itt egy kedvenc szám: dave matthews - gravedigger.
ezt a jó kis videót Balázs találta hozzá. : )
+ + +
hmm...
ma este emesenen egy különleges eszmefuttatásba kezdtünk bele Balázzsal... sajnos nem értünk a végére, remélem holnap ez sikerül.. de akkoris.. tele vagyok kérdésekkel.
+ + +
egy filmben...hmm melyikben is?.. jah megvan. Az esemény (The happening) című film egyik jelenetében elhangzott egy rövid párbeszéd, ami egy picit mélyebb nyomot hagyott bennem.
olyasmiről volt szó benne, hogy egy szerelemben a két fél sohasem ugyanúgy, ugyanannyira szereti a másikat. és ez változó, valamikor a nő kergeti a férfit, máskor pedig a férfi kergeti a nőt. érdekes gondolat, de vajon igaz-e?
bebizonyítani persze csak akkor lehetne, ha létezne egy eszköz (és külön a szerelem mértékegysége), ami kimutatná a vizsgált személy érzelmi szintjét. mennyire érdekes is lehetne. vajon mernénk használni? vajon tényleg kíváncsiak lennénk, hogy mennyire szeret a párunk? nem félnénk az esetleges csalódásoktól, hogy "én pedig ezt hittem meg azt"...?
nem tudok válaszolni a kérdésre, hogy én használnám-e. mostanában furcsa érzések kavarognak bennem.
a természetem vetekszik egy (???) nem is tudom miével. :|
miért van az, hogy számomra nem létezik semmi és senki más, csak Ő? és miért van az, hogy neki nem csak én létezek? és miért tudom, hogy ez a normális, és az az abnormális, ami velem van? és miért vagyok abnormális? miért van az, hogy én tényleg csak akkor, de csak akkor vagyok száz százalékig jól, ha vele vagyok, és nem akarok olyan programokat, ahol Ő nincs velem? és miért van az, hogy neki teljesen természetes az, hogy haverok, buli, fanta?...
miért van az, hogy én csak rá tudok gondolni és koncentrálni, ő pedig annyira lazán veszi a dolgokat? nem tudom mit gondol... miért akarok éjjel-nappal vele lenni?
a válaszok messze vannak.
annyit egyértelműen tudok, hogy nem az lesz a válasz, hogy nem szeret. mert tisztában vagyok vele, hogy nagyon szeret, pont úgy ahogy én őt. ha nem szeretne, azt érezném, látnám... észrevenném. itt egyértelmű szerelem van a levegőben. mindig.
de.. ezekszerint én.. ennyire vágyom a szerelmére? túlságosan rajongok? nem. nagyon vágyom a szeretetére. ez biztos. Rá vágyom. a személyére. a mozdulataira. a hangjára... mindenére. rajongok? nem tudom.
éjjel-nappal. csak Ő.
ő vajon hogy érez? ezt nem tudom. (?)
+ + +
Veregesd meg a vállad, hiszen nem is vagy olyan őrült, mint ahogy állítják.
ez talán csak egy kritikus szakasza az életnek.
de azért vannak itt pozitívumok is...
mondjuk, hogy nemsokára 2 éves lesz ez a kapcsolat, és nekem az a legnagyobb gondom, hogy miért szeretem Őt ennyire de ennyire idegesítően nagyon? : ) remélem ennek a "gondnak" Ő is örül... : ) hühüm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése