kísért.

- - - 

csókolj jól és nyald ki a szívem...

- - -

nincs mit mondanom. lelépni most.

mostzúdulazivatar. ^^

 a tegnapi vihar felettem.

nemtudnihogymitakar.

strawberry.

- - -

let me take you down cause 

I'm going to strawberry fields.

nothing is real.

and nothing to get hung about.

Strawberry Fields forever.

...

save me.

- - -

<3

heavens gates won't open up for me 

with these broken wings I'm falling.

and all I see is you...

these city walls ain't got no love for me
I'm on the ledge of the eighteenth story

and oh I scream for you

come please I'm calling

and all I need from you

hurry I'm falling.
I'm falling.

- - -

<3 

- - -

s

z

e

r

e

t

l

e
k
---
.d.b.
---
<3

hiány.

rengeteg szó hallgat bennem. annyira érzem, hogy kell írnom. de nem írhatom le, ami csak úgy jön. nyilvánvaló, de mégsem. nem találom a megfelelő szavakat, csak vergődöm az érzelmeim között, mert nem tudom őket kiírni. csordultig vagyok, szétfeszít....

- - -

ahogy telnek az órák, egyre jobban tudatosul bennem B. hiánya és hogy ma megint egyedül fogok elaludni, nem lesz mellettem, hogy vigyázzon rám, hogy fogja a kezem elalvás előtt. nem lesz mellettem, hogy hozzám bújjon és beleszuszogjon a fülembe. nem lesz mellettem, hogy rám szóljon, hogy kapcsoljam ki a tévét. nem lesz mellettem, hogy érezhessem a szíve dobogását a tenyerem alatt. 1 hét folyamatos együttlét, együtt alvás, együtt ébredés után, ma éjszaka nem lesz velem... ilyenkor legszívesebben csak a párnába fúrnám az arcom és sírnék.

---

a szerelem amit érzek olyan mérhetetlenül óriási, hogy szavakat sem találok rá. csak az érzés, ami  belülről feszít..  még mindig pillangók. és újra rámtör a bizsergés és megszólalni sem tudok.

ilyenkor egy pár percre megállok, megáll velem együtt az idő is, és átadom magam ennek a csodálatos érzésnek. a várakozás/vágyakozás nagyobb, mint bármikor. 

aztán köszöntelek a valóságban. a pozitív érzéseket negatívak követik, és elpusztít a hiány, amit iránta érzek. perzsel és szétszaggat. és ilyenkor jönnek a képek a videók, amiket a végtelenségig ismételve nézek meg róla/rólunk újra és újra.

mert bennem a fénykép, benned a fény képe ég.

ilyenkor jobban érzem magam és tudom, hogy már nem is olyan sok idő, és újra láthatom...

---

...és az arcomba lóg a hajam... hm. tusolás után eltűnik a bőrömről a rajtam hagyott illata, de a hajamról nem. megérzem rajta B. illatát, behunyom a szemem... az illata mindig megnyugtat. önkéntelenül elmosolyodom. és eszembe jut. minden mozdulata, csókja, érintése. ahogy egymásnak esünk, faljuk a másikat. ahogy fekszünk egymás mellett zihálva, már képtelenül a legkisebb fizikai erőfeszítésre is - mégis addig fészkelődünk és erőlködünk, míg hozzá nem tudok bújni. hanyatt fekszik, az oldalához simulok. kezem a mellkasán. tenyerem alatt dobog a szíve. lassan simogat végig mindenhol. minden érintésére kellemes borzongás fut át rajtam; de ha igazi beleremegős borzongást akar, a hátamon kezdi. nagyon jól tudja. ismer. kívül-belül. mindenhogy, ahogyan nőt ismerni lehet.

még közelebb bújok, a mellkasára fekszem és hallgatom, ahogy dobol a vér. lüktet és számolom a dobbanásokat. és közben érzem a sajátomat is. mind érte dobban. 

hosszú percek telnek el, a puha keze megpihen a hátamon és én belesúgom a fülébe: szeretlek.

mosolyog, megcsókol.. ő is szeret. és én biztonságban érzem magam. a karjai közt.

->

hát ezt hozza vissza egyetlen villanásban, mikor megérzem Őt a hajamon. : )

-szeretleknyuff.-

játszikaszív...

...mikordobog.

- - -

néha rossz álmodni. néha az az álom marad meg a legerősebben, amire egyáltalán nem akarok emlékezni. de ezekben az álmokban semmi rossz nem történik velem. egyszerűen csak nem az én életem. olyan emberek vesznek körül, akiket már rég nem szeretek, már rég nem szeretném, hogy mellettem legyenek. és amikor felkelek nagy a nyomás, hogy igen, már megint. de az okát is tudom. ezek az álmok nem véletlenül jönnek... ha nem lennék ennyire kíváncsi...érdeklődő és paranoid egyben, nem lenne semmi. 

már nem a félelem hajt, mint régen.

igazából csak mérges vagyok. mérges vagyok az egész világra. mérges vagyok, hogy az emberek nem tudnak felejteni, én mégis. miért felejtek ha más nem? kialakult rangoknak kell megfelelnünk. valamit szabad valamit nem. amit nekem szabad, azt másnak nem. amit egyszer szabadott most már nem szabad. ami a múlt, már rég elmúlt, és ha már rég nem aktuális, akkor ki kell törölni. el kell felejteni. le kell zárni. 

vannak dolgok, amikhez már csak nekem van jogom. senki másnak... és ilyenkor vagyok igazán mérges. a világra. az emberekre. rá. mert még mindig magáénak érzi a múltat. még mindig azt hiszi, hogy emlékezhet. még mindig úgy érzi, hogy fontos volt. hogy a sok közül az volt az egyetlen emlék, amire érdemes emlékezni. nem. élj a mának, a holnapnak, és temesd el a múltat.

mérges vagyok, mert még mindig azt hiszi, hogy része egy egésznek. még mindig gondolkozik, pedig már csak egy robot. egy valami, ami eldeformálódott és ahelyett, hogy kiforrt volna, egyszerűen csak kiégett. nincs már semmije. nincs élete. nincs értelme az életének. felszínes és semmitmondó. nem meri bevallani, de valahol mélyen tudja. csak az emlékeknek él, és a bizonyításvágy mozgatja napról napra. megfelelni. túlélni.

és mérges vagyok. igen. a világra. az emberekre. magamra.. hogy ez engem zavar.

- - -

nyugodtan keltünk. Balázs mostanában hozza a formáját minden reggel... az első dolgom volt ablakot nyitni. vagy neki? nem emlékszem. : )

ami rossz volt ebben a napban az az, hogy sajnos majdnem délben keltünk, Balázsnak meg mennie kellett ebédre a mamájához. szóval 1 körül el is ment, pont mire itt is kész volt az ebéd... megígérte, hogy visszajön délután, vagyis azt, hogy meglátja.. végülis tényleg nagyon rég volt már otthon. de visszajött, bár lehet nem kellett volna. :/ szóbahoztam valamit, amin eléggé kiakadt, aztán én voltam megsértődve, hogy nem érti meg miről beszélek. aztán kimentem a kertbe. játszottam a kutyával, meg üldögéltem a hintában és gondolkodtam. mikor bementem már inkább szükségem lett volna egy kis beszélgetésre, de túl kevés időnk volt, aztán ő hazament én pedig magamra maradtam a sötét gondolataimmal. a szobámban hallgattam a nyitott ablaknál a motorja távolodó hangját, és egyre jobban fájt. nem bírok sokáig távol lenni tőle. főleg ha hozzászokok, hogy mindig velem van. hogy már szinte együtt lakunk, de mégsem.

az együtt töltött hosszú napok után kibírhatatlan az egyedüllét.

- - -

és azt az érzést ismered, amikor képes lennél ölni? 

hidegvérrel.

hullikazápor.

...morzsolj bele zöldet és ügyelj a csigára...

- - -

Balázzsal: ébredés. semmittevés. délután vásárlás. adypark. nagytemplom. hazabuszozás. 

este arizóna. később villamos. én utolsó busz. Balázs motorral utánam.

eltelt a nap.

kösziszia.

---

- - -

smokeinsidemyhead.

..once upon a time when the world was just a pancake.

+-+-+

hmm. ébredés fájó gerinccel légkalapács és markológép egyre közeledő/hangosodó hangjára.. de Balázs mellett. vannak bizonyos dolgok, amik jóvátesznek, kiegyensúlyoznak rosszabb dolgokat. ez is egy ilyen volt. hiába robbant szét majdnem a fejem, hiába éreztem úgy, hogy ketté tört a gerincem.. és hiába nem romantikus madár csicsergésre keltem, az a pillanat, amikor kinyitod a szemed és ott van melletted az, akit mindennél jobban szeretsz kárpótol minden kellemetlenségért. : ) jó mellette ébredni. mikor huncut mosollyal várja, hogy felébredjek és közben simogat... vagy éppen én várom, hogy kinyissa a szemét, hogy rámosolyoghassak. az élet apró csodái.

meglepődtem, mert a körülményekhez képest, nem kelt morcosan. : ) csak mosolyogni tudtunk az egészen. mindig felriadtunk az idegesítő tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-ra de csak fél 11-ig bírtuk idegekkel. aztán felkeltünk és kiálltunk az erkélyre friss levegőt szívni. ehh. ez egy összeesküvés elmélet lehetett. ahogy feladtuk a reményt, hogy próbálkozzunk aludni... és ahogy felkeltünk rögtön elhallgatott minden gép. : ) az erkélyről néztük, hogyan támasztják a lapátokat. meg a légkalapácsot. ehh. : ) de aztán később persze folytatták.

aztán hazajött Tóti is és ittunk egy kávét. jó kint állni az erkélyen, kávézni. tipikus reggel. kávéillat, cigifüst. : )

beszéltem anyuval telefonon, és említette, hogy májusban jár felénk egy tesztjárat 15K busz. kurvajó, egy nap csak 2x jön. hmm. pedig annyira jó lenne. felszállok itt, leszállok a sulinál. vagy felszállok itt és leszállok a próbateremnél. vagy felszállok itt és leszállok Tótinál. vagy felszállok itt és leszállok a doberdón. isteni lenne. remélem beiktatják.

de sajnos ez még csak tesztsas.

nah szóval direkt megvártam Tótinál a 2 órát, hogy a tesztsassal jöhessek haza. nagyon furcsa volt. ott felszállni aztán majd itt leszállni. túl kényelmes XD túl egyszerű. már most imádom.

+++

itthon lenni nem volt egy nagy élmény. : ) de elvoltam. az este hamar eljött, nem jött össze semmi amit szerettem volna. valami miatt nem voltam ráhangolódva és a sírás is kerülgetett. nehéz volt. jólesett végre elaludni. és csak álmodni.

---

néha az éjszakáim jobban telnek, mint a nappalaim. néha az álmaimban jobban érzem magam, mint a valóságban.

mennybe.

el se tudtam képzelni, hogy ez a szörnyű vasárnap alakulhat még nagyon jól is...

alapból nem szeretem a májuskettőket, és még jött rá ezernyi tsodálatos élmény, ami tökéletesen szétvágta a napom.

aztán elhatároztam, hogy felmegyek Maszathoz, mert vele mindig jó lenni, akármilyen szar a kedved akkoris. beszéltem vele msnen és kiderült, hogy Balázs is pont megy hozzá oktatás után. ettől picit mégjobb kedvem lett, hogy ő is ott lesz, mert hiányzott. így aztán tényleg olyan emberekkel lehettem, akik a legfontosabbak számomra.

- - 

fél kilenc körül értem oda a lépcsőház ajtajához, és messziről hallottam a motor hangját, pont akkor jött Bazs is. megvártam, még leláncoltuk, aztán annyit tököltünk, hogy még Tóti is lejött megnézni, hogy miafaszvan. : )

aztán felmentünk szépen és kiterveltük, hogy főzünk pörköltöt meg csilisbabot : ) hihi. enyhén még rossz kedvem volt, de aztán elmentünk hárman a teszkóba bevásárolgatni és amikor Balázs megállított, hogy megnézegessük a baba ruhákat... hmm olyan aranyosak voltak. a ruhák is meg Balázs is.. egyemmeg imádom. annyira jólesett, amikor azt mondta, hogy bárcsak ott tartana már, hogy ruhákat vesz a babánknak. hm. rögtön jó kedvem lett, aztán 11 körül haza is értünk. Balázs elkezdett rendet pakolni a konyhában, mosogatott stb. aztán elkezdtünk előkészülődni. felvágtam egy rakat hagymát meg paprikát meg paradicsomot, Tóti meg a husit darabolta, aztán Balázs is picit. és a főzést teljesen Tótira hagytuk, mert istenien főz. nagyon jó kedvem lett, énekeltem, meg nevetgéltem.

nagyon jó volt velük lenni.

nagyon jó illatok voltak, alig vártuk, hogy kész legyen. negyed 3-kor lett kész :D és ettünk is. én csak pörköltöt, de úristen nagyon nagyon finom volt. Tóti feleségének nagyon jó dolga lesz. az biztos. (de hm Balázsénak is ^^ <3 hihi. ) kajáltunk, beszélgettünk, és fél négy körül elvonultunk Balázzsal a kisszobába, kihúztuk az ágyat és aludtunk. Tóti még kockult picit...

- - -

köszönöm szépen, nagyon jó volt. szeretlek titeket. : )

- - -

és megint csak annyi motoszkált a fejemben, hogy: nagyon szerelmes vagyok. és boldoggá tesz, hogy Te is így érzel...

...

jövőhét kedd: huszonhárom : )

aztán

június tizenegy: huszonnégy. (~kettő) <3 <3 <3 <3 <3 : ) ^^ .d.b.

felfelé spirálozó harmónia.

pokolba.

jelenleg azon gondolkozom, hogy hova mehetnék el innen. hova szökjek? hova meneküljek innen? minél messzebb. el innen, mert többet nem akarok szenvedni. elegem van, hogy nem élhetek nyugodtan a saját házamban. nem elég a sok hétköznapi stressz, még itthon is ki kell készíteni.

néha utálok itthon lenni.

rosszul vagyok.

hova menjek? nem tudom...

köszönöm, hogy mindig elrontasz mindent. köszönöm, hogy miattad vagyok ennyire kikészülve. köszönöm, hogy ennyire kurvára tudsz szeretni. és nem utolsó sorban köszönöm, hogy nem élhetem az életem úgy, ahogy szeretném.

mindig elrontasz mindent. és mindig minden az én hibám. belefáradtam.

most eltűnök hirtelen.

ne hívjon senki. ne keressen senki.

Balázson kívül senkivel nem akarok beszélni. és senkit nem akarok látni.

- - -

hey it's me.

ahh, végre itt vagy május. : )

- - -

fél kettőkor keltünk fel, szóval ahhoz képest nem is aludtunk olyan egetrengetően sokáig.

hálistennek csak ketten voltunk itthon egész nap és nagyon jó volt. pihentünk, beszélgettünk, kertben voltunk és levegőztünk. játszottunk a kutyákkal. jó volt végre egy napot nyugalomban eltölteni. úgy, hogy azt csinálsz, amit akarsz és nem szól bele semmi és senki.

este amikor kezdett besötétedni, kiültünk a hintaágyra sörözni, Bazs elővette a fáklyákat és meggyújtotta. annyira hangulatos volt és romantikus... egymás ölébe feküdtünk és beszélgettünk.

megint nem volt közvilágítás az utcánkban, és így volt a tökéletes. csak a fáklya lángja világított és mi csillagokat néztünk... annyira messze vannak. igen.

már 11 volt majdnem mikor bejöttünk és aztán fürdés, és feküdtünk is le aludni.

szép volt ez a nap.

- - -

...remember we used to dance and 
everyone wanted to be you and me... 

torpedó.

---

eltelt a nap, a délután elrepült, az este meg fantasztikus volt. : )

nagyon nagyon jók voltak a srácok. <3

találkoztam Anettel is, nagyon tetszett neki minden. *örül* de éjfél előtt elindultak haza Petrával. sebaj.

éjfélkor úgy döntöttünk, hogy megyünk az Arizónába, bár csak zárórára értünk oda. ekkor már egy kicsit rossz kedvem lett, nem tudom miért csak úgy jött magától. aztán átmentünk az ibolyába, és leültünk. Bazsi vett nekem kólát, mert nagyon szomjas voltam, alkoholhoz meg nem volt kedvem. :/ aztán találkoztam Imivel, aki elég készen volt. :D hát igen ilyen ez a ballagás. : )

picit nyomott voltam és fél 2 körül épp azon gondolkoztam, hogy hazagyaloglok, ekkor váratlanul odajött hozzám Miki köszönni én meg hátramentem vele beszélgetni. tök jó volt látni, mert rég találkoztunk már és már a feje is szépen gyógyulgat. aztán csocsóztak, szóltam Bazsnak meg Maszatnak, hogy jöjjenek már velük csocsózni, és jöttek is és vicces volt. jó kedvem lett. : ) aztán leültünk együtt egy asztalhoz és dumálgattunk. hihi : ) jól éreztem magam. úgy eltelt az idő, hogy hú. Balázzsal az első busszal jöttünk haza. és 6 körül le is feküdtünk aludni. : )

---

---

igen. az időzítés mindig a legváratlanabb. mindig azt hiszem, hogy nem más, de mindig más és más. célzol és betalálsz. még mindig nem tudom kivédeni.

ezen mindig elmosolyodok. : )  hatásalatt? talán. de csak úgy mint általában. csak úgy mint régen. maga az érzés meglepő, mert teljesen ártatlan de mégis fura.

nem több a határoknál, csak egyszerű józanészmikorkimészénbecsukomazajtót.

a torpedók elindulnak célba érnek. célba érnek aztán már nem érezni semmit.

---

..én is csak léket kaptam de már foltozom..    : )

fény//kép.

lassú nap.

nyugodt nap. (végre.)

vidám emberek. szomorú emberek.

boldogok és tudatlanok.

ellenszenv és elhúzódás. próbálkozás, megbánás.

barátság és melegség, kedvesség és őszinteség.

- - -

Zsuzsi - Márti - <3 - sonka - parmezán - brokkoli - kukorica - hosszúkávé - karamelláskeksz - kóla - pallmall - sietésvan - immunológiaelőadás - bealvás - érdeklődés - távozás - próbaterem - zeneszólafejben - fellélegzés - hiperaktivitás - hétvégevágy. . .

felfeléspirálozóharmóniakezdmegújulnivalamennyire.

expressz.

lassan telt a nap.

de jól telt a délután.

nagyon jól.

- - -

írtam esemest nyufinak, hogy negyed 4 körül már otthon leszek. hm.. mivel a tizennyolcas elment a szemem előtt, vártam tizenöt percet az ipszisre. és negyed után értem haza. annyira de annyira jólesett, hogy Bazs már az ajtón kikukucskálva-mosolyogva várt rám... aztán elindult felém és csak öleltük egymást...

gyorsan megfürödtem meg hajat mostam, aztán pedig elég jól elvoltunk. imádok vele lenni.

fél 6 körül bealudtunk egymás karjaiban és csak arra keltem fel, hogy anyu hazajött 7 körül. aztán még visszafeküdtem mellé és szundiztunk 8-ig. aztán angoloztunk ^^ és picit késve elindult haza... a búcsúzás mindig a legrosszabb. : (

mikor eltűnik az utca végén balra fordulva, és én csak állok a kapuban... lassan besétálok és hallgatom a motorja hangját, míg teljesen el nem hal az éjszaka csöndjében. mindig megvárom. megnyugtat.

picit még levegőztem a kertben, magamba szippantva az esti frissességet.. szeretem ha nincs közvilágítás az utcánkban. minden olyan nyugodt és csendes.

a sötétség biztonságos.

holdfény.

mostmár semmire sem gondolni.

- - -

19:00 - az ajtón kilépve újjászületni... virágillat a kertben. langyos a levegő. egyforma felhők az égen... felfelé spirálozó harmónia. egypercremindennyugodtésbiztonságos.

- - -

22:48 - az ablakon kinézve csodálkozni... sistergő holdfény gyújtózsinórján lobbannak el a csillagok. apró csodák az életben... felfelé spirálozó harmónia. egypercremindenbiztonságosésreményteli.

- - -

mindent felejteni. mindent.

staininmysoul.

+ + +

nem bírok el többet.

/cipeldhelyettem./

+ + +

mértékegység.

itt egy kedvenc szám: dave matthews - gravedigger.

ezt a jó kis videót Balázs találta hozzá. : )

+ + +

hmm...

ma este emesenen egy különleges eszmefuttatásba kezdtünk bele Balázzsal... sajnos nem értünk a végére, remélem holnap ez sikerül.. de akkoris.. tele vagyok kérdésekkel.

+ + +

egy filmben...hmm melyikben is?.. jah megvan. Az esemény (The happening) című film egyik jelenetében elhangzott egy rövid párbeszéd, ami egy picit mélyebb nyomot hagyott bennem.

olyasmiről volt szó benne, hogy egy szerelemben a két fél sohasem ugyanúgy, ugyanannyira szereti a másikat. és ez változó, valamikor a nő kergeti a férfit, máskor pedig a férfi kergeti a nőt. érdekes gondolat, de vajon igaz-e?

bebizonyítani persze csak akkor lehetne, ha létezne egy eszköz (és külön a szerelem mértékegysége), ami kimutatná a vizsgált személy érzelmi szintjét. mennyire érdekes is lehetne. vajon mernénk használni? vajon tényleg kíváncsiak lennénk, hogy mennyire szeret a párunk? nem félnénk az esetleges csalódásoktól, hogy "én pedig ezt hittem meg azt"...?

nem tudok válaszolni a kérdésre, hogy én használnám-e. mostanában furcsa érzések kavarognak bennem.

a természetem vetekszik egy (???) nem is tudom miével. :|

miért van az, hogy számomra nem létezik semmi és senki más, csak Ő? és miért van az, hogy neki nem csak én létezek? és miért tudom, hogy ez a normális, és az az abnormális, ami velem van? és miért vagyok abnormális? miért van az, hogy én tényleg csak akkor, de csak akkor vagyok száz százalékig jól, ha vele vagyok, és nem akarok olyan programokat, ahol Ő nincs velem? és miért van az, hogy neki teljesen természetes az, hogy haverok, buli, fanta?...

miért van az, hogy én csak rá tudok gondolni és koncentrálni, ő pedig annyira lazán veszi a dolgokat? nem tudom mit gondol... miért akarok éjjel-nappal vele lenni?

a válaszok messze vannak.

annyit egyértelműen tudok, hogy nem az lesz a válasz, hogy nem szeret. mert tisztában vagyok vele, hogy nagyon szeret, pont úgy ahogy én őt. ha nem szeretne, azt érezném, látnám... észrevenném. itt egyértelmű szerelem van a levegőben. mindig.

de.. ezekszerint én.. ennyire vágyom a szerelmére? túlságosan rajongok? nem. nagyon vágyom a szeretetére. ez biztos. Rá vágyom. a személyére. a mozdulataira. a hangjára... mindenére. rajongok? nem tudom.

éjjel-nappal. csak Ő.

ő vajon hogy érez? ezt nem tudom. (?)

+ + +

Veregesd meg a vállad, hiszen nem is vagy olyan őrült, mint ahogy állítják.

ez talán csak egy kritikus szakasza az életnek. 

de azért vannak itt pozitívumok is...

mondjuk, hogy nemsokára 2 éves lesz ez a kapcsolat, és nekem az a legnagyobb gondom, hogy miért szeretem Őt ennyire de ennyire idegesítően nagyon? : ) remélem ennek a "gondnak" Ő is örül... : ) hühüm.

csillagokalatt.

péntek este:

Balázs fél 11-kor befutott, miután 2 órával elnézte az órát.

picit rosszul esett, mert.. hm mindegy. vanbajvanbaj az aggyal.

utána elvoltunk, tévéztünk meg beszélgettünk, pihentünk és hajnal 2 körül aludtunk.

- - - - - - - - - - -

szombat:

fel se keltünk délig, legalább kipihentük magunkat. különösebben semmit nem csináltunk, eltöltöttük az időt, aztán B. hazament én meg készülődtem és vártam Zsófit, aki 4-re jött hozzám tütüvel.

nagyon jól éreztem magam vele, annyira hiányzik. elmentünk a nagyerdőre, kiültünk a békástónál, meg sétálgattunk, hú nagyon jó idő volt és emberek is voltak rendesen. meg is lepődtem.. rengeteget beszélgettünk.. és igen. mostmár nincs kétség. annyira hiányoznak ezek a beszélgetések. hiába van nekem itt Balázs, hiába szeret nagyon és hiába szeretem. kellenek ezek a lányos beszélgetések. és mitévő legyen az ember, ha a legjobb barátnője felköltözik Budapestre? legyen depressziós... :D csak vicceltem. de viccet félretéve, szerintem ez az egész világtól való elfordulás és kissé antiszocializálódás köszönhető ennek egy részben. mióta Zsófi Pesten van... azóta gyűlnek a 'zsófis' dolgaim, amit csak Zsófival lehet. ha ezt eddig nem vallottam be magamnak, már teljesen mindegy, mert ennél egyértelműbb dolog nincs is.

és nem azzal van bajom, hogy jajj nem tudok kivel beszélgetni.. nem. mert itt van nekem Balázs, tudok vele beszélni, de azért... nekem Zsófira is szükségem lenne. mert ő A barátnő, nem pedig a szerelmem. nah tehát...

..aztán elmentünk mekibe, ettünk picit, aztán még kocsikáztunk beszélgettünk... közeledett a 8 óra, elmentünk a próbaterembe. a srácok már nem zenéltek.. elmentünk a koronába, jöttek a srácok is. kicsit még beszélgettünk ott, aztán Zsófi ment haza, mi meg Balázzsal elmentünk kettesben sétálni a főtérre. egy kis idő után visszamentünk, én mentem az utolsó buszhoz, B. motorral volt. találkoztam Anettel és a bödőcsével, :D együtt jöttünk haza az ipszissel. :D aranyosak.. remélem hogy ..hmm. :D 

B. megígérte, hogy mire leszállok a buszról, ott lesz a buszmegállóban. : )

ott is volt, még integetett is, mikor elment a busz mellett : )

este nagyon jól éreztük magunkat, csináltunk magunknak szép esti programot, meg tévéztünk, de aztán hajnal 2-3 körül megint nagyon elálmosodtunk.. vagyis érdekes, mert én nem éreztem magam fáradtnak, de aztán úgy de úgy bealudtunk Balázzsal, hogy ajajj...

egy kis idő múlva arra keltem, hogy Balázs szólongat, hogy kapcsoljam ki a tévét, ha nem nézem. uhm oké oké, kapcsolom. előtte meg kiteleportáltam a vécére, és meghökkenve tapasztaltam, hogy kint már világosodik. oh dír. 05:35. hm oké. : ) 

ennél jobbat én még soha de soha nem aludtam. ahh... összeölelkezve aludtunk el, valami lehetetlen pózban, ami iszonyat kényelmes és annyira szerelmes volt.. jah és még simizést is kaptam...jólesett. : ) a tévé ment, és egy hangjára sem ébredtünk fel. így szeretnék aludni minden éjjel. de tényleg minden éjjel. :) *sóhaj* <3

aztán vittem inni Balázskának, meg közöltem vele, hogy mennyi az idő, ő is meglepődött picit. kikapcsoltam a tévét, és aludtunk tovább. kb fél 10-ig, mert akkor jött a telefon, hogy menjek ki, mert Jancsi hozta nekem az erősítőt.

kibotorkálam kaput nyitni kinyúlt mikiegeres pólóban meg begyógyult szemekkel, és még a nap is beletűzött a szemembe.. : ) jólesett. jó idő volt és jó illat és friss minden hm...

ééés megkaptaaaam az erősítőt is, ezazzz :D

még pihiztünk picit, aztán kimentünk a kertbe, anyu kint volt régóta, locsolt meg ilyenek. olyan friss illat volt. imádom a vizes föld, meg vizes fű illatát... a virágok a fán a bokron földön meg mindenhol... kiengedtük a kutyákat, és játszottunk velük. Stan megint scofieldnak hitte magát, de Balázs gyorsan kapcsolt.

délután megnéztük a becstelen brigantikat. szerintem jó film, bár a vége nem éppen olyan lett, mint amire számítottam. : )

beszélgettünk és nagyon eltelt az idő. 7 körül hazament, vagy Tótihoz, nem tudom.

én befestettem anyu haját, most meg blogolok. 

: ( és megint egyedül fogok aludni este...

+ + + 

egyforma felhők az égen..

+ + +

ez a kép szombat este készült a főtéren. nem azért raktam fel, mert olyan nagyon jól sikerült :P

csak azért, mert... nagyon jól éreztem magam és ez a kép emlékeztet rá. : )

remélem sok ilyen sétálós-nevetős-padonülős pillanatunk lesz még idén. ^^

'khm'  :D

lelet.

...

------------------------------------------------

Kérjük, hogy ezt az ambuláns lapot őrizze meg, és jelentkezéskor hozza magával.

------------------------------------------------

név: Baji Bernadett

születési hely: Debrecen

születési idő: 1990.11.07.

lakcím: a világos-kertes-portás-gettó.

törzsszám: 12458264379333536

naplószám: 36962814184721433781972478

taj szám: 097-666-666

első jelentkezés: ki emlékszik arra már?

Esetleírások:

anamnesis:

Jelenleg az egyén mentálisan és pszichésen enyhén retardált, bal oldali faciobrachialis túlsúlyú, közepes fokú hemiparesise van, önállóan, biztosan jár, és jól fejlődik.

nem megy a készülék... nem megy a készülék... 

diagnózis: szimpla pszichés retardáció. : )

Therapia:

2 naponta 1 x 1G THC.

beszélgetés.

önmegvalósítás.

zene terápia.

szerelem.

+ + +

*retardgirl.*

hajónapló.

rövid és mégis hosszú és iszonyú lassú nap.

feleslegesnek érzem ezt a napot.

semmi jót nem csináltam.

és a holnapi napom is hát... hm. azt se tudom mi lesz. verhetemafaszt egész nap, aztán este megyünk a próbaterembe és próbálgatunk. aha... ok.

-- -- --

ez a nap csak arra volt jó, hogy elolvassam az íméljeimet, és boldogan lássam, hogy írt Peti meg Barni, és nagyon jó volt látni, amit írtak, feldobta a napom. : )

-- -- --

lefeküdtem pihenni és meglátogatott Balázs is. tévéztünk.

sajnos az esti téboly Mártival elmaradt egyéb okokból -_-

elég. ezt a hetet be kellene tiltani.

túl nehéz elképzelni, hogy nincsen semmi.

szívhiba.

már egyszer írtam ilyesmiről a blogomban, de... ez most megint aktuális...

...

vitium cordis... így nevezzük összefoglaló néven a szívhibákat.

+ + +

érdekelne, hogy.., vajon tényleg csak akkor beszélünk szívhibáról, ha decompensatio cardialis jön létre? vagy esetleg akkor, ha a szívbillentyű nem zár (insuffitientia valvulae) úgy, ahogyan kellene? vagy ha szűkület alakul ki és nehezen nyílik (stenosis valvulae) ?

ez a téma egy hozzám hasonló elvont embert megosztana. : )

mert igen. vitium cordisról akkor beszélünk, ha nem működnek a billentyűk...kardiális dekompenzációról pedig akkor, ha a szívünk még akkor sem tudja kielégíteni a test szükségleteit, ha a teljesítőképességét maximális mértékben latba veti...

hmm.

..ha a szív még akkor sem képes, ha maxon megy...

a szíved belefárad a munkába.. ő mindent megtesz, de neked mégsem elég. kell még egyre több és több oxigén, de a szív már nem bír többet. hiába kell. 

...

meg kell értened. a szív elvileg egy elfáradhatatlan izom. de ilyen nincs... ahogy öregszünk egyre fáradtabb lesz. és egyszer csak megáll. úgy gondolja, hogy ő megtett mindent, amit kellett és megunja az életet. talán belefárad az emberek akaratosságába? pumpálj csak pumpálj, te csak ennyit tudsz. kell az a vér még máshova is, kell az az oxigén és tápanyag, tehát szedd össze magad. ha a szív tudna gondolkodni és beszélni, akkor utálná az embereket. úgy élne bennünk, mint egy rabszolga, aki rá van kényszerítve, hogy szolgálja gazdáját, amíg meg nem hal.

ha a szív tudna beszélni... könnyebb lenne nekünk? jobban tudnánk döntéseket hozni? kevesebb bűn lenne és több szeretet? vagy még több elfogultság...

ha a szívem tudna önállóan gondolkozni... ő lenne a legjobb barátom.

...

érdekes dolgok ezek.

neked csak azt kell megérteni, hogy... nem bírom tovább. az én szívem hónapok óta maxon működik, és mégsem sikerül ellátnia a saját szükségleteimet. olyan érdekes az egész...rájöttem. ahhoz, hogy az én szükségleteim..az érzelmeim teljesen ki legyenek elégítve, a te szívednek kellene maxon működnie. mert ez egy ilyen elvont dolog. a szerelem mindig elvont dolog volt. érted a lényeget?
: )

a te szíved mennyire veti latba a teljesítőképességét értem? mennyire dolgozik annak érdekében, hogy megkapjam a megfelelő éltető dolgokat és élhessek tovább veled? az enyém csak érted dolgozik. néha olyan, mintha feleslegesen fáradna. kardiális dekompenzáció. hiába dolgozik maxon, elvész a szállítmány mielőtt célbaérhetne. 

ez nem miattam. a fogadóval néha gond lehet. elalszik, vagy csak elfelejti nyitva hagyni a kaput? annyi értékes dolog megy kárba... jó lenne, ha figyelnél rá...

+ + +

ha a szívem tudna gondolkodni és beszélni... gyűlölne engem, amiért ennyire ilyen vagyok.

ha a szívem élne bennem... nem beszélnék máshoz többet.

"egy drótkötél tetején egyensúlyozok én..."

zivatar.

"kezd hideg lenni, megyek dobok a tűzre."

Uhh... nagyon fárasztó napom volt. holnap írunk kórtanból.. ráadásul én dupla anyagból. nem bírtam tanulni. most csak arra vágyok, hogy aludhassak már...

- - -

végre sikerült letöltenem a Csillagidőt ^_^ és egész álló nap azt hallgattam. jelenleg is. hmm.. hát iszonyatosan tetszik. az egész. úgy ahogy van. megígértem Barninak, hogy leírom nekik a véleményemet,  ^_^ de majd csak holnap... 

- - -

volt itt ma Balázs. örültem neki nagyon, már úgy hiányzott. hallgattunk együtt is krájbébizt és... (ilyen még nem is volt szerintem) feltekerte a hangerőt maxra és együtt tomboltunk a szobámban, visszaidézve a pénteki koncert hangulatát. annyira de annyira jólesett...

már egy csomó szám szövegét vágta, pedig még csak tegnap este töltötte le.. : )

én még csak pár számnak tudom teljesen a szövegét, de majd megelőzöm úgyis :D

aztán hallgattunk még kispált, meg harmincipszit is. : ) 

tényleg jólesett. énekelni. nevetni. 

zene szól a fejben.

gyógyul a lélek.

- - -

"most zúdul a zivatar.. nem tudni, hogy mit akar."

jajjj igen. : ) 

Facebook-on a The Crybabies kitette az oldalára a blogom linkjét, mert ők az arcok. :D

Hihetetlen, hogy mennyire jófejek. :D

..

ja meg még annyit, hogy megnéztem a zeneszöveg.hu-t és a lemezről 6 számnak nem volt fent a dalszövege. bátorkodtam őket beküldeni, már csak jóvá kell hogy hagyják. : )

szép álmokat.

csillagidő mégegyszer.

az előző posztomon felindulva, Balázs is letöltötte a Crybabies albumot, csak velem ellentétben, neki sikerült is. (természetesen csak egy katt volt.)

edd meg a szupergyors neted, azt üzenem! : )

ő már vagy 3x végighallgatta az albumot, és áradozik nekem emesenen, hogy tényleg kibaszottjó. én meg várhatok holnapig. -_-

nah de akkor, ez itt a reklám helye, és..

..töltse le mindenki, aki erre jár! the crybabies: csillagidő.  ^_^

nem fogjátok megbánni.

csillagidő.

- - -

éppen zenét töltök, TÖLTENÉK, ha nem lenne ennyire kibaszott lassú ez a nyomorult pannonos net. megtaláltam végre a legegyszerűbb letöltési módját a The Crybabies - Csillagidő albumának. :D mindenhol kerestem csak ott nem ahol kellett volna. nah de annyira lassú ez a net, azt írja, hogy még 5 óra van hátra, és én meg SZÉTVEREM.

nem baj. :| holnap viszem magammal suliba a laptopot, és letöltöm... ennyi baj legyen.

- - -

hmmm...
sok érzés kavarog bennem. egy robbanni készülő érzelembomba vagyok. csak a zene, ami lenyugtat.

amikor bennem van a bizonyítani akarás..kinek akarok igazán bizonyítani? magamnak? neki? az életnek? miért nem tudok kiegyezni magammal? kötni egy szimpla kompromisszumot és nem versengeni tovább. mindig csak a küzdés.. minek küzdök még mindig, ha már rég elértem a célt? mindig minden azt súgja, hogy rossz döntést készülök hozni, de ahogy Coelho mondta: a rossz döntés is egy lépés. mit akar tőlem a világ? hogy ne kockáztassak? hogy menjek vissza oda, ahonnan jöttem és ne merjek igent mondnai az életre? - tizenegyperc.

nem tudok szabadulni a gondolatoktól... megkövült-gondolatdög. kínoz a csönd. mélyen legbelül széttép az élet... marcangol és nem hagy nyugodni. ez a kihirdetett ítélet? bűnhődni boldogságot hozó bűneink miatt egy életen keresztül? 

előző életemben elkövethettem valami szörnyű dolgot, amiért most így játszik az élet az érzelmeimmel. az én érzelmeimmel. a legsebezhetőbb pontom. mi ez az erő ami messzire vezet a megszokott világ kényelmétől, és rávesz, hogy inkább vállaljuk a kihívások seregét, noha tudjuk, hogy a világ dicsősége múlandó?

az élet-értelmének-keresése. ?

az mégsem lehet, hogy mindannyian egyformán álmodjunk...

de... mindig megesik az elkerülhetetlen.. önfegyelem és türelem kell hozzá, hogy túllépjünk rajta. és remény. nem a jövőbe vetett hitről van szó. saját múltunkat kell újrateremteni. saját múltamat. újrateremteni...

 + + + + + + + + + + + + + + + + + + +

hmm... nincs rossz kedvem, csak nyomott vagyok. annyira nyomott volt az egész nap... megállás nélkül szakadt az eső és én meg esernyő híján bőrig áztam. olyan fura, hogy néha azt kívánom bárcsak szakadna az eső... most meg egyenesen gyűlöltem. 

van egy nagyon jó emlékem az esőről:

2008 nyara talán, mintha dézsából öntötték volna. én egy atlétában sétáltam, amikor elkezdett szakadni.. és meleg volt... mindenki menekült, futott fedél alá, nehogy megázzon, én meg direkt lelassítottam, mert szerettem volna bőrig ázni. szerettem volna érezni a langyos eső csapkodását az arcomon, jó volt érezni, ahogy végigfolyt a karomon, és befolyt a dekoltázsomba is. az átnedvesedett pólóm hozzámragadt és úgy néztem ki, mint aki pont győzött valami idétlen vizespóló versenyen. mosolyogtam megállás nélkül, és a buszmegállóban is előre álltam és felfelé tartottam a fejem, hagy áztassa az arcom... mindenki hülyének nézett. 4-5 percig álltam ott, és jött egy fiú. megállt mellettem, hasonlóan.. széttárt karokkal, majd mosolyogva csak ennyit mondott nekem: "megtestesült szabadság."

az eső elcsendesedett és a házak felett megjelent a szivárvány. 18Y beáll, és én meg hazazötykölődtem...

- - -

ez az eső nem esett jól... de mindegy is. 

már csak 3 napot kell kibírnom a hétből, és tiszta hawaii, aztán meg 5 napot és utána 5 nap szünet. teljesen jó.

- - -

nem találkoztunk ma Balázzsal. vártam, hogy jöjjön egész délután, de nem jött. aztán 7 körül felhívtam és kiderült, hogy elaludt. hm sebaj... csak egy kicsit jó lett volna vele beszélgetni... nincs minden velem akkora rendben, mint ahogyan lennie kellene. rejtettgondok? hja.

-----------------------------

csillagok...

ti meg csak hulljatok.

scan.

mire nem jó egy régi fénykép hátulja, pár papírcetli egy fontos eseményről, egy szerelmes kép rólunk és egy mezei scannelő???

: )

csak úgy ráhajigáltam a cuccokat és bescanneltem, hogy legyen egy emlék róla.

nagyon szeretlek Balázskám! <3

szerelemgyár.

hmm. ma egész nap az a szám járt a fejemben, amit nekem írt Balázs régen... olyan jól esik, hogy zenekarral is megcsinálták és hogy szokták játszani koncerteken. akárhányszor meghallom, hogy a Szerelemgyár következik..és elkezdik játszani az intrót.. hmm megdobban a szívem és.. minden érzés előjön. ezt a számot sosem fogom megunni. <3

- . - . -

péntek:

délután készülődtem az estére, már tűkön ültem, hogy mikor indulhatok már. 20:00-kor beszéltük meg a találkozót Balázzsal a nagyállón. fél órával a busz előtt teljesen elkészülve vártam, hogy mehessek már XD.

Nagyon rég voltam már bulizni, szóval sejtettem, hogy nagyon jól fogom magam érezni.

Egy gond volt csak: Balázs kurva másnapos volt :D csütörtökön Tótinál aludt és bebasztak, meg hajnalig voltak fenn aztán egész pénteken meg tehetségkutatón voltak. nagyon fáradt volt szegény..

előzenekar: The crybabies.

Nekemis és Balázsnak is nagyon tetszett a zenéjük, a hangosítás sokat dobott rajta, -tudtuk meg utólag- mert itthon youtubeon hallgatva már nem is volt benne semmi extra.

de a hangosítás az tényleg isssszonyat durva volt. még Balázs is el volt ájulva tőle. a lábdob baszott a legnagyobbat szerintem.

A második zenekar volt a KISCSILLAG.

nagyon nagyon nagyon nagyon jóóóóóó volt! iszonyatosan élveztük. a színpad jobb részén álltunk, de nem lent a közönségben, mert Balázs túl fáradt volt az ugráláshoz, de legalább így mindent láttunk rendesen. én ott is ugráltam, szal nekem mindegy is volt : ) sokan voltak nagyon. imádtam. együtt énekeltünk Balázzsal és jókat nevettünk. Lovasinak hosszú volt a nadrágja, mindig lecsúszott a szárának az alja a cipője alá és mindig húzogatta. :D a dobos meg egy álllat :D Lecsó az ász..minden rendben volt. játszották a kedvenceinket is, a Légyszíves!-t és a Country-t...

aztán a végén a van-e szándékot. :D

ééés utánuk jött a HARMINCIPSZILON. ^^ aaaajjjjj annnyira de annyira jó volt. végigordítottam az összes számukat és be is rekedtem... imádom és imádom és imááádom. Balázsnak már ez nem tetszett annyira, vagyis tetszett neki, egy csomó számot énekelt velem ő is.. csak közben fikázgatta Beckzolit. ehhe :D nincs a csávóval kibékülve teljesen. még azon is felháborodott, hogy megy a mankó az egyik fülében XD de szerintem az csak kontroll volt. mintha olvastam volna a honlapukon, hogy kell nekik füles kontroll is.

nah a léényeg, hogy kurva nagy vooolt. 

és a nap fénypontja... áhhh még mindig nem hiszem el...

Balázs kiment telefonálni és meg tomboltam tovább, és ... áhhh. :D egyszer csak odanézek Zazára (dobos) és felém nézett. azt hittem lát valakit, megfordultam de senki nem volt mögöttem. :D én meg csakúgy rávigyorogtam, és ő is elkezdett vigyorogni, meg integetett a dobverővel és küldött egy puszit. VÁÁÁÁ! azthittem elájulok :D:D:D:D:D hihihihihi :$ annyira jólesett.

: )

nagyon nagyon jó volt. és Balázs is mondta, hogy régen volt már ilyen jó koncerten és alig várjuk már, hogy legyen valami értelmes koncert, hogy mehessünk megint. és még az sem zavart egyáltalán, hogy ott volt egy régi ismerős, aki rögtön elkezdte játszani a fejét, ahogy meglátott minket. nem tudom mire számított. picit röhejes, de annyira idegesítően csinálta, hogy mindig oda kellett néznem XD. lehet, hogy azt hitte, hogy ezzel valami kárt tesz bennünk, de úgy igazából csak úgy néztünk rá, mint a többi idegenre. annyira nem tűnt ki a tömegből. úgy érzem olyan lett, mint az összes többi szürke ember. és jó volt látni, ahogy élvezi a koncertet, ugyanúgy, ahogy a többi idegen ember is. mindenki nagyon élvezte a koncertet. és közben jó volt, hogy mellettem állt valaki, aki minden pillanatban megsimogatott, megfogta a kezem, megölelt, megpuszilt vagy megcsókolt.
ha te akarsz a legjobbat bulizni egy koncerten, akkor mindenképp a szerelmeddel menj. csodálatos érzés. ^^

- - -

még mindig tele vagyok élményekkel. az őrült szerelem és a imádott zene fantasztikus kombinációjával.

nincs jobb annál amikor villognak a fények, dübörög a basszus és te átadod magad az érzékszerveidnek.. behunyod a szemed és csak lebegsz a hanghullámokon.. aztán átölel valaki és a szája hozzáér a szádhoz..és erősebben szorít, beletúr a hajadba és csak csókol...hömpölyög a tömeg...zene szól a fejben és ablakot tár a régóta ott ragadt fullasztó csönd-vákuumba...remegve árad minden porcikádban, miközben az érzelmekkel fut versenyt..nem mozdulni most, behunyni magunkat, mint egy fáradt szemet, hallgatni...érezni. kibomlik lassan és elül, elterül..ragacsos-fénytelen, olajosan sima és ragyogó..

e g y s z e r ű   é s    t i s z t a :

ZENE.. SZERELEM.. ZENE.. SZERELEM.

minden más alaptalan..

"nah mutatom a figurát..." :D <3

kösssssssssziiiiiiii. ^^ : )

péntek.

nah mindenki megnyugodhat, nagyon jól alakult a mai napom, suliban is minden rendben volt, tehát a szerdacsütörtöki depresszióm teljesen elszállt, már alig várom az estét és a koncertet. 

: )

majd írok, hogy milyen volt.

fatálisleépülés.

felfelé spirálozó harmónia ??? 
ezt még magad sem hitted el.
jó volt érezni egy javuló tendenciát és jó volt remélni, hogy mostmár örökre ilyen szép lesz... chhh. -_-

- - -

mostmár fáj is.

jobban, mint tegnap.

pedig azt hittem, ma valahogy más lesz...

picit elvesztettem a reményt, hogy egyálalán a holnap jó lesz-e.

ez így annyira nem igazságos...hát mi vagyok én?

egy játékbaba? ha játszani van kedved előveszed, ha megunod a sarokba dobod?

hmm hajjj... pedig annyira csodálatosan kezdődött a hét. : ( miért kellett elrontani?

miért kellett ennyire elrontani? csak egy icipici törődésre lett volna szükségem... arra, hogy érezzem talán mindig fontos vagyok. nem csak kirendelt napokon.

nem érdemelném meg esetleg? lehet.

miért van egyfolytában sírhatnékom?

kezdek belefáradni ebbe a sok szarba, ami a héten történt. olyan jó lenne ha lenne valaki, aki meghallgatna.. mert már annyira nem bírom. egyfolytában sírok és nem tudok ellene semmit tenni. csak rámtör és nem marad abba.

egész délután vártam a segítségre, ami nem jött.

miért gondoltam, hogy lesz segítség?

miért reménykedtem abban, hogy valakit érdekel mi van velem?

miért gondoltam, hogy fontosabb leszek minden más szórakozásnál?

maradok csak a játékbaba, akit mindig megtalálnak ha szükség van rá. elővesznek, játszanak, szórakoznak, aztán elraknak a polcra és azt gondolják, hogy ha magára hagyják úgyis tud boldogulni. igen tud. egy ideig és normál körülmények között. nem most. nem így. de már minden mindegy. ezen már nem lehet változtatni. ezt az állapotot nem lehet visszafordítani. már nem tudom kibeszélni magamból.. belém égett.

a csalódás a lelkembe karcolt. 

a csalódás, hogy megint akkor maradtam magamra, amikor a legnagyobb szükségem lett volna egy megértő személyre. mindig és mindig  és mindig ez van.

a csalódás, hogy az a fura jóleső várakozás töltött el, de hiába. nem létezek asszem csak úszok a fényben.

a csalódás, hogy félre lettem rakva, mert nálam mindig lesznek fontosabb dolgok.

a csalódás, hogy megint csalódnom kellett.

magamban? is. nem tudom, hogy tudtam még hinni.

rossz kedvem van

már nem várom a holnap estét... érzem, hogy szar lesz. mivel én is szar lettem két nap alatt. semmi több.. 2 nap alatt tönkrementem. nem tudom, hogy lehetne boldogan tölteni a hétvégét. most minden kész gyász. nem tudom mivel lehetne még egyáltalán felvidítani... kár hogy megvettük a jegyeket.

csak sírok most is, és senki nem törli le a könnyeimet...

a legrosszabb az egészben, hogy...

láttam reggel. az állomáson gyalogoltam, amikor elmotorozott mellettem. annyira megdobbant a szívem... és ahogy néztem utána.. amíg el nem tűnt a kocsik mögött...annyi könnycsepp gyűlt a szemembe, hogy már nem fértek el... csak folydogáltak. és azért, mert már tegnap este is ki voltam készülve.. mert reggel is ki voltam készülve, és pont rá lett volna szükségem.. pont rá gondoltam... és erre megláttam. és azt kívántam barcsak együtt lehetnénk, hogy könnyítsen rajtam. annyira vágytam az ölelésére... annyira kellett volna egy menedék. annyira nem bírom...

ki vagyok készülve teljesen.

holnap ha lesz időm megkeresem zsoltit.
szeretném.

furcsa elegy.

különösebben nincs mondanivalóm.

ma se volt jó napom, és még nincs vége. 

holnap írok kórtanból (immundefektusok, allergiától egészen a daganatokig) meg fizioterápiából. -_- no comment. már csak annyi tart életben, hogy holnap este koncert.

remélem jó lesz.

ráadásul kiolvastam a könyvet és óriási űr van bennem. éget a hiány belül. ez a könyv lehengerlő... sajnálom, hogy vége. de örülök, hogy nincs elcsépelve még vagy 6 folytatással...

ez a hét rossz. :/

freedom.

futni akartam.

egy nyílt mezőre vágytam, amin végigrohanhatok, csak hogy kiderüljön milyen gyorsan tudok szaladni.

mezítláb, hogy érezzem a lábam alatt a talajt.

azt akartam, hogy a szél fújjon bele a hajamba.

hogy essen az eső, hogy érezhessem az illatát futás közben...

esőkirály.

hmm..

nincs túl jó kedvem.

roszz idő van, nagyon rossz.

rettenetesen fáj a fejem. -_-

ráz a hideg és közben fagyasztott málnát eszek. (hátperszemiértne)

nagyon hiányzik a málna íze, az eperé, a cseresznyéé,... a koktélparadicsomé, a sóskáé...

- - -

nem találkoztunk ma Balázzsal és délután sem volt fenn msnen. gondolom még mindig próbálnak. le akartam menni én is, de inkább lepihentem egy picit.

holnap írunk terápiából, az igazán kis fasza témákból. nem rossz amúgy, szeretem, csak most nincs erőm tanulni. minden benne lesz a transzfúziótól kezdve, vércsoport meghatározásának ezer módja, oxigén terápia, szondatáplálás, gyomormosás... stb

- - -

az a megtiszteltetés ért, hogy engem küldtek el a holnapi Vörös Kereszt által rendezett továbbképzésre. hmm. ez annyit jelent, hogy ha elvégzem, nem csak szimplán rendszeres véradó leszek, hanem szervezhetek én is véradásokat. minden bizonnyal az iskolában 2 évig, amíg még ott leszek én fogom szervezni a véradásokat. szerintem ez elég nagy dolog, meg is lepődtem. és nagyon örülök a lehetőségnek. holnap 1-re kell mennem, és 5-ig fog tartani. bár a sulitól tartok egy picit, nem tudom kjk. mit fog hozzá szólni... :/

- - -

holnap reggel meg kocsival megyek iskolába. remélem nem fogok elkésni vazz... :

- - -

ma az emberek megint bebizonyították, hogy százszázalékig fasznyalók. még szerencse, hogy higgadt tudtam maradni, és beértem egy 'ne szóljunk egymáshoz' kijelentéssel... mert nem tudom milyen szájkarate bontakozott volna ki. röhejes. hmm...

- - -

sose vártam még ennyire a pénteket. remélem semmi és senki nem fogja elbaszni a kedvemet.

a vágyak hatalmas rohamát most még nem tudod...mert most még titok.

most még titok.

pajkos csöndemen ősrobaj távoli zaja zizeg át. élet..halál..?

majd ha robban....majd ha robban. de most még nem tudod.

- - -

ha nincsen semmi szép abban amit látsz, ha annak sem örülsz hogy hazatalálsz...ha az éjnek ércfalát fényszóró fúrja át és dobol a négy kerék, mind azt súgja menni még...ha túl sok szennyet látsz és megtisztulni vágysz..

elmossa bánatod az esőkirály.

- - -
azt hiszem nem vagyok most jól. lehet, hogy csak azért mert minden összejött mára. a rosszidő, a fejfájás, az hogy nem láttam Balázst, a holnap miatt a stressz... ilyenkor annyira negatívan gondolkozok. az elme ellenállni gyenge. belém vág a szó akár a penge.
szétestem teljesen. szétgurultam, mint a gyöngy a fű között.
kölcsönvett gondolat, hogy teher- vagy gyorsvonat az ami az életemnek ütközött?
ne...
ébredfel. oldódjfel. különben véged.
mostantól élned kell. különben véged.
...
te nem lehetsz újabb tévedés.

neforduljellenem.

kötelék.

- - -

adtam a lelkemnek egy nevet: Felfelé Spirálozó Harmónia. igen. ez illik most rám a legjobban. = ) ^^

 - - -

hogy vagyok ma? jobban, mint tegnap, de rosszabbul, mint holnap.

valami történt velem, ami még nem tudatosult bennem teljesen.

mintha valami megváltozott volna. valami más lett. jobb. határozottan.

- - -

a mai nap keserves volt. legalábbis az első fele. nem beszéltem senkivel, elegem van a kétszínű, szarkavaró emberekből. milyen szomorú.. milyen ijesztő. milyen lehet annyira telve lenni gyűlölettel, hogy ennyire lealacsonyodjon az ember? észre sem veszik magukat. csak a gyűlölet és az irigység. ott ül mindnek a szemében. még a napsütésnek sem tudnak örülni. semminek. hogy kerülhet bárki ilyen állapotba?

osztják azt észt, de fogalmuk sincs arról, hogy annyira szaruk rájuk, hogy az hihetelen. nem hallom a hangjukat, csak a fényeket látom. a napsütést, a fa leveleinek táncát, ahogy fújja a szél ide-oda.. a játékos árnyékokat a falon.. aztán kizökkenek a sajátos csodáimból vissza a való világba: "hogy mondtad? ne haragudj nem figyeltem. jah bocs.. talán, mert leszarom?" elindultam a padok felé és közben mosolyogva hallgattam a hátam mögött álló emberek elképedését. engem ne akarjanak megváltani. főleg ne férgek...

- - -

a déli szünetemben kiültem a friss levegőre és olvastam. annyira ez az én világom. ez a könyv. minden rossz kedvem elszáll amikor olvasom. belemerülök ebbe a különleges világba és rájövök, hogy mennyi párhuzam húzható benne egyidőben az én életemmel. hmm. annyira fura. ebben a közegben én lettem a kívülálló, amit egyáltalán nem bánok. sőt. örülök, hogy nem ismernek. nem érdemesek rá. én vagyok az, aki egyedül áll a dohányzóban, mert nem kíváncsi senkinek a társaságára, csak a napsugarakat akarja nézni és azokat az idegen vidám arcokat, akik pólóban és rövidnadrágban futkároznak a pályán. ők is örülnek a napnak. én vagyok az, aki ha van egy kis szabadideje órák között, kiül a padra és könyvet olvas, nem pedig a divatnak pózol a felszínes barátaival a felszínes életében. én vagyok az, aki nem adja ki magát. annyira gusztustalan, amikor az emberek kiadják magukat mindenkinek. azt hiszem, többek között azért is vagyunk egyéniségek, mert nem ismer minket minden jöttment idegen tetőtöl talpig. kit érdekel, hogy a rokonod élettársával kavarsz? kit érdekel, hogy megcsalt a nyomorék pasid? kit érdekel, hogy öngyilkos akartál lenni? kit érdekel, hogy egy 50 éves pasassal vagy együtt? kit érdekel, hogy agyműtéted volt? kit érdekel, hogy szar az életed? engem az sem érdekel, hogy a világon vagytok.

ahogy belépek ebbe a környezetbe teljesen antisocial leszek. egyáltalán nem tudják milyen vagyok valójában. azt hiszik, hogy ki vagyok égve. hát csak higyjék. még örülök is neki, hogy nem lettem egy a sok közül. elég ha én tudom ki vagyok.

- - -

a plusz szakmai angol meg kifejezetten jó volt, és még hamar is végeztünk. hmm.. rögtön az volt az első gondolatom, hogy végre mehetek haza és aztán jön Balázs... és újra vele lehetek. 

a hazautat is végig olvastam. néha fel kellett néznem a könyvből, mert egy egy döccenőnél enyhén felfordult a gyomrom... aztán csörgött a telefonom, hirtelen nem ismertem fel a számot. ebbe a telefonba nincs beleírva, és a fény is úgy esett, hogy alig láttam. felveszem. "szija szisza." hmm. az arcomon hatalmas mosoly.. az érzelmek úgy áramlottak végig a testemben, mint valami gyilkos kór. eléggé gyilkos. ha meghallom a hangját megszűnök létezni. beleolvadok a semmibe és lebegek...

megbeszéltük, hogy mikorra érek haza, mikor jöjjön.  ^^ <3

- - -

utaltam arra, hogy valami megváltozott bennem. vasárnap körül azt hiszem. rájöttem, hogy hogyan lehetnék a legboldogabb, és úgy boldog, hogy igazán.. szenvedések nélkül. nagyon szeretem Balázst. mindigis nagyon szerettem, az első pillanattól fogva. ez az érzés semmit nem változott bennem. talán azt lehetne mondani, hogy most még erősödött is. minden érzelmem iránta felerősödött. és elkezdtem sejteni, hogy mitől. mostanában nagyon sokat beszélgettünk a közös múltunkról.. amiket eddig megéltünk együtt és ami még várhat ránk ezután is. ezek az emlékek, az akkori érzelmeink, az érintések, az együtt eltöltött idő, a megpróbáltatások, a fényképek, a videók, a kirándulások, a nyaralás..minden annyira erőteljesen itt él bennem. konkrétan nem tudtam, hogy mi játszódott le bennem, hogy ezek az emlékek miért vannak ilyen hatással rám. az utóbbi időben volt pár vitánk, amit természetesen sikerült megbeszélni. de... néha elgondolkozok azon, hogy "mi lett volna ha.." ha mondjuk nem tudnánk megbeszélni a gondjainkat? véget érne ez a gyönyörű kapcsolat? valószínüleg. ezt sosem akarnánk. se én se ő. ahhoz túlságosan is szerelmesek vagyunk. szószerint belehalnánk a fájdalomba...

ma döbbentem rá a változásra. most minden más. tudom kezelni a problémákat, és rájöttem a módjára. megtaláltam a módszert, amivel "örökre együtt lehetünk". : ) hihi

vagyis nem én találtam meg, én csak tudatalatt alkalmaztam minden egyes lépését. ma pedig órán ez volt a téma. nagyon érdekes volt...

egyszer egy nagyon okos ember rájött, hogy egy párterápia mikre képes. persze, ezt a módszert a szinte véglegesen elfajult kapcsolatokban, házasságokban alkalmazzák, ahol már a végleg elszakadás a másiktól, válás is szóba kerül. a folyamatot 'mediálásnak' nevezik és az egykor szerelmes pár múltjára alapoznak. sokszor rengeteg időd fordítanak arra, hogy kivesézzék az eddig együtt töltött életüket. először meg kell keresni a konfliktusokat. mi az oka az egésznek. félretenni, és visszamenni az időben. vissza kell gondolni az első találkozásra. az akkori érzelmeikre. az első csókra. az első kirándulásra. minden érzelemre. mit váltottak ki egymásból ha meglátták a másikat? milyennek látták? mi tetszett meg a másikban? egyszóval ez sok időt kell, hogy elvegyen. a személy, aki segíteni próbál házifeladatot is ad a párnak. menjenek haza, vegyék elő az összes fényképet, videót, nézzék meg őket, emlékezzenek vissza mi hogy történt, játsszák le magukban egy filmként, és írjanak mindenről pár sort egy füzetbe. persze ezt külön külön kell, nem együtt. időt kell hagyni a gondolkodásra. 

ez a hosszú terápia bizonyítottan hatásos. a pár elér arra a szintre, hogy kultúráltan tud kommunikálni a másik féllel, és nem gyűlölettel néz rá. rájönnek, hogy szép volt, de vége és békében elválnak, vagy teljesen az ellenkezője. rájönnek, hogy nem tudnak egymás nélkül élni, és hogy mekkora idióták voltak, hogy rosszul bántak egymással. a konfliktusok elsimulnak, és a kapcsolatuk újult energiával folytatódik tovább. annyira érdekes az emberi lélek.

tehát ez a mediálás. és tudatalatt mi ezt alkalmazzuk mostanában Balázzsal, de még akkoris, ha épp semmilyen vita nincs. nekünk soha nem voltak elfajuló, eldurvuló, több napig tartó összeveszéseink. a legtöbb vita apróságokon 5 percig se tart. nem tudunk egymásra haragudni.

nagyon szerelmes vagyok és időnként ez az érzés mindig megújul. évek, hónapok után is tudok olyat találni benne, ami lenyűgöz, elvarázsol, imponál és szinte újra belezúgok. minden porcikám érte lángol.

- - -

hazajöttem, 16:00 és leültem olvasni tovább a könyvemet. 16:30 és már hallottam, hogy nyitja az ajtót. a szívem nagyot dobbant, de nem álltam fel. megvártam, amíg végigsétál a folyosón, kinyitja a szobám ajtaját és bejön azzal a csábos mosolyával az arcán. hmmm... azt csináltam, mint egy kisgyerek, aki nyalókát kapott. ujjongtam, ölelgettem, puszilgattam... mintha hónapok óta nem láttam volna...  hümm.

pihentünk, tévéztünk, aztán 8 fele palacsintát sütöttünk. annyira édes... nem hiszem el. iszonyatosan imádom. minden mozdulatát... ahogy sütögeti a palacsintát.. és közben puszikat nyom a homlokomra.. elvarázsol. én voltam a kenőlány : ) és túrós lett végül.

szeretlek én kisz palacintahuszárom. ^^

- - -

időutazás 2008. június 11.

éreztem, hogy elhagy az önuralmam. remegni kezdett az ajkam. minden erőmet megfeszítve tudtam csak a helyén tartani a kezem. meg akartam érinteni az arcát. én akartam megérinteni, és fájt, hogy más teszi. hogy én nem tehetem. nincs jogom. 

nem volt könnyű megállapítani, melyikünknek rosszabb abban a pillanatban.

lassan előrehajolt, és két keze közé vette az arcom. lehunytam a szemem.

percek teltek, amik óráknak tűntek. hallgatás.

a fogása erősebbé vált az államon. kinyitottam a szemem, és láttam, hogy az arca csak centiméterekre van az enyémtől. kihagyott a szívem, görcsbe rándult a gyomrom - megpróbáltam levegőt venni, de a tüdőm nem engdelmeskedett.

felismertem a szemében a szándékát; pontosan tudtam mit fog tenni, hogy milyen lesz a szája és mégis... teljesen új volt számomra a dolog, olyan első alkalom, ami sokkal megdöbbentőbb volt, mint bármi más..amikor az ajka az enyémhez ért.

a gondolataim összefüggéstelenül száguldottak...

a szája puha volt és meleg. a csókja... életem legszebb csókja volt.

de a fájdalom a mellkasomban viszont nem volt meglepő. már tisztában voltam vele, hogy az összetört szív nem csak képes beszéd. tudtam, hogy ez nem lehet egy felhőtlenül boldog pillanat, hiszen mindketten bűnösök voltunk. bűnösök voltunk azért, ahogyan éreztünk egymás iránt. senki nem tudta irányítani. nem tudtam kitörölni magamból...iszonyatosan vágytam rá és közben minden erőmmel taszítottam. egyikünk se tudta mi lesz ebből. mi lehet ebből. csak az iszonyatos vágyat éreztük egymás iránt, és fájdalmas volt a tudat, hogy lehetetlen együtt lennünk. nem tudtuk mit kellene cselekedni, hogy mindenkinek jó legyen. óriási volt az összezavarodottság.

azokban a helyzetekben, ahol vagy harcolni kell, vagy menekülni, nekem nincs választásom; mindig menekülni fogok.

nehéz időszak volt. a legszörnyűbb és egyben legboldogabb szakasza az életemnek. nem kerestem. mégis megtaláltam. küzdöttem ellene. de aztán győzött a szív. szerelmek jönnek, szerelmek mennek - szívrablás, szívretalálás; miközben más szívek törnek össze. ez az élet rendje, ennek így kellett lennie mostmár azt hiszem. ez máshogy nem is alakulhatott volna. az eleje picit olyan, mint valami rosszul megírt forgatókönyv. de az eredmény egy életre szóló boldogság lehet.

örülök, hogy abbahagytam a menekülést. és megláttam a kiutat. hogy mertem változni.

#

black night, white lights
your hand is locked in mine
like a chain link
sealing the exit.

blacknights.

ez a nap iszonyat lassan telt el és iszonyat rossz volt. alig vártam már a 3 órát, hogy húzhassak a francba....

egész nap szar kedvem volt, de amikor 15:20-kor leszálltam a csonka templomnál, hogy végre megölelhessem a drágámat, hirtelen minden rossz érzésem eltűnt és csak mosolyogni voltam képes.

odamentem hozzá, megpusziltam és rögtön a karjaim közé zártam. annyira szeretem...

elindultunk a mezonba, és sikeresen meg is vettük a jegyeket a pénteki koncertre. már alig várom, hogy ott legyünk.

miután megvettük a jegyeket hazajöttünk hozzám, és pihiztünk. vagyis én pihiztem, míg ő gitárgyakorlatokat írt be guitar pro-ba egy csajnak, de aztán ő is odafeküdt mellém, és... annál jobb nincs amikor szorosan hozzádbújik valaki, és érzed a meleg érintését mindenhol a testeden...uhh... elvarázsol minden mozdulatával.

mindenki máshogy éli meg a szerelmet. mi még mindig lángolunk egymás iránt, és sajnos csak az elégítené ki a vágyainkat, ha együtt lakhatnánk végre, és minden nap együtt legyünk délután, együtt tévézzünk, együtt tanuljunk, együtt feküdjünk, együtt keljünk, együtt takarítsunk, együtt főzzünk..egyszóval mindent együtt. mindentmindent.

szeretem órákig nézni, ahogyan alszik, és szeretek úgy ébredni, hogy ő mellettem van és vigyáz rám. szeretek arra ébredni, hogy cirógatja a hátam... szeretem órákig nézni, ahogy gitározik. szeretem hallgatni zeneírás közben.. szeretem az édes kis dalokat, amiket nekem improvizál. és szeretem, hogy ennyire szeret. és örülök, hogy én is ennyire szeretem és hogy van lehetőségünk együtt lenni. annyi mindent megoldottunk együtt, annyi mindent átvészeltünk már, és annyi mindent éltünk meg együtt. ha a legtöbb dolgot egyedül éltem volna meg, nem is lenne ennyire emlékezetes. ezek éppen azért ennyire fontosak, mert megoszthatod valakivel. egy emberrel, akit szeretsz, aki szeret és az életedet is rábíznád. itt már nincsenek titkok, nincsenek legbenső rejtegetett megnemértett személyiségek. egymás nyitott könyvei vagyunk, mindketten titkosírással és csak egymást tudjuk megfejteni. imádom, hogy az életem része. vagyis az életemnek azt a részét imádom, ami Ő. 

- - -

várlak péntek. nagyonjólesz.