telnek a napok, és én egyre jobban felhasználom az összes energiám, hogy ne fáradjak bele a monotonitásba. nem kell feltétlenül mindennap kimozdulnom, már az is elég, hogy kikapcsolom magam, az agyam. elég sokszor találkozok Zsuzsikával is, és jól eltöltjük a napot. sorozatokat nézek, próbálom rávenni magam a tanulásra, tanulok... sokat beszélgetek Timivel, amikor van időnk/erőnk találkozunk, tervezzük az őszi/téli programokat, csak legyen rá pénz. beszélgetek Anettel, lassan elkezdjük a közös blogunkat. a többi időmet a fejfájás és az alvás teszi ki. eközben az heves érzelmeim is lecsillapodnak, rendezem saját magam, a belsőm... de mire jön a hétvége, vagy csak szimplán egy telefonhívás és egyből felkavarodom.
most egy kicsit szorítja a mellkasom a tudat, hogy holnapig még egy csomó dolgot meg kell néznem/csinálnom/tanulnom és nem tudom melyikkel kezdjem, és meddig fog tartani. persze azért folyamatosan jár az agyam a saját kis hülyeségeimen, amik szerintem csak nekem jutnak eszembe.
nagy terveim vannak a jövőmmel kapcsolatban, ezeket meg kell alapoznom, el kell kezdenem előkészíteni a terepet a sikereimnek. csak magamra számíthatok.
nem tudok pár dolgot eldönteni. pedig kellene. meg kellene keresnem magamban a választ, mert ez bennem van... majd lehet, hogy még később írok. lefekvés előtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése