szíverősítő.

és megálltam egy pillanatra levegőt venni, mikor ráeszméltem, hogy átsírtam magam augusztusból szeptemberbe.
sohasem szerettem a szeptembert. reméljük most változást fog hozni... van még értelme reménykedni? vagy hinni?
mikor mondhatjuk azt, hogy na jó, itt a határ, nem reménykedek többet.. nem hiszek többet...
hisz elvileg a remény örök, és az hal meg utoljára. 
kell valami szíverősítő, hogy legyen erő tovább reménykedni a reménytelenben, vagy a dolgokban, amikre egész életedben vártál, és szükséged van rá. kell a harc, a küzdelem, de ilyen gyenge szívvel-lélekkel nem bírom már. el akarok aludni, és nem aggódni többet. felébredve várhatna rám az örök boldogság, és milyen szép is lenne.
nem tudom lesz e kellő erőm a továbbhaladáshoz, annyiszor volt már. legyen hát most is. majd kiderül.
szeptember van, és lefekszem aludni, elég volt a sírásból... az úgysem old meg semmit.
nem tesz boldoggá.
és te?