na mostmár kibaszottul elegem van. olyan szar érzés, hogy akárhányszor rossz pillanatom van, vagy lelkileg gyengébb vagyok elkezdek hiányolni egy személyt az életemből.
de miért? azt hiszem nekem nincs is rá szükségem.
akkor miért vonz ennyire? mi értelme van? nem kapok segítséget.
pedig úgy érzem egyes pillanatokban, hogy csak tőle várhatok arra a kibaszott segítségre.
mennyire normális ez? és mennyire személyes ügy?
mennyire tudhatja az egész világ? mennyire tudhatná ő...?
kegyetlen érzés. és most tényleg szükségem van rá.
valahogy azóta tudom, mióta legelőször megpillantottam... fontos szerepe lesz az életemben.
lelkitárs?.. létezne? létezhet-e egyáltalán?
lehet hogy az egészet bemagyarázom magamnak.
nem akarom ezt érezni. vagyis nem tudom... akarom?
A FRANCBA!
- - -
 | ||||
| photo by Jim Talenthand. |
- - -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése