ömlenek belőlem a szavak, a gondolatok, szétfeszít belül valami, hogy kiadjam magamból a dolgaimat. és meg is teszem, mert tegnap óta nem akadályoz meg ebben semmi. : )
a hétköznapi gondokat és sértéseket levéve... hihetetlenül boldog vagyok. : )
--- --- ---
--- --- ---
érzelemnarkós vagyok. :D
...
az állandó rettegés félelmetes. felemészti a kitartásom, a józan eszem, az ítélő képességem, az álmaim, a vágyaim. elsorvasztja a lelkem. megbélyegzi az életem. felaprítja az összes reményem. lebénítja a szívem. de időnként ellep egy furcsa, euforikus köd - a morfium lehet ilyen. földöntúli lebegés, édes mámor; tudom, hogy rövid ideig tart, hogy később keményen megfizetek érte. de bármire hajlandó vagyok. eltűröm a végeláthatatlan szenvedést, az éles fizikai fájdalmat, a tompa sajgást valahol mélyen belül. túlélem a remény és az értelem halálát. mert abban a pillanatban, hogy szívem újraéled, hogy zsibbadt ereimben újra folyik a forró vér, hogy érzem: valóban ott vagyok és érzek és élek - ott már nem számít, min mentem keresztül, és mi vár még rám ezután. akkor és ott elhiszem, mindez megéri, hogy bármit kibírok, csak átélhessem újra és újra és örökké.
.
.
mert ez az, amiért érdemes élni. egy egész életen át keressük, hogy végül a lelkünk belehalhasson. ez az igazi szenvedély.
--- --- ---
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése