fáj a fejem és szomorú vagyok. el akarok tűnni a szemetek elől.. mostmár Dánia is megteszi. csak menjek már végre... és éljek. magamrautaltan. egyedül az ismeretlen kellős közepén. a fényképezőgépemmel a kezemben járva a hideg utcákat... csak ennyire van szükségem. tiszták és igazak lehetünk, ha egyetlen percre is: csak az üres nejlonzacskó táncol a szélben, a levelek közt; és meglep az érzés, hogy mennyi csoda a világ: az ember szíve majd belészakad.
úgy érzem néha, hogy kevés lesz ez az egy hónap elszakadás. sok nem lehet.
-- -- --
/ állandó álom: aztán szertefoszlom, amint szertefoszlik. /
- - -
- - -
. . .
?
.
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése