2010. szeptember 14., kedd

amfetamin.

koncepció.

hát lehet engem nem szeretni? :D ^^. <3
igen, még jóhogy. :D egyenesen utálni is lehet, de minek, ha nincs értelme? :D
'sajnos' én mindig egy lépéssel előrébb járok. 
és az is igaz, hogy mindig nekem volt nagyobb sikerem.
ez így is marad.
és még csak egoista se vagyok. :D
(nem sok ember van akinek ajánlom ezt a posztot. aki elolvassa, az tudni fogja, hogy magára kell e vennie.)


--- --- ---

egyébként nagyon beteg vagyok, talán tüdőgyulladás, nem tudom. holnap nem megyek iskolába, és go a háziorvos. ki tudja mi lesz még ebből...
én most megyek aludni, jóéjt.

ja, és... ti meg hallgassatok Apey-t. egyszerűenkurvajó. ^^.
--->
// ingyen letölthető album: Apey - Feathers, Black Flowers. //

...
(*mostnembántavégénmajdfájavilágvégénafelhődszélénlógalábamkár.)

2010. szeptember 13., hétfő

új.ság.

hú mennyi újítás itt mindenhol az életemben. :D
remélem nem unom meg egyhamar. :D

2010. szeptember 12., vasárnap

nyúsztájl.

félignyúlájf. :).

azt hiszem még mindig nem érdekelnek az emberek. :) Mártival nagyon sokat beszélgettem Szandi szülinapján.. a múltamról is. és jólesett kiadnom magamból mégegyszer, és jólesett rájönnöm, hogy nem hibáztam. mindent úgy csináltam végig, ahogyan annak lennie kellett.
és örültem Márti véleményének és igen. a végeredmény tökéletes. minek akarja az ember bonyolítani a saját életét? :) csak élni kell. és élni hagyni. ez a legfontosabb szabály.
élek, és te is élsz. és nem azért élek, hogy te ne élhess... és te sem azért élsz, hogy én ne éljek. élni fogok, és csak rajtam múlik, mennyire. 100% erő, hit, remény, boldogság.
feltankolva.
gyereőszfussrohanjfelémtártkarokkalvárlakégesdaszívemégesshagyfájjonaztánfusstovábbmertvármégrámegyhidegtélakitőlemrettegésfél.

látod? ...

 

2010. szeptember 6., hétfő

anapkisütaházfelett..

...ésátfestiaszíneket.


az ajtók nem voltak zárva.
be akartam zárni? elfelejtettem? direkt volt? vagy csak nem volt időm...?
akartam? számítottam rá? vártam...? 
próbáltam ellenállni? vagy csak sodort az ár...?
jól cselekedtem? vagy már megint szemellenző mellett döntöttem?
majd kiderül hamarosan.


űrbemarkoló.

igen. lassan már én is kezdem érezni, hogy olyan vagyok mint egy skizofrén.
szép lassan azzá válok és teljesen megszokott lesz minden fura dolog.
...
viszont a fájdalmam nem skizofrén. az mindenhol ott van.. reggeltől estig.
csak éjjel nincs... miközben alszom...s miközben alszom, a saját mennyemben járva nincs vész.
ez élet?
nem.
mi legyen?
nem tudni.
miért van ez az egész?

összevisszaélet. meg a kérdőjelek.

2010. szeptember 2., csütörtök

kén.

második napja egyfolytában fájó fejjel próbálok túlélni. én és a migrénem.
az iskola valami lehengerlően csodálatos -_- és persze nekünk a legszarabb minden, mint úgy általában megszokhattuk.
most pár hónapig megint nem lehet semmire számítani.
ha megyek hollandiába vagy akárhova, azt is egy nappal előtte fogják velem közölni, de nem gáz.
Balázs ma is meglátogatott, ma motorral, de tegnap különösen nagyon édes volt, mert lebuszozott hozzám abban a szar időben, de sajnos csak fél órát tudott maradni.
annyira jólesett, hogy ezért a fél óráért képes volt 2 órát buszozni. <3 annyiraimádnivaló.
nagyon szeretem. ma is szarul vagyok ugye, segített, megetette a kutyáimat és elmosogatott, én meg addig pihengettem. aztán míg én pihengettem, ő megcsinálta a matek háziját. :D
és utána összebújtunk és tévéztünk.
ez nagyon vicces lesz, de megígértettem vele, hogy eljön velem valahova pénteken, azaz holnap. csak azután mondtam meg, hogy hova, miután beleegyezett. :D
AKPH-raaa :::D:D:D:D:DDD. röhögött egyet, és tudom, hogy az avon és most emiatt sokkal fogok neki menni. :D
az az igazság, hogy Balázs nem éppen kedveli őket. de nem baj, majd most megszereti :D:D:D

megyek aludni. csá.

2010. szeptember 1., szerda

POKOL.

és szeptembervan. o_O ... x_x
és a POKOL KAPUJA KINYÍLT. szenvedj ember.
akkorát akartam most blogolni hogy húú. de nem. inkább csak a semmi.
reggel találkozunk a pokolban.

ja és amúgy Balázs kiengesztelt. :) és szeretem a kis mocskot... <3

2010. augusztus 30., hétfő

nyárzárásipánik.

