ezeknek a korai keléseknek és hajnali buszozásoknak/gyaloglásoknak mégis csak van valami előnyük. : ) annyira szeretem érezni a reggeli friss harmat illatát.. azt a furcsa nyirkos levegőt, enyhén dideregve állni a buszmegállóban, vagy éppen átsétálni a hatalmas fák alatt... közben zene szól a fejben és gondolatok tengere... érzelmek áradata.. csak úgy bizsereg a test. végiggondolom.. ismét egy nehéz napnak nézek elébe... de mégis boldogsággal tölt el a tudat, hogy valaki vár rám a világban. mikor minden nehéznek vége, ha befejeztem a dolgom és hazamegyek, várnak rám. : ) van ki mellett megpihennem, van kihez hozzábújnom, van kivel beszélgetnem, van kit meghallgatnom... van nekem vagyok neki. ez a legnehezebb percekben is erőt ad. *szeretszeret.*
érzelmek idézetekben kifejezve.
--- --- ---
Az élet túlságosan rövid ahhoz, hogy huzamosabb időn át haragudjunk az emberekre, és mindent elraktározzunk, ami fáj.
(C.B.)
¤¤¤ ¤¤¤ ¤¤¤
A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. S ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen.
(S.K.)
¤¤¤ ¤¤¤ ¤¤¤
A világ kiteljesedik előtte. Képtelen szavakba foglalni azt, ami eléje tárul. Úgy érzi, mintha egy hatalmas boldogsághullám kimosná a testéből és a lelkéből az évek során felhalmozódott hordalékot, a bánatszemetet, a fájdalmakat, a félelmet és a kínt; úgy érzi, hogy az örökkévalóság többé nem ígéret, hanem tény; felfogja, hogy mit kell még tennie, amíg ezt az életet éli, és mi lesz a feladata az ezután következő világokon – mert lesznek, vannak ilyen világok, hiszen a halállal semminek sem szakad vége.
(D.R.K.)
¤¤¤ ¤¤¤ ¤¤¤
Sosem tudtál elég nagy lenni, ha képes voltál feladni az álmodat egy idegen véleménye miatt. !
(P.C.)
--- --- ---
: )
hiszek abban, hogy bizonyos emberek nem véletlenül lépnek be az életünkbe.
és néha többet árt, ha nem mondunk ki valamit, mint ha kimondjuk, bármilyen nehéz is.
bátorság az, ha rajtad kívül senki más nem tudja, hogy félsz. : )
igaz, hogy a sebek a múltra emlékeztetnek, de nem kell meghatározniuk a jövőt.
és egyszer azt hallottam, hogy nem mi választjuk meg, hogy kit szeretünk, hanem a szerelem választ minket. : )
és akkor a végszó szintén egy idézet, egy nagyon jó filmből...
...
A kolibri nem csak egy egyszerű madár. A szíve ezerkétszázat ver egy perc alatt, és nyolcvanat csap a szárnyával egy másodperc alatt, és ha lefogod a szárnyait, hogy ne repülhessen, akkor tíz másodpercen belül meghal. Ez itt bizony nem egy átlagos madár, ez egy valóságos csoda. Lelassították a szárnyait egy mozgóképpel, és tudjátok, mit láttak? Hogy a szárnyai nyolcas alakban mozognak. Na, és azt tudjátok, hogy a nyolcas mit jelöl a matematikában? A végtelent.
(The Curious Case of Benjamin Button)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése