insomnia.

még mindig nem alszok. tessék. kereken hajnal kettő. és ötkor meg kelek.

annyit gondolkozom mostanában..mindenen. az élet nagy kérdésein. a szerelmen. a szerelmemen. az előző poszban elég negatív dolgokat írtam, de minden kapcsolatban vannak hullámvölgyek. amiken együtt túljutunk. annyi mindenen mentünk már keresztül..

és még mindig azt mondom, hogy soha nem voltam még ilyen boldog. soha nem voltam még ennyire szerelmes. és boldog vagyok, hogy együtt vagyunk, lassan két éve. tudom, hogy én vagyok az első, akinek teljesen kinyílt és én vagyok, aki miatt megváltozott és ilyen, amilyen. ha én nem lennék, akkor elveszne... de mi lenne ha ő nem lenne?

már rég a pusztulásba taszítottam volna magam. miatta vagyok önmagam. és benne magamra leltem, és az övé vagyok, amiért rámtalált. ha nem lenne... én sem lennék. a lelkem abban a pillanatban megsemmisülne és maradnék csak egy test.. egy üres burok.

már egyszer írtam:

ha nem melegítem megfagy.

ha nem melegíthetem megfagyok.

egyszerűen azokért a pillanatokért élek, amikor együtt vagyunk. nincs annál jobb érzés, mint amikor fekszünk egymás mellett az ágyban, nézünk egy filmet és film közben a fülelmbe súgja, hogy mennyire szeret..vagy csak egyszerűen megfogja a kezem. vagy éppen megsimogatja az arcom és megpuszilja a homlokom és nézzük tovább a filmet...a legcsodálatosabb érzés, amikor megölel, és magához szorít.. hosszan és szerelmesen..

ezekért a pillanatokért érdemes élni. amikor érzed, hogy fontos vagy valakinek, aki minden percben érted aggódik és hiányzol neki és alig várod, hogy újra lásd, mert neked is ugyanúgy hiányzik, és a percek éveknek tűnnek.. képeket csináltok egymásról, meg közös képeket, amiket aztán ha egyedül vagy órákig képes vagy nézegetni. és nem tudod megállni, hogy ne mosolyogj rajta. minden vonását ismered és ő is a tieid.. 

csukott szemmel tájékozódtok egymás testén, mint egy térképen, és egyedül csak te tudod mi a jó a másik felednek. mert ketten vagytok csak teljesek, igazán eggyek. csak te tudod mire van szüksége és csak ő tudja mire van szükséged. senki más nem tud úgy kényesztetni, hozzádérni, mint ahogyan ő. és fordítva is: csak egy mozdulat elég, hogy teljesen elolvadjon tőled...

már nem emlékszem milyen volt a szerelem előtte. milyen volt mást szeretni. már ő sem emlékszik. annyira erősek az érzelmeink, hogy minden gyengét kitöröltek. az emlékeink mára csak halvány képek a múlt foszlányai között. csak egymásnak élünk. és ez így van rendjén.

mindketten megtaláltuk egymást, minden téren. egymásra találtunk, hiszen ennél tökéletesebb nem is lehetne. nekem is ő az első, aki ennyire mindenben el tudott varázsolni.. és neki is én vagyok. olyan ez az egész dolog, mintha már az elejétől fogva együtt lennénk, mintha nem is lett volna előző életünk. a jelek arra utalnak, hogy mi egymásnak lettünk teremtve. 

csak nehéz volt egymásra találni...

ezek meg csak szavak... a lényeg ott van bezárva két szívbe. két lélekbe, és a csillogás pedig a szemükben... 

a kékben meg a zöldben..

te is láthatod, csak ránk kell nézni.