műholdtölte.

ez az égszakadás, nem a könnyű nyári zápor.. itt a csontodig égsz, vagy bőrödig ázol.

---

egyre jobban frusztrál a helyzet, hogy szerdán belgyógy és rohadék emberek. 

egyre jobban frusztrál, hogy egész nyáron esni fog az eső. hegyalján vajon térdig érő kiöntött tiszában fogunk sátorozni?...

egyre jobban frusztrál, hogy igen. mindenkinek igaza van. én meg csak hárítok.

elkezdtem bevallani magamnak: érdektelen vagyok mindenki felé. csak Balázzsal foglalkozom. ebből ki kellene gyógyulni. több okból is. mondjuk az időm is több lenne, meg talán B. is rájönne, hogy milyen nélkülem.

egyre jobban frusztrál, hogy már most azon kattogok, hogy mindjárt szeptember 1.

semmi időm nem lesz pihenni : (

max. 3 hét. aztán megint mehetek dolgozni.

egyre jobban és jobban frusztrál az érzés, hogy... igen. ez már az igazi felnőttség kapuja. egyre jobban belémég az élet minden perce és rá kell jönnöm, hogy az életem már nem csak láblógatás. már régóta nem. talán mostmár könnyebb lesz élnem így, hogy beláttam.

egyre jobban frusztrál, hogy a terveim és az életcéljaim, amiket másokra is építek nap mint nap leomlik. talán mindenkit leszarva kellene csak magamra gondolni és csak a saját életemet kellene építenem? más világát nem tudom megváltani. viszont egyedül sem szeretném ezt a jövőt.

egyre jobban frusztrál a tény, hogy a magasrendű szükségleteim kielégítéséhez hiányoznak dolgok. fontos dolgok. és fontos személyek... 

még csak 20 éves leszek. létezik a tökéletes élet? nem. egy kis hozzáállással az enyém is lehetne tökéletes. már amennyire lehet. hogyan kell hozzáállni?

én már nem tudom, mi a fasz van... mindenki feszeng a kamura. mindenki gengszter. mindenki modell. mindenki tökéletes. kinek bizonyítassz? ... Magadnak?! nézzél tükörbe, és bocsáss meg annak, akit látsz! mindig a kurva pénz, a della. amiért felfelé nyalsz, és lefelé taposol. nyisd ki a szemed, és ne csak nézz, láss is bazdmeg!

igen. itt az idő felébredni a cukorkómából. nincs itt semmi gond... csak én látom. magamnak kreálom. kombinálás és számítás.

mi lenne ha egyszer csak úgy felkelnélk és hagynám a napot pörögni magától. nem az én feladatom mindent irányítani. nem kell csodálkozni ha minden kicsúszik a kezeim közül... hiszem a világot nem kell elbírnom. majd szólok atlasznak, hogy vegye át egy kis időre, mert meguntam a támasztást.

így lesz. mostantól ne tőlem várjátok a megoldásokat, a segítséget, a megváltást... tudtommal még mindig ember vagyok. nem isten. túl sokat hallgattam. túl sokan használtatok ki pofátlanul. ennek sajnos vége, váltsátok be máshol a kuponokat ha még nem járt le a határidő. 

maradunk mindig mozgásban, mint minden, mint az élet, mint egy mindegy milyen szinten.. nincs fizika, nincs idő, igazából nincs semmisem. csak énvagyok és te  ... lent ülünk a semmiben..

--- -- --- -- ---

élek... ritka alkalom. a fény kisujjnyi, törtfehér sugár a kertiasztalon. tán megjössz, mire körbeér. e nyári kert az árnyaké. nyugodt ez így ma. gondolom. a fény, akár az árpalé szivárog át a lombokon. ma mégse jössz. a sarkon állsz. a nap korongja fölragyog: ezernyi égi vaskohász locsolja szét a sörhabot. tudom, hogy ez nem épp vidám: e nemjövés, e ócska szesz..... élek, és ez nem az én hibám. ígérem, orvosolva lesz.

(...péhávalnemeffel.)

¤¤¤ sajátmagamhitevagyokmagamban.