mai nap tűrhető volt.
bár...
reggel ülök az ágyon. hapci. ok. hapci hapci. hümm mondom. hapci. zsebkendő.
hirtelen éreztem egy kis kaparást a torkomban. ittam. uhh ez fáj. beteg leszek.
hazajöttem, pihiztem, aztán csináltam egy sütit. most csináltam ezt a sütit először, iszonyat jól néz ki, viszont az íze nem a legjobb. majd megeszi, aki akarja. aztán később csináltam anyunak vacsit, mire hazajött. örült. és a süti is ízlett neki.
ma nem találkoztunk Balázzsal, de holnap már péntek. azt hiszem jó napom lesz nagyon. elmegyek vért adni, aztán jövök haza. 4 körül meg jön Balázs is, és együtt fogunk sütit sütni. ^^ már alig várom. szeretek Balázzsal sütni-főzni, nagyon ügyes meg segítőkész. és mindig megeszi a kaját, amit főzök. :D (még ha borzalmas, akkor is.. :P bár az ritka)
tehát így fog telni a délután, aztán eltévézgetünk meg beszélgetünk jókat meg nevetgélünk... : )
gondolkoztam. szeretnék menni csontvelő donornak. (info: csontvelő átültetés )
...csak anyu nagyon nem enged. egyenesen kiakadt.
teljesen tisztában vagyok azzal, hogy óriási fájdalommal jár, amikor sternum punctio-t végeznek... hogy is lenne kellemes, amikor egy óriási punkciós tűt szúrnak az ember szegycsontjába és csontvelőt nyernek belőle? : ) ez egy ilyen dolog.
egyre több ember hal meg. nagyon kevés donor van.
az emberek épp ezért nem mennek... a fájdalom miatt.. pedig annyi életet menthetnénk meg.
igaz, hogy lehetnek szövődmények de, ki lehet bírni.
tehát a szándék megvan, csak meg kell beszélni...
majd jelentkezek.
jóéjtcsillagok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése