hiába.

mint kicsikart szó a haldoklóból, hogy hol a kincs vagy ki a gyilkos, olyan nehezen mondom, hogy: szeretlek.

mondom, aztán már üvöltöm, mert elég messze lett a Földön minden tőlem, és te is már alig látszol... mondom, hogy állj, nem áll meg... hiába mondom, hogy állj, nem áll meg... hiába mondom. magányra ítélt nagy darabok vagyunk de én igent mondok, mert szép próbálkozás az élővilág. a közelségben talált morzsák, a szex meg a szívbajnokság... mondom, hogy állj! nem áll meg.  hiába mondom....

összegeznék.

- hogy van?

- köszönöm, vagyok. jól vagyok, így.

és a szavak, mint afféle törékeny holmi, a folyosó kövére zuhanva ezer darabra rob­bannak szét.

- - -

úgy írnék és csak írnék, és írnék... de megnyitottam a szerkesztőt és megakadt minden.

félszavak rohanják meg az agyat, fél-érzések, fél jelen, félelem.

használt érzelmek, használt gondolatok, kérdések válasz nélkül.

kérések látszat nélkül.

nem kellene talán mégsem írnom, hisz ez az időszak, amit megélek nagyon negatív...

egyedül vagyok, egyedül, együtt is, együtt még egyedülebb, mint egyenként. 

szép ez a lét.. létezés, örülök élni. halni, fájni megtanultam, azt hiszem... kreálj, olvass, írj.. élj.

de használt ez a test, ez a szem, haj, bőr, használt: nappal-tépett, éjjel-gyűrött, szétélt, szétalvott, holmi porhüvely, fizikum, kisded játékú csecse-becse, erős-erőtlen valami, 

semmi...

test. 

hát ez vagyok én? 

nincs támpont, nincs Idő, a hangok, a zajok nem igaziak, csak a zene,
zene szól a fejben...

és az órám ketyeg kíméletlenül, olc­són, vakon.
bőrömben feszengek: alapállapot.
befelé figyelek, magamba fülelek, tisztulnék testtől-tértől-időtől-vágytól. örülök én, csak nem tudom, mi végre. a fény felé tapogatózom magam is, mint más, és ugyanúgy soha nem érem el: nincs lét. 

A létezés: tévedés.

Téves hívás a Világegyetemben, van ilyen?

rather.

minek.

. . .
szerelmes vagyok
a semmibe.

levegőt.

nemigen.

"Kiöntöm a lelkem, semmi szükség tovább arra,
Hogy csak teher legyen bennem, inkább felhányom a falra.
Vagy csak kiöntöm az alattam még folydogáló szennybe,
Így még elkerülhetem a véletlenszerű feljutást a mennybe."

égeti a szemem a könny. a kimondatlan mondatok kaparják a torkom. 
annyi minden értelmét vesztette már az életemben. miért is ne lássam be?
miért is higyjek a látszat-élet képzetem nyugtató vibrálásának? miért jó játszani a skizofrént? ...
néha kitisztul az agyam és rájövök, hogy minden szép és jó, amit érzek csak egy-egy emlékkép-foszlány ismétlődő lepergése az agyamban.  
miért akarom elhinni... miért kapaszkodom ennyire a hamis boldogságba?  belülről rothaszt szét és darabokra hullok.
túl könnyű nem gondolkodni, eltűrni, túl könnyű tönkremenni. túl nehéz beismerni, elfogadni, végetvetni.
túl nehéz élni.
túl könnyű meghalni.
a legegyszerűbb: úgy hazudni, hogy már magad is elhiszed. 

minden végzet nehéz és fájdalmas és minden olyan közhelyes.
a szívem is oly közhelyesen hasad apró darabokra, hogy szinte már banális.

vajon mennyi idő kellene utána, hogy újra életképes legyek... ?




"nemigen
megy ez előre, de hátra sem, 
se tolni, se húzni nincsen erő
és maradt csak a zaj
a halmazvíz meg elfolyt
a mosolyod kristály
a lelked meg ólompehely. 

hagyd abba..."

vörös.

egy poén a mai napra.
ugye most vörös a hajam. túl sötét volt, és nem tetszett, mert már szinte sötétbarna volt a színe, és csak a napfényben látszott, hogy vörös.
kitaláltam valamit...
szivassuk le szőkére és aztán befestjük megint vörösre és szép világos vörös színe lesz.
na igen.
viszont nem volt elég a festék és nem szívta le rendesen.
most a hajam töve teljesen szőke, aztán kicsit narancssárgás és a vége pedig ugyanolyan sötét. na jó egy kicsit világosodott. :D
nagyon hülyén nézek ki. de néha meg tökre tetszik amikor tükörbenézek. extréém, lehet így hagyom, aztán ha nő le a hajam, a töve sötétbarna lesz, aztán fél centi tejszőke, 15 centi narancs, és a többi vörös. nagyon kúl lesz. :D

storytellers.

sosem tudtam, hogy olvassa e valaki, amiket írok. ellenség, barát, idegen...
mindig magamnak írtam, néha mégis másnak. néha konkrét személynek, néha a nagyvilágnak, és bíztam benne, hogy attól, hogy valaki ezeket elolvassa jobb lesz. de sose tudtam biztosan, hogy van ember, akit érdekelhet. igazán.
bár ez nem is fontos.
nem a legfontosabb.
mióta írok, csak magam miatt írok. és az csak jó, ha érdekel mást is. mégsem akarom, hogy mindenkit érdekeljen. sőt van olyan, hogy egyáltalán nem akarom, hogy mások elolvassák. ilyenkor törlöm a posztot, mert rájövök, hogy mindent kiírtam magamból.
a naplóírás jó dolog.
a blogot könnyen az ember ellen tudják fordítani ellenségek, kíváncsi pletykás ismerősök, kárörvendő álbarátok.
van egy réteg, aki törődésből olvassa. az ilyenek tudnak segíteni rajtad, minden szavukkal.
és van pár ember, aki idetéved és tovább is lép.


ezeket csak azért írom le, mert ma kaptam egy visszajelzést, ami megérintett és nagyon jólesett.
jó tudni, hogy amikor nem csak saját magamnak írok, mégis van itt valaki, aki figyel rám. : )


köszönöm Grion.
az a pár szó sokat lendített rajtam.

feelin' whAt?.

kellene nekem mondjuk egy dubstep party.
talán egyedül kellene elmennem, hisz máshogy mással  biztos nem jutok el soha.
beállni a hangfal elé a megfelelő állapotban... és átadni minden részemet a zenének. nem kell érteni...
nem érteni kell.
érezni.
lehet jót tenne. kiölne belőlem pár fertőző gondolatot. egy kis időre önmagam lehetnék.
minden gond és kétely nélkül. jajj hát sose lesz vége mi?
nincs baj. tényleg. nincs okom panaszra.
mégsem fogom azt hazudni, hogy boldog vagyok. mert nem vagyok az.
viszont ez nem azt jelenti, hogy minden szar és nem történik velem semmi jó, és egész nap csak sírok.

egyszerűen csak
keresem magam.

hogyan?

ki tudja hogy kell élni az életet?
ha valaki esetleg már rájött.... hívjon fel. írjon smst. emailt.
keressen meg, csengessen be... inkább másszon be, mert nem jó a csengőnk.
a folyosón balra a második ajtó az enyém.
mindennél jobban várlak...

red morning light.

...és jót hozott.


végre megvan az a cseszett jogosítvány. :D:D:D
hihhhhetetlen öröm van bennem és mintha egy tonnás acálsúly hullot volna le a szívemről. kedvem lenne repülni, szárnyalni, leugrani magasról és ordítani bele a semmibe.. mintha csak most kezdődne a nyár, élhetek, élni akarok, nem húz vissza semmi, nem láncol a teher a földhöz.
csapásra megváltozott a kép amit a szememmel látok, mintha kisütött volna a nap egy kiadós vihar után... és milyen gyönyörű is a szivárvány...


megkönnyebbültem.

breathe in.

szobafestés teljesítve. 

egyes dolgaim alakulóban vannak.
Balázstól kaptam az új szobámhoz egy laptop asztalkát... nagyon tetszik.
életidegen érzés a fejben és görcs a gyomorban még mindig ott van.
a holnapnak jót kellene hoznia....

shame.

szobafestés part 1 megtörtént.
karibi napnyugta.
gyomorgörcs a holnap miatt.
életidegen érzések minden aktuális miatt. ....

coma.

ki figyeli a kezem? ki figyeli a szám? ki figyeli a szemem?
senki.
mi tartana vissza?
semmi.
nincs mellettem senki, aki fogná a kezem, mert nem vagyok elég fontos.
nekem kell túlélnem mindent.
vagy így.
vagy úgy.

try not to breathe.

nem kapok levegőt...

nem akarok levegőt venni. visszatartom és számolok.

nem kell a levegő... próbálok nem lélegezni. de nem sikerül... 

mindig elbukok mindenben.

de szerencsére tudok vénát szúrni... 

és csak most kell igazán a lélek-érzéstelenítés.

/ my night is colored headache grey.

szív, seb, ész.

mit is írhatnék?
megszakadt a szívem. és igen fáj és igen mindjárt belehalok, és igen, ilyen az élet.
nem gondolhattam azt, hogy valaki engem örökké szeretni fog tiszta szívéből....
...
nem tudok írni. pedig azt hittem jólesne kiírni minden fájdalmat magamból. nem találom a szavakat, talán erre az érzésre nincsenek is. de ami fáj.... hogy a kérdéseimre nincsenek válaszok.
-


sajnálom
most
hogy rajtam
nem
segít a mámor
színes kövek fölé hajolva
engem
nem repít a kéj
keserű szeszek habja
össze hiába csapna
néma tarkóm fölött
táncok ősi hangja
fel már nem lazítja
szörnyű kedvemet


hová tehettem
el
azt a darab papírost
ami megsegítene most
mert arra
írtam fel
hogy élni miért kell
mikor eszembe jutott.


(K.A.)

soulboat.

"..mekkora hatalmas mélykék tó a te lelked és szíved. hogy minden rosszat elnyel és a hátán hordoz engem egy nagy teherként... én meg csak egy koszos csónak vagyok ami önti a szemetet a vízbe és nem akarom... hogy annyi szemét kerüljön a vízbe, hogy mocsárrá, láppá... majd szárazfölddé és sivataggá váljon... akkor hogy fogok ringatózni? gyermeki álmokat dédelgetni? kezedet fogva pihegni? ..."

2009.06.18.

pro infinito.

valamiért nem látom az út végét.
mikor elfog a félelem, behunyom a szemem és gondolatban már máshol vagyok.
és az élet még csak most kezdődik el...



Mindrelic - Manhattan in motion from Mindrelic on Vimeo.

the sun also rises.

uhh... úgy szeretnék már egy teljes napot Balázzsal tölteni. mindig estére találkozunk, együtt alszunk, de délután elmegy próbálni, motort mosni, telefont intézni, mindig megy valahova, és estére jön vissza. és alszunk. és felkelünk és megy a dolgára. és ha nincs dolga, akkor is lesz. legyen próba. de amikor a legjobban szeretném, hogy legyen valami végre, akkor nem csak próba van. hanem arizóna is, de mintha direkt úgy lenne, hogy nekem ne legyen jó. pedig szerette volna, hogy menjek vele, de én este 10-kor már hova menjek, mikor még trógerbe ülök az ágyon zsíros hajjal? éjfélre se érnék fel. pedig nem sokszor van olyan, amikor csak kettőnké az egész ház. dehát nem baj, tudom, hogy önzőség lenne ha felháborodnék, nem is háborodok fel. nem csak az enyém, nem lehet velem 0-24. így is örülhetek... dehát persze, hogy 0-24 vele akarok lenni, hát milyen a szerelem? ilyenkor mindig olyan elfuseráltnak érzem magam, ha nincs itt velem, vagy nem lehetek vele... olyan mintha kicentrifugáltak volna. mintha a lelkem kibújt volna a védelmező burokból és most mindenki rajta taposna. mi a francért kell ilyet érezni? : ) inkább örülnöm kellene, hogy jól érzi magát.... örülök is. csak én meg megint önző vagyok és én nem érzem jól magam.. : ) 3 év alatt ahhoz szoktam hozzá, hogy szinte 0-24 együttvagyunk, életünk dolgainak 90 %-át együtt csináljuk, és együtt megyünk szinte mindenhova. mikor fog elmúlni a szar érzés végre, ha nem vagyunk együtt? hát...
ha már nem leszünk szerelmesek egymásba, igen hülye kérdés volt. de akkoris olyan gyatrának érzem magam.
le kell foglaljam magam. megyek és mindent megcsinálok amit a héten elterveztem.



ouhww yeah... és még be se mutattam Jensen után a második "szeretőmet" : D
(Balázskám, de azért ne féééélj, te vagy az első. :D )

lack taste.

can you explain to me how....?

off.

2011. augusztus. 1.
Életem legrosszabb, legszánalmasabb napja. elbasztam a vizsgát. ennyi.
most elmegyek csendben megdögleni.


szebb augusztusi napokat.

selfdestroy.

és az a bizonyos történet hiányzik belőlem. nagyon rossz kedvem van, nem sok okom van rá pedig. zenét hallgatok, régieket és megint bevillannak képek, de most könyvekből... részletek, egy egy régen olvasott történet főszereplője, persze, ahogyan elképzeltem magam előtt. sokszor olvasott könyvek, nem elég sokat olvasott könyvek, nem befejezett könyvsorozat első részei... mindenből egy kicsi. minden dallamnál más helyszín, ha behunyom a szemem, szinte én is ott vagyok. jó lenne olvasni, de ekkor rájövök, hogy nincs kéznél, amire szükségem lenne. nehéz...
félelem van bennem. a hétfő gyilkos lesz nekem. sohasem gondoltam volna, hogy létezik olyan vizsga, amitől meg tudnék dögleni. ez az. és ha nem sikerül meg is fogok dögleni. félek... hm.
Roxmorts utcái... a kalandok. harry potter. igen néha eszembe jutnak. egy kis részem sajnálja is, hogy nincs már mit elolvasni. egy kis részem vágyik a további történetre. akárhogy.
a kárhozottak cirkusza... igen, sokszor eszembe jut. jó lenne tovább olvasni, hiszen annyit lehetne még kalandozni... szinte érzem a hűvöst a tarkómon, magam előtt látom a keskeny utcákat. magam előtt  látom Jean-Cleude-ot és a kutyáit. a rendőrök telefonhívásaira ki felel? ...
érdekes, hogy miket tud előhozni bennem egy egy ismert dallam. de olvasási vágyaimat nem lehet kielégíteni...


és a szar kedvem is megmaradt. király.

brings back memories.

ma megint eszembe jutott egy régi ismerős dallam. nem tudok nem mosolyogni, amikor ezt a zenét hallgatom...
olyan sok emlék úszik a szemem elé, de csak villanások. mosolyok, egy szempár, a fűben fekvés és felhő bámulás... amikor a kék égen úszik a sörhab és te minden alakot belelátsz. aztán rád sötétedik és tele van az ég csillagokkal. sohasem voltam olyan magányos, mint azon a napon.... teljesen egyedül voltam... úgy éreztem az egész világ ellenem van.
rátaláltam az mp3 lejátszómon erre a számra, és miközben lefeküdtem a harmatos zöld fűbe, elindítottam és feltekertem a hangerőt. kúszott a fülembe, szúródott az agyamba, lehunytam a szemem és forgott velem a világ. akkor jött el az a pont, hogy a sírás határáról visszafordulva elkezdtem mosolyogni. aztán vége lett a számnak és újraindítottam. mikor harmadjára indítottam újra, beállítottam az ismétlés funkciót... nem tudom hányszor ment le aznap egymásután körbe-körbe, de azt tudom, hogy a kék ég már átváltott feketébe és millárdnyi fényes pont ragyogott. akkor jöttem rá az én örök bölcsességemre.... az emberek nem magadra hagynak. magad vagy egyedül mindig és néha körbeölelnek. néha egyedül hagynak. a saját utad te járod, te választod ki, hogy kiket szeretnél magad mellett látni, és ha magadra hagynak sem vagy egyedül. csak úgy érzed. a holnap mindig könnyebb egy fokkal. vagy épp nehezebb. azon a napon voltam a legmagányosabb. de csak mert mindenkit elküldtem magam mellől. kell a hallgatás, kell a csönd.
megtisztulás.

invisible.

nem is tudom kifejezni megint mekkora düh lángolt fel bennem.... olyan hihetetlenül furcsa, hogy rég lezárt dolgok ha ismét napi témává válnak, mennyire fel tudnak kavarni. tudom, hogy nem tudok változtatni semmin, de a tehetelenség szétfeszít. erre halmozódik minden más. anyu miatti aggódásom se lankad, állandóan szegény lába jár az eszemben. a jogosítvány, szétizgulom magam, hogy sikerüljön hétfőn a vizsga.
Balázs, hogy mindig félreértések szülik a problémákat, meg véletlen balesetek. a kurva motorja, ha kéne nincs ha nem kéne van, ha lehetne egy nyugodt esténk, úgysem lesz, mert más belekavarja a szarba. ha mehetnénk együtt koncertezni, amit élveznénk is, akkor szintén lesz valami, ami miatt Dettike kimarad a jóból.
vissza akarok takarodni tokajba, és kiinni az összes borospincét. újraélni a fesztivált, izzadni, táncolni, ugrálni... érezni a semmit, a felszabadultságot, látni a barátokat... nevetni... nagyon nevetni. élni.
el akarok takarodni az országból messzire, és elfelejteni, hogy élnek itt emberek, hogy létezik egyáltalán a magyar föld, hogy léteznek magyar cigányok, söpredékek, hogy élnek ellenségek, és utolsó férgek.
elmennék és vissza se jönnék, maximum halálom előtt, hogy még utoljára lássam mivé vált a magyarság.
nincs szüségem ezekre az emlékekre, az állítólagos barátokra, erre a légkörre, semmire sincs szükségem.
nekem elég lenne az ott. az amerikai álom. nem kellek én ide. senkinek
nem kell nekem se senki, élni szeretnék, boldogan, mindenki elbaszott élete terhe nélkül.


szétszakadnék. de nem merek.





mernék én. de szétszakadok...

turn you inside out.

( heart skipped a beat. )

orange crush.

maximum remedium irae mora est.


olyan rossz látni, hogy elhanyagolom a blogot. nincs idő...  írni lenne mit. emlékszem én mindenre, de mégis vágyok rá, hogy visszaolvassam, összegezzem, átértékeljem a dolgaimat.


hazajöttem hegyaljáról.
ez volt a negyedik fesztiválom és igen ez lehetett volna a legjobb is. ez volt? talán ez is volt a legjobb. ezt teljesen a sajátomnak éreztem és minden ember a barátom volt. nem volt velem Balázs. hát na. lehet, hogy jobb is. de velem volt Zoli és ott volt Timi. és a többiek, Krisztián, aki oltári nagy arc. imádom. és végre alkalmam volt Eriket is jobban megismerni, és egyből meg is szerettem. Ádám, Rokker, a Nap Hőse, Maczóék, Stopika, Gyurmi és még sorolhatnám... szebbé tették a napjaimat. mindannyian hozzátettek valamit.
egy hétig elfelejtettem mindent, ami nyomaszt. mindent, ami lehúz a mély víz alá...
mióta vége a gyakorlatomnak.. és nyár van, az az igazi nagybetűs... és ami még csak 21 napja tart... nem érzem igazinak. túl sok teher ült a nyakamba, amit nem hagyhatok kezeletlenül. hiába állnak mellettem. hiába nyújtanak felém segítő kezet, ilyenkor képes vagyok vakon ülni... hiába vannak körülöttem megértő emberek, akik mindent megtennének, hogy könnyítsenek rajtam. én ilyenkor egyedül vagyok. az a bizonyos nem magamra maradtam, hanem magam voltam mindig érzés fog el és csak a saját fejem után megyek.
aztán kilábalok.
mindig meglepődök azon, hogy mi segít a végén. egy régi emlék, egy barát, akivel egy szót se beszélek, egy pillanat a diófa alatt, amikor a lemenő nap simogatja a hajamat.
egy dallam, amit sosem hallottam, egy érzés, amit sosem éreztem. egy kapcsolat, ami nem is létezett igazán, egy ellenség, aki nem is vétkezett bizonyára.
egy idegen mosolya, egy ismerős szitka. egy eltűrendő kellemetlenség, egy életidegen pillanat.
egy önzetlen állat közeledése, egy utált zene dalszövege, a legnehezebb latin kifejezés, amiben magamra találok.
egy régi sorozat újranézve, egy új sorozat megismerése. egy elvont film, egy elvont film zenéje.
egy pohár víz jéggel. egy kád víz jéggel. a felismerés pillanata.
egy képzeletbeli pofon a legjobban gyűlölt embernek. egy képzeletbeli gyilkosság.
aztán képzeletbeli öngyilkosság. aztán feltámadás, újjászületés.
a legegyszerűb,b legkézenfekvőbb, legegyértelműbb segítség segít mindig a legkevésbé. az, ami természetes és jelen van minden pillanatban sokszor láthatatlan. adottság kell ahhoz, hogy mindig megtaláld, amikor szükséged van rá és életben tartsd, hogy megmaradjon örökre.
de mi van akkor, ha csak az tud segíteni, aki a legnagyobb gondodat okozta? ha csak az tud megmenteni, aki széttépett és kiölt belőled mindent. ha a halálodra csak az az egy gyógyszered van. ami azt elősegítette....
tanulj meg meghalni. és az élet megtanít feltámadni.
...
egy álomban élek. rémálom és néha meseszép. imádom az álmaimat, imádok álmodni. ha tehetném minden egyes álmomat rögzíteném, hogy aztán éberen kielemezhessem, újraélhessem. nem mindet persze... de nagyon ritkán... vannak olyan álmaim, amik olyan óriási hatást gyakorolnak rám, hogy ez a hatás belémvésődik, és meghatározza a napjaimat, az érzelmeimet, a kapcsolataimat. főleg az álomban szereplő emberekkel, tárgyakkal kapcsolatban. már ébren is álmodom. és szép ez az álom, talán a legjobb, amit eddig csak álmodhattam, és mégis haldoklom benne. imitation of life. vajon mielőtt meghalok felébredek?
...
nem képes felszínrehozni. 
gyenge a kifejezőképesség. 
03:25 és nincs már semmi. 
csak szavak.


szavak és csendek...

a nyakamon a sugarak a kezeid.

nem volt időm írni. már július van. végre vége a gyakorlatnak és kezdődhet a nyár. minnél több időt akarok Balázzsal együtt lenni, de ez mindig sikerül is, jó mindennap együtt aludni vele... sajnálom, hogy idén sem jön velem hegyaljára, de jól fogom érezni magam... : ) a társaság mindig nagyon jó. bár tudom hogy hihetetlenül fog hiányozni. holnap indulok Tokajba. itt volt este és elmondta, hogy nagyon fog aggódni értem és vigyázzak magamra. aranyos volt. várom nagyon a hetet és remélem nem fog fájni a fejem. ma már a 4. nap, hogy sajog.
ja és kurva meleg van. :D el fogok pusztulni. jah és kurva nehéz lett megint a cuccom. nem hiszem el XD
jajjj de jajj de jó lesz. ha hazatértem, lesz élménybeszámoló. vagy nem.
szerelmeeees vagyok. :D boldog harminchetediket nyuszifül :D (sikerült kiszámolni XD)


és ti meg hallgassatok Apey-t, mert .... odabasz.

korrekt.

az még hagyján, hogy Balázs nem jött el velem a koncertre. élveztem. minden egyes percét, első sorban, énekeltem, táncoltam, felszabadultam.

az még hagyján, hogy el kezdett szakadni az eső és félbeszakadt egy nagyon jó koncert.

az már idegesítő, hogy 21:37-kor az orrom előtt megy el a busz.

sétálok.

szakad rám az eső. nem is olyan rossz, élvezem... mintha minden mocskot lemosna a lelkemről.

a mélypont akkor érkezett el, amikor az orrom előtt ment el a 21:55-ös busz is az állomáson, és 35 percet kellett állnom az esőben. de nem is a esővel volt a baj...

a mai nap: 2/10

Jurij koncert: 10/10

eső: 0/10 (csak a koncert miatt)

a kedvem jelenleg: ?

ez a dal, minden érzésemet kifejezi, és teljesen lefedi ezt az esti szituációt. hallgassátok sok szeretettel:

virtual reality.

-__-__-___-___-____-____---____---_

* ez az amiben élünk nem? 

/@x#*Q!!˘53°^˛˘^///

inside the outside.

használt dal
megáll az idő  .
mindkét dal egyszerre érvényben van az életemre.

price on my soul.

#cure for my life.

Why do you want kill yourself? see, that's the part I don't get. I mean, you're cool, you're smart, you're talented. You have a family that loves you. You know, what I would do just to be you, for just a day? I would... I would do so much. I would... I don't know. I would just... I'd just live. Like it meant something.

...

és tényleg. mirt kellene negatívnak lennem? a monoton hétköznapok miatt? nekem kell kiszíneznem. mindenki magának alakítja az életét. nincs okom negativizmusra. és ami van ok, az is kizárható.  : )

élj.

"Okay, I know you're thinking, "What is this? Kid spends a few days in the hospital and all his problems are cured?" But I'm not. I know I'm not. I can tell this is just the beginning. I still need to face my homework, my school, my friends. My dad. But the difference between today and last Saturday is that for the first time in a while, I can look forward to the things I want to do in my life. Bike, eat, drink, talk. Ride the subway, read, read maps. Make maps, make art. Finish the Gates application. Tell my dad not to stress about it. Hug my mom. Kiss my little sister. Kiss my dad. Make out with Noelle. Make out with her more. Take her on a picnic. See a movie with her. See a movie with Aaron. Heck, see a movie with Nia. Have a party. Tell people my story. Volunteer at 3 North. Help people like Bobby. Like Muqtada. Like me. Draw more. Draw a person. Draw a naked person. Draw Noelle naked. Run, travel, swim, skip. Yeah, I know it's lame, but, whatever. Skip anyway....breathe...... Live....."

shining.

#

 /

There's no light today  

I'm shining 

There's no love today 

I'm laughing

Everything I gave, 

I loved to 

Anything from me is yours

shelter.

elkezdtem csinálni a zenekarnak oldalt Facebookon, és nem találom a kis papírkámat, amin megszerkesztettem a bio-t. hihetetlen, hogy így el tud tűnni egy papírcetli egy olyan helyről, ahonnan nem tud eltűnni semmilyen papírcetli. idegesít. na nem baj, majdcsak megcsinálom a bio részét is, de addigis nyugodtan lehet lájkolni.

http://www.facebook.com/pages/Blackhoney/179840842072252

a blogomban is elhelyeztem egy felületet, ahol lehet lájkolni, méghozzá az utolsó szivecske menüpontban.

végre vége vannak a vizsgáknak, remélem mostmár felszabadultbabb leszek... bár  mindig  van valami szarság...

( I find shelter in this way. )  please teach me gently how to breathe.

secret door.

ma egész nap csak mosolyogni tudtam... : ) és.. annyira jólesett mindenen nevetni. de őszintén.. nem úgy, mint amikor azért nevetsz, mert valaki mondott valami "viccet" ... 

egy ideje nem tudtam így nevetni és ma feltűnt.. érzem. csodálatos érzés... elmondhatatlan.

jó lenne, ha mindig ilyen lennék... 

itt van nektek az új Budapest Bár albumról egy fenomenális alkotás:

[ szilvafácska. ]  kell az a pálinka. : D

élj.

valami.

//

beszélni nehéz, meg ez az egész, hogy mások is léteznek még megfekszi a gyomrodat, de nem a gyorsvonat elé lépsz le majd, hanem fekszel mint a hering az olajban, akiből olaj-fan lesz nemsokára, s mikor rászokott kitalált pár okot...

majd pont rá várok ott, ahol az ellenség se járjon

úgy túllenék már a dolgon, de tudom, hogy mindig marad valami a levegőben. van valami a levegőben.

ahol élek én, az nem egy hely, hanem két hálátlan idézőjel közé odaszorult tárgyi tévedés...

és ennyi az egész.

--> heaven street seven - valami. <--

laser eyes.

- szereted a zenét?

- szeretsz lélegezni?

igen. ma talán tényleg "bebizonyosodott" hogy mániákus depresszióban szenvedek, ami azért vicces, mert egyébként mindenfajta betegség diagnosztizálására képes vagyok ha rólam van szó. de ez mégis más. felfogom ép ésszel, hogy az nem normális, hogy az embernek egyik nap hullaszaga van, másik nap pedig kicsattan a boldogságtól és ez váltja egymást. és ok nélkül. többségében ok nélkül, mert azért van pár okom széthullani... ahh mindegy is. 

a lényeg, hogy ma elfogott valami hihetetlen eufórikus boldogság, amikor a buszon ülve bámultam ki az ablakon és közben zene szólt a fejben. nem bírtam nem mosolyogni.. néztem az eget, ami teljesen olyan löwenbrau-kék volt és lágyan úsztak itt ott a felhők.. olyan sörhabszerű foltok mindenhol. ahogy utaztam sokmindent magam elé képzeltem.. magamat láttam kívülről. de egy teljesen más lányt, egy másik idősíkon, más dolgokkal elfoglalva. mosolyognom kellett egyfolytában... néztem ki az ablakon és ahogy gyorsult a busz, csak repültem egyik fáról a másikra, tetőről tetőre, benéztem minden ablakon.. mikor lassítottunk és megálltunk rácsodálkoztam egy magányos diófára és néztem hogy bújkál a napfény a lomb között... mint aki fél, hogy elkapják, bezárják.. futkosott a leveleken összevissza. rámosolyogtam és továbbrepültem, ő meg köszönet képpen végigcirógatta az arcom, és hazáig kísért....

Elisabeth Kübler-Ross szerint a haldoklásnak 5 fázisa van, ami ebben az esetben rám is érvényes.

1: elutasítás

2: düh

3: alkudozás

4: depresszió

5: beletörődés.

beletörődtem. mindenbe, mindenki életébe, minden meg nem oldható problémába, minden olyanba, ami miatt rosszul kellene éreznem magam.

mosolyogj.

feed the soul.

"I can't do this all on my own, no I know: I'm no superman."

a nap felfedezése:

ó én tudatlan, nem is tudom hogy eshetett meg ilyen... de ma tudtam meg, hogy drága Bánfalvi Sanyikám, Sanyaaaa aki Ákosnak dobol... a Neck Sprain dobosa is volt. egyemmeg.

most meg aludni kéne, nem is tudom miért nincs senki, aki azt mondaná takarodj már innen, hajnali 2 óra van. megyek is basszátok meg, sziasztok.

pickup truck.

most erre mit lehet írni? nem akarok sírni. ..megint. 

és mégis... de mégse.

Nem kéne ilyesmin töprengenem, mert rossz, káros, negatív, és biztos öli az agysejteket is, de tényleg kurva lehangoló, ha az ember csak úgy egyik napról a másikra, a lelke meg csupán refréntől refrénig él... az élet annyira, de annyira...áh, hagyjuk is bazmeg, leszarom. 

ebben a rohanó kurvaéletben senki nem foglalkozik senki érzelmeivel. mit várunk?

Azt hiszem az is egy fokozata a magánynak, amikor már a spamfiókba tévedő két kósza vegyélviagrát email feladója is én vagyok a rendszer szerint.

délután a városban elég lehangolt voltam. lehet, hogy már tényleg nem tudok nevetni sem ...

bárcsak tudnám, mi volt olyan hűdevicces abban, hogy két alig spicces csávó bement a boltba, és a szakállas a néhány doboz sör mellé kért pár cigirágót is... hm?

don't forget to love before you're gone.

crawl.

jah és ennél sokkal többet írni.

papírra, szalvétára, falra, lepedőre vérrel, titkos blogba álnéven, de nemide.

Alice In Chains - Acid Bubble

red morning light.

délután 5 óta nyitva van a jegyzettömb, csak rám várva, hogy megírjam mai posztomat. bennem van az írhatnék, de eddig semmi értelmeset sem tudott szülni az agyam....

---

holnap vizsga...

Az a legfőbb bajom velünk, hülyékkel, hogy nem tanulunk a leckékből. Persze azt hisszük hogy igen, sőt egyenesen biztosak vagyunk benne, de aztán újra és újra belelépünk ugyanabba a folyóba, újra elkövetjük ugyanazokat a hibákat, ami után természetesen emelt fővel fogadkozunk, hogy na ezt soha többet, de aztán megint elkendőzi valami köd a szemünket, és megint a falnak sétálunk, bumm. Utána csak ülünk a törmelék közt, és feltesszük a kérdést, hol rontottuk el. Mintha nem tudnánk, na mégis hol bazmeg, szerinted? 

Érdekelne, hogy ez vajon a Sors, vagy csak szimplán ki-kihagy a koncentrációnk? Mert előbbi esetben én sem tudok a síneken kívül mást javasolni, utóbbi viszont orvosolható bizonyos meditációs technikákkal elvileg... /deadAlone!

---

Testen kívüli élményeim vannak már basszameg, időnként valahogy hátra és felfelé mozdulok, ki a porhüvelyből, és valahogy onnan a tarkóm környékéről is látok előre, meg a valós szemeimmel is, miközben valami kesernyés ízt érzek. Valami furcsa szédülés ez, és egyáltalán nincs ínyemre, valószínűleg pihennem kéne egy kicsit. A héten eddig az alvás is alig ment, mindig bezavart valami nehéz álom, az újra vizsgázástól, az utált emberek nyomásán át a harmadik világháborúig egy csomó faszság tört rám, fetrengéssé redukálva a jól megérdemelt éjjeli csendespihenőimet. És hiába jön a hosszú hétvége, eléggé mozgalmas lesz, szimpla buli kérvény, dupla születésnap, évforduló ünneplés, (kéne már alkohol)... és mivel kisklinikumból még aztán fogunk bizonyítani, tanulni sem ártana.

Nem kizárt, hogy a közelgő, nemrég említett miniszabadságot az ágyamban fogom tölteni, begyógyszerezve. 

 ----

----

és amit sajnos nem hagyhatok figyelmen kívül... a lelkem. mindig van valami ami fáj.. és csak gyűjtöm és gyűjtöm őket. és már tele van az elmém szobákkal, amikbe nem nyitok be, mert vagy nem tudom, mi fogadna az ajtó túloldalán - vagy nagyon is tudom, és épp ez az ami miatt érzem, ahogy a kilincs beleégeti magát a tenyerembe, ha esetleg mégis be akarok nyitni. Sok-sok szoba, rengeteg, és nincs még vége a sornak, ha nem is minden nap, de azért időről időre bevágok egy-egy ajtót magam mögött, úgy hogy soha nem akarok visszanézni. 

Ha ez így megy tovább, egy szép, napsütéses vasárnap reggelen azon kapom majd magam, hogy elfogyott idebenn a hely, nincs tovább, kizártam magam a fejemből. És akkor dörömbölhetek majd, nem lesz aki beengedjen. 

 .

mindenféle útmutatásért köszönet Neked Mük.g.r

(azt hiszem újra kéne indítani valahogy a szívverésem, hahó, valaki?)

krásszpárönc.

heló kibaszott június. alig vártam, hogy gyere, most meg csak simán kint lóg a tábla: "fuck off."

bár lesz egy két nap, ami miatt tényleg vártalak és titokban örülök is hogy megérkeztél te pöcs.

- - -

olyan cseszett szarul érzem magam és közben valami különleges eufórikus köd ült a vállamra....

túlságosan beleéltem magam egy gondolatmenetbe, egy csúnya és rossz történetbe, ami sajnos hihetetlenül boldoggá tett. túl sok krimit nézek/olvasok, vagy csak egyszerűen nincs más kiút, mint néha rosszat cselekedni. skizofrénia is szóbajöhet ebben az esetben, mert én vagyok egyben a tettes és az aki megoldja az ügyet. miafasz? jajj istenem de jó lenne egy napra belebújni egy pszichopata bőrébe. tényleg felizgat a gondolata... hirtelen a szar kedvem is eltűnt, kedvem is van elővenni egy el-nem-olvasott krimit és beleélni magam az utolsó oldalig, hogy talán így majd elterelődik a figyelmem mindenről amit utálok ebben az elcseszett világban.

komolyabb vizekre evezve...  inkább úgy tudnám megfogalmazni, hogy kétségbeesés. kétely. ami szétárad a testedben és nem hagy nyugodni. nem tudod mikor lesz vége, és mi a várható befejezés. nem érted miért történnek meg ilyen dolgok veled, vagy abban a körben, ahol mozogsz. és nem akarod elhinni, hogy ilyen létezik. de muszáj vagy úgy tenni, mintha értenéd és valahol bele kell törődnöd, hogy nem tehetsz semmit. az élet nem áll meg. 

akármit írok, még mindig nem tudtam beletörődni és nem is akarok. tenni akarok valamit, hogy jobb legyen a helyzet és megmentsek egy életet egy szenvedéssel teli sorstól. de mit... mit tehetnék? ilyenkor kanyarodok vissza a krimikhez... annyi mindent tudnék tenni, ami nem arra utal, hogy törvénytisztelő polgár vagyok.... ne is ragozzuk.

a lényeg, hogy június van, igyatok, olvassatok sok krimit, és nekem már csak egy hónap és vége a gyakorlatnak. húha de jó.. -_- utána milyen fasza lesz minden, igazi nyár. -_- ... köszi

gecire nincs kedvem tovább gondolkodni a hülyeségeken, csak jól felbaszom az agyamat. nem is kellett volna ma belekezdenem egy posztba se. 

Dragonfly out in the sun you know what I mean, don't you know Butterflies all havin' fun you know what I mean Sleep in peace when day is done And this old world is a new world for me.....

elázott frázisok.

gyorsan elrohant ez a hónap is.

Balázs rég túl van az írásbeliken, várjuk az eredményt és közben készülhetne a szóbelikre...

én megjártam Budapestet, de csak 1 hét erejéig. Aztán ugyebár már nekem sincs iskola de gyakorlatra be kell járni. korábban, mint suliba... és ezért olyan furán érzem magam.

Balázs mindennap délután kel fel és minden este csinál valamit. én meg egész héten fáradt vagyok, mert hajnal 4-kor kelek. Este nem tudok menni sehova.. és aztán úgy általában a hétvégék meg mindig el vannak baszva, mert éppen sosem csinálunk semmit, vagy épp szarul sül el, vagy a társaság szar. igen... erről mesélhetnék. a lényeg, hogy amin régen röhögtem és max idegeskedtem... azon ma már majdnem sírok ha eszembe jut... és teljesen nyomaszt és elkeserít... és félek.

a tegnap este is kibaszott szarul sült el, rengeteg hihetelen okádék zenekar lépett fel, akik aztán a szervezést és a hangosítást szidták.

Elvis Predator zenekara nagy puffogás közepette állt színpadra és 5 embernek játszottak. csak 1 darab jegyet tudtak eladni elővételben. ez az év epic failje. annyira be van harangozva és akkora kibaszott nagy felhajtás van körölöttük, meg ott az a sok ivadék akik körölöttük hemzsegnek... és mégse tudtak megtölteni egy klubbot. és nekem ne mondja senki, hogy ez azért van, mert hajnal 1 volt. ha valamit szeretnek, akkor azt hajnal 1-kor is szeretik. Csak hát ugye mekkora ciki, hogy az összes ember a Rammlied miatt ment és haza is mentek mikor annak vége lett.

A lényeg... mondtam Balázsnak, hogy ezt ne. inkább ne vállalja el, de ő is csak idegeskedik a sok gyökér miatt. nekem meg ezzel csak még jobban elcseszi a kedvem. 

nem tudom mire lenne szükségem. az biztos, hogy egyes embereket látni sem akarok... rosszul vagyok a gondolattól is. 

egyedül szeretnék lenni, Balázzsal kettesben, mindent kipróbálni és bepótolni, ami az utóbbi időben kimaradt. (pl filmezések...)

JAJJ erről jut eszembe. : ))) megnéztük Balázzsal az egyik filmet, amit még Hollandiában töltöttem le. Annyira de annyira iszonyatosan jóóó film, mindkettőnknek nagyon tetszett. ^^ benne van a 2011-ben látott filmek top 10-ben. itt a plakát:

helyzetjelentés:

-jövőhéten szülészet.

-nem lettem milliárdos (majd jövőhéten) de egyelőre -->

-pénz még mindig semmi

-bővült a feketelistám 1 névvel (mostmár 3 embert kell kinyírnom)

-nincs időm és energiám dolgozni.

-nincs időm pihenni

-nincs energiám szórakozni.

-hangulat: 5/10

-egészség: 5/10

-szerelem: 9/10

slave.

( nothin' ever changes in me. )

érzéstelenítés.

üresen állok.......
és hol van ilyenkor a gyógyító közömbös ének...? 

kitudja.

nem tudom hol vagyok. merre tartok? ...

most csak olyan elengedett lufi szeretnék lenni a Nap felé szállva...

drukk.

hajj... azt hiszem most fekszem aludni. Balázskám, édes nyuszifülem, Te már rég alszol, és nem kevesebb, mint 5 és fél óra múlva elkezded a magyar érettségit megírosgatni, hogy érettséged beteljesülése kezdetét vehesse. : ) Kívánok hát én Neked iszonyat sok sikert, szerencsét és ügyességet hozzá, tudom, hogy nagyon jól fog sikerülni, mert te egy okos nyuszi vagy. és az enyém.

nagyon nagyon szeretlek. <3

május.

oké, hogy munka ünnepe, meg édesanyák nagy napja... 

(Boldog Anyák napját minden szeretetreméltó anyukának, és az enyémnek is, aki a legeslegjobb a világon...)

de még csak most vettem észre, mikor közzétettem a posztot, hogy ismét belerohantam egy új hónapba.

hát akkor üdvözöllek m á j u s . ne hozz annyi kínt, mint április haverod. kössz.

lelépni most.

luckytrack.

pénteken a ballagás jó volt, kapott kitüntetést a kis drága. : ) aztán felmentünk Balázsékhoz, mert nagy party volt és úgy örültem, hogy jött anyu is és végre megismerkedett szinte az egész családdal. : ) és nagyon jól érezte magát. 

extra esemény, hogy Balázs apukájával is letegeződtem, ami még mindig nagyon fura, hehe. ^^ de örülök neki, mert megtisztelő szerintem ez a bizalom a részükről. ami mégjobb volt ebben az estében, hogy végülis tényleg eljutottunk a lovardába a koncertekre és Balázska nagyon lovagiasan viselkedett... bár táncolni nem táncolt velem, de sebaj... nekem tetszett nagyon az egész, nagyon nagyon jó nap és este volt és Balázs is jól érezte magát....  : )

szombaton... angoloztunk. teszkóban lófráltunk, ruhát próbálgattunk és anyukáinknak ajándékot vettünk... aztán walking to arizóna, hogy találkozzunk Timivel de sajnos keveset tudtunk beszélgetni... azt se tudtuk mit meséljünk a másiknak...

...

...

most itt ülök és azon gondolkodom, hogy mennyire szerencsétlen vagyok néha, és mennyire mégjobban szerencsétlenebbé teszem magam az ilyene eszmefuttatásokkal, de sajnos ilyenkor nem megy más, mert egyedül vagyok, alszik minden és mindenki körülöttem én meg előre kitűzöm a kivégzésem időpontját. aztán gépelek tovább és beugranak jelenetek filmekből..könyvekből... csak kavarognak a fejemben és kiabálnak összevissza visznek és megszakad az amúgy is zavarodott gondolatmenetem és csak nyulakat látok meg kártyalapharcosokat meg növesztő sütit és kicsinyítő italt meg kalapos figurákat..aztán egy tükröt amiben tökéletes vagy és egy letakart festményt ami a halál bűzét árasztja magából.. ne nézd meg... súgják a hangok, nem nézem meg... megyek vissza csodaországba, hisz ott az én helyem.. én nem akarok onnan eljönni soha... aztán megszólal, hogy gyújts fényt a sötétségbe és én gyújtok is, nem is kicsit, bevilágítom a mindenséget. és ő megtette volna? ... nem. leeresztette a pálcáját. érted miről írok itt most bele a semmibe? mert még én sem értem igazán. alszik minden és mindenki körülöttem, még a hangok sem játszanak a képzeletemmel a fejemben. nem beszélnek.. csak a képek kavarognak egyfolytába... vonat.. vonatok, vonatablak, utazás a végtelenbe, reklám a kereskedelmi csatornán és cseng a füled. a zene bekúszik és átszövi az agyad. már tudod a szöveget.. begépeled... megtalálod..itt van ez az... meghallgatod, újra és újra. tetszik nem tetszik tetszik. sorozatok úsznak be a képbe... jó lenne olyan orvosost nézni.. tudod egyet a sok közül.. lehet vicces vagy véresen komoly, csak hallani akarod az orvosi latint.. nem hallod eleget a suliban... vagy csak röhögni akarsz a bakikon... de aztán csatornát váltok és nyomozni kell. profilozók oldalán dolgoznék és eljátszok a szokásos gondolattal, miszerint amerikában élek és ott akármi vagyok. most éppen profilozó... és mindig megoldok minden rejtélyt... de aztán valaki más vált csatornát és kelletlenül is mást kell nézzél... valami bajuszos csávó hadovál a karmáról. ismered? hát persze. a jó öreg earl mindig tud tanácsot adni. tegyél jót és jó történik veled. alakíthatnám az életemet problémamentesen is, de kell a kihívás, kell az izgalom és kell az a sok stressz, tehát inkább elszarom az életem, hogy minden nap csupa izgalom lehessen. ez kell. vagy nem. nem tudok rájönni miért vágja az ember maga alatt a fát. hol a támasz? nem sok van... de most egy sincs. mindenki alszik mindenki messze van... beúszik egy újabb kép... és az álom összeomlik.. gyorsan siessetek... de nem nyugi, nem is álmodsz és túl vagy 500 nap nyáron. vagy inkább 1035-ön. azon biztos. mi akarok lenni ha nagy leszek? boszorkány. vagy rajzfilm szereplő egy kézen 4 ujjal. vagy csak a nyári napsugár nyalábja a sűrűn odaszegelt falevelek között... ha már élek... segítek annyit a még nem élőkön, hogy feltalálok valami hiperszuper valamit ami lehetővé teszi még születés előtt feltenni a kérdést, hogy akarod-e az életet? és ha igen, mik lesznek a lehetőségeid a jövőben. valami bonyolult jövőbelátó intelligens automata kütyü. tudod te.

hol a faszba van ilyenkor valaki, aki azt mondaná, hogy álljak már meg, hisz egy csomó marhaságot begépeltem már, iszonyat feleslegesen, mert hülye lenne az ember ezt a marhaságot végigolvasni.. de engem nem zavar. jó érzés kiírni magamból minden egyes marhaságot. : )

vajon megtanultam már szeretni azt is aki a lenagyobb kést döfi belém? vagy fogja? én nem tudom.. talán nem is kellene szeretnem. nem kellett sose. csak át kell látni rajta.

és 25mg hydroxyzinium chloratum befigyel a polcról filmtablettánként és széprégmúltra emlékeztetve és én röhögve váltok csatornát ismét az agyamban, ahol állandóan csak ismételnek. hát erre fizettem elő? nem akarok 3 éves drámákat nézni egyfolytában...

sose vívtam a széllel háborút.

nem is értem, hogy nem telik az idő...

és 23:59.

szot.

Ma anyuval találtunk pár régi konyhai cuccot, köztük egy két szot-os tányért is. 

egyből beugrott a dallam és a szöveg....

"nyikorgott a SZOT üdülő ágy." : )

hallgassátok sok szeretettel: ( kaukázus - zánka. )

amúgy a szokottnál még stresszesebb vagyok, suli miatt főleg, meg most a munkalehetőség... nem akarom elrontani, dehát teljesen kiment a fejemből a péntek.

megint rámtört a felnőtté válás ténye, az a nyomás ami figyelmeztet, hogy nem vagyok többé gyerek, akinek felhőtlen élete van. magamért vagyok felelős a nap minden percében.

tudom mik a dolgaim, és mégis halogatom őket. mindent az utolsó pillanatban akarok megcsinálni és nyivákolok amikor már szorul a hurok a nyakamon. na ez így nem mehet tovább, sürgősen meg kell változni. muszáj lesz, ha érvényesülni akarok az életben.

...

belegondoltam, hogy pénteken Balázs elballag. hétfő/kedd/szerda érettségi, aztán neki már nyári szünet. én mióta ezt a sulit csinálom 1 hónappal kevesebb szünetem van... ha most összejön a munka... nem lesz szabadidőm, életem, mindent át kell rendeznem. de csak a javamra fog válni... nem igaz?

pénz beszél...

emotional landscape.

( you don't have to speek... I feel...)

hülye hülye hülye nyúl.....

miért szeretlek én ennyire Téged? : )

(örökkönörökké.)