reggel sikerült felkelnem. mennyire fura volt ez a hétköznapi nap, iskolába kell mennem, de Balázstól. megfogalmazhatatlan érzés volt, olyasmi, mint amit akkor érzel ha egy filmet nézel, ami leköt, és közben magadban levonod a rád vonatkozó dolgokat. kívülről láttam magamat, a buszmegállót és az embereket magam körül. a második tizenkettes busszal tudtam menni, és csak 5 percet késtem pszichiátriáról.
elrepült a nap. a hét.
este 7-kor értem az Expressbe, Szandi születésnapját megünnepelni, ott voltak hárman, és mondták, hogy Zsuzsi is jön nemsokára csak elment a barátjáért, Ferikéért. mi megrendeltük a pizzákat meg a salátákat, hogy mire megjönnek ők is kész legyen.
beszélgettünk, ettünk, felköszöntöttük Szandit, Zsuzsiék elmentek, mert Ferikének mennie kellett a konditerembe (merthogy ő személyi edző) és mi még maradtunk kb 8-ig, aztán mi is haza.
jól éreztem magam. kellett.
Balázs jött hozzám este. minden rendben van.
Szandi neked pedig mégegyszer boldog születésnapot!!!
2011. szeptember 9., péntek
2011. szeptember 8., csütörtök
not today.
végkimerülés.
---
megvártam anyut, és este Balázséknál aludtam. ott volt Dani, Barbi és Agyar is, beszélgettünk, hülyültünk, aztán elmentek, mi meg aludtunk.
---
megvártam anyut, és este Balázséknál aludtam. ott volt Dani, Barbi és Agyar is, beszélgettünk, hülyültünk, aztán elmentek, mi meg aludtunk.
2011. szeptember 7., szerda
don't speak.
jajj, a tegnapi naphoz fűzném még hozzá, hogy a Turbo koncert akkora flesh volt, becsuktam a szemem és azt képzeltem, hogy hegyalján vagyok a malátabárban, és mozog alattam a pódium, ahogy egy-emberként ugrál a tömeg. visszatért egy kis napsütéses jóhangulat a szívembe.
---
óh jajj, hát ez a mai nap valami fenomenálisan elkúrt ergya fos volt. hát még mindig agyba főbe szivatnak és csodálkoznak, hogy fel vagyunk háborodva. azért legyen már egy rendszer ebben az iskolában...
miután végeztünk, elmentünk a lányokkal a füredibe. na ott sikerült végre leeresztenem magam, és ellazultam. jó volt beszélgetni, kellenek ezek az apró örömök az életben, amik tovább hajtanak.
hazafele tartva lekéstem a buszom, de hálistennek találkoztam volt osztálytársammal, és vele mindig jókat lehet röhögni. együtt jöttünk haza félig, és nem untam magam halálra.
az avon is megszivatott, de most nem tud érdekelni.
Balázzsal se nagyon tudtam beszélni. de holnap, ha minden igaz ottalszok náluk.
összességében úgy vagyok a mai nappal, hogy nem kommentálom inkább és elmegyek beledöglök az ágyamba, mert már megint éjfél, és már megint nem fogok aludni semmit...
///
jajjj és igen! : D már napokkal ezelőtt szerettem volna posztolni, hogy drága Mártikám levágta a hajacskáját, és iszonyat jól áll neki. itt is egy kép róla:
---
óh jajj, hát ez a mai nap valami fenomenálisan elkúrt ergya fos volt. hát még mindig agyba főbe szivatnak és csodálkoznak, hogy fel vagyunk háborodva. azért legyen már egy rendszer ebben az iskolában...
miután végeztünk, elmentünk a lányokkal a füredibe. na ott sikerült végre leeresztenem magam, és ellazultam. jó volt beszélgetni, kellenek ezek az apró örömök az életben, amik tovább hajtanak.
hazafele tartva lekéstem a buszom, de hálistennek találkoztam volt osztálytársammal, és vele mindig jókat lehet röhögni. együtt jöttünk haza félig, és nem untam magam halálra.
az avon is megszivatott, de most nem tud érdekelni.
Balázzsal se nagyon tudtam beszélni. de holnap, ha minden igaz ottalszok náluk.
összességében úgy vagyok a mai nappal, hogy nem kommentálom inkább és elmegyek beledöglök az ágyamba, mert már megint éjfél, és már megint nem fogok aludni semmit...
///
jajjj és igen! : D már napokkal ezelőtt szerettem volna posztolni, hogy drága Mártikám levágta a hajacskáját, és iszonyat jól áll neki. itt is egy kép róla:
2011. szeptember 6., kedd
magnet.
iskolából rohanás haza, és hihetetlen hajléktalannak éreztem magam, amikor nem tudtam bemenni a saját lakásomba. egy teljes 45 percet ültem az udvaron és végig kegyetlen szar érzés volt, hogy estig nincs otthonom. : ) de aztán hamar túltettem magam rajta, és kimentem egy buszhoz, hogy felbaktassak Ildihez megcsinálni a gépét.
aztán szarakodás a telefonfülkével. : ) kellemes érzés töltött el, legutóbb Pesten telefonáltam fülkéből Zsófimnak, amikor elindultunk mindketten nagy vaktába, hogy megtaláljuk egymást és eljussunk találkozni Lovasiékkal. ahogy a fülemhez tettem a gusztustalan kagylót, és oldalra nézve láttam a dekket szedegető hajléktalant, egyből ez a nyugati pályaudvaros pillanat mászott elő az agyamból. mégis jó érzés volt, mert utána találkoztam Zsófival, és összehaverkodtunk egy csomó jófej sráccal, és sorbanálltunk és fagyoskodtunk és bejutottunk és őrjöngtünk. és ez egy szép emlék.
miután sikerült elérnem miss Tímeát a mobilján, felpattantam a villamospaútlóra és irgaltam a hal közbe, ahol már vártak rám. Csillát szúrtam ki először a göndör fürtjeivel, aztán Zolika is kibújt az ölelésből, és iszonyat édesek meg aranyosak, annyira örülök nekik. Aztán megláttam sároshátú barátnémet, aki már tárt karokkal indult felém és wall of death helyett egy nagy ölelésben végződtünk. jó volt újra látni, már hiányzott. az a sok közös élmény, amit csak ők értenek, hiába mondom akárkinek, csak ők tudnak rajta nevetni és együttérezni velem.
eljutottunk az ifi házba, megtaláltuk! : D aztán nagyon jó volt a hangulat, a TURBO koncert meg egyszerűen fergeteges volt. : ) és nagyon örültem, hogy Csillának és Zolinak is tetszett.
elindultunk vissza az arizónába, és közbe megbeszéltük, hogy Timinek eltöri a lábát a cipő, nekem kitöri, Csillának meg feltöri. A vakaró témát már fel se hoztam inkább.
: D
Balázs lebaszott, hogy nem hívtam fel és elaldut. pedig akart jönni koncertre. sajnálom, de én még a házba se tudtam bejönni, nemhogy aludni.. meg telefonálni... mindegy. odajött az arizónába, de elment, aztán mire visszajött megint, én mentem.
hazaértem fél 11-re és megint elcseszettül későn feküdtem le. nem tudom kipihenni magam napról napra.
nem baj, pörögjön az élet.
ezt a Turbo koncert hatására:
aztán szarakodás a telefonfülkével. : ) kellemes érzés töltött el, legutóbb Pesten telefonáltam fülkéből Zsófimnak, amikor elindultunk mindketten nagy vaktába, hogy megtaláljuk egymást és eljussunk találkozni Lovasiékkal. ahogy a fülemhez tettem a gusztustalan kagylót, és oldalra nézve láttam a dekket szedegető hajléktalant, egyből ez a nyugati pályaudvaros pillanat mászott elő az agyamból. mégis jó érzés volt, mert utána találkoztam Zsófival, és összehaverkodtunk egy csomó jófej sráccal, és sorbanálltunk és fagyoskodtunk és bejutottunk és őrjöngtünk. és ez egy szép emlék.
miután sikerült elérnem miss Tímeát a mobilján, felpattantam a villamospaútlóra és irgaltam a hal közbe, ahol már vártak rám. Csillát szúrtam ki először a göndör fürtjeivel, aztán Zolika is kibújt az ölelésből, és iszonyat édesek meg aranyosak, annyira örülök nekik. Aztán megláttam sároshátú barátnémet, aki már tárt karokkal indult felém és wall of death helyett egy nagy ölelésben végződtünk. jó volt újra látni, már hiányzott. az a sok közös élmény, amit csak ők értenek, hiába mondom akárkinek, csak ők tudnak rajta nevetni és együttérezni velem.
eljutottunk az ifi házba, megtaláltuk! : D aztán nagyon jó volt a hangulat, a TURBO koncert meg egyszerűen fergeteges volt. : ) és nagyon örültem, hogy Csillának és Zolinak is tetszett.
elindultunk vissza az arizónába, és közbe megbeszéltük, hogy Timinek eltöri a lábát a cipő, nekem kitöri, Csillának meg feltöri. A vakaró témát már fel se hoztam inkább.
: D
Balázs lebaszott, hogy nem hívtam fel és elaldut. pedig akart jönni koncertre. sajnálom, de én még a házba se tudtam bejönni, nemhogy aludni.. meg telefonálni... mindegy. odajött az arizónába, de elment, aztán mire visszajött megint, én mentem.
hazaértem fél 11-re és megint elcseszettül későn feküdtem le. nem tudom kipihenni magam napról napra.
nem baj, pörögjön az élet.
ezt a Turbo koncert hatására:
imádom ezt a számot. is. denagyon.
2011. szeptember 5., hétfő
polyvore.
rátaláltam az oldalra, ahol kiélhetem magam divat téren. regisztráltam, és most ismerkedek a szerkesztővel, a lehetőségekkel. már csináltam is gyorsba 2 szettet, próbaként, és egyből megfogott.
nemsokára, egy kis gyakorlás után én is teljesen új template-ekkel és set-ekkel fogok előállni.
imádnivaló. ^^ <3.
profilom: http://bernadett-baji.polyvore.com/
nemsokára, egy kis gyakorlás után én is teljesen új template-ekkel és set-ekkel fogok előállni.
imádnivaló. ^^ <3.
profilom: http://bernadett-baji.polyvore.com/
2011. szeptember 4., vasárnap
2011. szeptember 2., péntek
x y z .
mikor lélekszakadva rohansz haza, csak mert azt mondtad valakinek, hogy 2 körül már otthon leszel... amikor 1 percenként nézed a telefont, mert egész nap vársz egy hívást... és úgy hívnád te, ha lenne pénzed... mikor minden online fellelhető helyen 100x keresed, hátha... ..és késő este, mégis te vagy a szemét és a hibás.
ez még mindig szíven szúr.
megint voltam annyira fontos, hogy péntek este 9 órakor jutottam csak észbe.
... mégis mit mondjak? délután 3 és 4 között még jelet is adott magáról facebookon. nem tudom tovább ragozni, úgy érzem nem ez lesz az utolsó péntekem egyedül. holnaptól már nem is tervezek semmit. minek? az én programjaim sohasem valósulnak meg. "jajj mert mit terveztél?!" hallom a kérdést... de semmit. már csak azzal sem fogom idegesíteni magam, hogy szóra méltatom. semmit sem terveztem, lószart. pont örülök, hogy így alakult, legalább az egész péntekemet egyedül tölthettem azt játszva, hogy várlak. miért várjak többet?
aki olvassa jogosan teheti fel a kérdést, hogy a hülye csaj miért akad ki ennyitől? igen, ez apróság... de mikor sorozatosan törik össze a szívedet apró dolgokkal, éppen elég ennyi is ahhoz, hogy az élettől is elmenjen a kedved. és rettentően sajnálom, hogy itt kell ülnöm a blogom előtt, holott holnap is írhatnám éppen, hogy milyen jó volt a péntek este...
igazán nem ragozom tovább. nincs értelme, és nem is érzem magam jobban tőle. pláne, hogy még az "én hibám" is.
és miért azt mondtam, (amikor megkérdezte, hogy jöjjön e), hogy nem, már nem kell, vajon miért tettem? hisz rá vártam egész álló nap. nem érzem, hogy csak ennyire vagyok jó.
inkább elindítom a legjobb filmet a gépemen, amit közös nézésre szántam, és kikapcsolódok.
ja és a jövőhetemet is csak magamra szabad kalkulálnom, hiszen másképp itthon rohadok meg.
köszönet megint. (magamnak főleg, hisz "you're so naive yet so" )
ez még mindig szíven szúr.
megint voltam annyira fontos, hogy péntek este 9 órakor jutottam csak észbe.
... mégis mit mondjak? délután 3 és 4 között még jelet is adott magáról facebookon. nem tudom tovább ragozni, úgy érzem nem ez lesz az utolsó péntekem egyedül. holnaptól már nem is tervezek semmit. minek? az én programjaim sohasem valósulnak meg. "jajj mert mit terveztél?!" hallom a kérdést... de semmit. már csak azzal sem fogom idegesíteni magam, hogy szóra méltatom. semmit sem terveztem, lószart. pont örülök, hogy így alakult, legalább az egész péntekemet egyedül tölthettem azt játszva, hogy várlak. miért várjak többet?
aki olvassa jogosan teheti fel a kérdést, hogy a hülye csaj miért akad ki ennyitől? igen, ez apróság... de mikor sorozatosan törik össze a szívedet apró dolgokkal, éppen elég ennyi is ahhoz, hogy az élettől is elmenjen a kedved. és rettentően sajnálom, hogy itt kell ülnöm a blogom előtt, holott holnap is írhatnám éppen, hogy milyen jó volt a péntek este...
igazán nem ragozom tovább. nincs értelme, és nem is érzem magam jobban tőle. pláne, hogy még az "én hibám" is.
és miért azt mondtam, (amikor megkérdezte, hogy jöjjön e), hogy nem, már nem kell, vajon miért tettem? hisz rá vártam egész álló nap. nem érzem, hogy csak ennyire vagyok jó.
inkább elindítom a legjobb filmet a gépemen, amit közös nézésre szántam, és kikapcsolódok.
ja és a jövőhetemet is csak magamra szabad kalkulálnom, hiszen másképp itthon rohadok meg.
köszönet megint. (magamnak főleg, hisz "you're so naive yet so" )
2011. szeptember 1., csütörtök
szíverősítő.
és megálltam egy pillanatra levegőt venni, mikor ráeszméltem, hogy átsírtam magam augusztusból szeptemberbe.
sohasem szerettem a szeptembert. reméljük most változást fog hozni... van még értelme reménykedni? vagy hinni?
mikor mondhatjuk azt, hogy na jó, itt a határ, nem reménykedek többet.. nem hiszek többet...
hisz elvileg a remény örök, és az hal meg utoljára.
kell valami szíverősítő, hogy legyen erő tovább reménykedni a reménytelenben, vagy a dolgokban, amikre egész életedben vártál, és szükséged van rá. kell a harc, a küzdelem, de ilyen gyenge szívvel-lélekkel nem bírom már. el akarok aludni, és nem aggódni többet. felébredve várhatna rám az örök boldogság, és milyen szép is lenne.
nem tudom lesz e kellő erőm a továbbhaladáshoz, annyiszor volt már. legyen hát most is. majd kiderül.
szeptember van, és lefekszem aludni, elég volt a sírásból... az úgysem old meg semmit.
nem tesz boldoggá.
és te?
sohasem szerettem a szeptembert. reméljük most változást fog hozni... van még értelme reménykedni? vagy hinni?
mikor mondhatjuk azt, hogy na jó, itt a határ, nem reménykedek többet.. nem hiszek többet...
hisz elvileg a remény örök, és az hal meg utoljára.
kell valami szíverősítő, hogy legyen erő tovább reménykedni a reménytelenben, vagy a dolgokban, amikre egész életedben vártál, és szükséged van rá. kell a harc, a küzdelem, de ilyen gyenge szívvel-lélekkel nem bírom már. el akarok aludni, és nem aggódni többet. felébredve várhatna rám az örök boldogság, és milyen szép is lenne.
nem tudom lesz e kellő erőm a továbbhaladáshoz, annyiszor volt már. legyen hát most is. majd kiderül.
szeptember van, és lefekszem aludni, elég volt a sírásból... az úgysem old meg semmit.
nem tesz boldoggá.
és te?
2011. augusztus 31., szerda
hiába.
mint kicsikart szó a haldoklóból, hogy hol a kincs vagy ki a gyilkos, olyan nehezen mondom, hogy: szeretlek.
mondom, aztán már üvöltöm, mert elég messze lett a Földön minden tőlem, és te is már alig látszol... mondom, hogy állj, nem áll meg... hiába mondom, hogy állj, nem áll meg... hiába mondom. magányra ítélt nagy darabok vagyunk de én igent mondok, mert szép próbálkozás az élővilág. a közelségben talált morzsák, a szex meg a szívbajnokság... mondom, hogy állj! nem áll meg. hiába mondom....
összegeznék.
- hogy van?
- köszönöm, vagyok. jól vagyok, így.
és a szavak, mint afféle törékeny holmi, a folyosó kövére zuhanva ezer darabra robbannak szét.
- - -
úgy írnék és csak írnék, és írnék... de megnyitottam a szerkesztőt és megakadt minden.
félszavak rohanják meg az agyat, fél-érzések, fél jelen, félelem.
használt érzelmek, használt gondolatok, kérdések válasz nélkül.
kérések látszat nélkül.
nem kellene talán mégsem írnom, hisz ez az időszak, amit megélek nagyon negatív...
egyedül vagyok, egyedül, együtt is, együtt még egyedülebb, mint egyenként.
szép ez a lét.. létezés, örülök élni. halni, fájni megtanultam, azt hiszem... kreálj, olvass, írj.. élj.
de használt ez a test, ez a szem, haj, bőr, használt: nappal-tépett, éjjel-gyűrött, szétélt, szétalvott, holmi porhüvely, fizikum, kisded játékú csecse-becse, erős-erőtlen valami,
semmi...
test.
hát ez vagyok én?
nincs támpont, nincs Idő, a hangok, a zajok nem igaziak, csak a zene,
zene szól a fejben...
zene szól a fejben...
és az órám ketyeg kíméletlenül, olcsón, vakon.
bőrömben feszengek: alapállapot.
befelé figyelek, magamba fülelek, tisztulnék testtől-tértől-időtől-vágytól. örülök én, csak nem tudom, mi végre. a fény felé tapogatózom magam is, mint más, és ugyanúgy soha nem érem el:nincs lét.
bőrömben feszengek: alapállapot.
befelé figyelek, magamba fülelek, tisztulnék testtől-tértől-időtől-vágytól. örülök én, csak nem tudom, mi végre. a fény felé tapogatózom magam is, mint más, és ugyanúgy soha nem érem el:
A létezés: tévedés.
Téves hívás a Világegyetemben, van ilyen?
2011. augusztus 28., vasárnap
nemigen.
"Kiöntöm a lelkem, semmi szükség tovább arra,
Hogy csak teher legyen bennem, inkább felhányom a falra.
Vagy csak kiöntöm az alattam még folydogáló szennybe,
Így még elkerülhetem a véletlenszerű feljutást a mennybe."
égeti a szemem a könny. a kimondatlan mondatok kaparják a torkom.
annyi minden értelmét vesztette már az életemben. miért is ne lássam be?
miért is higyjek a látszat-élet képzetem nyugtató vibrálásának? miért jó játszani a skizofrént? ...
néha kitisztul az agyam és rájövök, hogy minden szép és jó, amit érzek csak egy-egy emlékkép-foszlány ismétlődő lepergése az agyamban.
miért akarom elhinni... miért kapaszkodom ennyire a hamis boldogságba? belülről rothaszt szét és darabokra hullok.
túl könnyű nem gondolkodni, eltűrni, túl könnyű tönkremenni. túl nehéz beismerni, elfogadni, végetvetni.
túl nehéz élni.
túl könnyű meghalni.
a legegyszerűbb: úgy hazudni, hogy már magad is elhiszed.
minden végzet nehéz és fájdalmas és minden olyan közhelyes.
a szívem is oly közhelyesen hasad apró darabokra, hogy szinte már banális.
Hogy csak teher legyen bennem, inkább felhányom a falra.
Vagy csak kiöntöm az alattam még folydogáló szennybe,
Így még elkerülhetem a véletlenszerű feljutást a mennybe."
égeti a szemem a könny. a kimondatlan mondatok kaparják a torkom.
annyi minden értelmét vesztette már az életemben. miért is ne lássam be?
miért is higyjek a látszat-élet képzetem nyugtató vibrálásának? miért jó játszani a skizofrént? ...
néha kitisztul az agyam és rájövök, hogy minden szép és jó, amit érzek csak egy-egy emlékkép-foszlány ismétlődő lepergése az agyamban.
miért akarom elhinni... miért kapaszkodom ennyire a hamis boldogságba? belülről rothaszt szét és darabokra hullok.
túl könnyű nem gondolkodni, eltűrni, túl könnyű tönkremenni. túl nehéz beismerni, elfogadni, végetvetni.
túl nehéz élni.
túl könnyű meghalni.
a legegyszerűbb: úgy hazudni, hogy már magad is elhiszed.
minden végzet nehéz és fájdalmas és minden olyan közhelyes.
a szívem is oly közhelyesen hasad apró darabokra, hogy szinte már banális.
vajon mennyi idő kellene utána, hogy újra életképes legyek... ?
"nemigen
megy ez előre, de hátra sem,
se tolni, se húzni nincsen erő
és maradt csak a zaj
a halmazvíz meg elfolyt
a mosolyod kristály
a lelked meg ólompehely.
hagyd abba..."
"nemigen
megy ez előre, de hátra sem,
se tolni, se húzni nincsen erő
és maradt csak a zaj
a halmazvíz meg elfolyt
a mosolyod kristály
a lelked meg ólompehely.
hagyd abba..."
2011. augusztus 25., csütörtök
vörös.
egy poén a mai napra.
ugye most vörös a hajam. túl sötét volt, és nem tetszett, mert már szinte sötétbarna volt a színe, és csak a napfényben látszott, hogy vörös.
kitaláltam valamit...
szivassuk le szőkére és aztán befestjük megint vörösre és szép világos vörös színe lesz.
na igen.
viszont nem volt elég a festék és nem szívta le rendesen.
most a hajam töve teljesen szőke, aztán kicsit narancssárgás és a vége pedig ugyanolyan sötét. na jó egy kicsit világosodott. :D
nagyon hülyén nézek ki. de néha meg tökre tetszik amikor tükörbenézek. extréém, lehet így hagyom, aztán ha nő le a hajam, a töve sötétbarna lesz, aztán fél centi tejszőke, 15 centi narancs, és a többi vörös. nagyon kúl lesz. :D
ugye most vörös a hajam. túl sötét volt, és nem tetszett, mert már szinte sötétbarna volt a színe, és csak a napfényben látszott, hogy vörös.
kitaláltam valamit...
szivassuk le szőkére és aztán befestjük megint vörösre és szép világos vörös színe lesz.
na igen.
viszont nem volt elég a festék és nem szívta le rendesen.
most a hajam töve teljesen szőke, aztán kicsit narancssárgás és a vége pedig ugyanolyan sötét. na jó egy kicsit világosodott. :D
nagyon hülyén nézek ki. de néha meg tökre tetszik amikor tükörbenézek. extréém, lehet így hagyom, aztán ha nő le a hajam, a töve sötétbarna lesz, aztán fél centi tejszőke, 15 centi narancs, és a többi vörös. nagyon kúl lesz. :D
storytellers.
sosem tudtam, hogy olvassa e valaki, amiket írok. ellenség, barát, idegen...
mindig magamnak írtam, néha mégis másnak. néha konkrét személynek, néha a nagyvilágnak, és bíztam benne, hogy attól, hogy valaki ezeket elolvassa jobb lesz. de sose tudtam biztosan, hogy van ember, akit érdekelhet. igazán.
bár ez nem is fontos.
nem a legfontosabb.
mióta írok, csak magam miatt írok. és az csak jó, ha érdekel mást is. mégsem akarom, hogy mindenkit érdekeljen. sőt van olyan, hogy egyáltalán nem akarom, hogy mások elolvassák. ilyenkor törlöm a posztot, mert rájövök, hogy mindent kiírtam magamból.
a naplóírás jó dolog.
a blogot könnyen az ember ellen tudják fordítani ellenségek, kíváncsi pletykás ismerősök, kárörvendő álbarátok.
van egy réteg, aki törődésből olvassa. az ilyenek tudnak segíteni rajtad, minden szavukkal.
és van pár ember, aki idetéved és tovább is lép.
ezeket csak azért írom le, mert ma kaptam egy visszajelzést, ami megérintett és nagyon jólesett.
jó tudni, hogy amikor nem csak saját magamnak írok, mégis van itt valaki, aki figyel rám. : )
köszönöm Grion.
az a pár szó sokat lendített rajtam.
mindig magamnak írtam, néha mégis másnak. néha konkrét személynek, néha a nagyvilágnak, és bíztam benne, hogy attól, hogy valaki ezeket elolvassa jobb lesz. de sose tudtam biztosan, hogy van ember, akit érdekelhet. igazán.
bár ez nem is fontos.
nem a legfontosabb.
mióta írok, csak magam miatt írok. és az csak jó, ha érdekel mást is. mégsem akarom, hogy mindenkit érdekeljen. sőt van olyan, hogy egyáltalán nem akarom, hogy mások elolvassák. ilyenkor törlöm a posztot, mert rájövök, hogy mindent kiírtam magamból.
a naplóírás jó dolog.
a blogot könnyen az ember ellen tudják fordítani ellenségek, kíváncsi pletykás ismerősök, kárörvendő álbarátok.
van egy réteg, aki törődésből olvassa. az ilyenek tudnak segíteni rajtad, minden szavukkal.
és van pár ember, aki idetéved és tovább is lép.
ezeket csak azért írom le, mert ma kaptam egy visszajelzést, ami megérintett és nagyon jólesett.
jó tudni, hogy amikor nem csak saját magamnak írok, mégis van itt valaki, aki figyel rám. : )
köszönöm Grion.
az a pár szó sokat lendített rajtam.
feelin' whAt?.
kellene nekem mondjuk egy dubstep party.
talán egyedül kellene elmennem, hisz máshogy mással biztos nem jutok el soha.
beállni a hangfal elé a megfelelő állapotban... és átadni minden részemet a zenének. nem kell érteni...
nem érteni kell.
érezni.
lehet jót tenne. kiölne belőlem pár fertőző gondolatot. egy kis időre önmagam lehetnék.
minden gond és kétely nélkül. jajj hát sose lesz vége mi?
nincs baj. tényleg. nincs okom panaszra.
mégsem fogom azt hazudni, hogy boldog vagyok. mert nem vagyok az.
viszont ez nem azt jelenti, hogy minden szar és nem történik velem semmi jó, és egész nap csak sírok.
egyszerűen csak
keresem magam.
talán egyedül kellene elmennem, hisz máshogy mással biztos nem jutok el soha.
beállni a hangfal elé a megfelelő állapotban... és átadni minden részemet a zenének. nem kell érteni...
nem érteni kell.
érezni.
lehet jót tenne. kiölne belőlem pár fertőző gondolatot. egy kis időre önmagam lehetnék.
minden gond és kétely nélkül. jajj hát sose lesz vége mi?
nincs baj. tényleg. nincs okom panaszra.
mégsem fogom azt hazudni, hogy boldog vagyok. mert nem vagyok az.
viszont ez nem azt jelenti, hogy minden szar és nem történik velem semmi jó, és egész nap csak sírok.
egyszerűen csak
keresem magam.
2011. augusztus 24., szerda
hogyan?
ki tudja hogy kell élni az életet?
ha valaki esetleg már rájött.... hívjon fel. írjon smst. emailt.
keressen meg, csengessen be... inkább másszon be, mert nem jó a csengőnk.
a folyosón balra a második ajtó az enyém.
mindennél jobban várlak...
ha valaki esetleg már rájött.... hívjon fel. írjon smst. emailt.
keressen meg, csengessen be... inkább másszon be, mert nem jó a csengőnk.
a folyosón balra a második ajtó az enyém.
mindennél jobban várlak...
2011. augusztus 22., hétfő
red morning light.
...és jót hozott.
végre megvan az a cseszett jogosítvány. :D:D:D
hihhhhetetlen öröm van bennem és mintha egy tonnás acálsúly hullot volna le a szívemről. kedvem lenne repülni, szárnyalni, leugrani magasról és ordítani bele a semmibe.. mintha csak most kezdődne a nyár, élhetek, élni akarok, nem húz vissza semmi, nem láncol a teher a földhöz.
csapásra megváltozott a kép amit a szememmel látok, mintha kisütött volna a nap egy kiadós vihar után... és milyen gyönyörű is a szivárvány...
megkönnyebbültem.
végre megvan az a cseszett jogosítvány. :D:D:D
hihhhhetetlen öröm van bennem és mintha egy tonnás acálsúly hullot volna le a szívemről. kedvem lenne repülni, szárnyalni, leugrani magasról és ordítani bele a semmibe.. mintha csak most kezdődne a nyár, élhetek, élni akarok, nem húz vissza semmi, nem láncol a teher a földhöz.
csapásra megváltozott a kép amit a szememmel látok, mintha kisütött volna a nap egy kiadós vihar után... és milyen gyönyörű is a szivárvány...
megkönnyebbültem.
2011. augusztus 21., vasárnap
breathe in.
szobafestés teljesítve.
egyes dolgaim alakulóban vannak.
Balázstól kaptam az új szobámhoz egy laptop asztalkát... nagyon tetszik.
életidegen érzés a fejben és görcs a gyomorban még mindig ott van.
a holnapnak jót kellene hoznia....
2011. augusztus 14., vasárnap
shame.
szobafestés part 1 megtörtént.
karibi napnyugta.
gyomorgörcs a holnap miatt.
életidegen érzések minden aktuális miatt. ....
2011. augusztus 13., szombat
coma.
ki figyeli a kezem? ki figyeli a szám? ki figyeli a szemem?
senki.
mi tartana vissza?
semmi.
nincs mellettem senki, aki fogná a kezem, mert nem vagyok elég fontos.
nekem kell túlélnem mindent.
vagy így.
vagy úgy.
senki.
mi tartana vissza?
semmi.
nincs mellettem senki, aki fogná a kezem, mert nem vagyok elég fontos.
nekem kell túlélnem mindent.
vagy így.
vagy úgy.
2011. augusztus 12., péntek
try not to breathe.
nem kapok levegőt...
nem akarok levegőt venni. visszatartom és számolok.
nem kell a levegő... próbálok nem lélegezni. de nem sikerül...
mindig elbukok mindenben.
de szerencsére tudok vénát szúrni...
és csak most kell igazán a lélek-érzéstelenítés.
/ my night is colored headache grey.
szív, seb, ész.
mit is írhatnék?
megszakadt a szívem. és igen fáj és igen mindjárt belehalok, és igen, ilyen az élet.
nem gondolhattam azt, hogy valaki engem örökké szeretni fog tiszta szívéből....
...
nem tudok írni. pedig azt hittem jólesne kiírni minden fájdalmat magamból. nem találom a szavakat, talán erre az érzésre nincsenek is. de ami fáj.... hogy a kérdéseimre nincsenek válaszok.
-
sajnálom
most
hogy rajtam
nem
segít a mámor
színes kövek fölé hajolva
engem
nem repít a kéj
keserű szeszek habja
össze hiába csapna
néma tarkóm fölött
táncok ősi hangja
fel már nem lazítja
szörnyű kedvemet
hová tehettem
el
azt a darab papírost
ami megsegítene most
mert arra
írtam fel
hogy élni miért kell
mikor eszembe jutott.
(K.A.)
2011. augusztus 10., szerda
soulboat.
"..mekkora hatalmas mélykék tó a te lelked és szíved. hogy minden rosszat elnyel és a hátán hordoz engem egy nagy teherként... én meg csak egy koszos csónak vagyok ami önti a szemetet a vízbe és nem akarom... hogy annyi szemét kerüljön a vízbe, hogy mocsárrá, láppá... majd szárazfölddé és sivataggá váljon... akkor hogy fogok ringatózni? gyermeki álmokat dédelgetni? kezedet fogva pihegni? ..."
2011. augusztus 9., kedd
pro infinito.
valamiért nem látom az út végét.
mikor elfog a félelem, behunyom a szemem és gondolatban már máshol vagyok.
és az élet még csak most kezdődik el...
Mindrelic - Manhattan in motion from Mindrelic on Vimeo.
2011. augusztus 3., szerda
the sun also rises.
uhh... úgy szeretnék már egy teljes napot Balázzsal tölteni. mindig estére találkozunk, együtt alszunk, de délután elmegy próbálni, motort mosni, telefont intézni, mindig megy valahova, és estére jön vissza. és alszunk. és felkelünk és megy a dolgára. és ha nincs dolga, akkor is lesz. legyen próba. de amikor a legjobban szeretném, hogy legyen valami végre, akkor nem csak próba van. hanem arizóna is, de mintha direkt úgy lenne, hogy nekem ne legyen jó. pedig szerette volna, hogy menjek vele, de én este 10-kor már hova menjek, mikor még trógerbe ülök az ágyon zsíros hajjal? éjfélre se érnék fel. pedig nem sokszor van olyan, amikor csak kettőnké az egész ház. dehát nem baj, tudom, hogy önzőség lenne ha felháborodnék, nem is háborodok fel. nem csak az enyém, nem lehet velem 0-24. így is örülhetek... dehát persze, hogy 0-24 vele akarok lenni, hát milyen a szerelem? ilyenkor mindig olyan elfuseráltnak érzem magam, ha nincs itt velem, vagy nem lehetek vele... olyan mintha kicentrifugáltak volna. mintha a lelkem kibújt volna a védelmező burokból és most mindenki rajta taposna. mi a francért kell ilyet érezni? : ) inkább örülnöm kellene, hogy jól érzi magát.... örülök is. csak én meg megint önző vagyok és én nem érzem jól magam.. : ) 3 év alatt ahhoz szoktam hozzá, hogy szinte 0-24 együttvagyunk, életünk dolgainak 90 %-át együtt csináljuk, és együtt megyünk szinte mindenhova. mikor fog elmúlni a szar érzés végre, ha nem vagyunk együtt? hát...
ha már nem leszünk szerelmesek egymásba, igen hülye kérdés volt. de akkoris olyan gyatrának érzem magam.
le kell foglaljam magam. megyek és mindent megcsinálok amit a héten elterveztem.
ouhww yeah... és még be se mutattam Jensen után a második "szeretőmet" : D
(Balázskám, de azért ne féééélj, te vagy az első. :D )
ha már nem leszünk szerelmesek egymásba, igen hülye kérdés volt. de akkoris olyan gyatrának érzem magam.
le kell foglaljam magam. megyek és mindent megcsinálok amit a héten elterveztem.
ouhww yeah... és még be se mutattam Jensen után a második "szeretőmet" : D
(Balázskám, de azért ne féééélj, te vagy az első. :D )
2011. augusztus 1., hétfő
off.
2011. augusztus. 1.
Életem legrosszabb, legszánalmasabb napja. elbasztam a vizsgát. ennyi.
most elmegyek csendben megdögleni.
szebb augusztusi napokat.
Életem legrosszabb, legszánalmasabb napja. elbasztam a vizsgát. ennyi.
most elmegyek csendben megdögleni.
szebb augusztusi napokat.
2011. július 30., szombat
selfdestroy.
és az a bizonyos történet hiányzik belőlem. nagyon rossz kedvem van, nem sok okom van rá pedig. zenét hallgatok, régieket és megint bevillannak képek, de most könyvekből... részletek, egy egy régen olvasott történet főszereplője, persze, ahogyan elképzeltem magam előtt. sokszor olvasott könyvek, nem elég sokat olvasott könyvek, nem befejezett könyvsorozat első részei... mindenből egy kicsi. minden dallamnál más helyszín, ha behunyom a szemem, szinte én is ott vagyok. jó lenne olvasni, de ekkor rájövök, hogy nincs kéznél, amire szükségem lenne. nehéz...
félelem van bennem. a hétfő gyilkos lesz nekem. sohasem gondoltam volna, hogy létezik olyan vizsga, amitől meg tudnék dögleni. ez az. és ha nem sikerül meg is fogok dögleni. félek... hm.
Roxmorts utcái... a kalandok. harry potter. igen néha eszembe jutnak. egy kis részem sajnálja is, hogy nincs már mit elolvasni. egy kis részem vágyik a további történetre. akárhogy.
a kárhozottak cirkusza... igen, sokszor eszembe jut. jó lenne tovább olvasni, hiszen annyit lehetne még kalandozni... szinte érzem a hűvöst a tarkómon, magam előtt látom a keskeny utcákat. magam előtt látom Jean-Cleude-ot és a kutyáit. a rendőrök telefonhívásaira ki felel? ...
érdekes, hogy miket tud előhozni bennem egy egy ismert dallam. de olvasási vágyaimat nem lehet kielégíteni...
és a szar kedvem is megmaradt. király.
félelem van bennem. a hétfő gyilkos lesz nekem. sohasem gondoltam volna, hogy létezik olyan vizsga, amitől meg tudnék dögleni. ez az. és ha nem sikerül meg is fogok dögleni. félek... hm.
Roxmorts utcái... a kalandok. harry potter. igen néha eszembe jutnak. egy kis részem sajnálja is, hogy nincs már mit elolvasni. egy kis részem vágyik a további történetre. akárhogy.
a kárhozottak cirkusza... igen, sokszor eszembe jut. jó lenne tovább olvasni, hiszen annyit lehetne még kalandozni... szinte érzem a hűvöst a tarkómon, magam előtt látom a keskeny utcákat. magam előtt látom Jean-Cleude-ot és a kutyáit. a rendőrök telefonhívásaira ki felel? ...
érdekes, hogy miket tud előhozni bennem egy egy ismert dallam. de olvasási vágyaimat nem lehet kielégíteni...
és a szar kedvem is megmaradt. király.
2011. július 29., péntek
brings back memories.
ma megint eszembe jutott egy régi ismerős dallam. nem tudok nem mosolyogni, amikor ezt a zenét hallgatom...
olyan sok emlék úszik a szemem elé, de csak villanások. mosolyok, egy szempár, a fűben fekvés és felhő bámulás... amikor a kék égen úszik a sörhab és te minden alakot belelátsz. aztán rád sötétedik és tele van az ég csillagokkal. sohasem voltam olyan magányos, mint azon a napon.... teljesen egyedül voltam... úgy éreztem az egész világ ellenem van.
rátaláltam az mp3 lejátszómon erre a számra, és miközben lefeküdtem a harmatos zöld fűbe, elindítottam és feltekertem a hangerőt. kúszott a fülembe, szúródott az agyamba, lehunytam a szemem és forgott velem a világ. akkor jött el az a pont, hogy a sírás határáról visszafordulva elkezdtem mosolyogni. aztán vége lett a számnak és újraindítottam. mikor harmadjára indítottam újra, beállítottam az ismétlés funkciót... nem tudom hányszor ment le aznap egymásután körbe-körbe, de azt tudom, hogy a kék ég már átváltott feketébe és millárdnyi fényes pont ragyogott. akkor jöttem rá az én örök bölcsességemre.... az emberek nem magadra hagynak. magad vagy egyedül mindig és néha körbeölelnek. néha egyedül hagynak. a saját utad te járod, te választod ki, hogy kiket szeretnél magad mellett látni, és ha magadra hagynak sem vagy egyedül. csak úgy érzed. a holnap mindig könnyebb egy fokkal. vagy épp nehezebb. azon a napon voltam a legmagányosabb. de csak mert mindenkit elküldtem magam mellől. kell a hallgatás, kell a csönd.
megtisztulás.
olyan sok emlék úszik a szemem elé, de csak villanások. mosolyok, egy szempár, a fűben fekvés és felhő bámulás... amikor a kék égen úszik a sörhab és te minden alakot belelátsz. aztán rád sötétedik és tele van az ég csillagokkal. sohasem voltam olyan magányos, mint azon a napon.... teljesen egyedül voltam... úgy éreztem az egész világ ellenem van.
rátaláltam az mp3 lejátszómon erre a számra, és miközben lefeküdtem a harmatos zöld fűbe, elindítottam és feltekertem a hangerőt. kúszott a fülembe, szúródott az agyamba, lehunytam a szemem és forgott velem a világ. akkor jött el az a pont, hogy a sírás határáról visszafordulva elkezdtem mosolyogni. aztán vége lett a számnak és újraindítottam. mikor harmadjára indítottam újra, beállítottam az ismétlés funkciót... nem tudom hányszor ment le aznap egymásután körbe-körbe, de azt tudom, hogy a kék ég már átváltott feketébe és millárdnyi fényes pont ragyogott. akkor jöttem rá az én örök bölcsességemre.... az emberek nem magadra hagynak. magad vagy egyedül mindig és néha körbeölelnek. néha egyedül hagynak. a saját utad te járod, te választod ki, hogy kiket szeretnél magad mellett látni, és ha magadra hagynak sem vagy egyedül. csak úgy érzed. a holnap mindig könnyebb egy fokkal. vagy épp nehezebb. azon a napon voltam a legmagányosabb. de csak mert mindenkit elküldtem magam mellől. kell a hallgatás, kell a csönd.
megtisztulás.
2011. július 27., szerda
invisible.
nem is tudom kifejezni megint mekkora düh lángolt fel bennem.... olyan hihetetlenül furcsa, hogy rég lezárt dolgok ha ismét napi témává válnak, mennyire fel tudnak kavarni. tudom, hogy nem tudok változtatni semmin, de a tehetelenség szétfeszít. erre halmozódik minden más. anyu miatti aggódásom se lankad, állandóan szegény lába jár az eszemben. a jogosítvány, szétizgulom magam, hogy sikerüljön hétfőn a vizsga.
Balázs, hogy mindig félreértések szülik a problémákat, meg véletlen balesetek. a kurva motorja, ha kéne nincs ha nem kéne van, ha lehetne egy nyugodt esténk, úgysem lesz, mert más belekavarja a szarba. ha mehetnénk együtt koncertezni, amit élveznénk is, akkor szintén lesz valami, ami miatt Dettike kimarad a jóból.
vissza akarok takarodni tokajba, és kiinni az összes borospincét. újraélni a fesztivált, izzadni, táncolni, ugrálni... érezni a semmit, a felszabadultságot, látni a barátokat... nevetni... nagyon nevetni. élni.
el akarok takarodni az országból messzire, és elfelejteni, hogy élnek itt emberek, hogy létezik egyáltalán a magyar föld, hogy léteznek magyar cigányok, söpredékek, hogy élnek ellenségek, és utolsó férgek.
elmennék és vissza se jönnék, maximum halálom előtt, hogy még utoljára lássam mivé vált a magyarság.
nincs szüségem ezekre az emlékekre, az állítólagos barátokra, erre a légkörre, semmire sincs szükségem.
nekem elég lenne az ott. az amerikai álom. nem kellek én ide. senkinek
nem kell nekem se senki, élni szeretnék, boldogan, mindenki elbaszott élete terhe nélkül.
szétszakadnék. de nem merek.
mernék én. de szétszakadok...
2011. július 21., csütörtök
orange crush.
maximum remedium irae mora est.
olyan rossz látni, hogy elhanyagolom a blogot. nincs idő... írni lenne mit. emlékszem én mindenre, de mégis vágyok rá, hogy visszaolvassam, összegezzem, átértékeljem a dolgaimat.
hazajöttem hegyaljáról.
ez volt a negyedik fesztiválom és igen ez lehetett volna a legjobb is. ez volt? talán ez is volt a legjobb. ezt teljesen a sajátomnak éreztem és minden ember a barátom volt. nem volt velem Balázs. hát na. lehet, hogy jobb is. de velem volt Zoli és ott volt Timi. és a többiek, Krisztián, aki oltári nagy arc. imádom. és végre alkalmam volt Eriket is jobban megismerni, és egyből meg is szerettem. Ádám, Rokker, a Nap Hőse, Maczóék, Stopika, Gyurmi és még sorolhatnám... szebbé tették a napjaimat. mindannyian hozzátettek valamit.
egy hétig elfelejtettem mindent, ami nyomaszt. mindent, ami lehúz a mély víz alá...
mióta vége a gyakorlatomnak.. és nyár van, az az igazi nagybetűs... és ami még csak 21 napja tart... nem érzem igazinak. túl sok teher ült a nyakamba, amit nem hagyhatok kezeletlenül. hiába állnak mellettem. hiába nyújtanak felém segítő kezet, ilyenkor képes vagyok vakon ülni... hiába vannak körülöttem megértő emberek, akik mindent megtennének, hogy könnyítsenek rajtam. én ilyenkor egyedül vagyok. az a bizonyos nem magamra maradtam, hanem magam voltam mindig érzés fog el és csak a saját fejem után megyek.
aztán kilábalok.
mindig meglepődök azon, hogy mi segít a végén. egy régi emlék, egy barát, akivel egy szót se beszélek, egy pillanat a diófa alatt, amikor a lemenő nap simogatja a hajamat.
egy dallam, amit sosem hallottam, egy érzés, amit sosem éreztem. egy kapcsolat, ami nem is létezett igazán, egy ellenség, aki nem is vétkezett bizonyára.
egy idegen mosolya, egy ismerős szitka. egy eltűrendő kellemetlenség, egy életidegen pillanat.
egy önzetlen állat közeledése, egy utált zene dalszövege, a legnehezebb latin kifejezés, amiben magamra találok.
egy régi sorozat újranézve, egy új sorozat megismerése. egy elvont film, egy elvont film zenéje.
egy pohár víz jéggel. egy kád víz jéggel. a felismerés pillanata.
egy képzeletbeli pofon a legjobban gyűlölt embernek. egy képzeletbeli gyilkosság.
aztán képzeletbeli öngyilkosság. aztán feltámadás, újjászületés.
a legegyszerűb,b legkézenfekvőbb, legegyértelműbb segítség segít mindig a legkevésbé. az, ami természetes és jelen van minden pillanatban sokszor láthatatlan. adottság kell ahhoz, hogy mindig megtaláld, amikor szükséged van rá és életben tartsd, hogy megmaradjon örökre.
de mi van akkor, ha csak az tud segíteni, aki a legnagyobb gondodat okozta? ha csak az tud megmenteni, aki széttépett és kiölt belőled mindent. ha a halálodra csak az az egy gyógyszered van. ami azt elősegítette....
tanulj meg meghalni. és az élet megtanít feltámadni.
...
egy álomban élek. rémálom és néha meseszép. imádom az álmaimat, imádok álmodni. ha tehetném minden egyes álmomat rögzíteném, hogy aztán éberen kielemezhessem, újraélhessem. nem mindet persze... de nagyon ritkán... vannak olyan álmaim, amik olyan óriási hatást gyakorolnak rám, hogy ez a hatás belémvésődik, és meghatározza a napjaimat, az érzelmeimet, a kapcsolataimat. főleg az álomban szereplő emberekkel, tárgyakkal kapcsolatban. már ébren is álmodom. és szép ez az álom, talán a legjobb, amit eddig csak álmodhattam, és mégis haldoklom benne. imitation of life. vajon mielőtt meghalok felébredek?
...
nem képes felszínrehozni.
gyenge a kifejezőképesség.
03:25 és nincs már semmi.
csak szavak.
szavak és csendek...
olyan rossz látni, hogy elhanyagolom a blogot. nincs idő... írni lenne mit. emlékszem én mindenre, de mégis vágyok rá, hogy visszaolvassam, összegezzem, átértékeljem a dolgaimat.
hazajöttem hegyaljáról.
ez volt a negyedik fesztiválom és igen ez lehetett volna a legjobb is. ez volt? talán ez is volt a legjobb. ezt teljesen a sajátomnak éreztem és minden ember a barátom volt. nem volt velem Balázs. hát na. lehet, hogy jobb is. de velem volt Zoli és ott volt Timi. és a többiek, Krisztián, aki oltári nagy arc. imádom. és végre alkalmam volt Eriket is jobban megismerni, és egyből meg is szerettem. Ádám, Rokker, a Nap Hőse, Maczóék, Stopika, Gyurmi és még sorolhatnám... szebbé tették a napjaimat. mindannyian hozzátettek valamit.
egy hétig elfelejtettem mindent, ami nyomaszt. mindent, ami lehúz a mély víz alá...
mióta vége a gyakorlatomnak.. és nyár van, az az igazi nagybetűs... és ami még csak 21 napja tart... nem érzem igazinak. túl sok teher ült a nyakamba, amit nem hagyhatok kezeletlenül. hiába állnak mellettem. hiába nyújtanak felém segítő kezet, ilyenkor képes vagyok vakon ülni... hiába vannak körülöttem megértő emberek, akik mindent megtennének, hogy könnyítsenek rajtam. én ilyenkor egyedül vagyok. az a bizonyos nem magamra maradtam, hanem magam voltam mindig érzés fog el és csak a saját fejem után megyek.
aztán kilábalok.
mindig meglepődök azon, hogy mi segít a végén. egy régi emlék, egy barát, akivel egy szót se beszélek, egy pillanat a diófa alatt, amikor a lemenő nap simogatja a hajamat.
egy dallam, amit sosem hallottam, egy érzés, amit sosem éreztem. egy kapcsolat, ami nem is létezett igazán, egy ellenség, aki nem is vétkezett bizonyára.
egy idegen mosolya, egy ismerős szitka. egy eltűrendő kellemetlenség, egy életidegen pillanat.
egy önzetlen állat közeledése, egy utált zene dalszövege, a legnehezebb latin kifejezés, amiben magamra találok.
egy régi sorozat újranézve, egy új sorozat megismerése. egy elvont film, egy elvont film zenéje.
egy pohár víz jéggel. egy kád víz jéggel. a felismerés pillanata.
egy képzeletbeli pofon a legjobban gyűlölt embernek. egy képzeletbeli gyilkosság.
aztán képzeletbeli öngyilkosság. aztán feltámadás, újjászületés.
a legegyszerűb,b legkézenfekvőbb, legegyértelműbb segítség segít mindig a legkevésbé. az, ami természetes és jelen van minden pillanatban sokszor láthatatlan. adottság kell ahhoz, hogy mindig megtaláld, amikor szükséged van rá és életben tartsd, hogy megmaradjon örökre.
de mi van akkor, ha csak az tud segíteni, aki a legnagyobb gondodat okozta? ha csak az tud megmenteni, aki széttépett és kiölt belőled mindent. ha a halálodra csak az az egy gyógyszered van. ami azt elősegítette....
tanulj meg meghalni. és az élet megtanít feltámadni.
...
egy álomban élek. rémálom és néha meseszép. imádom az álmaimat, imádok álmodni. ha tehetném minden egyes álmomat rögzíteném, hogy aztán éberen kielemezhessem, újraélhessem. nem mindet persze... de nagyon ritkán... vannak olyan álmaim, amik olyan óriási hatást gyakorolnak rám, hogy ez a hatás belémvésődik, és meghatározza a napjaimat, az érzelmeimet, a kapcsolataimat. főleg az álomban szereplő emberekkel, tárgyakkal kapcsolatban. már ébren is álmodom. és szép ez az álom, talán a legjobb, amit eddig csak álmodhattam, és mégis haldoklom benne. imitation of life. vajon mielőtt meghalok felébredek?
...
nem képes felszínrehozni.
gyenge a kifejezőképesség.
03:25 és nincs már semmi.
csak szavak.
szavak és csendek...
2011. július 11., hétfő
a nyakamon a sugarak a kezeid.
nem volt időm írni. már július van. végre vége a gyakorlatnak és kezdődhet a nyár. minnél több időt akarok Balázzsal együtt lenni, de ez mindig sikerül is, jó mindennap együtt aludni vele... sajnálom, hogy idén sem jön velem hegyaljára, de jól fogom érezni magam... : ) a társaság mindig nagyon jó. bár tudom hogy hihetetlenül fog hiányozni. holnap indulok Tokajba. itt volt este és elmondta, hogy nagyon fog aggódni értem és vigyázzak magamra. aranyos volt. várom nagyon a hetet és remélem nem fog fájni a fejem. ma már a 4. nap, hogy sajog.
ja és kurva meleg van. :D el fogok pusztulni. jah és kurva nehéz lett megint a cuccom. nem hiszem el XD
jajjj de jajj de jó lesz. ha hazatértem, lesz élménybeszámoló. vagy nem.
szerelmeeees vagyok. :D boldog harminchetediket nyuszifül :D (sikerült kiszámolni XD)
és ti meg hallgassatok Apey-t, mert .... odabasz.
ja és kurva meleg van. :D el fogok pusztulni. jah és kurva nehéz lett megint a cuccom. nem hiszem el XD
jajjj de jajj de jó lesz. ha hazatértem, lesz élménybeszámoló. vagy nem.
szerelmeeees vagyok. :D boldog harminchetediket nyuszifül :D (sikerült kiszámolni XD)
és ti meg hallgassatok Apey-t, mert .... odabasz.
2011. június 21., kedd
korrekt.
az még hagyján, hogy Balázs nem jött el velem a koncertre. élveztem. minden egyes percét, első sorban, énekeltem, táncoltam, felszabadultam.
az még hagyján, hogy el kezdett szakadni az eső és félbeszakadt egy nagyon jó koncert.
az már idegesítő, hogy 21:37-kor az orrom előtt megy el a busz.
sétálok.
szakad rám az eső. nem is olyan rossz, élvezem... mintha minden mocskot lemosna a lelkemről.
a mélypont akkor érkezett el, amikor az orrom előtt ment el a 21:55-ös busz is az állomáson, és 35 percet kellett állnom az esőben. de nem is a esővel volt a baj...
a mai nap: 2/10
Jurij koncert: 10/10
eső: 0/10 (csak a koncert miatt)
a kedvem jelenleg: ?
ez a dal, minden érzésemet kifejezi, és teljesen lefedi ezt az esti szituációt. hallgassátok sok szeretettel:
2011. június 20., hétfő
2011. június 19., vasárnap
2011. június 15., szerda
price on my soul.
#cure for my life.
Why do you want kill yourself? see, that's the part I don't get. I mean, you're cool, you're smart, you're talented. You have a family that loves you. You know, what I would do just to be you, for just a day? I would... I would do so much. I would... I don't know. I would just... I'd just live. Like it meant something.
...
és tényleg. mirt kellene negatívnak lennem? a monoton hétköznapok miatt? nekem kell kiszíneznem. mindenki magának alakítja az életét. nincs okom negativizmusra. és ami van ok, az is kizárható. : )
élj.
"Okay, I know you're thinking, "What is this? Kid spends a few days in the hospital and all his problems are cured?" But I'm not. I know I'm not. I can tell this is just the beginning. I still need to face my homework, my school, my friends. My dad. But the difference between today and last Saturday is that for the first time in a while, I can look forward to the things I want to do in my life. Bike, eat, drink, talk. Ride the subway, read, read maps. Make maps, make art. Finish the Gates application. Tell my dad not to stress about it. Hug my mom. Kiss my little sister. Kiss my dad. Make out with Noelle. Make out with her more. Take her on a picnic. See a movie with her. See a movie with Aaron. Heck, see a movie with Nia. Have a party. Tell people my story. Volunteer at 3 North. Help people like Bobby. Like Muqtada. Like me. Draw more. Draw a person. Draw a naked person. Draw Noelle naked. Run, travel, swim, skip. Yeah, I know it's lame, but, whatever. Skip anyway....breathe...... Live....."
shining.
#
/
I'm shining
There's no love today
I'm laughing
Everything I gave,
I loved to
Anything from me is yours
2011. június 14., kedd
shelter.
elkezdtem csinálni a zenekarnak oldalt Facebookon, és nem találom a kis papírkámat, amin megszerkesztettem a bio-t. hihetetlen, hogy így el tud tűnni egy papírcetli egy olyan helyről, ahonnan nem tud eltűnni semmilyen papírcetli. idegesít. na nem baj, majdcsak megcsinálom a bio részét is, de addigis nyugodtan lehet lájkolni.
a blogomban is elhelyeztem egy felületet, ahol lehet lájkolni, méghozzá az utolsó szivecske menüpontban.
végre vége vannak a vizsgáknak, remélem mostmár felszabadultbabb leszek... bár mindig van valami szarság...
( I find shelter in this way. ) please teach me gently how to breathe.
2011. június 9., csütörtök
secret door.
ma egész nap csak mosolyogni tudtam... : ) és.. annyira jólesett mindenen nevetni. de őszintén.. nem úgy, mint amikor azért nevetsz, mert valaki mondott valami "viccet" ...
egy ideje nem tudtam így nevetni és ma feltűnt.. érzem. csodálatos érzés... elmondhatatlan.
jó lenne, ha mindig ilyen lennék...
itt van nektek az új Budapest Bár albumról egy fenomenális alkotás:
[ szilvafácska. ] kell az a pálinka. : D
élj.
valami.
//
beszélni nehéz, meg ez az egész, hogy mások is léteznek még megfekszi a gyomrodat, de nem a gyorsvonat elé lépsz le majd, hanem fekszel mint a hering az olajban, akiből olaj-fan lesz nemsokára, s mikor rászokott kitalált pár okot...
majd pont rá várok ott, ahol az ellenség se járjon
úgy túllenék már a dolgon, de tudom, hogy mindig marad valami a levegőben. van valami a levegőben.
ahol élek én, az nem egy hely, hanem két hálátlan idézőjel közé odaszorult tárgyi tévedés...
és ennyi az egész.
2011. június 8., szerda
laser eyes.
- szereted a zenét?
- szeretsz lélegezni?
igen. ma talán tényleg "bebizonyosodott" hogy mániákus depresszióban szenvedek, ami azért vicces, mert egyébként mindenfajta betegség diagnosztizálására képes vagyok ha rólam van szó. de ez mégis más. felfogom ép ésszel, hogy az nem normális, hogy az embernek egyik nap hullaszaga van, másik nap pedig kicsattan a boldogságtól és ez váltja egymást. és ok nélkül. többségében ok nélkül, mert azért van pár okom széthullani... ahh mindegy is.
a lényeg, hogy ma elfogott valami hihetetlen eufórikus boldogság, amikor a buszon ülve bámultam ki az ablakon és közben zene szólt a fejben. nem bírtam nem mosolyogni.. néztem az eget, ami teljesen olyan löwenbrau-kék volt és lágyan úsztak itt ott a felhők.. olyan sörhabszerű foltok mindenhol. ahogy utaztam sokmindent magam elé képzeltem.. magamat láttam kívülről. de egy teljesen más lányt, egy másik idősíkon, más dolgokkal elfoglalva. mosolyognom kellett egyfolytában... néztem ki az ablakon és ahogy gyorsult a busz, csak repültem egyik fáról a másikra, tetőről tetőre, benéztem minden ablakon.. mikor lassítottunk és megálltunk rácsodálkoztam egy magányos diófára és néztem hogy bújkál a napfény a lomb között... mint aki fél, hogy elkapják, bezárják.. futkosott a leveleken összevissza. rámosolyogtam és továbbrepültem, ő meg köszönet képpen végigcirógatta az arcom, és hazáig kísért....
Elisabeth Kübler-Ross szerint a haldoklásnak 5 fázisa van, ami ebben az esetben rám is érvényes.
1: elutasítás
2: düh
3: alkudozás
4: depresszió
5: beletörődés.
beletörődtem. mindenbe, mindenki életébe, minden meg nem oldható problémába, minden olyanba, ami miatt rosszul kellene éreznem magam.
mosolyogj.
2011. június 7., kedd
feed the soul.
"I can't do this all on my own, no I know: I'm no superman."
a nap felfedezése:
ó én tudatlan, nem is tudom hogy eshetett meg ilyen... de ma tudtam meg, hogy drága Bánfalvi Sanyikám, Sanyaaaa aki Ákosnak dobol... a Neck Sprain dobosa is volt. egyemmeg.
most meg aludni kéne, nem is tudom miért nincs senki, aki azt mondaná takarodj már innen, hajnali 2 óra van. megyek is basszátok meg, sziasztok.
2011. június 6., hétfő
pickup truck.
most erre mit lehet írni? nem akarok sírni. ..megint.
és mégis... de mégse.
Nem kéne ilyesmin töprengenem, mert rossz, káros, negatív, és biztos öli az agysejteket is, de tényleg kurva lehangoló, ha az ember csak úgy egyik napról a másikra, a lelke meg csupán refréntől refrénig él... az élet annyira, de annyira...áh, hagyjuk is bazmeg, leszarom.
ebben a rohanó kurvaéletben senki nem foglalkozik senki érzelmeivel. mit várunk?
Azt hiszem az is egy fokozata a magánynak, amikor már a spamfiókba tévedő két kósza vegyélviagrát email feladója is én vagyok a rendszer szerint.
délután a városban elég lehangolt voltam. lehet, hogy már tényleg nem tudok nevetni sem ...
bárcsak tudnám, mi volt olyan hűdevicces abban, hogy két alig spicces csávó bement a boltba, és a szakállas a néhány doboz sör mellé kért pár cigirágót is... hm?
don't forget to love before you're gone.
2011. június 5., vasárnap
crawl.
jah és ennél sokkal többet írni.
papírra, szalvétára, falra, lepedőre vérrel, titkos blogba álnéven, de nemide.
red morning light.
délután 5 óta nyitva van a jegyzettömb, csak rám várva, hogy megírjam mai posztomat. bennem van az írhatnék, de eddig semmi értelmeset sem tudott szülni az agyam....
---
holnap vizsga...
Az a legfőbb bajom velünk, hülyékkel, hogy nem tanulunk a leckékből. Persze azt hisszük hogy igen, sőt egyenesen biztosak vagyunk benne, de aztán újra és újra belelépünk ugyanabba a folyóba, újra elkövetjük ugyanazokat a hibákat, ami után természetesen emelt fővel fogadkozunk, hogy na ezt soha többet, de aztán megint elkendőzi valami köd a szemünket, és megint a falnak sétálunk, bumm. Utána csak ülünk a törmelék közt, és feltesszük a kérdést, hol rontottuk el. Mintha nem tudnánk, na mégis hol bazmeg, szerinted?
Érdekelne, hogy ez vajon a Sors, vagy csak szimplán ki-kihagy a koncentrációnk? Mert előbbi esetben én sem tudok a síneken kívül mást javasolni, utóbbi viszont orvosolható bizonyos meditációs technikákkal elvileg... /deadAlone!
---
Testen kívüli élményeim vannak már basszameg, időnként valahogy hátra és felfelé mozdulok, ki a porhüvelyből, és valahogy onnan a tarkóm környékéről is látok előre, meg a valós szemeimmel is, miközben valami kesernyés ízt érzek. Valami furcsa szédülés ez, és egyáltalán nincs ínyemre, valószínűleg pihennem kéne egy kicsit. A héten eddig az alvás is alig ment, mindig bezavart valami nehéz álom, az újra vizsgázástól, az utált emberek nyomásán át a harmadik világháborúig egy csomó faszság tört rám, fetrengéssé redukálva a jól megérdemelt éjjeli csendespihenőimet. És hiába jön a hosszú hétvége, eléggé mozgalmas lesz, szimpla buli kérvény, dupla születésnap, évforduló ünneplés, (kéne már alkohol)... és mivel kisklinikumból még aztán fogunk bizonyítani, tanulni sem ártana.
Nem kizárt, hogy a közelgő, nemrég említett miniszabadságot az ágyamban fogom tölteni, begyógyszerezve.
----
----
és amit sajnos nem hagyhatok figyelmen kívül... a lelkem. mindig van valami ami fáj.. és csak gyűjtöm és gyűjtöm őket. és már tele van az elmém szobákkal, amikbe nem nyitok be, mert vagy nem tudom, mi fogadna az ajtó túloldalán - vagy nagyon is tudom, és épp ez az ami miatt érzem, ahogy a kilincs beleégeti magát a tenyerembe, ha esetleg mégis be akarok nyitni. Sok-sok szoba, rengeteg, és nincs még vége a sornak, ha nem is minden nap, de azért időről időre bevágok egy-egy ajtót magam mögött, úgy hogy soha nem akarok visszanézni.
Ha ez így megy tovább, egy szép, napsütéses vasárnap reggelen azon kapom majd magam, hogy elfogyott idebenn a hely, nincs tovább, kizártam magam a fejemből. És akkor dörömbölhetek majd, nem lesz aki beengedjen.
.
mindenféle útmutatásért köszönet Neked Mük.g.r
(azt hiszem újra kéne indítani valahogy a szívverésem, hahó, valaki?)
2011. június 1., szerda
krásszpárönc.
heló kibaszott június. alig vártam, hogy gyere, most meg csak simán kint lóg a tábla: "fuck off."
bár lesz egy két nap, ami miatt tényleg vártalak és titokban örülök is hogy megérkeztél te pöcs.
- - -
olyan cseszett szarul érzem magam és közben valami különleges eufórikus köd ült a vállamra....
túlságosan beleéltem magam egy gondolatmenetbe, egy csúnya és rossz történetbe, ami sajnos hihetetlenül boldoggá tett. túl sok krimit nézek/olvasok, vagy csak egyszerűen nincs más kiút, mint néha rosszat cselekedni. skizofrénia is szóbajöhet ebben az esetben, mert én vagyok egyben a tettes és az aki megoldja az ügyet. miafasz? jajj istenem de jó lenne egy napra belebújni egy pszichopata bőrébe. tényleg felizgat a gondolata... hirtelen a szar kedvem is eltűnt, kedvem is van elővenni egy el-nem-olvasott krimit és beleélni magam az utolsó oldalig, hogy talán így majd elterelődik a figyelmem mindenről amit utálok ebben az elcseszett világban.
komolyabb vizekre evezve... inkább úgy tudnám megfogalmazni, hogy kétségbeesés. kétely. ami szétárad a testedben és nem hagy nyugodni. nem tudod mikor lesz vége, és mi a várható befejezés. nem érted miért történnek meg ilyen dolgok veled, vagy abban a körben, ahol mozogsz. és nem akarod elhinni, hogy ilyen létezik. de muszáj vagy úgy tenni, mintha értenéd és valahol bele kell törődnöd, hogy nem tehetsz semmit. az élet nem áll meg.
akármit írok, még mindig nem tudtam beletörődni és nem is akarok. tenni akarok valamit, hogy jobb legyen a helyzet és megmentsek egy életet egy szenvedéssel teli sorstól. de mit... mit tehetnék? ilyenkor kanyarodok vissza a krimikhez... annyi mindent tudnék tenni, ami nem arra utal, hogy törvénytisztelő polgár vagyok.... ne is ragozzuk.
a lényeg, hogy június van, igyatok, olvassatok sok krimit, és nekem már csak egy hónap és vége a gyakorlatnak. húha de jó.. -_- utána milyen fasza lesz minden, igazi nyár. -_- ... köszi
gecire nincs kedvem tovább gondolkodni a hülyeségeken, csak jól felbaszom az agyamat. nem is kellett volna ma belekezdenem egy posztba se.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)