exception.

az emberek körülöttem egyfolytában csak küzdenek. miért?

jobb életért? boldogságért? szerelemért? barátokért? vagy egyszerűen csak a semmi hajtja őket nap mint nap előre...

---

nem értem, miért nem lehet csak úgy megállni egy percre, szétnézni.. és rájönni, hogy mennyi csoda vesz minket körül. sokszor amiért küzd az ember, ott van az orra előtt. én már rég rájöttem, hogy nem a küzdés a megfelelő taktika, hanem a racionalotással megfűszerezett építkezés. az életünket építeni kell, nem pedig összehányni. ha állandóan az tölti ki minden időnket, hogy küzdünk valamiért, elfelejtünk építkezni, és nem lesz életünk. mikor fogják ezt az emberek megérteni?

a dolgok amire vágynak, nem fognak csak úgy az ölükbe pottyanni, az biztos. meg kell érte dolgozni, ki kell érdemelni.. vagy egyszerűen születni kell rá.

-

egy szerelem sokszor azért megy tönkre, mert az egyik fél görcsösen küzd, hogy megtartsa szerelmét, csak azért küzd, hogy el ne veszítse, és közben nem is építi a kapcsolatot...egyfolytában rombolja. aztán persze a másikat meg a harmadikat okolja saját hibái miatt.

egy másik embernél pedig ott van a hiba, hogy görcsösen akar szerelmes lenni. görcsösen küzd, hogy ő is átélhesse azt a bizonyos érzést, része lehessen egy olyan életben, ahol van mellette valaki, akinek ő a legfontosabb. amíg ezzel van elfoglalva, senkit nem fog találni. a kisugárzása is egyszerűen taszítani fog mindenkit. és leépíti magát...

ezzel ellenkezőleg, ha nem is gondolna rá, eszébe se jutna nap mint nap, az hogy egyedül van... rögtön azon kapná magát, hogy szerelmes... és szerelmét viszonozzák is. olyan gyönyörű tud lenni az ilyen pillanat. a pillanat, amikor belecsöppensz egy tündérmesébe...

ha egy ember küzd, hogy elismert legyen, hogy ő legyen a legtehetségesebb és a legbefolyásosabb mindenki közül.. csak azt fogja elérni, hogy mindenki hülyének fogja nézni egy idő után, és el lesz könyvelve, mint egy balek. sosem fog elismerést nyerni.. mindig egy lúzer lesz a létra alján.

-

miért nem elég? miért nem hagyjátok abba a küzdést? miért nem álltok már végre le? miért nem gondolkoztok? miért nem építkeztek? miért nem vagytok boldogok?

én nem tudok rajtatok segíteni. csak ti tudtok saját magatokon...

én már régen rájöttem a titokra, és boldog vagyok. boldog, szerelmes, sikeres... és egyéniség.

álljatok végre meg, üljetek végig egy naplementét, hallgassatok szép zenéket, feküdjetek a fűben és nézzetek csillagokat... ha mindeközben olyan furcsa szorító érzésetek lesz ott a mellkasotokban, akkor még van remény...

- - -   - - -   - - -

but you are the only exception. : )