hiányzik az a megszokott nomádság, amivel egy évre ismét szakítanom kellett. az egész évem azon az egy héten élem. az, ami nekem való. ott az én igazi helyem a világban. egy koszos és meleg sátorban. tombolás. minden porcikám átveszi a rezgést.
ott mindenki mindig más lehet. nem tűnik fel senkinek. és aki elvágja a torkodat, az lesz a hírekben az áldozat. és zenék szólnak. a koncertek, amiknek élek. a zene ami éltet.
te meg a tévét nézed? ő is néz téged. ha az adás véget ér aznap neked is véged.
látni szeretném hogyan kapsz észbe.
már nem az ami volt. én elhagyom e kort. várnak egy szebb világban.
de te csak élj a mában.
így is Wan. sokat keres az én szívem.
.
arcok a tömegben. igen arcok, amik mindig rámtalálnak. vajon engem keresnek? vagy csak a sorsom, hogy mindig farkas szemet nézzek velük? mndgmgtllnk. már megszoktam az utálatot a szemükben. már biztos megszokták ők is az enyémet. már észre sem veszem, amikor kiül az arcomra: "annyira leszarlak. egy jelentéktelen semmi vagy." vagy esetleg aza mármeginttevagy? nézésem. szerintem azt hiszik, hogy valami fájdalmat okoznak, de nem. :D rájöttem valamire. szeretem meglátni ezeket az arcokat a tömegben. mégjobban szeretem, amikor ők látnak meg engem. annyira szeretem, jólesik a gyűlöletük. valahogy energiával tölt fel. igen ezaz. antisocial. csak rájuk kell nézni. :D utálnak, mert jobb vagyok. mindigis felettük álltam, és ez így marad amíg élek. 
.
és az emberek, akikhez közelebb kerültem. igazán szerencsés vagyok. minden szempontból. ezen az egy héten pár embertől kaptam kedves gondolatokat, amik igazán jólestek.
ja és kaptam karkötőt is.
és az az ákoskoncert. epic volt.
hiányzik. az érzés. az életérzés. olyan trú minden.
földkalandilyesmi.
ez most vidám vagy szomorú? most nem értem. most gyors vagy lassú? nem értem. most komoly vagy poén? most akkor tényleg nem érten.
most összeesküvés vagy véletlen? most mi tehetünk róla vagy ő vagy senkisem? én mostmár tényleg nem értem....
minél gyorsabban repülnek, annál jobban nő előttük a távolság.

.
mintha élnél ember.
.

szerelem.
igen.. szerelem.
szerelem? <3
szerelem. <3
<3

szerelem..szereled...szereli...szereljük...szerelitek...szerelik. 

mindenki szerel.mes.
hiába? lehet. de muszáj- belsőkényszer.
megjavít? igen, csak el is ront.

megnyílik a föld.
egy ember ugrik a hídról. nincs harag. csend marad.
úgy hazudsz, mintha tudnád, hogy mi történt.
ránkszakad az ég. mindenki hazudik.
de most nincs baj. nincs semmi..

csak az ereimben véres alkohol.

és többé ne félj. Marika néni fiaként tisztel.
én már többé nem félek.
miegymás.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése