és mégis mozog a föld..

neee, nee, ne, ne. ne. ne.

Nem írtam egy millió éve, ami leginkább annak tudható be, hogy valamiért állandóan lefagy a blog és elképzelésem sincs, hogy a bloggerrel vagy az én gépemmel van-e a probléma, de felettébb idegőrlő.
MOST VISZONT muszáj volt feljönnöm szétordibálni *ORDIBÁLNI* magam, mert már nehezen bírom cérnával.
UTÁLLAK EMM, gyűlöllek! miért kell mindig felkavarnod? pár hónap szünet, el is felejtelek, aztán ajtóstól rontasz a házba, és elviszel mindent, amit látsz és meg tudsz fogni. utána még én érzem magam szarul, és te érzed magad felsőbbrendűnek. nem tudom elő fog e még fordulni ilyen incidens azok után, ahogyan elváltunk, de ha igen, akkor mindent odaadok. vigyél el mindent, amit csak szeretnél, fossz ki teljesen, hátha utána nem lesz bennem ekkora robbanni készülő kiszámíthatatlan bomba.
ha ez ennyi volt, akkor pedig csak idő kell, hogy megint közömbös legyek a hülyeséged iránt.

de a hajadat azért megnöveszted...



ÁÁÁ. *headshot*


BTW, ha valaki tud valami nagyon jó blogmotort, kérem szépen jelezze nekem. akármennyire is rossz, lehet fájó búcsút kell vennem ettől a jól bevált helyemtől.... 

saw the sunset.

What's next?

I'm out of time

Losing my touch I can't feel

Speak for me

Do you see the same signs?

Do you know how to read between the lines?

All in all, it's all or none, all for one

What you want?

going on and on
and on
and on
and on
.
.
.

fincs és miszter ríz kalandjai

időszakosan beindul nálam valami és olyankor fura érzések kavarognak bennem. most pl kellene valami zene amire nagyon ráfügghetek, mert jelenleg nincs semmi. 

aminek nagyon örülök, hogy végre, 1 év szünet után újra elkezdtem nézni a 'számolósat' tehát a Person of Interest c. sorozatot, a 2. évad felénél járok és valami iszonyat jó.... nem is tudom, hogy bírhattam ennyi ideig enélkül a sorozat nélkül... : )

egyébként minden tök okés velem. azt hiszem......

nem is hitted..

..hogy ez is eljöhet még.

igen, bizony, július 6-án szombaton (Csaba napon) megbettük életem legelső kisautóját, egy Fiat Puntot.
hétfőn (07.08.) hoztam el a kereskedésből Tibcsiékkel, az is egyfajta kaland az életünkben, lesz mire emlékezni. azóta már ki lett rajta cseréltetve nagyon sok alap dolog, de még szerelgetni kell, hogy tökéletes legyen. nagyon boldogok vagyunk egyébként, kis szemem fénye lett...

ilyen is volt.

július 3, életem első Volt fesztiválja, még akkor is, ha csak 1 nap. szerintem semmi mást nem kell, hogy írjak róla csak annyit, hogy:
iszonyatsokvonatozás, Timi, Peti, QUEENS OF THE STONE AGE és Hurricane akusztik... : )
felejtetetlen élmény volt. az egész, úgy ahogy történt.

számerofszikszti

és basszus már július van, el sem hiszem. már csak pár nap a szabimból...
voltam Anettéknál és megünnepeltük a diplomaosztóját. aminek kifejezetten örülök, hogy betartotta a fogadalmát, hogy be fog baszni h meg lesz a diploma, mert közreműködött és hagyta is magát, szóval szépen lassan idővel mindkettőnkön hatott a vodka, és lettünk még hülyébbek, mint amilyenek amúgy is vagyunk alapjáraton. Tibor volt a tanú. : ) büszke vagyok rá.
reggel első buszra fel és alvás délig, pakolgatás.... hangolódás.

vége június vége.

hazajöttem Tokajból. 1 hét mérhetetlen parti és kibaszott jó hangulat és szabadság. felszabadultság.
minden rossz ellenére is, nagyon jó volt. olyan, mintha meg se történt volna...
na de rettegj Sopron, megyünk...

családias.

hihetetlen, hogy mennyire ki tudom magam kapcsolni, amikor olyan emberrel vagyok, mint pl. Anett, meg a tesója Tibor is.. ott voltam náluk, délután 3-tól hajnal 1-ig. felszabadult öröm, nevetés, minden, minden, minden. Tibor hazakísért, beszélgettünk. nevettünk.
csak a semmi, a semmi, de az nagyon, és boldog vagyok.

reményteli napok.

olyan hirtelen történt minden, a sok veszekedés a szerelővel és a sok szabadkozás az érdeklődőnél... a sok fejfájás, munkahelyen is kényelmetlen helyzetbe kerülés, minden minden minden... de vége. hirtelen kezdődött, és lám, így is fejeződött be. ilyen ez is, mint az élet, egyszer csak megkapod, aztán elveszíted.

minden rosszat és negatívat mellőzve a lényeg annyi, hogy elhoztam a motoromat a szerelőtől, és 20 perc múlva meg is vették. el is vitték. sírok is, nevetek is, lezárult egy korszak, ismét. 
itt az idő, hogy elkezdődjön egy új...

töréspont.

blow out all the candles, blow out all the candles..

"you're too old to be so shy," he says to me so I stay the night

just a young heart confusing my mind, but we're both in silence

wide-eyed, both in silence...

wide-eyed, like we're in a crime scene.

- - -

egyszerre vigyorgok és kapok közben szívrohamot, amikor éppen ráeszmélek, hogy ennél nagyobbat hazudni magamnak sohasem sikerült... már tényleg majdnem elhittem, hogy érdektelen lettem és kihunytak a lángok. hogy igazán sosem érdekelt.

majd bele pusztulok, de...
senki más nem tud így lázba hozni.

lábjegyzet

zárójel kinyit. ( nagyon hülye vagyok. amit múltkor írtam M. személyével kapcsolatban, hogy hatás alatt állok, az kurvára igaz, viszont tuti, hogy nem tudnék bele szerelmes lenni. ... biztos, hogy nem.
amit meg még azelőtt írtam, hogy véget ért életem eddigi leghosszabb fellángolása, hát sajnos mégsem. csak azt hittem. lehet, hogy gyengült, és alig van de igenis itt van és néha az őrületbe kerget. az meg már a harmadik nyomorult dolog, hogy ha két ember között lehetne valami, mégsem lehet... mert nem.) zárójel bezár.

memorial

azért még ha nem is gyászolok minden hónapban, ma azért megejtettem 5 perc néma csöndet a tizenegyedike kedvéért, azért mégis szent ünnep volt ez éveken keresztül, és hát ápolni kell bizonyos emlékeket, ha azt akarja az ember, hogy tudjon mit mesélni az unokáinak.

***
de azért Petinek is igaza van. neki mindig igaza van.

néha fejlődni látszok.

tudom, hogy vannak mélypontjaim meg rossz napjaim, meg pillanatok, amikor úgy érzem egy senki vagyok és ismétlődik a fejemben a mondat, hogy "you know nothing Jon Snow" ilyenkor az egész kibaszott világ egy rohadt összeesküvés elmélet.. igen. 

mindezeket félretéve, vannak csodálatos napjaim, és hihetetlen energiával tölt el az érzés, hogy egyre jobb és jobb vagyok abban, amit csinálok, ez a hivatásom, a karrierem... apróságok, és mégis.. haladok előre. fejlődök.

egyre bátrabban állok a legnehezebb dolgokhoz is, életben tartani egy haldoklót sosem volt egyszerű, sosem lesz. napról napra egyre ösztönösebben jön minden, de nem is kell ennyire belebonyolódni.. vannak apróbb és egyszerűbb jelei is.. mondjuk, hogy egyre ügyesebben tudom megszúrni az artériát. mindig elmosolyodok, hogy milyen kis dolog is fel tud vidítani. emlékszem azért, még a legelső hetekre, mikor még full kezdő voltam, el sem tudtam képzelni, hogy egyszer ezek pár perc alatt menni fognak nekem. :) na ezer szónak is egy a vége... érzem a kézzelfogható fejlődést magamban, minden egyes nappal, ahogyan előre haladunk az időben. :) voltaképp innen is látszik a táj. : ) megfogadom magamnak, hogy nem hagyom magamat többet lealacsonyítani, eltiporni, ledegradálni... én igenis nagyszerű vagyok!

***

Olyan fura, hogy az ember álmodik, és addig amíg el nem jön egy konkrét pillanat ezek az álmok elérhetetlen távolságban vannak, csak kósza képek, plátói szerelmek... viszont mikor ott van egyetlen egy konkrét pillanat, beindít egy lavinát és hirtelen az egész kép kiélesedik előtted. racionálisan, feltérképezhetően, előrelátóan, minden apró részlet, és közelebb kerül hozzád, mint valaha gondoltad volna. ez a napokban velem is megesett. nem mondok semmit, mert nem akarom elsietni... mindenesetre, ez is egy plusz dolog, ami miatt őszintén hálás és boldog lehetek. :)

***

a hét szenzációja, hogy MEGVETTEM A HEGYALJA BÉRLETEMET 2013-ra, megkaptam a szabadságot, most már jöhet jég, hó, eső, árvíz.. ott leszek.

***

ma hajnal fél 3-kor megint felhívott. nem értette, hogy miért alszok, és hogy miért kell 4-kor kelnem. hát mert dolgozok. na de ekkor jött a "nem akarsz felkelni most? végülis már úgyis csak másfél óra van 4ig. itt vagyok a városban" .. de nem. alszok. szia.

értetlenül és üresen állok a dologgal szemben. vele szemben. neki háttal.

/////

I'm sure, you've heard it before.

please don't say we're done, when I'm not finished.. I could give so much more..
make you feel like never before, welcome, - they said welcome to the floor.
it's been a while and you've found someone better, but I've been waiting too long to give this up. the more I see, I understand, but sometimes I still need you. 
sometimes I still need you.... 
and I was struggling to get in left waiting outside your door.. I was sure..
you'd give me more. 
no need to come to me, when I can make it all the way to you. you made it clear, you weren't near.. near enough for me. 
heart skipped a beat, and when I caught it you were out of reach.. but I'm sure,
I'm sure you've heard it before. 

"where you came from?"

te jó isten, hihetetlen, hogy pár zene milyen érzéseket tud kelteni az emberben. lement az előbb egy vagy kettő Kings of Leon szám, és egyszerre jutott eszembe tízezer emlék, és százezer érzés, túlcsordult, ömlik kifelé, filmek, zenék, illatok, szagok, helyek, emberek, színek, hideg, meleg, sötét, világos, boldogság, mérhetetlen boldogság, képzeletbeli emlékek, álmok, minden, minden, minden,
szavakkal leírhatatlan, felfoghatatlan, csodálatos élmény.

hogy miért pont a KOL-ra jött most ez belőlem ekkora erővel, az talány.
mindenesetre iszonyat jó. eufória.

: )

---



---



---



---
érzelemtúltengés.

nagyon para #2

na és az mennyire para, hogy itt van 10 db nővér óra az asztalomon (rendelték) és most, hogy síri csöndben itt ülök és agonizálok, a tikktakkolásuk úgy hat rám, mint valami idegméreg. 10 kis kurva óra tikk takk tikk takk tikk takk. és nem egyszerre. lehet mégse kellene már filmezni, csak ledögleni az ágyba és párnák közt megdögleni.

nagyon para

szerintetek mennyire para az, hogy helyi idő szerint pontosan hajnal egykor bekapcsolt a konyhában a rádió és egyszerre két rádióadást is nyomatott? ...
akkor most szerintem nézek valami filmet...

btw

az érzés, hogy egy szimpla Descartes féle derékszögű koordinátarendszerben úgyszólván ábrázolhatatlanul meredeken zuhanok valahová, valószínűleg nem tekinthető teljesen alaptalannak.

A tévét pedig kihúztam átmenetileg, a napi teendők listájáról és a konnektorból is, ugyanis tegnap este helyi idő szerint fasztudja mikor azon kaptam magam, hogy félig a számhoz emelt pohárral, másik kezemben telefonnal, bambán leesett állal bámulom a képernyőt, ahol épp azt ecsetelik, hogyan készül a zokni - és teszem mindezt legalább tíz perce, egyetlen aprócska mozdulat nélkül. Zombi üzemmód rulez.

***

extrudáció

15 óra alvás alatt jó pár álmom volt, és egyikre sem emlékszem igazán. egy dolog rémlik, hogy volt egy fiú, akivel egymásba szerettünk, voltunk egy csomó helyen, és nagyon jól éreztük magunkat, volt hogy menekültünk valami elől, volt hogy csak heverésztünk a mezőn, de valamiért mindig sötét volt, és sohasem láttam az arcát. :) az viszont kárpótolt, hogy nagyon szeretve voltam, és én is szerettem. jól esett basszus, és hiányzott is amikor reggel felkeltem....
a 15 óra alvás meg úgy jött össze, hogy tegnap még mikor dolgoztam elkezdett fájni a fejem, és este 6-ra már olyan mértéket öltött, hogy alig bírtam hazavonszolni magam, természetesen busszal, és minden másodpercben azt hittem, hogy na most kapok agyvérzést. na most kapok stroke-ot. na most.
de végül nem kaptam, helyi idő szerint 19:10-kor berontottam a házba, lehajítottam az összes ruhát magamról és befeküdtem az ágyba. kaptam vizes ruhát a fejemre, valamikor 22:00 körül felöltöztem és aludtam tovább, ma reggel 10-ig.
hát azt már meg fel se bírom fogni, hogy M. írt tegnap valamikor (amikor dolgoztam), hogy írjak, ha tudunk találkozni délelőtt, de ha nem akkor ne írjak. :D hát mi ez már? úristen, kész vagyok.

###

eznonszensz

Van egy rohadt idegesítő dolog az életemben, ami egyszerűen ép ésszel felfoghatatlan számomra, szóval valaki legyen szíves magyarázza el, hogy MIÉRT?
Miért van az, hogy a pici, drágaságos unokahúgom, akit rettenetesen szeretek, mert egy igazi tünemény... dehát néha azért kiborít, mert miért is ne, tehát néha ha erélyesebben rá akarok szólni, nyomatékosításom jeléül mindig a teljes nevén szólítom, ami Szabó Bíborka, erre mindig nagyon elhallgat...
az egyetlen apró, de nem elhanyagolható probléma az, hogy ezekben a hirtelen felindult helyzetekben mindig ugyanaz történik.... a kislányt úgy szólítom, hogy Pongor Bíborka...... és ilyenkor hirtelen elhallgatok és szótlanul, értetlenül, tehetetlenül állok a dologhoz.
nem tudom nem tudom és még mindig nem tudom, hogy miért. valaki segítsen, mert ma pl már hisztérikusan röhögtem a párnámba, mert ez NONSZENSZ. :D tudom, hogy a gyereket Szabó Bíborkának hívják. most is röhögök. :D ez számomra kész rejtély.
a volt barátom vezetékneve Pongor, de az már a múlt, lassan 1 éve vége.. és ez még mindig nem adott magyarázatot a dologra, hogy miért jön elő, amikor soha semmikor nem jön elő. Csak amikor szegény gyerekre rá akarok szólni, és a teljes nevét akarnám hirtelen mondani.
Még az a szerencse, hogy a szülei egyszer sem hallották.
Ennél nagyobb poén az lenne, hogyha a gyerek azt hinné, tényleg így hívják. :D mert ugye azért a szülei sosem szólítják teljes nevén, sőt rajtam kívül senki. :D nemigaz nemigaz nemigaz
röhögjünk együtt.

aha

és most akkor megint üljek le, és próbáljam meg leírni, hogy milyen az, amikor a levegő illatából lehet érezni, hogy mindjárt esni fog az eső, és ahogy kilépek az utcára, el is kezd esni, nagy cseppekben, és vattacukorillatú lesz a levegő, puhán kopog az eső a leveleken, és eszembe jut a sok, porszagú séta gyerekkoromból, és nagyon, de nagyon különösen érzem magam, nem jól, nem rosszul, csak máshogy, megfoghatatlanul, ezt csak érezni lehet, definiálni nem, ha ránézel, elhalványul, mint a csillagok, de közben mégis kétségtelenül valós, na ezt, ezt kéne szavakba önteni jól, élvezetesen, színesen, de ezt nem lehet basszus, ezt tényleg csak átélni lehet.

- - -

mindig megtalálsz.

hát igen. akkor talán kiderülni látszik, hatás alatt állok, meglehet, hogy mindig is hatás alatt álltam. de ha nem is mindig, akkor biztosan, amikor mellette vagyok.
és...
tudnék szerelmes lenni.
még mindig.
akár most azonnal.

- - -
talán csak egy szavába kerülne.

I'm back bitches

ó, valamiért szükségtelennek tartottam eddig mindennemű megnyilvánulást itt a blogon, pedig lett volna miről írni, bőven! pláne, hogy megígértem magamnak, hogy -ha nem is minden nap- de rendszeresen fogok posztolni, és nem a felkeltem-ettem-fogatmostam-elmentemdolgozni-hazajöttem-ettem-fogatmostam-aludtam kombót. sosem szerettem az olyat.

több mindent elmondhatok magamról, így közel a május végéhez. a legfontosabb, amit meg is említenék  talán az, hogy már nem szenvedek a hormonok által betáplált érzelmeim miatt, ami egy ember felé irányította minden tartalékomat. ez volt életem leghosszabb fellángolása, de hálistennek vége. lezártam, és már nem őrülök meg minden egyes nap. thanks god. :D
ez a feromonos fellángolás nem volt ismeretlen számomra eddig sem, régen többször is megesett velem az eset, egy volt osztálytársam irányába, de az csak pár óráig, max 1-2 napig tartott. (ezzel kapcsolatban vannak posztok a múltból is és gyártani fogok egy külön posztot a legfrissebb élményeimnek vele kapcsolatban..)

Úgy általánosságban pedig éjjel nappal dolgozok, és amikor sikerül elszakadnom 1-2 napra onnan, a hátamra veszem a világot és próbálom kihasználni az adódó pillanatokat.
Aminek nagyon drukkolok most, az a nyári szabadságolás elintézése, mert ha június 23-tól július 7-ig sikerülne kivennem, akkor el tudnék menni egész hétre Hegyaljára, ahova már nagyon vágyok, utána pedig 1 napra Voltra, Queens of the stone age koncertre. *love* ó jajj. 

Vulcans never lie.

voltunk mozizni Petivel, a Star Trek filmet néztük és nagyon jól éreztem magam. : )
A film is nagyon tetszett, és örülök, hogy eredeti nyelven néztük, bár így kicsit sok volt hangoskodó, járkáló külföldi membör, de annyi baj legyen. ó külön meg kell említenem, hogy Peti nagyon cuki volt :D egyébként még az este elején kaptam tőle egy CD-t, hogy flvidítson a motorka miatt.. az is nagyon jól esett. : )
Mozi után (ami hajnal 1 körül volt) hazahozott és pihi volt. több ilyen este kellene úgy érzem és teljesen kiegyensúlyozott lenne a kis lelkecském. : )

ennyit szeretnék még hozzáfűzni a dolgokhoz:

###

deep in the forest

nemrég történt, hogy leszállt egy galamb a párkányomra, pont azután, hogy kinyitottam az ablakot.
(meglepődtem, mert itt nálunk én nagyon ritkán látok galambot)
A függöny miatt nem vett észre, előtört belőlem a mindenkiben megtalálható David Attenborough, úgyhogy megszólítottam. A turbékolásom kifejezetten érdekelte, kíváncsian tekergette a fejét a hang irányába. Az ugatás nem igazán hatotta meg, a hápogásra arrébb araszolt, a nyávogásra közelebb jött. A huhogástól megrémült, és elrepült.

A konklúzió egyértelmű, a galambok félnek a baglyoktól, nekem meg sürgősen fel kellene keresnem kezelőorvosom és gyógyszerészem.

game over.

mér kell olyat tapasztalnom, hogyaszongya az ember nem kaphat meg mindig mindent azonnal, egzisztenciális meg morális álmaim vannak kérem szépen, rettegek, hogy rákom van, ez a legújabb szórakozásom, a kezdődő elmebajom nyilván, a macskának meg hiába parancsolgatok, hogy takarítson amíg futok, csak heverészik meg szpídezik itthon egyedül, már az állatok sem a régiek, az emberek meg végképp, tudományosan lemondok az emberekről, génhibásak azt mondom, de mindeközben persze én vagyok génhibás, sajnos nem értek saját kínaiul.

nem kellek.
kicsit rossz most, de majd elmúlik.

informatív

mocskosul szar a kedvem.

"I can't go on, I must go on, I will go on"

már nem emlékszem milyen az, ha szeretik az embert.

Réges régen mindent tudni meg érteni akartam, reménykedtem benne, hogy meglátom a jövőt, hogy mindennek meglesz a helye meg az értelme.
Aztán jött a korszak, amikor mindent tudni meg érteni véltem, mindennek megvolt a helye és az értelme, majd hosszú időre teljesen elvesztem a saját zűrzavaromban, semmit nem értettem, semminek nem volt értelme, bármi bármivel (be)helyettesíthető volt, bármi történhetett, az anything goes-korszak, oh yeah. Volt aztán egy olyan időszak a zűrzavarban, amikor azt fájlaltam, hogy túl sok minden történt velem túl fiatalon, túl sok olyan dolog, amit később kellett volna megtudnom, amibe később kellett volna beledöglenem.
Mostanában pedig szinte sajnálom, hogy nem volt több kaland korábban, hogy rengeteg mindent nem tudok a szenvedésről, a felhőtlen boldogságról, hogy még mindig nem vagyok elég rezignált, hogy még mindig érnek meglepetések, hogy még mindig rettenetesen megvisel minden veszteség.
Nem tudom, hogy fel lehet-e készülni a fájdalmakra, arról meg végképp fogalmam sincs, hogy van-e értelme felkészülni rájuk (nagyon sokszor azt gondolom egyébként, hogy semmi másnak nincs értelme), azt viszont tudom, hogy az életemnek ebben a mostani szakaszában rengetegszer érzem a törülköző-bedobós fílinget, igen, biztos ismeritek a 'kész, vége, elég, nem megy, fáradt vagyok'-érzést (hazamegyek, lefekszem); aztán persze vonszolom magam tovább.
De egyre kevesebb meggyőződéssel.

csalódottság kipipálva.

"Tomorrow never comes, when it does, it's yesterday"

Persze, lehet mindenféle szentimentális áradozásba kezdeni az élet izgalmairól, szépségéről, lehet vigyorogni naphosszat és arról papolni, hogy az élet olyan kibaszottul, nagyon-nagyon, végtelenül izgalmas, de lássuk be, ezek csak üres szólamok: az élet időnként rettenetesen unalmas, borzalmasan fárasztó, elviselhetetlen, sőt, van olyan is, amikor kétségbeejtően szar; persze erről nem illik beszélni, mer olyankor jön ugye a you need help.
Ezzel együtt még mindig azt mondom, hogy élni jó, csak hagyjuk már azt a bullshitet, hogyaszongya intelligens ember soha nem unatkozik meg az élet egy nagy kaland.

ha nem akarom..

Levelezésre alkalmatlanul levelezek, elvetemülten, gonoszul, unottan, undokul válaszolgatok, nem vagyok érdekes, ő sem érdekes, nem akarunk semmit senkitől, egymástól meg végképp, levelezünk, elbeszélünk, megbeszélünk, nem kérdezek, nem válaszol, válaszolok, kérdezek, ismerkedünk, érdekel, nem érdekel, még nem, már nem, én nem.

what shell we ever do?

Muszáj bölcsnek lenni. Muszáj bátornak lenni. Muszáj óvatosan élni. Muszáj szeretni valakit. Muszáj büszkének lenni. Muszáj megőrizni függetlenségünket. Muszáj egyedül is képesnek lenni bármire. Muszáj férjhez menni. Muszáj felnőni. Muszáj a gyermeki énünket megőrizni. Muszáj tanulni. Muszáj okosnak lenni. Muszáj ösztönösnek lenni. Muszáj szépnek lenni. Muszáj dolgozni. Muszáj lazának lenni. Muszáj pörögni. Muszáj lazítani. Muszáj gyereket szülni. Muszáj lemondani mindenről. Muszáj boldogan lemondani mindenről. Muszáj boldognak lenni. Muszáj sírni. Muszáj drámát csinálni. Muszáj némán tűrni. Muszáj hinni valamiben. Muszáj cinizálni. Muszáj felkelni reggel. Muszáj lefeküdni este. Muszáj élni. Muszáj életben maradni. Muszáj meghalni. Muszáj méltósággal meghalni. Muszáj időben meghalni. Muszáj mosolyogni. Muszáj grimaszolni. Muszáj illeszkedni. Muszáj különbözni. Muszáj tekintettel lenni. Muszáj néha magunkra gondolni. Muszáj kimutatni. Muszáj eltitkolni. Muszáj jól csinálni. Muszáj elbaszni. Muszáj inni. Muszáj józannak maradni. Muszáj szórakozni. Muszáj fegyelmezettnek lenni. Muszáj komolyan venni magunkat. Muszáj öniróniát gyakorolni. Muszáj. Muszáj. Muszáj.

Pedig én csak úgy akarok viselkedni mint egy mocskos strici, végre úgy.

c.s.d.n.c.

CRIME SCENE DO NOT CROSS CRIME SCENE DO NOT CROSS CRIME SCENE DO NOT CROSS 

(Nem inni jó.)


(És akkor 2013 március 4-én délután négy órakor Dettike rájött, hogy vodka helyett sokkal inkább a heroin: nem puffaszt és ott van ugye az aranylövés lehetősége...gyerekek, micsoda távlatok.)
(Kérem vissza a vasfegyelmet. Tudjátok: hajnali futás, tizenkét óra munka, vigyorgás, boldogság, optimizmus, naivitás, hit, remény, lófaszka.)

(Nem inni jó.)

CRIME SCENE DO NOT CROSS CRIME SCENE DO NOT CROSS CRIME SCENE DO NOT CROSS 

rottyon akkor és most.

a szombat, a szombat. kedveseim, ha hiszitek ha nem, utoljára talán 2008 derekán voltam ennyire rottyon,
amikor egy szánalmas nyári napon felkeltem és elmentem Campus fesztiválra. az aznapi sokkoló hírek hallatán kedvem lett volna felkötni magam egy fára, hogy mégis miért vagyok én ilyen szerencsétlen a szerelemben? igen.. igen... a mocskos szemét szerelem. csak a konkrét következményekről szeretnék írni, nem részletezném a drámai dolgokat, mert mára már csak olyan, mintha egy unalmas tinidráma piszkos fordulata lenne, hogy engem akkor sokadjára ültettek fel, sokadjára világosítottak fel tudatlanul, ártatlanul, örömtől és boldogságtól túlcsordulva, hogy milyen jót keféltek az én szerelmemmel előző este koncert után a sátorban. persze mit sem tudva arról, hogy a dugópartner az én szerelmem volt...

állni és végignézni, ahogy az én szerelmem mást csókol, mert 'muszáj megtenni' mert 'nincs más lehetőség' mert ez 'megvigasztal'. hülye voltam, hogy akkor nem futottam ki a világból véglegesen.

szóval akkor azon a szép napsütéses nyári rohasztó 40 fokos meleg napon, miután meghallgattam valami fos zenekart, megkerestem a legközelebbi piás standot és kikértem 5 feles vodkát. mit nekem 5 feles vodka, megittam szépen egymás után mindet. csuklottam egyet, nyeltem nagyokat, csorgattam a nyálam a tornacipőmre, de baszki há nem érzek semmit. mi az h nem érzek semmit, adjá még vodkát..

hát azé nem kell 5... legyen 3! szép komótosan lehúztam a másik 3 feles vodkát is és elandalogtam.

aki volt 2008-ban Campuson, az tudja, hogy akkor még a csudálatos Vekeri tavon volt megtartva. ugyebár ottan van csudaszíp játszótér is, vagyis annak a romjai, pár játszó elemmel. nos én felmásztam a legmagasabb mászóka tetejére és ott vártam az agyhalált, a megváltást, valami tikkes csávót aki áthajóz velem a túlvilágra. ehelyett ki jött? 'rákmájszelf' Gergő és a hal haverja, mert az emtívínek forgattak fesztiválos műsort. jöttek a hülye kérdéseikkel, hogy én szerelmes vagyok e serj tankien-be? hát a kurvaanyátokbavagyokszerelmes, csak azért van rajtam SOAD póló, mert talán szeretem a SOAD-t. milyen a fesztivál? hát jó lenne ha nem lennétek itt, a jóbüdöskurvaanyátokba takarodjatok el, a hegyalja ezerszer de ezerszer jobb volt! Dettike kultúráltan megnyilvánult, nem is csodálkozom miért nem adták le a tévében....

otthagytak én meg csak ültem, csak ültem, egyre jobban zsibbadt az agyam, egyre közelebb éreztem a megváltó halált, már esküszöm éreztem, hogy kiszállok a testemből, csúszok át a kibaszott másvilágba, de nem... csak a mászókáról csúsztam szép lassan lefele, de tenni nem tudtam ellene semmit, lezuhantam, le a homokba. totálisan pofával bele a homokba, és ott feküdtem, mint egy kiterült béka. valaki odajött felsegíteni, elvitt a fürdőhelyiségbe, ami le volt csempézve, hogy megmossam az arcom, hogy kimossam a pofám, de mivel tiszta víz volt a csempe, dobtam egy hátast és bebasztam a fejem, ha nem lett volna elég a 4 deci vodka, akkor tessék itt egy kis agyrázkódás ajándékba. valahogy felkeltem és elmentem hányni. igen. de a mai napig meg vagyok róla győződve, hogy nem a vodka miatt hánytam... az agyrázkódás! kimostam a pofám. a fiú mellettem volt órákig. vízzel itatott. legyezett. vigyázott rám. azt se tudom ki volt az. a nevét se tudom. igazából az arcára se emlékszek, csak annyira, hogy jól nézett ki. órákig mellettem volt, elaludtam a karjaiban, aztán hozta rám a vizes törölközőjét, meg itatott hideg ásványvízzel.... beesteledett, kezdődtek a koncertek és bocsánatot kért, hogy otthagy, és elment... igazából sosem tudtam megköszönni neki, mert azóta sem tudom, hogy ki volt az.

Esély nincs rá, de ha ezt most olvasod, jelentkezz a kiadónál. örök hála. < 3

aznap este kijózanodva, egyedül, kedvtelenül jártam a koncerteket....

DE EZ A SZOMBAT. EZ A KIBASZOTT SZOMBAAAT. el se hiszitek.

szintén 4 deci vodka + egy kis "boldogság hormon"

Agyarnak szóltam, hogy kellene, el is biciklizett, addig mi a háenóban ittunk. nagyon jó kedvem volt. Csabika is bejött szoboszlóról, pedig amúgy nem volt hangulata meg álmos is volt, de aztán csak rávettem. ott volt még Viktor, meg a másik Csabika. meg persze Agyar. ittunk, boldogultunk, ittunk, boldogultunk másodjára is, aztán nekem képszakadááás. kibaszottul durva képszakadás. csak ott éppen nem olyan kedves józan fiúk voltak, mint 2008-ban campuson, hanem ütnivaló idióták és nem nagyon akart megvédeni senki. egyszer tudjam meg kik voltak ott akkor, szanaszét verem mindnek a fejét.

pár óra sztónkodás után valahogy összeszedtem magam, nem találtam senkit, hívtam egy taxit és hazajöttem. áhh  a lényeg, hogy nagyon rotty volt.

lehet nem kellene többet ennyire.

skeletons in cupboards

Képmutatókkal folytatott felesleges szócsaták kapcsán mindig eszembe jut a Ken Park egyik meglehetősen közhelyes szereplője: a vadparaszt részeges apuka, aki azzal gyanúsítja (és talán meg is üti emiatt, nem emlékszem pontosan) mérsékelten bunkó, nyeszlett kisfiát, hogy buzi, majd egy átdorbézolt este után hazamegy és a szájába veszi a gyerkőc farkát, miközben azon sírdogál, hogy őt nem szereti senki.





Jaja, mindenki a maga konklúziójának a kovácsa, vagy mi.

vártalak

szia március. heló heló. szia. BAZDMEG!!! 

egyébként.
Boldog születésnapot Jensen Ackles! ^^ *love*

pls don't go

I luv u so...

utcák-zenék-szagok.

Bizony néha sírhatnékom van amikor végigmegyek bizonyos utcákon, ahol az utolsó kavics is emlékeztet valamire a múltból. Ugyanígy fáj a szívem, amikor beleszagolok a levegőbe és az életem hosszú periódusai játszódnak le újra, egyetlen másodperc alatt; vagy amikor zenéket hallgatok és hirtelen mindenféle érzések, hangulatok térnek vissza a semmiből.

Nehezen viselem a változást, de belehalok az állandóságba. Úgy vagyok az emlékekkel mint az álmokkal: fájnak akkor is, ha szépek.

"Everyone's got a hole and everyone's got stiff little fingers"

Értem én, hogy tavaszodik és a nők kezdenek levetkőzni, meg persze dugni jó és hát fontos dolog a párkapcsolat meg a szex, de mégis, valahogy nehezemre esik egész nap azt hallgatni, hogy a fiúk milyen terveket szövögetnek, hogy újabb és újabb nőket teperhessenek le, mert szerintük semmi más nem fontos, csak a veszett baszás mert lássuk be, az ember tulajdonképpen nem más, mint felöltöztetett vadállat.

A mostani lelkiállapotomban szívesebben beszélgetnék életről, halálról és valahogy szeretném érezni, hogy léteznek a kopuláláson túlmutató dolgok is.

előredobozolt szenvedés

itt van egy rohadt nyálas pop szám dalszövege. nem számít milyen zene ez, csak a szövegén gondolkodtam el. vajon tényleg minden férfi utólag jön rá hogyan is kell törődni és szeretni? ...
szinte már már dobozolt séma, sablonos szánalom. SZÖRPRÁJZ MÁDÖRFÁKÖR.
...

Same bed, but it feels just a little bit bigger now..
our song on the radio, but it don't sound the same..
When our friends talk about you all that it does is just tear me down,
cause my heart breaks a little when I hear your name
And it all just sound like..

Hmmm.. too young, too dumb to realize
That I should have bought you flowers and held your hand
Should have gave you all my hours when I had the chance
Take you to every party cause all you wanted to do was dance
Now my baby is dancing, but she's dancing with another man.

My pride, my ego, my needs and my selfish ways
Caused a good strong woman like you to walk out my life
Now I never, never get to clean up the mess I made
And it haunts me every time I close my eyes...

Although it hurts I'll be the first to say that I was wrong
Oh, I know I'm probably much too late
To try and apologize for my mistakes
But I just want you to know
I hope he buys you flowers, I hope he holds your hand
Give you all his hours when he has the chance
Take you to every party cause I remember how much you loved to dance
Do all the things I should have done when I was your man!
...
legközelebb úgy választok, próbálok, hogy ezzel ne legyen probléma. bár a séma szerint a probléma borítékolva, csak kinél mikor, hogyan jön elő. nem szeretném többet átélni, de bízom benne, hogy lesz valaki, aki bebizonyítja, hogy ez a séma nem igaz minden egyes férfira...

politoxikomán

maga megbolondult, hogy mindent kétszer mond. kétszer mondd. arról beszélgetünk, ki hogyan hányta le a cipőjét. meg hányszor. és amikor a space cake. ahogy beszívott az ágy. ahogy space ez a cake. hát persze, hogy másnap beledöglöttünk. szerezz jó sok füvet. gombát. aha. van még pezsgő? mert amúgy ez mekkora faszság már. hogy csak azért. tényleg, miért is? erre koccintunk. massive attack. massive attack. massive attack. fáj a hasam. fáj. valami fáj. a hasam. ja, aha. fáj a hasam. a space cake. massive attack. tracey thorn. tricky. sms. david lynch. protection. olcsó bor. a hasam. na meg. (nem szeretlek-sms) mittomén. részeg. van gogh és az abszint bazmeg.(hogy csinálta?) persze tulajdonképpen. persze tulajdonképpen. persze. tulajdonképpen. bejegyzés vége. már majdnem. én sem olvasom. te se olvasd. ne olvassuk.

bárcsak tudnék írni.

élet.M

hiába kerestem a szavakat, nem találtam. egyszerre fáj is meg tetszik is, meg szép is minden és szar is és nem találom a helyem sehol, de mégis biztonságban érzem magam. elbújtam a viharok elől, várom a csendet, a jó időt. fényben ülés és széltolás a széléig merészkedés, napfelkelés, parton futás, elbotolás, hanyatt dõlés, elalvás, felébredés, kertben ülés, növénynövés, hátradõlés, napnyugovás, fényben ülés, hunyorítás...

csillagok, csillagok, meleg esték, hosszú séták, lélekérzéstelenítés. szükségem van rá. nem tudom miért, hogyan, mikor, de kell. nagyon...

- - -

a tegnap egy őrült nap volt. olyan amúgy -meg sem történt csak álmodtam- nap. az egész história. rottyon voltam, azt hittem nem élem túl, aztán nagyon is jól lettem. az emberek, hajj ők, szeretem őket. hiányoznak. olyan jó koncertet toltak, a szívem s belefájdult, annyira beleéltem magam. április 13-án ismétlés. 

a hazajutás is vicces volt, nem egyedül, és most egy ideje először nem egyedül aludtam az ágyamban. nem volt ebben semmi hátsó szándék, kivetni való, vagy semmi fura, semmi kellemetlen. sőt. ma délután jöttem rá, hogy tudat alatt jólesett, hogy szuszog mellettem valaki, és ma rossz lesz megint egyedül aludni. nem mintha olyan sok időm lett volna hozzászokni, az agyam mégis megérezte. és most csak kattog, hogy véletlenül se kelljen egyedül lefeküdni. könnyű álmot hozzon az éj... 

szóval összességében nézve hatalmas volt a tegnapi nap úgy ahogy volt. iszonyat jó kedvem volt, nagyon jól éreztem magam. ismétlést szeretnék minél hamarabb. elvonási tünetek, delirium tremens, minden játszani fog. 

adjatok magatokból valamit, szeressetek. én is szeretlek titeket.  ♥ 

♥ ♥ ♥ ! 

ez meg így itt maradt a fejemben egész napra:



- - - 

ideális.

felhívom alássan mindenki figyelmét, én egy skorpió nő vagyok és hogy ha te bika, bak vagy halak horoszkópú férfi vagy, nyugodtan jelentkezz nálam. :D
vicceltem.
de azért jó lett volna mi? egy skorpió nővel...

:D
szeretés van. 
meg kiégés.

transzplant.

mosolygok, mosolygok, egyfolytában mosolygok. :))))))
nem, nem mentem el ma a koncertre, nem tudom miért. majd szombaton tombolunk egy jó nagyot.
pénteken meg intézeti farsangi buli lesz, lehet elmegyek arra is...

hülyén érzem magam :D mint valami idióta. valahogy be kellene vizsgálni engem is, kár hogy nem tudnak. mint a vérben azokat a gyógyszer szinteket a völgyben meg a csúcsban meg a kettő között, mikor miből mennyi. feromon bomba, meg endorfin hatására néha meg csak egy kis morfinszármazék után. mit mutatnának ki? azt hogy teljesen idióta vagyok kiszámíthatatlan, ingadozó kedélyállapottal, amire nincs semmi hatással, nincsenek összefüggések, ne keresse senki. már én se keresem, csak kiélvezem az aktuális csúcsaimat, majd átvészelem az esetleges völgyeimet.
jó jel viszont, hogy újra érzek valamiféle szikrát e blogolás terén, könnyebben jönnek az általam kedvelt rébuszok, amikbe mindenki azt képzel, amit akar. mindenki úgy érti meg a lelkem, ahogy akarja. :)

lélek transzplantáció előkészületek. eddig minden sikeresnek mondható. a legelső kijelölt donor most nem élő, csak szintetikus, de az előírásoknak megfelel, ellenanyagszűrés negatív.

nosztalgia.

óóó minden mindennel mindenhol, most.
mindenféle érzés kavarog bennem, azok a hosszú séták a kihalt poros utakon zenével a fülemben...
előúsznak, apró bevillanó képek.. fényképek.. a fények képe. de tényleg csak másodpercek, semmi összefüggő. nyár vége van, már majdnem 16 vagyok, megbánás és csalódottság íze a számban.
biciklire fel, tekerni hosszan, leszállni a semmi közepén és nézni ahogy megy le a nap.
zene szól a fejben, és lehet énekelni hangosan, itt úgysem hallja senki. a végén már nincs hangom, de nem bánom, felszabadultság és boldogság járja át a testem ahogy a hűvösödő szél aláfúj a pólómnak.
bár sose érne véget...
biciklire fel, tekerni hosszan, vissza az életbe.
tavaszodik, 16 múltam, nincs semmi, csak menni akarok előre, nem bírok egy helyben ülni.
biciklire fel, tekerni hosszan, leszállni a semmi közepén, egy éppen lekövezett országúton. előttem utánam mellettem erdő, frissen kivirult fák lengedeznek, a napsugár pedig utat tör magának a levelek közt. állok az út közepén, sehol egy autó, sehol egy ember, én ott állok és nézem a kövön fel-fel csillanó napfényt. mosolygok. biciklire fel, egy kevés tekerés után elfogynak a fák, és nincs semmi más csak a mező. leszállok, elhajítom azt a szart és futok bele a semmibe, még mindig zene szól a fejben. életöröm.
mégis többször volt tél, mint ahogy annak lennie kellett volna...
ismét nyár vége van, majdnem 22 vagyok. megbánás, csalódottság és mérhetetlen fájdalom.
motorra fel, tépni a semmibe, amilyen gyorsan csak lehet, ami csak a csövön kifér, a kanyargós utakon, vissza a helyre, ahol régen mindig megtaláltam magam, és mindent, amit kerestem. a helyre amiben sohasem csalódtam. úgy időzítettem, hogy a nap épp lemenőben volt, zene szólt a fejben és vártam az enyhülést... nem jött.

még nem tavaszodik, 22 múltam. nem megyek sehova, itt ülök a gép előtt, beszélgetek, zenét hallgatok és egyre nagyobb mosoly van az arcomon. ez a kis nosztalgia előhozott bennem jót is, rosszat is, és végeredményben semmi negatív.. sőt. őszintén boldog vagyok. : )

the worst feeling

all day long.

közhely.

Közhely ugyebár, hogy a kiegyensúlyozott élet, harmonikus párkapcsolatok, megfelelő anyagi háttér, stb nem igazán segítik elő a blogolást, a problémák  a hülye emberek, illetve úgy általánosságban véve a düh és a frusztráltság viszont nagyon is. ugyanakkor sajnos egyre gyakrabban érem el a fáradtságnak, a csüggedtségnek és a kiábrándultságnak azt a padlóhoz közeli szintjét, amikor már az írás is egy távoli, nevetséges kis pótcselekvés, amiért a kisujjam sem érdemes mozdítani.

lav m ü k g ó r.

bennem a fénykép

benned a fény képe ég.

ironic.

Azt hiszem az is egy fokozata a magánynak, amikor már a spamfiókba tévedő két kósza vegyélviagrát email feladója is én vagyok a rendszer szerint.

- - -

féligfeltámadás.

azért úgy vettem észre, hogy eléggé rajta van a dolgokon a gyerek. még ha nekem nem is azt mutatja. 

végülis mindig is tele volt jelentkezőkkel, hátha most az egyiknek dagadhat a mája, hogy sikerül felszedni. : ) különösebben nem izgat. elgondolkodtam, hogy most van e bennem rossz érzés, de nincs. 

én is élem a kis életem, minden egyes nap fel kell szedni a fonalat és folytatni és túlélni a munkanapok borzasztóbb részét, de eddig sikerült. ha nem lenne ez az 1-2 ember, aki folyamatosan arra hajt, hogy megkeserítse az életem, akkor azt hiszem nagyon boldog ember lehetnék. 

néha azért jókat nevetek magamon, hogy úgy viselkedek, mint egy tinédzser kislány, aki minden jött mentbe beleszeret, legalább pár órára. nem szeretem ezeket a fellángolásokat, mert sosincs jó vége. 

általában egy általam létrehozott képet szoktam szeretni, ami előbb utóbb kiderül és elengedem a francba. a másik eset, amikor alapból esélytelen a dolog. szintén elengedem a francba.

ez most más lenne? nem kell aggódni, majd kiderül ez is, csak derülne már ki, mert kicsit vicces.

egyébként jól vagyok, de rájöttem, hogy nem szeretek egyedül lenni, kell valaki akivel osztozhatok mindenben. persze nem mindegy, hogy kivel.. 

valamelyik nap valami nyálas zene kiváltotta belőlem, hogy hiányzik a szerelem. az az érzés, ami csak akkor van. emlékeimből előhúztam pár dolgot és csak vigyorogtam egyfolytában. a boldogsághormonok. kellenek. :D túlcsordul bennem a szeretet. és annak hiánya...

ezaz.

Nekem néha nehéz megítélni, hogy hol a kusshatár és olyankor megesik, hogy annyira csúnyákat mondok, hogy mindenki megbánja.

Ilyenkor azzal vigasztalom magam, hogy hát hiszen igazam van, csak ugyebár az igazság az nem népszerű dolog.

Azt hiszem a legegyszerűbb tényleg leszarni mindenki mást, abban legalább nem lehet hibázni.

elég.

Vannak helyzetek, amikor illetlenségnek érzed az éhséget, a szexuális vágyat, a vidámságot, az életigenlést. Vannak bajok, amikről azt gondolod, hogy mindig mással történnek, veled sosem. Vannak problémák, amikhez képest minden más szánalmas baromság, ostoba kicsinyeskedés, nevetséges szar.
Vannak helyzetek, amikben a hisztéria, a szűkölés, a nyavalygás luxus.
Én a magam részéről pénteken hajnali négykor be is fejeztem a sírást.

búék

2012

2013

(szevasz.)