egyre jobban érzem, hogy eljött a nyár vége. hihetetlen módon jött rám a pánik.. szinte, mint az a bizonyos kapuzárási. 
mégis, ahelysett, hogy kiélvezném az utolsó napokat, itthon ülök egyedül és nézek ki a fejemből. ezzel tiltakozok? mlg nincs is itt a nyár vége, mit pánikoltok? még annyi időtök van bulizni. igen. de nem nyáron. hülye vagyok teljesen.
azt hittem, Balázs velem lesz. holnaptól megszűnik az aranyélet. ezt az utolsó szabadsággal teli napot vele szerettem volna eltölteni reggeltől estig.. vagyis estétől reggelig... de ő nem engem választott.
ő úgy gondolta, hogy ezt az utolsó szabadsággal teli napot a srácokkal kell töltenie a próbateremben zenéléssel és lerészegedéssel. 
nem akarom hibáztatni, talán most nekem is ott kellene lennem. talán.
vagy esetleg mindkettőnknek az ágyamban kellene feküdni és bepótolni mindent, ami a nyáron kimaradt, vagy esetleg megismételni a nyár legszebb estéit. talán.
vagy esetleg ott kellene ülnöm közöttük, kényelmetlenül, mert kicsi az egész hely, és persze kedvem sincs azokhoz az arcokhoz.. aztán a hidegben hazagyalogolhatnék, egyedül persze, mert Balázs részeg és nem ül motorra, vagy még jobb, egyáltalán nem is akar velem hazajönni, ottalszik a próbateremben.
itthon ülök és a szextúrát nézem az éjdzsbíón. néha átkapcsolok a pornócsatornára, de egyből el is kapcsolom, mert ahelyett, hogy meghozná a kedvemet, rögtön el is veszi... az igazi úgyis csak az, amit Balázzsal.... értitek.  nem bírok más aktusára rá sem nézni.
és? ha meghozná mégjobban a kedvem akkor meg még szarabb lenne, hogy egyedül vagyok.
szextúra a tévében... hiába vicces film. már láttam vagy 3x.
hát... mostmár rosszkedvem van, most hogy leírtam mindezt. mostmár tényleg nagyon szarul esik, így végiggondolva.
kinek kellett volna engedni?
de sok kérdés felvetődik itt. oké, hogy szinte minden nap velem van, miért pont ezt a napot kellett elvennie tőlem? mikor ez tényleg ez az utolsó felhőtlen napom.
ha választhatott, akkor most miért nem negem választott? esetleg ő nem fogta fel, hogy ha ma nem tölti velem az estét, akkor már nem is fog több ilyen felhőtlenül boldog szenvedélyes estét eltölteni velem jövő nyárig?
mivel tényleg nem. szerdától suli és köztudott, hogy suliidőszakban mind a ketten sokkal stresszesebbek vagyunk. én a vizsgák miatt, ő most fog érettségizni, nekem az októberi utam... 
tényleg...
vajon mit fog érezni, mikor ráeszmél, hogy 1 hónapig nem lát, és nem hall... és nagyon messze leszek tőle egy idegen országban..?
nem tudom elképzelni. lehet, hogy örülni fog és egyfolytában a srácokkal lóg majd. még az is lehet, hogy az emailjeimre sem fog válaszolni. kitudja.
a lényeg az, írtam neki ma 2 smst. hívtam is.. nem hatotta meg ezekszerint.
mielőtt leültem blogolni bezártam minden ajtót. hajnalban már nem fog tudni bejönni.
sajnálom Balázs, ezt most nagyon elkúrtad.

2010. augusztus 25., szerda

bittersweat.

bittersweat. teljesen igaz. ...
nem kell pánikolni, az élet egy kurva hullámvasút... élvezni kell, akkoris, ha éppen majdnem beszarsz.
a nap kisüt a ház felett és menni kell tovább.
nem kell átfesteni itt a szíveket. : )
.
most cukorka van, meg talált szívek. 
mindig talált, újramegtalált de nem elveszett. az, amelyik nélkül élni nem lehet.
: )
luv. <3 ^^.

szeretlek élet.

2010. augusztus 22., vasárnap

más.

indult egy másik blog. az is az enyém. fotóblognak indítottam, de lesznek benne írások is.
---

2010. augusztus 15., vasárnap

húsz.

Ezen a becses napon, az én kis drága Maszatkám betöltötte a HUSZADIK életévét. :D
BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!!! <3






nah... azt kell mondanom, ünnepeltünk. a nyár fénypontja volt ez a buli.
...
A szervezés nagyon durva volt, életünkben most az egyszer, kivételesen előre megterveztük a bulit. már 3 ! nappal előtte!!! hmm...
Időpont: 2010.08.15. ; 19:00
Helyszín: Birsalma u. 23. ; Dettike csodálatos kis kertje.
Résztvevők: maszat TÓTH ZOLTÁN; Tóti. :D pajkos Rebenku István; Reb. eznonszensz Szörnyi Balázs; Agyar. dadadanesz Rontó Dániel; Dani. kvakk. jóútratért Végh István; Pisti. és persze a nyulam Pongor Balázs; Balázs. :D szerelmem és Jómagam. Heten, mint a... hét törpe. :P XD aha, jóvan. mint a gonoszok.
Program: ivás. ivás. ivás. ivás. evés. ivás. ivás. ivás. ivás. IVÁS.
na jó. :D
- grillezés: 2kg tarja. + 2kg kenyér. + görögsaláta. + 2 torta.
- ivás: rengeteg Gösser. + 1 ü. Reb féle Medoff vodka. + 1 ü. Reb féle izé konyak. + 3x2 liter jó minőségű wein.
volt mit inni. enni is. tartósbéke.
---
19:00 - Megérkezett Reb, Dani, Agyar és Pisti. kint szakad az eső. szakad. mi meg bent szakadunk. tévé, meg unalom. fú szar kedvem lett, meg bepunnyadtunk. de aztán kiültünk a garázsba és ott beszélgettünk, ott a levegő is jobb volt már. megbeszéltük, hogy az eső nem fog velünk kibaszni, akkor grillezünk a garázsban. úgy ahogy Rebéknél főztük a halászlevet Varázspálcán.
20:00 környéke - Balázs megérkezett a sassal, és valami rohadt szar kedve volt. majdnem elütötték... nekem is az lett. aztán lenyugodott de a kedve egész este "foscsi" volt.
(márnemnéztemazórát) - Elhozták Tótit a keresztanyjáéktól, mivel ott is bulej volt, és nálunk folytatódott. nálunk bontakozott ki. beindult a parti. kezdett.
Az eső csendesült, elállt. Kipakoltuk a grillt, és elkezdtünk tüzet szerkeszteni, meg előkészülni a dolgokkal. és megkezdődött a sütés. én pácoltam be a húst, Balázska meg sütötte. nagyon kis jó hangulata volt mindennek.
és szeretek velük lenni. Balázzsal egyértelmű. azért, mert Balázs. :D Reb és Tóti... imádom őket, a kis biológusok. okos srácok. és érdekesek. Agyar.. a nagy paraszt. :D mindig lehet vele röhögni... sorolhatnám.
szóval szisszentek a sörök sorra.. előkerültek a piák.. vodka fantacitrom konyak kóla... dehát. tisztán fogyott. és sok paraszt jelenet lezajlott.
Agyar és Reb párbaja: leöntötték egymást vodkával. aztán eldurvult... teletöltött 3 decis pohárból borult a jó vodka és a bontatlan üveg konyak kibontásra került, hogy aztán egy feles agyaron landoljon... :D szessszag. ezerrel.
nulla óra két perc. mikor elfogyott a sör előkerültek a borok.... huhúúúú. a 3 üvegből 2 nagyon hirtelen elfogyott...
Dani bepunnyadt. vagyis végig punnyadt volt, egy szót nem szólt, aztán korán le is feküdt aludni. a hegyaljás sátramban.
Agyar is követte később, de előtte még megivott (a bor után!) egy fél doboz sört, amit Balázs talált a hűtő aljában... mondtam neki, hogy nem kéne borra, dehát hülyevagydetti? egész életemben így csináltam azt semmi gáz. dettitenővagy. :D oké.
Agyar elment aludni. Dani mellé. a sátramba.
tartottuk a frontot: Tóti, Reb, Balázs, Pisti és én. Pisti elvolt a kis nonalkoholik sörikéjével.
előjöttek a komoly témák.. fizika meg biológia. meg a nem akarom megbeszélni. de annyi kocsmában vannak bölcsészek.. majd azokkal megbeszéled. kispajkosbiológusRebből előtört a fizikus. az idő 03:59 xd körül lehetett. józanészmikorkimészénbecsukomazajtót. :D
jó volt. még mindig jól éreztem magam és fáradt sem voltam.
EGYSZERCSAK halljuk, hogy valaki cipzározza kifele a sátrat, majd öklendezés, és ploccs taccs. Balázs odament megnézni. hát nem Agyarka volt??? :D:D:D:D két öklendezés és hányás között, csak annyit bírt kinyögni, hogy: "EZ NAGYON NONSZENSZ." mindenki szakadt a röhögéstől. mindneki. aztán szépen visszabújt aludni, én meg eltakarítottam a tócsáját a sátor elől. kár volt bele a hús, meg az a sok pia... xd
szép lassan az ég alja jobbról kezdett világosodni, majd csak arra lettünk figyelmesek, hogy lekapcsolhatjuk a kandelláberfényt. villanyleó. friss levegő. kicsit kényelmetlenül éreztem magam, hogy világos volt. jobban szeretem a sötétet. az olyan biztonságos és megnyugtató. Pisti kidőlt, ráadásul a garázsban lévő kopott heverőre. mi meg állandóan ráraktuk a kismacskákat, azok meg ott mászkáltak rajta. nagyon ikszdé volt. jah és nyitott szemmel alszik. nagyon horrorisztikus. XD
06:40 - anyu jön kifele és frissen kipihenten távozik köreinkből. szólítja a kötelesség, mennie kell dolgozni. mi meg rájövünk, hogy mostmár nem kell csendben lennünk, és hirtelen kurva hangosak leszünk. :D felkelt mindenki, és már jócskán 9 óra volt, mikor elkezdett cseperegni az eső. mondtuk, hogy húzzunk be a garázsba, de a két biológus megmondta, nem lesz eső. nem lesz. lett. méghozzá jó sok. bemenekültünk a garázsba, és onnan néztük, hogy küzd Tóti meg Reb az esővel, ami szerintük nem is esett, de már rég vizes volt a boxerük is... folyt a hajukból az orrukon az állukon, mint egy kis vízesés. de az eső még mindig nem esett, hát legyen már igazuk. sajnos az eső nem akart elállni, de legalább a nap sütött. : )
ekkor kezdődött a nagy paréjság. mondtam poénból, hogy zuhanyozzanak meg akkor, mert úgysem szoktak. adtam szappant erre Reb és Agyar elkezdett esőben zuhanyozni. mire Agyar végzett volna pont elállt az eső. :D:D:D ott állt tiszta habosan. erre bekapcsoltuk a kutat. slag, jéghideg víz, és Agyar meg meztelenül futkározott a kertben... áhhh nagyon durva volt... erről készült videó is, de az topszikret.
aztán Dani az fogta magát és hazament. vitte Pistit is. Daninak egy szava nem volt ehhez se. neki szar volt a buli szerintem.
előkerült a 3. ! üveg bor. másnaaap. ááá. Agyar lehúzott vagy 2 pohárral és nem hányt be. megjött az ihatnéka...
na ezek folytatták tovább az ivást, mintha  misem történt volna :D elfogyott az a 2 liter is. :D
Kb. 13:00-ig paréjkodtunk. megállás nélkül. iszonyat, kegyetlen durva parti volt.
megismételhetetlenül a nyár csúcspontja.
azért még kéne egy próbálkozás..
meg jövőre egy ilyen hegyalját nekem. ezekkel az emberekkel.

fényképek nem készültek sajnos.

na sziakösziszervuszheló, most ez a beszámoló kimerített. pussz.

így záróakkordként egy kis pajkoskodás.
mert pajk.
:D.

2010. augusztus 14., szombat

búcsúblog.

igen...
fura érzés. mostmár tényleg el kell hinni...

sohasem voltam kispálos. sőt... menekültem előle. emlékek miatt. emberek miatt. 
követett és futott utánam, de mindig sikerült lehagynom. gyorsabban futottam és ügyesen pergett le rólam minden egyes fülbemászó porcikája. 
már tudat alatt rég szerettem, de állítottam, hogy nem. nem akartam szeretni.

aztán egy nap nem bírtam tovább futni. elkapott.. rámugrott.. letepert. kiütötte a szívemet, mint Cartel doktor a vészhelyzetben. már nem érdekeltek azok az emlékek, ami miatt elvileg "utáltam" őket. már nem jutott eszembe róla egy ember sem, aki miatt menekültem kispálék elől. úgy éreztem, hogy végre vele lehetek gonosz megjegyzések nélkül, na és az én ugye megmondtam blabla. egyszerűen csak szerethettem. én egyedül.
nem kellett hallgatni, hogy másnak mekkora kurvárakibaszottnagykedvenc zenekara.
és nekem is kedvenc lett. és szerelmes lettem. a zenébe, lovasi hangjába, arcába, a tagokba, a mozgásba. és mostmár úgy búcsúzom tőlük, mintha az enyémek is lettek volna, mivel az enyémek is voltak. kellemetlenség és rossz emlékek nélkül. 
és az emlékek:...a kézfogás a részeg Lovasival, a kortyolgatás a pálinkájából... mind egy-egy örök pillanat a fejemben. kitörölhetetlen. megismételhetetlen.
szeretlek titeket. szeretünk. és örökre sosem búcsúzunk.

--- --- ---
találtam ezt a BLOGOT: http://enkispalom.blog.hu/    
nagy emberek búcsúznak a Kispál és a Borz zenekartól. érdemes elolvasni mindet, engem igazán meghatottak. 
és szeretnék is bemásolni ide belőle:

--- --- ---

"Én nem is tudom, mit mondjak a Kispálról. Hogy szerintem a magyar poptörténet legerősebb életműve? Á, ez olyan okostónis, teoretizálós, meg nem is illik egy személyes feljegyzésbe. Hogy először az Őzike mesélte, hogy van Pécsen egy zseniális zenekar, és, hogy „minden daluk sláger”? Ez meg nem az én történetem, vagy nem igazán az enyém. Esetleg, hogy mennyit találkoztunk itt, ott, klubokban, fesztiválokon, nem is tudom hányszor, erről meg arról dumáltunk, ilyen bor, olyan pálinka, vagy amikor a Lovasival skubiztuk a Radioheadet a Szigeten, és néztünk, mint Rozi a moziban, hogy a basszust még száz méterre a színpadtól is milyen faszán, és tisztán hallani? Hát, ez meg ilyen intimpistáskodós, belterjes kutyafüle lenne. Inkább azt írom ide, hogyan kattant be nekem a Kispál kilencvenháromban - az tényleg igazán személyes emlék. Persze már előtte is ismertem a zenekart – az Aranyember fesztiválon láttam őket először, nyolcvannyolcban talán, kábé reggel ötkor, „Sziasztok, mi vagyunk a Kispál és Borz Pécsről, eljátszunk pár számot”, persze már mindenki feküdt, meg kész volt. Mindegy. Aztán a Lágymányosiban, talán kilencvenben – jó volt persze, meg minden, de nem ütött úgy szíven, mint pár évvel később. Esztergomban éreztem meg, vagy mi – oda jártam 1991-től tanítóképzőre (ott ismerkedtem meg a Szűcskrisztiánnal, de ez megint egy másik sztori, bár szorosan összefügg a hely szellemével). A Sörgödör nevű kocsmában ültünk, többek közt (más kocsmákban is ültünk persze, on a daily basis), s ott ment le nagyjából minden nap az Ágy, asztal, tévé. Na, ott. Hogy pont egy kisváros, pont egy albérlet, egy kolesz, egy főiskola kellett-e ahhoz, hogy, na, azt nem akarnám belemagyarázni (nem zárom ki, egyébként) – mindenesetre a Kispál és a Borz meg én ott lettünk barátok. Aztán úgy is maradt."
(Németh Róbert - HS7)
--- --- ---

"vettünk wc papirt...
ezen bejegyzés, áttételesen kapcsolódik a Kispál zenekarhoz. annak idején, amikor a Kaukázus zenekarral demoztuk az Amerika Nem Hazudik lemezünket, persze hogy a már akkoris régi rókának számító Kispálékat környékeztük meg szakmai elszólásokért, ráadásul Lovasinak akkor indult a kiadója és ez mindegy, de mindenféle reményekkel, nem utolsó sorban lelkesedéssel teli időszak volt. egy pesti, Király utca környéki albérletben volt az a lakás, ahol a dalainkat felvettük gépre - Fodor Máriusz lakott ott, egyfajta junkie - agglegény stilus volt jellemző a lakásra, a leg high tech-ebb hard- és softverek és a leglepattantabb konyhai és lakásfelszerelések. elhanyagolt fürdő, barna vízköves vécé, sosincs wc papir, max zsepi, meg újság. minimum kettős. nagyon szépen megkértem, odahívtam Lovit egy szombat délelőtt, hogy hallgasson bele az új anyagunkba, esetleg böfögjön rá valamit. órákig telefonálgattunk egymásnak, hogy pontosan melyik utca is az, akkor még nem volt GPS, se parkolóhely, szóval a kék buszával nehéz volt a lovaskocsikra méretezett utcákban közlekedni, sőt megállnia is. a srácok tudván tudva hogy "ő" érkezik, ahogy lehet rendbevágták a peccót, elmosogatás, légfirssitőzés, ágypakolás stb, hogy mégis valami kulturált formát mutassunk. Botond, aki amúgy erdélyi volt és néha ő is ott aludt a lakásban, megérkezett a közértből és kicsit elengedve, ráengedve izgtottan az egészre azt mondta... " na gyerekek vettem wc papirt, ha a Lovasi jön és netán ide találna kakkantani, legyen...."  aztán jött, erről szó sem volt, meghallgatta a Teszkó c. dalunkat és mondta, hogy "végre jó, van benne hook!" 
(Kardos Horváth János)

--- --- ---

"Kispál és a Borz. Az mi? Egy zenekar - mondta a haverom. De hülye nevük van. Kispál
és a Borz. Egy sportcsarnokban játszanak, én a vécében zokogok a többi
bukott rock-zenésszel, a fájdalomtól, hogy nem mi állunk a színpadon, s
az örömtől, hogy valaki áll ott. Eddig mindig azt hittük, ha mi állnánk
ott, jobb lenne, most érezzük: jobb, hogy nem mi állunk ott. Kispál és a
Borz. Vidéki koncertre viszem a gyerekeimet. Stopposokat veszek fel. 25
évesek. A Kispál, az szar - mondják, mert egyszer ezzel is le kell
számolni, ahogy a szülőkkel, de most mégis koncertre mennek, hogy
megszeressék újra, felnőttként, ahogy apát és anyát is megszeretik
egyszer. Kispál és a Borz olyan, mint egy népmese: Hol volt, hol nem
volt, egyszer lett és mostmár mindig van. Amíg nem volt, nem lehetett
gondolni, hogy ilyen lesz, s most hogy van, nem lehet elképzelni, hogy
nincs, hisz annyira pontosan beleillik a szemünkbe, a fülünkbe és a
szivünkbe."
(Háy János)

2010. augusztus 10., kedd

repülős.


2010.08.07. (szombat) - Kecskemét; 
Nemzetközi Repölőnap és Haditechnikai Bemutató.

2010. augusztus 6., péntek

bááázmeg.

igen. ezaz.
ez a tökéletes epic fail.

30 perc múlva buszon kell ülnöm. és én a gép előtt ülök arra várva, hogy felforrjon a víz.
miért is???

(20 perccel korábban):
--->
elindultam hajat mosni. ok. még kész leszek bőven. vihar, áramszünet. hajmosás közben. hideg víz a fejemre, mert ugye a gázkazán ami melegíti a vizet árammal működik, milyen csodálatos találmány. samponhabos a fejem és nem bírom lemosni a jéghideg vízzel ááááá. :P
most forralom a vizet a tűzhelyen. megyek meg is nézem hogy áll...

remélem nem késem le a buszt.
pusszancs.

2010. augusztus 4., szerda

uhh.

merd.
csináld.

2010. augusztus 2., hétfő

X.

hypnotic.
you're leaving me breathless.
I hate this. i hate this.
you're not the one i believe in.

keep pushing and pulling me down
when i know in my heart it's not you.

2010. augusztus 1., vasárnap

aha.

és augusztus van.
és mindjárt vége is.

húzz bele.

2010. július 29., csütörtök

fényjáték. #2

photo by: Attila Glück. : )




2010. július 28., szerda

o_O.

pár másodperc alatt dőlt bennem össze egy régóta tervezett és majdnem felépített fellegvár. az a fellegvár, amire mindent feltettem. erre alapoztam meg az életemnek elég jelentős pilléreit. összedőlt. és én most romokban heverek, kétségbe esve és fogalmam sincs mihez kezdjek.
---
hát igen. ennyi. kár volt reménykednem és előre örülnöm. hogyan is lehettem ennyire hülye?! hogyan is hihettem azt, hogy alapozhatok valamire ami annyira bizonytalan?! nem tudom miért... de én azt hittem, hogy ez egy tutibiztos és szilárd dolog. de nem lett az. és én megint a szarban ülök.


nem jött össze a munka. nem fogok tudni dolgozni augusztusban.
basszus csak 3 hetet csak HÁROM hetet szerettem volna dolgozni. már az is rengeteget segített volna.
ha ezt előre tudom, hogy kurvára nem fogok megint dolgozni a nyáron, akkor idén nem lett volna hegyalja. rengeteg pénz ment el, amit mondjuk a jogosítványra kellett volna költeni, de óó majd úgyis dolgozok augusztusban.
100.000 forint van már benne ebben a jogosítványban. ha nem csinálom meg a forgalomvizsgát, akkor elúszik 100.000 forint, mivel le fog járni az egy év. és nincs pénzem. anyunak sincs. semmi pénzünk nincs..... annyira bíztam ebben a munkában. simán be tudtam volna fejezni belőle a jogsit, és még az októberi hollandiai útra is tudtam volna vinni.. de most.. csak ülök a nagy szarban azon gondolkozva, hogy miből tudnék pénzt csinálni. sajnos semmi ötletem sincs.
kétségbe vagyok esve és jön a depresszió. ha most elúszik a jogsim... soha többet nem lesz. max 10 év múlva.
hogy is bízhattam ebben az egészben? hogyis gondolhattam, hogy ez így menni fog? miért nem gondoltam, hogy ez így túl egyszerű? miért hittem ennek az egésznek?
egy idióta vagyok. méghogy tuti hely meg munka. persze. tudhatnám hogy az ilyen sose szokott összejönni, csak nagy duma. nekem lőttek. ennyi.
már utolsó pillanatban máshol sem lesz munka.
most örökre megjegyzem. nincs segítség, nincs szerencse, nincs véletlen. nem szabad senkire és semmire számítani. örökkön örökké csak a kételkedés és törekvés. nincs idő megpihenni.

2010. július 27., kedd

2010. július 26., hétfő

milehetettvolna.

viharközeleg.
már itthon, de most nem írok beszámolót erről a fantasztikus hétvégéről, amit Tornyospálcán töltöttem Reb barátunknál Balázzsal, Maszattal és Danival. :D
az majd a héten valamikor.
igen, tudom, hogy még hegyaljáról sem írtam. fogok.
: )
most csak a szokásos összevisszaság.
---
21:30.
jelenleg egyedül vagyok, nemsokára jön Balázs, itt alszik, de ebben semmi szokatlan sincs, hisz mióta nyár van éjjel nappal együtt vagyunk. (mintha amúgy nem lennénk. :P)
hm belegondolva eléggé kipihentük magunkat. ma 13:00-kor keltünk fel.
tegnap jöttünk ugye haza, Balázs hamarabb jött mint mi, mert neki mennie kellett roadolni a P-boxnak. bizony bizony. :D
Balázs a P-box road. : )

tehát egykor keltünk, most ment haza nemrég, 7 körül. aztán most mindjárt jön vissza. már várom. :D
.
hmm gyere fát dönteni. most annyira nem érzem magam a földön. de úgy kell fát dönteni, hogy senkise féljen. bizonyám. hogy senkise féljen...
: )
- - -

felkavarom.felkavarodom. :D igen annyira tipikus. az a bizonyos megszelidítem-megbánom. nekem csak poén neki vajon mennyire fájhat? nem bántom nem sajnálom. nem sajnáltatom magam. magam adom, neki megadom magam.
felkavarom.felkavarodom.megkövetem.megkövetelem.
meggyújtom.eloltom.meggyújtom.eloltom....
megadom megadom neki megadom magam.
keveredek.belehabarodok......
magam adom. -_-

---
ha körbeültetném a szemeim árkát, csaknem elfelejthetném, amit ő is csak sejt. de ez a szétszakadt szemhéj segít, hogy beláss, be a szemeim árkán túl, ahol én úr volnék, aki zaboláz. mondj igent, vagy fordítsd ide a haladást, hisz ugyanoda tartunk, ahol ez a tartás már nem elég. hova tűnik el már, s mire lesz mentség ez a félig rágottság?
fáj a jutalom, fáj, ha harapom, fáj, ha igazán rajtamaradok, fáj, ha feled és fáj, ha terel és fáj, ha mindenki ugyanazt mondja: ‘Szólj, ha neked is vájja szemeid és fáj, ha odakintről se szólnak’ pedig a feledés adta terelés tett vele ugyanolyanná.
kinyit a hastájon át, hiszen ideje jósolni bélből, s ha az igazamat mondaná, akkor sem tennék mást meg igazán fejedelemmé.


  


mindenpontolyanlettahogylenniekellettéspontolyannemlettahogylehetett 
volna...
*♫♫♫.

2010. július 22., csütörtök

nyáriruha.

a mai napom iszonyat zsúfoltnak indult, de valahogy addig csavartam a dolgokat, hogy egész nap itthon lehetek és ápolhatom a testi-lelki egészségem. csak nehogy későn kezdjem el. :P
18:30-kor találkozok Balázsommal a csonkánál, mert elnézünk kowalskimegavega koncertre a főtérre, aztán ha minden igaz megyünk az arinózába. :D 
a kis nyári ruhácskámat fogom felvenni, mert mostmár imádom. :D akkor szerettem meg ennyire, amikor megláttam Balázs arcát, amikor megpillantott benne. :D olyan aranyos vooolt és annyira jólesett. nincs nála aranyosabb fiú az egész univerzumban. :D  
nagyon szeretem.
♫♫♫.

2010. július 21., szerda

###.

- - -
everything in its right place.

♫♫♫

szerelem. ♫

- elromlott a gépezet? megint? 
- igen. talán a fogaskerékkel van baj? vagy azzal a kis hajtókarral? 
- nem tudom. szét kell szedni, és akkor majd többet tudok mondani. 
- mennyibe fog ez nekem kerülni?
- csak annyiba, mint eddig is...
- óh. értem... talán lesz még mit adnom.

*szerelem.
*szereled.
*szereli.
*szereljük.
*szerelitek.
*szerelik.

mindenki ezen dolgozik. 
mindenki szerel. 
mert mindenki szerelmes.

2010. július 19., hétfő

miegymás.

ereimben véres alkohol.
igen, vége. itthon vagyok.
most nem tudok írni, annyi minden kavarog bennem. le fogom írni a kis élménybeszámolómat, csak nem most.. nem tudom mikor.
hm.
elgurult a xanaxom. 
ott akarok állni a nagyszínpad előtt és érezni, hogy minden másodperc gyilkolja a sejteket. érezni, ahogy decibelbácsi lerendezi a fülem. érezni, hogy már nincs hangom hiába ordítok.
aha. aha... én vagyok a fekete billentyű a zongorán. 
itthon vagyok.
nem ragadok, nem vagyok büdös. jelenleg még melegem sincs.
visszatértek a gondok, amik egy hétig nem bántottak. visszatértek a gondok, amikről azt hittem, hogy eltűnnek mire hazajövök. hogyne.
jó volt ott lenni. mire volt jó? fesztivál. ellenőrző kapuk, karszalag meg pass vizsgálat és nagybiztonsági őrök. vigyáztak ránk. egy hétig rácsök mögött. rácsok között. biztonságban a zenémmel. voltam valahol, kontrol alatt.. aki bent volt, az volt valahol és tudta is. 
életérzés.
- - -
gyilkos zenét írok. kiöllek magamból.ne fájjon többé.
ne fájjon többé ami vagy.
---
életképek egy életképtelen életből? nagyjából. és az enyém. minden.
rosszul vagyok? nem, ne hidd. azt hiszem minden a legnagyobb rendben. talán.
csak hiányzik az a megszokott nomádság, amivel egy évre ismét szakítanom kellett. az egész évem azon az egy héten élem. az, ami nekem való. ott az én igazi helyem a világban. egy koszos és meleg sátorban. tombolás. minden porcikám átveszi a rezgést.
ott mindenki mindig más lehet. nem tűnik fel senkinek. és aki elvágja a torkodat, az lesz a hírekben az áldozat. és zenék szólnak. a koncertek, amiknek élek. a zene ami éltet.
te meg a tévét nézed? ő is néz téged. ha az adás véget ér aznap neked is véged.
látni szeretném hogyan kapsz észbe.
már nem az ami volt. én elhagyom e kort. várnak egy szebb világban.
de te csak élj a mában.
így is Wan. sokat keres az én szívem.
.
arcok a tömegben. igen arcok, amik mindig rámtalálnak. vajon engem keresnek? vagy csak a sorsom, hogy mindig farkas szemet nézzek velük? mndgmgtllnk. már megszoktam az utálatot a szemükben. már biztos megszokták ők is az enyémet. már észre sem veszem, amikor kiül az arcomra: "annyira leszarlak. egy jelentéktelen semmi vagy." vagy esetleg aza mármeginttevagy? nézésem. szerintem azt hiszik, hogy valami fájdalmat okoznak, de nem. :D rájöttem valamire. szeretem meglátni ezeket az arcokat a tömegben. mégjobban szeretem, amikor ők látnak meg engem. annyira szeretem, jólesik a gyűlöletük. valahogy energiával tölt fel. igen ezaz. antisocial. csak rájuk kell nézni. :D utálnak, mert jobb vagyok. mindigis felettük álltam, és ez így marad amíg élek. 
.
és az emberek, akikhez közelebb kerültem. igazán szerencsés vagyok. minden szempontból. ezen az egy héten pár embertől kaptam kedves gondolatokat, amik igazán jólestek.
ja és kaptam karkötőt is.
és az az ákoskoncert. epic volt.
hiányzik. az érzés. az életérzés. olyan trú minden.
földkalandilyesmi.
ez most vidám vagy szomorú? most nem értem. most gyors vagy lassú? nem értem. most komoly vagy poén? most akkor tényleg nem érten.
most összeesküvés vagy véletlen? most mi tehetünk róla vagy ő vagy senkisem? én mostmár tényleg nem értem....
minél gyorsabban repülnek, annál jobban nő előttük a távolság.

.
mintha élnél ember.
.

szerelem.
igen.. szerelem.
szerelem? <3
szerelem. <3
<3

szerelem..szereled...szereli...szereljük...szerelitek...szerelik. 

mindenki szerel.mes.
hiába? lehet. de muszáj- belsőkényszer.
megjavít? igen, csak el is ront.

megnyílik a föld.
egy ember ugrik a hídról. nincs harag. csend marad.
úgy hazudsz, mintha tudnád, hogy mi történt.
ránkszakad az ég. mindenki hazudik.
de most nincs baj. nincs semmi..

csak az ereimben véres alkohol.

és többé ne félj. Marika néni fiaként tisztel.
én már többé nem félek.
miegymás.

2010. július 12., hétfő

*izgul.

Holnap reggel, a 6 órási vonattal megyek Tokajba. 
most beszéltem Ádámmal, meg Zolival is, úgy hallottam, hogy kibaszott részegek. :P
kibaszottul remélem, hogy Zoli nem felejt el kijönni elém fél 8-ra az állomásra. :P
mert ha igen, akkor nagyon ideges leszek. :P najó annyira nem. picit.

na emberek. egy hétig csak telefonon: 20/5040911
aki jön hegyaljára, az keressen meg az 5 nap alatt, vagy csörögjön rám.
csók mindenkinek. 
(de igazán csak Balázskának, aki nagyon nagyon nagyon fog hiányozni.)
szeretlekszeretlek. <3. ^^. szissz+nyuff.

*izgul.

2010. július 11., vasárnap

az

hmm. igen.
jó lenne már minimum kedden lemenni, ha már holnap dolgom van.
csak az az ezerforint. sajnálom... :P

Balázzsal minden rendben van. : ) nagyon szeretem. 
viszont egyes emberekben csalódtam. rájöttem, hogy Balázson kívül senki az égvilágon nem tud megérteni.
eldöntöttem, hogy végeztem mindennel. nem fogok több szorosabb emberi kapcsolatot létesíteni ls akkor nem lesznek ilyen gondjaim. a családomon kívül éppen elég, hogy Balázs velem van. senki másra nincs szükségem.
-
el sem hiszem, hogy mindjárt indulok Tokajba :D remélem megtalálom a kedvezményem. :P

egy órával később:
megtaláltam.

2010. július 8., csütörtök

szünet..

mostantól szünetel az egész életem.
el se gondoltam, hogy az eddigi állapotomnál még lehet rosszabb.
--
ráadásul egész nap a malcolminthemiddle-t vártam, erre 2 olyan részt adnak, amit már láttam. -_-

jelenleg semmi értelme nincs az életemnek.
ami volt az is kezd elveszni...
a lilaköd már rég szertefoszlott, mit áltatom magam.
nem tudom leírni ezt az egészet. 
egyszerűen csak fáj. ez az egész.
hogy nem tud szépen rámnézni. hogy nem tud kedvesen hozzámszólni. hiába ugrok a nyakába amikor megérkezik... hiába várom széles mosollyan és öleléssel... ő egyszerűen csak félrelök, vagy éppen leordít, hogy fejezzem már be. meddig lehet még ezt elviselni?
annyira rosszul esik.
napok óta csak bánt. ráadásul alkoholista beütéseket tanusít. úgy érzem, hogy a problémáit alkoholba akarja fojtani. ahelyett, hogy elmondaná azokat.
nem tudom.. nem tudok semmit.
a lényeg, hogy most úgyis jön a hegyalja, egy hétig nem fog látni. talán jót tesz neki.
és nekem is.
...
---
---
és még csodálkoznak a pasik, hogy a lányok miért vannak oda annyira a Twilight könyvekért/filmekért..?????? "hisz az egy nyálas buzis faszság. tele van buzikkal."
csak úgy mondom, hogy minden lány egy olyan szerelemre vágyik. egy olyan igazi meghalnék érted, annyira szeretlekre. egy fiúra, aki nem tud csúnyán nézni, nem üt, és nem ordít. egy fiúra, aki mindent megtesz azért, hogy örömöt okozzon a szerelmének.
---
és lányok, ... 
ilyen pasi NEM LÉTEZIK. sajnálom......

: (

---
de elgondolkoztam... nekem nem is ilyen 'tökéletes" szerelem kell. meg nem ilyen nyálas pasi.
csak annyit szeretnék, hogy valaki legalább annyira szeressen, mint én őt.
viszonozza az öleléseket és a puszikat... a kedves szavakat.
kit érdekelnek azok a hülye veszekedések?.. mindenhol vannak. de csak kicsik.. hülyeségeken.
tudni kellene egymás mellett élni.
miért csinálom én ezt? miért csináljuk ezt az egészet?
érthetetlen.
életet akarok. élni akarok. és olyan akarok lenni, mint 2 évvel ezelőtt...

---

olyan nagyon rég volt már...de néha eszembejut Máté. igen. eszembejutnak a beszélgetéseink... a levelezések.
egy levelét sem töröltem ki. nem tudom miért, nem szándékosan. tudom, hogy ott vannak... nem szoktam őket olvasgatni.
tegnap beleolvastam egybe. : ) és csak mosolyogni tudtam.
akárki akármit mond, én akkoriban tényleg szerelmes voltam Mátéba. hihetetlen az egész, de tényleg mély érzelmek fűztek hozzá... szinte egy éven keresztül visszautasítottam minden fiú közeledését, azt állítva, hogy barátom van. és mennyire úgy is éreztem. és így visszagondolva olyan fura, hogy minden kölcsönös dolog csak a képzeletemben történt meg. de a beszélgetések valósak voltak. és olyan igaziak. olyan igazi... tényleg. mai napig nem tudom, hogy ő hogyan érezhetett irántam. én azt hittem szeret. tudom, hogy én rontottam el mindent, de talán megbocsáthatott volna. 
azok az érzések, amik most rá emlékeztetnek, lehetnek akármilyen nyálasak.... olyanok, mint amit Bella és Edward szerelme kelt bennem... (Twilight)
sajnálom, hogy Máté nem áll velem szóba. nagyon szívesen beszélgetnék vele, csak úgy semlegesen, mint két barát. mert igen. jobb ha bevallom magamnak, hiányzik. 
volt egy természete, ami miatt mindig szeretni fogom. : ) ha utál, ha nem.

prisoner.

bárcsak szünet és szabadság érzésem lenne.
ennek ellenére olyan érzésem van, mintha börtönben lennék.
holott ez hülyeség, mert odamegyek ahova akarok, és azt csinálok, amit akarok, mégis egész nap itthon ülök és megöl az unalom.
Balázs dolgozik, nem ér rá hétköznap. nem hinném, hogy van most akárki is, aki rámszánna egy kis időt, hogy programot csináljunk...
alig várom már a szombatot, hogy anyuval menjünk vásárolni, aztán a keddet, hogy mehessek Tokajba...
már nem sok van hára.

2010. július 7., szerda

mégmindigsemmi.

az egész napot végig szenvedtem, ez így nem mehet tovább. 
majdnem megölt az unalom. hiába neteztem, hiába tévéztem, hiába aludtam, hiába olvastam... egyszerűen azt hittem rosszul leszek. egész nap fetrengtem az ágyon és semmihez nem volt erőm... délután Balázskát hívogattam, hogy ma is aludjon nálunk, és azt mondta , hogy megbeszéljük majd msnen... fél percenként lestem az msnt, aztán nagy meglepetésemre beállított Balázska. : )
tök jó volt, nagyon örültem neki, egészen addig, amíg el nem kezdett kibírhatatlanul viselkedni.
úgy tűnik, hogy nagyon lefárasztja ez a röpke 6 óra semmittevés hétfőtől-csütörtökig. bezzeg, amikor én napi 8 órát robotoltam, az le volt szarva.
na mindegy.
én itt blogolok, ő meg itt alszik (vagy próbál) mögöttem, azzal fenyegetőzve, hogy átmegy a másik szobába. hm, ok.
nagyon szeretem meg minden, de most tényleg jobb lett volna, ha egyszerűen otthon marad és lő egy virtuális puszit msnen. (nem gondoltam h valaha is ilyet fogok mondani. -_-)
előre félek a holnaptól.

2010. július 6., kedd

semmi.

egész nap semmi.
várakozás. várakozás. várakozás.
kámediszentrál agyba-főbe.
várakozás. várakozás.
unatkozás.
fekvés.
iwiw. fészbukk.
várakozás. várakozás.
kínlódás.
- - -
ÖRVENDEZÉS: ---> Balázska karjaiban, végre. ^_^.

délutáni-esti nyufizás... 
békésen szundikálás.

2010. július 5., hétfő

spontán.

magamonkívül.

Balázs reggel meg se hallotta az ébresztőt, pedig egy AK-47 hangjára szokott kelni... nekem az agyamra ment persze. felkeltettem nagynehezen nyúl uraságot, és elküldtem munkába. nagyon aggódtam érte.
egész nap döglöttem, nem bírtam felkelni.
minden maradványt eltakarítottam, mindenhonnan. (a szemét az udvaron egy hegyalja fesztiválos pillanatot idézett fel: utolsó nap, korán reggel a harmatos fűben botorkálsz és mindenhol szemét. : ) hehe.)
semmire sem voltam ma képes. ez egy ilyen nap volt. Zsófival se tudtam beszélni. nem volt erőm.
és hiányzik Balázs... : ( (hiába vagyunk együtt éjjel nappal, ha aztán meg hirtelen nem látom egész napokra..)
...
jobb napokat.

2010. július 4., vasárnap

függetlenség.

szombat:
pihentünk, Balázs füvet nyírt, én a vacsorát csináltam.. eltelt a nap és mégsem sütöttünk anyuval szalonnát.. megbeszéltük, hogy majd máskor. 
vasárnap:
Balázzsal kb. 10-kor keltünk fel, és nem is csináltunk különösebben semmit. Balázs elment a boltba, hogy vegyen pár dolgot az ebédhez, aztán ő el is ment fél 1-re a pt-be.
én nem éreztem jól magam, fájt a fejem, de vártam, hogy Zsófi jelentkezzen, hogy mikor találkozunk.
aztán megbeszéltük, hogy megyünk a békástóra vízipipázni. kocsival jött be, és a nagyállón találkoztunk.
közben Balázs felhívott, hogy szeretne este szalonnát sütni, és hívná Tótit is. mondom, oké persze. 
Zsófival pipa után elmentünk a mekibe, aztán 6-ra odamentünk a teszkóhoz, hogy találkozzunk Balázsékkal. vásárlás, aztán tütüvel haza.
előkészülés, tűzrakás, és szalonnázás. sör. vodka. citromlé.
Zsófi 9 körül hazament, mi pedig hajnalig kint voltunk.
Balázs 3 körül lefeküdt, mert neki reggel koránkelés és munka, én pedig fent voltam Tótival első buszig, azzal hazament, mert nem akart aludni, hogy ne legyen másnapos.
én 5 körül lefeküdtem és rögtön el is aludtam...
- - -

¤kezdhideglennimegyekdobokatűzre.

2010. július 2., péntek

2010. július 1., csütörtök

nsc.

*lilaköd.

[ júliusvan. ] : ) 
 
×××
délután mozi Balázzsal. ^^ 
××× 
már nem emlékszem mikor... talán tegnap. vagy tegnapelőtt... lényegtelen, de... 
..mondtam valamit, amit akkor tényleg úgy éreztem. félelem? megszokás vagy kétségbeesés. nem is tudom mi vett körül. 
de azok az érzések annyira igazinak tűntek. és nem volt fájdalmas. 
tudom, hogy az amit akkor mondtam, a világ legnagyobb szentségtörése...

mostmár jól vagyok. : ) mindig... mindennap rájövök, hogy ez kell nekem. erre van szükségem, én így vagyok boldog. akármilyen rossz történik, nem lehet az élet egy habostorta. 
már rég tudom, hogy a szerelem több annál, hogy csak fogom a kezét. : ) 
életem minden napját lila ködben töltöm, csak néha megfeledkezem róla. 
hiszen én vagyok a legboldogabb ember, hogy megtaláltam azt, akinél nem kényszerülök önvédelemre. akinek lelkem titkos kódját ki merem adni. akit beengedek magamba: ez vagyok, minden jóval, rosszal, nemes és szennyes gondolattal együtt. as ez az egyetlen ember az, akit valóban szeretek. és mindig csak őt fogom szeretni.  
és ott van az is... amit többször átéltem, mégis minden alkalommal, amikor újra megtörténik, csak nézek magam elé... és az érzések kavarognak bennem. meglepettség, csodálat, melegség, szerelem, boldogság... és ez annak a ténye, hogy mindig szembesülök a mély érzéseivel. amikor tiszta szívéből szól hozzám és látom a szemében a félelmet... nem akar elveszíteni. talán soha. néha amikor a legerősebben érzem azt, hogy nem is számítok igazán.. olyankor cáfol rá, és szinte úgy érzem, hogy még annál is jobban szeret engem, mint én őt... pedig ez nagy szó. úgy érzem, hogy talán sokkal erősebben ragaszkodik hozzám, mint én hozzá. és ilyenkor elszégyellem magam... hogy élhetnék én nélküle?... hogy élhetnénk egymás nélkül? : ) sehogy.. már annyi mindent túléltünk, ideje lenne rájönni, hogy minket egymásnak teremtettek, felesleges a sors ellen küzdeni. 
élvezzük az életet. 
szóval a lila köd itt van körülöttem. most is, mindig. ezt nem felejtem el soha. : ) 
szeretlek nyuffmuffom. <3 ne félj, mindig veled leszek. ameddig csak szeretnéd hogy veled legyek...