füstbementterv.

késő délelőtt keltünk fel, jót aludtunk, legalábbis én igen. csak Balázs mellett tudok jól aludni. annyira jó úgy elaludni, hogy fogja a kezem és simogat. vagy csak egyszerűen hozzábújok. vagy ő bújik szorosan hozzám... erre nincsenek szavak. 

.. és az ébredés. legtöbbször csodás. ma nem az volt. arra keltem, hogy anyu nagyon beteg. ezt nagyon nem szeretem, semmit nem tudtam rajta segíteni. tehetetlen voltam egész nap... ki kellett feküdnie.

Balázzsal elvittük a kutyusokat beoltatni a leiningenhez, én Maxet vittem, B. meg Stanleyt. a srácok röhögtek egy jót, amikor a meglátták a kutyáim nevét. bár ki nem röhögne? : D Max Payne és Stanley Marsh. 

az egész nap kaka volt, Zsófival is le kellett mondanom a találkozót, hogy anyuval lehessek, Balázs is hazament, meg a dolgát végezni.

voltak itt Zsuzsikák, Jancsi megcsinálta a kutyáknál a kerítést, és el is engedtük Stanleyt, remélve, hogy nem fog tudni megszökni. a kerítés már több, mint két méter magas és a teteje szögesdrót.

míg Zsuzsi vigyázott anyura, elmentem Jancsival teszkóba venni még pár dolgot. mikor hazaértünk anyu már jobban volt, de hányt is... aludnia kellett. később elmentek Zsuzsikáék engem meg elvittek a dohánygyárhoz, mentem a próbaterembe.

Balázs éppen egy volt általános iskolai osztálytársának húrozta fel a gitárját, meg mutatott neki néhány varázslatos skálát, csudajó volt. aztán késöbb végre a srácok is lejöttek, míg rájuk vártam elszürcsölgettem a kis Miller sörömet, (made in Milwaukee, U.S.A.) : D iszonyatfinom volt. : D

a próba egy rakás szar volt szerintem. szarcsi. foscsi. 

pénteken mennek valami tehetségkutatóra. *soksikert.*

közben kaptam a drótot, hogy Stanley megszökött. ú vazz. a kertünk lassan úgy néz ki, mint a csillagbörtön, ezt a kutyát Scofield-nak fogom mostantól hívni, és leforgatom vele a Prison Break nemtudoménhanyadik évadát. 

hazaértem fél 10-re és mentem keresni. egy órát sétálgattam a koromsötét utcákon egy pórázzal, mert az utóbbi időben luxus felkapcsolni a közvilágítást. köszönjük kósa.

úgy volt, hogy Balázs is megérkezik motorral addigra amire én, de nem és nem is vártam rá. nagy nehezen megtaláltam a kutyát és ekkor lépett életbe az üldözés. egészen az aldi parkolójáig futottam el utána (2-3 km) és ott sikerült elkapnom. húúúú... a tüdőm egy picit kikészült a szabálytalan rohangálástól.. mondhatni. hazavittem, és sajnos megkötöttem. utálom láncon tartani, de a kerítés még mindig túl alacsony(?) neki.

hümm.

- - -

Balázs még mindig nem ért haza, nem tudtam mi volt, és felhívtam. ööö hát.. Tótinál volt fent. király. eléggé megharagudtam rá, mert fél 10 helyett éjfélre ért ide. mérges voltam, de ahogy rámnézett az ártatlan szemeivel és azt kérdezte, hogy "ugye azért szeretsz még?" minden haragom elszállt. : ) aztán átnyújtott egy dísztasit benne egy nagy csokival, amiért bejárt 2 éjjelnappalit is.. a kártyára pedig felvázolva egy aranyos bocsánatkérés. hát azt hittem, hogy szétölelgetem, olyan édes volt. annyira szeretem. szinte megint nem csináltunk semmit, nem tudtunk beszélgetni, csak picit, meg megnéztünk egy odaátot és utána aludtunk.

vagyis csak Balázs, én forgolódtam és gondolkoztam az élet nagy dolgain.

néhány dolog fáj... pár könnycsepp a párnán, aztán elaludtam..

..valahol félálomban még éreztem, hogy valaki megfogja a kezem és az ujjaim közé csúsztatja a sajátait. ..melegség és nyugalom..