mikor lélekszakadva rohansz haza, csak mert azt mondtad valakinek, hogy 2 körül már otthon leszel... amikor 1 percenként nézed a telefont, mert egész nap vársz egy hívást... és úgy hívnád te, ha lenne pénzed... mikor minden online fellelhető helyen 100x keresed, hátha... ..és késő este, mégis te vagy a szemét és a hibás.
ez még mindig szíven szúr.
megint voltam annyira fontos, hogy péntek este 9 órakor jutottam csak észbe.
... mégis mit mondjak? délután 3 és 4 között még jelet is adott magáról facebookon. nem tudom tovább ragozni, úgy érzem nem ez lesz az utolsó péntekem egyedül. holnaptól már nem is tervezek semmit. minek? az én programjaim sohasem valósulnak meg. "jajj mert mit terveztél?!" hallom a kérdést... de semmit. már csak azzal sem fogom idegesíteni magam, hogy szóra méltatom. semmit sem terveztem, lószart. pont örülök, hogy így alakult, legalább az egész péntekemet egyedül tölthettem azt játszva, hogy várlak. miért várjak többet?
aki olvassa jogosan teheti fel a kérdést, hogy a hülye csaj miért akad ki ennyitől? igen, ez apróság... de mikor sorozatosan törik össze a szívedet apró dolgokkal, éppen elég ennyi is ahhoz, hogy az élettől is elmenjen a kedved. és rettentően sajnálom, hogy itt kell ülnöm a blogom előtt, holott holnap is írhatnám éppen, hogy milyen jó volt a péntek este...
igazán nem ragozom tovább. nincs értelme, és nem is érzem magam jobban tőle. pláne, hogy még az "én hibám" is.
és miért azt mondtam, (amikor megkérdezte, hogy jöjjön e), hogy nem, már nem kell, vajon miért tettem? hisz rá vártam egész álló nap. nem érzem, hogy csak ennyire vagyok jó.
inkább elindítom a legjobb filmet a gépemen, amit közös nézésre szántam, és kikapcsolódok.
ja és a jövőhetemet is csak magamra szabad kalkulálnom, hiszen másképp itthon rohadok meg.
köszönet megint. (magamnak főleg, hisz "you're so naive yet so" )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése