pokolkutyák.

kizökkentem a megszokott ritmusból.

lekéstem a reggeli buszt.

lekéstem az állomáson is.

villám bé terv és villamos.

nincs pénzem se.

Ildivel utaztam a vilin és sajnos nem tetszett amit mesélt. névsor szerint vannak beosztva. aha. én nem fogok azokkal a B betűsökkel lenni. lázadni fogok vagy nem tudok de velük nem. az nem lenne jó egyikünknek se. de főleg nekem nem, mert egy a kettő ellen nem a legjobb állás. áh majd megoldom.

---

az osztályon a pénteki csapat valami rettenetes volt. öhh.. vagyis egyvalakinek nem. ő valahogy annyira benyalta magát, hogy onnantól kezdve ő lett az isten, aki mindenre képes, és mindent megcsinált. innentől kezdve mindannyian a tálalóban ültünk egésznap. alig volt valami, amit megcsinálhattunk volna. hm. mindegy. annyira felbaszta az agyamat.

3 nap alatt annyira megkedveltem Nellit meg a srácokat.. és tök szar, hogy hétfőn már nem lesznek. nem tudom kik lesznek. : ( 

amilyen jól kezdődött az egész... egyre rosszabbnak érzek mindent.

délbe el lettünk engedve.

ez már nem javított a szar kedvemen.

- - -

itthon sem volt semmi rendben. nagyon nem. van gond.

végül csak eldöntöttem, hogy feltekerek a városba és beszélek Balázzsal.

de előtte még Zsolti. 

és kék az ég meg zöld a fű.

aztán mexican. meg beszélgetés. meg mexican. meg gösser.

de én már unom ezeket a programokat. azt érzem, nekem ez már rég nem jó így.

elindultam haza. szép lassan, mert se villogó, se jó nyereg. nem akartam megöletni magam, bár egyszer az is majdnem sikerült.

már az erőműnél jártam, a fülemben a füles és zene szól a fejben. valahogy hallottam egy keró zaját, lehúzódtam.. és balázs volt az. : )

azt mondta haza kísér.

végül nálunk is aludt.

kiflifíling.