játszikaszív...

...mikordobog.

- - -

néha rossz álmodni. néha az az álom marad meg a legerősebben, amire egyáltalán nem akarok emlékezni. de ezekben az álmokban semmi rossz nem történik velem. egyszerűen csak nem az én életem. olyan emberek vesznek körül, akiket már rég nem szeretek, már rég nem szeretném, hogy mellettem legyenek. és amikor felkelek nagy a nyomás, hogy igen, már megint. de az okát is tudom. ezek az álmok nem véletlenül jönnek... ha nem lennék ennyire kíváncsi...érdeklődő és paranoid egyben, nem lenne semmi. 

már nem a félelem hajt, mint régen.

igazából csak mérges vagyok. mérges vagyok az egész világra. mérges vagyok, hogy az emberek nem tudnak felejteni, én mégis. miért felejtek ha más nem? kialakult rangoknak kell megfelelnünk. valamit szabad valamit nem. amit nekem szabad, azt másnak nem. amit egyszer szabadott most már nem szabad. ami a múlt, már rég elmúlt, és ha már rég nem aktuális, akkor ki kell törölni. el kell felejteni. le kell zárni. 

vannak dolgok, amikhez már csak nekem van jogom. senki másnak... és ilyenkor vagyok igazán mérges. a világra. az emberekre. rá. mert még mindig magáénak érzi a múltat. még mindig azt hiszi, hogy emlékezhet. még mindig úgy érzi, hogy fontos volt. hogy a sok közül az volt az egyetlen emlék, amire érdemes emlékezni. nem. élj a mának, a holnapnak, és temesd el a múltat.

mérges vagyok, mert még mindig azt hiszi, hogy része egy egésznek. még mindig gondolkozik, pedig már csak egy robot. egy valami, ami eldeformálódott és ahelyett, hogy kiforrt volna, egyszerűen csak kiégett. nincs már semmije. nincs élete. nincs értelme az életének. felszínes és semmitmondó. nem meri bevallani, de valahol mélyen tudja. csak az emlékeknek él, és a bizonyításvágy mozgatja napról napra. megfelelni. túlélni.

és mérges vagyok. igen. a világra. az emberekre. magamra.. hogy ez engem zavar.

- - -

nyugodtan keltünk. Balázs mostanában hozza a formáját minden reggel... az első dolgom volt ablakot nyitni. vagy neki? nem emlékszem. : )

ami rossz volt ebben a napban az az, hogy sajnos majdnem délben keltünk, Balázsnak meg mennie kellett ebédre a mamájához. szóval 1 körül el is ment, pont mire itt is kész volt az ebéd... megígérte, hogy visszajön délután, vagyis azt, hogy meglátja.. végülis tényleg nagyon rég volt már otthon. de visszajött, bár lehet nem kellett volna. :/ szóbahoztam valamit, amin eléggé kiakadt, aztán én voltam megsértődve, hogy nem érti meg miről beszélek. aztán kimentem a kertbe. játszottam a kutyával, meg üldögéltem a hintában és gondolkodtam. mikor bementem már inkább szükségem lett volna egy kis beszélgetésre, de túl kevés időnk volt, aztán ő hazament én pedig magamra maradtam a sötét gondolataimmal. a szobámban hallgattam a nyitott ablaknál a motorja távolodó hangját, és egyre jobban fájt. nem bírok sokáig távol lenni tőle. főleg ha hozzászokok, hogy mindig velem van. hogy már szinte együtt lakunk, de mégsem.

az együtt töltött hosszú napok után kibírhatatlan az egyedüllét.

- - -

és azt az érzést ismered, amikor képes lennél ölni? 

hidegvérrel.