ez a hirtelen rámtörő vasárnap esti magány megint arra késztet, hogy írjak ki magamból mindent. szeretek úgy írni, hogy mindenki megértse, de mégis mindenkinek mást jelent, csak én tudom, hogy miért is írtam igazán. a mondanivalót csak én tudhatom, meg esetleg az, aki a legközelebb áll hozzám...
---
---
csak vetített. festett. hazug kép. minden nap. ezt te is tudod... az élet nem rólad szól, vagy rólam. az élet nem szól senkiről. az élet csak illúzió. és tulajdonként éled. ha nem foglalkozol vele nap mint nap, akkor talán van esélyed, hogy átvészeld. de mégis. az élet valahogy mégis csak rólunk szól. rólad meg rólam. nem tudom van e csapda. ha van beleestem-e már? beleestél-e? belém estél? beléd estem? beléd estem. és kiút belőled már nem vezet. csak egyre beljebb. festhetsz rám tiszta képeket.
make no move. make no sound.
mi van akkor, ha nem a történetről szól a film? feleslegesen fizetted ki a mozijegy árát, és csak nézel ki a fejedből. nincs semmi ami elgondolkodtatólag hatna...inkább kitalálatlannak. de mégis jól érezted magad a mozi alatt.sikerült ráállni a tempójára. egy rossz film, ami jó.
>>
"hozzám beszélsz? HOZZÁM BESZÉLSZ?
nincs itt senki más..."
>>
sokszor gondoltam azt, hogy "te meg én egy taxiban evezünk". céltalan magányodból kinyújtóztál a világ felé, kerested a veszélyt, megtaláltad. megtaláltál.
azt se bánom, hogy a világmegváltást egy utcalányon kezdted, ez is csak azt mutatja, mekkora érzéked van a kultúr-fricskákhoz. megtisztultál. mostmár letisztult érzékiséged engem üldöz. mámorba. táncba. velem jössz, és én veled megyek. mostmár ez így lesz. ha el is alszom néha... ha elalszom végleg, te azért maradj ébren.
- - -
- - -
remember you promised me. I'm dyin' I'm dyin' please. I want to, I need to be
under your skin.
. . .
úgy lesz ahogy írtad. "ahogy a vér a nyitott ereken át"... szabad vagy.
szabad vagy. ...szabad vagy.
mint értelmetlen és hamis csöndjeid.
hány reggelt kell végig ülnöm a nagyállomási padokon. a játszótéren, a patikánál...
hány órát kell még ott ülnöm az értelmetlen csöndben, hogy visszataláljak a régi énemhez?
egyszer nevetés-rázta szoba. egyszer sötét magány-sarok. de szabad.
abroncsként szorítsd az űrt magadba, s közben a füst majd égeti érzékeny szemed. nem az úton járok.
magam vagyok az út?
lassan már ezt is megértheted.
a sötét hatalmába kerít mindent, mindenkit. szentségtörés volna lámpát gyújtani.
kettős: pont
játékos válasz vagy egy konok kérdésre: neked van igazad. bocsáss meg. magamnak is sok vagyok olykor. legyél teremtett egyetlen, legalább bennem. így lettél te, aki voltál, és leszel nélkülem egy másik, egy más, mostantól egyetlen: az, aki nekem vagy. banális, hogy fáj: ebbe mindig belehalok. ki vagyok szolgáltatva a vágynak, hogy keresselek.
.
> bárcsakmindegyvolna. >
.
és most. most is. üres az ágyam. mint a koponyám. --- csészémben felforr a hideg tej.
.
"éberen
nézem az órám számlapját
éppen tízezer éve várok rád
lobogó ködökbe burkolózom
engem őriz a lábnyom a Holdon
kegyetlenül szép lesz az új világ.
nézd
ez engem szíven talál
de te miért ne élnéd túl?
okolni bárkit kár
bátrabb és szebb lesz az új
jelez egy új világ
engem miért ne
léphetnél át?
nézd
ez megint egy kis halál
hát miért ne élhetnéd túl?
a régi dal másra vár
gyönyörű lettél és új
jelez egy új világ
engem miért ne
léphetnél át? "
|k.á.|
- - -
szépen próbáltam a lehetetlent.
nem bírtam el vele.
most minden jót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése