*mosoly,*

- - -

/ 01:42 és én még mindig nem alszok. úgy döntöttem, hogy kiolvasom ma a könyvet. be vagyok burkolva 2 nagy takaróval nyakig, talán ki sem látszok.. :) és az olvasó lámpám fényénél kuksolok a könyvvel. egyre izgalmasabb az egész, mostmár tuti nem tudnék aludni addig, amíg ki nem olvasom...

a mosolyogni való.. és amiért kikeltem most blogolni pedig az, hogy Stanley kutyám horkolása még zárt ablakon keresztül is behallatszik. :)

ennivaló egy dög. órákon keresztül ezt csinálja, horkol és én már megszoktam.

nem idegesít, sőt... kifejezetten megnyugtat. tudom, hogy nem vagyok egyedül.

néha rámjön egy-egy rossz álomból felébredve az éjszaka sötétségében, hogy úristen hol vagyok és mi történik velem. ilyenkor általában feszült vagyok és ideges, nem tudok visszaaludni... 

más embereknek a takaró nyújt biztonságot, ami gyermekkorban alakul ki. a gyerekek úgy érzik, hogy akármi van a szobájukban (pl.:mumus) ha teljesen betakaróznak, nem bánthatja őket senkisem. A lelkileg gyengébb emberek még felnőtt korukban is a takarótól várják a védelmet, valaki beismeri, valaki nem. ezzel semmi gond nincs az égvilágon, természetes dolog.

azt akartam az egészből kihozni, hogy engem a kutyám horkolása nyugtat meg. ha éjszaka felriadok és nem tudok visszaaludni esetleg a félelemtől, akkor csak el kell csendesülnöm és meghallom Stanley horkolását. :) és az én kiskutyám mindentől megvéd... <3

nah megyek vissza olvasni, még van vagy 10 oldal... :)

---
/

kb. 20 perccel később:

francba. francba. francba. elolvastam a könyvet, és most meg ezért nem tudok aludni!!!
AKAROM A MÁSODIK KÖTETET!!! most...
- - -
.
.