lélekharang.

tűrhető volt a nap, és már csak a holnapot kell kibírnom. meg pénteken a véradásra bemegyek és jövök haza. szükségem lesz egy kis meditálásra a hétvége fele. és Balázsnak is szüksége van rám, pontosan ahogy nekem is rá.. minden szabad percünket együtt töltjük majd. remélem nem jön közbe semmi. :)

mára ennyi, majd jelentkezem.

"Inkább becsüljenek kevesebbre, és érjek többet." 

(Gárdonyi Géza.)

--- --- ---

nemésnem.

belefáradtam a küzdésbe.

nem tudom feldolgozni, hogy mindennap szembejön velem a Halál.

Az utcán, az iskolai tananyagokban, a filmekben, a klinikán, mindenhol amerre lépek.

gyenge vagyok.

egyszerűen képtelen vagyok elfogadni... belegondolni. nem akarom elveszíteni.

azt biztos nem élném túl. 

gyenge vagyok?

félek.

- - -

úgy érzem ilyen téren... lelkileg összeomlottam. a legkisebb ingertől rámjön a sírás. ha az iskolában a halálról beszélünk, alig bírom visszafogni magam, hogy ne bőgjem el magam. ha egy olyan filmet látok... el kell vonulnom sírni. 

ezen a téren nagyon érzékeny lettem. talán tényleg egy lelkileg és érzelmileg nyomorék ember vagyok.... dehát ez vagyok én.

beszélni se merek róla, és rettentően rossz érzésem van. nem..... ez velem sohasem történhet meg...

nem fogom elveszíteni.....

Ő a világ legjobb anyukája. a legnagyszerűbb lélek ezen az egész tetves világon.

és én mindenkinél jobban szeretem.



ebbe a félelembe bele fogok betegedni.

vagyis szerintem... már belebetegedtem.

semmi közötök hozzá

de segítsetek.

vérrelírtadrá.

"hozzám beszélsz? HOZZÁM BESZÉLSZ?

nincs itt senki más..."

- - -

néha tényleg hasonlóképpen érzek, mint egyik példaképem, és megfogalmazódik bennem, hogy én és az a bizonyos Travis (továbbá: trevisz) egy taxiban evezünk. 

trevisz barátom... láttam, hogy csalódsz te is, de nincs itt semmi, ami téged elriasztana az élettől... lett dolgod ezen a földön, megtaláltad. céltalan magányodból kinyújtóztál a világ felé, kerested a veszélyt, hátha a közelében lakik a Jóisten. nem ott lakott, de láttad a mocskot és hazugságot... takarítani támadt kedved, ha fellógatnak érte, akkoris.

A buta, együgyű, egyetlen igazság lett életed mozgatórugója, modortalanságod jóvátevője.

nem vagy valami nagy demokrata.. de nem olyan nagy baj ez: toleránsék nem túl toleránsak a magadfajtával. jó esetben a vonat elé löknek tehetetlen dühükben, vagy szimplán kihívják rád a rendőrséget. vagy megírják az életedet újságcikknek, napihírnek, kritikának.. 

apróra váltanának ha lehetne. de nem lehet. :)

tetszik, hogy ilyen mérges vagy a világra, de a negyvennégyes magnumnál van elegénsabb megoldás is. (bár szerintem már nincs.) talán. hm...

Trevisz.. my brother. jó volt gyereknek lenni veled, aztán felnőni és helyére rakni azt, amit tőled láttam. velem jössz, és én veled megyek, mostmár ez így lesz. megálmodtad a halálodat, hogy mit szólna hozzá a világ... ha igazságos lenne és szelíd. de sajnos szimplán csak meghaltál. talán elég volt végiggondolni is, tudni és elhinni az igazat, komikusan komolyan venni magadat?

azért ha vagy még valahol... kérlek.... tanulj meg nevetni. 

majd küldök egy viccet.

> nem bírok megbékélni a tudattal, hogy ugyanazzal a vonattal jöttél, a suhanó fákat nézted az úton végig a sínek mentén. <

és a csodás napom.

ma történtek olyan dolgok, amik miatt ki is borulhattam volna, de nem tettem. hidegen hagy. de őszintén... hidegen is kell hagynia. egy két percig tényleg azt hittem, hogy eldurran az agyam ( végülis egy percre el is durrant és le is lőttem vele az illetőt ) de aztán kibaszott jól le tudtam zárni a helyzetet és kezeltem, mint az összes hétköznapi faszságot. mindig lesznek emberek, akik azt hiszik, hogy jobbak lehetnek nálam, vagy esetleg ténylegesen azt hiszik, hogy mindigis milliószor többek voltak nálam. de mélyen belül tudja mind, hogy nem jobbak ők egy frissen bűzölgő szarkupacnál sem. ha jobbak lennének, akkor megtanulnák kezelni az egyes kínos élethelyzeteket értelmes ember módjára. nem. ezek hárítanak és támadnak, álarc mögé bújva próbálnak elhitetni mindent, hogy őket semmi nem érdekli. de bizonyám... minden éjszaka eszükbe jut, hogy mennyire keveset érnek, és hogy mégsem boldogok. nincs értelme az életüknek. és közben nagyon jól tudják, hogy a lenézett és utált személynek mindene megvan amire ők vágynak. hm. igen. ilyen szar az élet.

ezért nem kell nekem bosszankodnom más miatt, mert én nem válthatom meg a világot. ha ő leragadt a szarban, én nem tudom kihúzni. még mindig dráma az élete, holott az ellenkezőjét bizonygatja. és támad. csak nyugodtan. én ettől még ugyanolyan teljes és egész lelkileg és érzelmileg egészséges ember maradok. és igazából boldog.

ezt az egész dolgot meg... ezt a végtelenségig lelki nyomorék embert le kell szarni. az egészhez úgy kell hozzáállni, hogy kacagni kell, aztán meg elfelejteni.

de ezt nem is kell mondanom. mindkettő megy majd magától.

...

vérrel írtad rá.

hepiend.

popper. #2.

- - -

A szeretet annak a megélése, hogy valami igencsak fontos az ember lelki egyensúlya, kielégülése, önértékelése, biztonsága szempontjából. A félelem pedig abból a felismerésből fakad, hogy a fontos kapcsolat nem abszolút, hanem bizonyos feltételek betartásához kötött, tehát adott esetben elveszíthető.

- - -

- - -

Húzzuk magunk után ma már feleslegessé vált érzések, indulatok, tapasztalatok, élmények, emlékek végtelen hosszúságú sleppjét, amelyek ránk nehezednek, mint a kolonc, lelassítanak és gúzsba kötnek.

- - -

békesség.

//   -> colorblind. <-  //

- - -

kaptam választ. nem vártam ennél jobbat tőle. mármint ennél értelmesebbet. valahogy sejtettem, hogy még mindig le van ragadva a drámázásnál. nem kell ide dráma. de a válasza éppen elég volt ahhoz, hogy ezt is le tudjuk zárni. túl lett bonyolítva ez az egész. feleslegesen.

Balázsnak igaza van. meg kell tanulnia végre önzőnek lenni, és nem szabad tovább játszania a világmegváltó szerepét. annyi ember kihasználja és átmegy rajta nap mint nap... pontosan jó hasonlatot talált erre: lábtörlő. Balázzsal ez az egy gond van. néha annyira jó akar lenni, a rosszakhoz is, hogy beleroppan. az egész világot akarja a hátán cipelni, ami lehetetlen. közben elfelejti, hogy itt nagyobb szükség van rá.

legyünk önzőek. ne foglalkozzunk azzal, hogy mit gondol más rólunk, ne érdekeljen minket, hogy milyen eszmei kárt okozunk pl egy könyv kidobásával vagy elpazarlásával. hiszen nem a miénk. minek foglalkozzunk beszáradt beégett érzésekkel, ha azok sem foglalkoznak velünk.

egymásra találtunk, nehezen. kárt tettünk a környezetünkben, csak, hogy mi boldogok lehessünk. boldogok lettünk. boldogok vagyunk. még mindig úgy gondoljuk, hogy minden megérte. akkor meg ismét megerősítem magamban és benned is a tényt, szerelmem: nem kell a múlttal foglalkozni, nem kell mással foglalkozni, csak egymással. 

neki meg - csak azért mert jólesik, - azt üzenem, hogy élje tovább az életét. nem kell, hogy létezzünk. mi már úgyis egy másik dimenzióban élünk hozzá képest.

a lényeg az, hogy nekem eddig minden jó volt. ezt szeretném úgy venni, mintha meg sem történt volna, mert nem tehetem meg, hogy ilyen lényegtelen dolgokra pazaroljam ezt a drága időt. nem tehetjük meg.. az élet kibaszott rövid. élni kell. nem pedig elpazarolni olyan emberekre, akik nem érdemlik meg.

de azért písz. mert az az alapfeltétele mindennek.

láttadmáreztafilmet?...

/ I'll forgive and forget, before I'm paralyzed. /

mi van olyankor, ha rabul ejt egy zene, és megállás nélkül hallgatod körbe és körbe... a végén már úgy érzed, hogy tiéd a szám, ezt csak te írhattad, annyira eggyéválsz vele. a dallam.. minden hang, ott a helyén van és te csak bámulsz ki a fejedből, annyira durván beforgat a zene. ezt a zenét (zenéket) el tudnám képzelni, mint az életem háttérzenéje. annyira passzol, minden érzésemhez, minden mozdulatomhoz, minden kimondott szóhoz és elhallgatott hangulathoz. és ha kívülről nézed magad, akár le is ülhetsz egy tál popcornnal, mert igazán szórakoztató összeségében az egész. mint egy romantikus-kaland-akció-dráma. 

az életem filmje. ha tehetném kurvára kirúgnám a forgatókönyvírót, a rendezőt és az egész stábot. velem ne szórakozzanak.

dehát mi kell egy jó mozihoz? izgalom. szemétség és pajzánság. kurvasok düh, eksön. kaland, szerelem... a hős mindig megkapja amit érdemel. vagy amit nem.

kíváncsi leszek, hogy mi lesz az én filmemnek a vége. egy elcsépelt hepiend? :D igen... örülnék én annak, a bizonyos elcsépelt és nyálas hepiendnek, amit már úgy ununk minden tipikus film végén. nekem jól esne.

végülis szar ez a film? még nem derült ki. ez a film nem kíván igazolni semmit. olyan, mint egy képeslap: Brooklyn by night, tessék, ez ilyen, ez ennyi, az éjszaka mindenhol egyformán sötét. nincs mit ragozni. igazán megejtő, hogy mennyire nincs tanulsága a történetnek. 

de mégis.. az egész arról szól leginkább, hogy a szerelem általában két egymás mellett futó önzés története. a szeretet más fán terem, egy másis kertben. egy másik bolygón.

ez fájdalmas és tiszta igazság, olyan bölcsesség-párlat, amelynél nem ártott volna jobban elidőzni... de a történetben mégis benne van, kidolgozatlanul és élesen: 

hiteles kép a szerelemről, mint az önzés sajátos formájáról.

gyors és kíméletlen ez a film, mondhatnám lélektelen, de mégis értékes, ha helyenként következetlen is. durva és árnyalatoktól mentes mozi egy kecses problémáról: a felcserélhetőség és az esetlegesség szörnyű terhéről.

lehet, hogy minden így van rendjén....

és egy nő fut. és az Út hosszú.. sok szerencsét d...

az élethez sosincs elég időd...

valamiről mindig lemaradsz. rajtadmúlik, hogy be tudod e pótolni a mulasztást.

- - -

nem tudom miről írtam ennyit. elvontan az életem egy mozzanatáról. életem filmjének részleteiről... ez csak a filmajánló volt...

és itt van hozzá a háttérzene:

teardrops. 

crystalised. 

heart skipped a beat. 

blindfold. 

x x x x x x

písz.

anyuval ma csajos estét tartottunk. :). kaptam egy nagyon szép zöld kötött garbót, hozzá egy aranyos narancssárga gyönygös nyakláncot písz medállal ^^ , és egy nagyon széééép kendőt. pasmina szerű, de nem az. nagyon tetszik. ^^. (L)

bementünk a libribe közkívánatra, ééés kikönyörögtem a következő részt: a nevető holtestet. ^^ már majd nem úgy volt, hogy egy agavés akció keretén belül megvesszük a 2.,3. és 4. könyvet is, de sajnos nem volt meg nekik a harmadik könyv. :( de így is örülök neki, nagyon nagyon.

olvasni fogok... jót fog tenni, nagyon. bízom benne, hogy el fogja terelni a hülye gondolatokat... :/

. . .

olyanfura.. ki(áb)rándul a szívem. merre kóborol?... nem jó ez így, de most mégis jó.

nem érzek jó dolgokat. nincs itt a rózsaszínű köd, de nem baj. semleges vagyok minden oldal felé, és pihenni szeretnék. kell egy kis levegő.

nem akarom. most nem... majd talán később. de a levegőre most van szükségem...

---

senki társaságára nem vágyom ezen a hétvégén.

ne keressen senki.

momentos.

Maszat linkelte be --> EZT <-- nekem.
- - -

  nothing counts but love...

nagyon sírtam ...

/

.

miss felsőbbrendűség.

vicces, hogy egyes emberek mit képzelnek magukról. : )

mi okozza azt, hogy valaki felsőbbrendűnek érzi magát és úgy gondolja, hogy le kell alacsonyodnia másokhoz, ha meg akarja értetni magát? ez szerintem gusztustalan dolog. főleg úgy, ha olyan embert néz le, akit egyáltalán nem ismer. mert nem ismer, még akkorsem ha azt hiszi. mivel amikor közel állt hozzá, teljesen más volt, és úgy őszintén.. egy álarc mögé bújt. soha nem fedte fel magát. és azóta ugye már több mint két év eltelt, és az ember megváltozott és talált valakit, akinek teljesen kinyílhat, aki mellett biztonságban érzi magát.

nem veszem jó néven, hogy ezeket megtudtam, mert nincs joga idegen ember felett ítélkeznie. igen, idegen. soha nem volt igazán köze hozzá... most meg már teljesen nincs.

egyszerűen gusztustalan és kezeltetni kellene ezt a hirtelen keletkezett felsőbbrendűségét és egoizmusát. de sajnos ezt már nem lehet... ez az személy szószerint egy selejt. reméljük boldogan fog meghalni ezzel a fasza kis felsőbbrendű érzésével, és egyszer talán észreveszi, hogy ő sétál bele egyfolytában a sötét zsákutcáiba. 

üdvözlettel: az alsóbbrendűek.

---

:D áh. sajnálom, hogy nincs arra alkalmam, hogy a szemébe mondjam... hiába teszi az okosat, hogy milyen művelt és komoly. milyen felsőbbrendű... semmit nem ér az élete. egy üres szar. egy fekete lyuk. én sosem hencegtem azzal, amit tanulok. sosem terjesztettem, hogy hány ember életét mentettem meg a klinikán, és hogy hány ember köszönheti nekem azt, hogy visszatalált a helyes ösvényre. szerintem ez csak magunkra tartozik. nekünk kell örömet okoznia a tudatnak. igen, fontos vagyok. én is írhatnák regényeket a hőstetteimről, a felsőbbrendűségemről ha már itt tartok, leírhatnám a több száz esettanulmányomat oldalakon keresztül, de mégsem teszem. én nem ezzel erősítem a látszatot, hogy magabiztos és sikeres vagyok. én tudom belül, és ennyi bőven elég. nem kell, hogy az egész világ tudja. 

Balázsnál nincs értékesebb ember a társaságomban... rajtam kívül igazán senki sem ismeri. én vagyok az első ember, akiben megbízik, akire tud támaszkodni. egymás nélkül nem érünk semmit. Balázs mióta velem van teljesen megváltozott. hihetetlenül mély és kimondhatatlanul értelmes lény. röhej, hogy egy senki, egy csillogó csomagolásba burkolt hulladék, hogy képes lealacsonyítani... de végülis nem haragszom rá... csak sajnálom.

lehet, hogy a környezete elhiszi, hogy ő sokat ér. de önmagában legbelül ő is tudja, hogy szart sem ér az egész élete, mert csak egy céltalan, láthatatlan bizonytalan semmi. aki a felsőbbrendűség álcája mögé bújik.

ennyit erről.

- - -

to do list:

a beadandóra rá kell feküdni. hmmm.

rossz gondolatokat kiverni a fejből.

aludni aludni aludni aludni aludni

szeretni és szeretve lenni

ügyeket elintézni

fellélegezni

valami.

please don't say we're done, when I'm not finished. I could give so much more, make you feel like never before. heart skipped a beat and when I caught it you were out of reach, but I'm sure, you've heard it before..

.

.

- - -

kettős: pont .

fáj a fejem és szomorú vagyok. el akarok tűnni a szemetek elől.. mostmár Dánia is megteszi. csak menjek már végre... és éljek. magamrautaltan. egyedül az ismeretlen kellős közepén. a fényképezőgépemmel a kezemben járva a hideg utcákat... csak ennyire van szükségem. tiszták és igazak lehetünk, ha egyetlen percre is: csak az üres nejlonzacskó táncol a szélben, a levelek közt; és meglep az érzés, hogy mennyi csoda a világ: az ember szíve majd belészakad.

úgy érzem néha, hogy kevés lesz ez az egy hónap elszakadás. sok nem lehet.

-- -- --

/ állandó álom: aztán szertefoszlom, amint szertefoszlik. /

- - -

- - -

. . .

?
.

km.

na mostmár kibaszottul elegem van. olyan szar érzés, hogy akárhányszor rossz pillanatom van, vagy lelkileg gyengébb vagyok elkezdek hiányolni egy személyt az életemből.

de miért? azt hiszem nekem nincs is rá szükségem.

akkor miért vonz ennyire? mi értelme van? nem kapok segítséget.

pedig úgy érzem egyes pillanatokban, hogy csak tőle várhatok arra a kibaszott segítségre.

mennyire normális ez? és mennyire személyes ügy?

mennyire tudhatja az egész világ? mennyire tudhatná ő...?

kegyetlen érzés. és most tényleg szükségem van rá.

valahogy azóta tudom, mióta legelőször megpillantottam... fontos szerepe lesz az életemben.

lelkitárs?.. létezne? létezhet-e egyáltalán? 

lehet hogy az egészet bemagyarázom magamnak.

nem akarom ezt érezni. vagyis nem tudom... akarom?

A FRANCBA!

- - -

photo by Jim Talenthand.

 

 

- - -

bárcsak mindegy volna.

mikor?

akkor.

ennek csak akkor lesz vége, ha meghal. ha meghalok. meghalunk.

ennek csak akkor lesz vége, ha vége lesz.

- - - -

// érezd: viszlek. //

!

bizonytalanság.

- - - >  so don't think that I'm pushing you away, when you're the one that I've kept closest.

Először is, BOLDOG SZÜLINAPOT ANETT!!! <3

aztán, az agonizálás:

vannak dolgok, amiket csinálok és nem tudom megmagyarázni, hogy miért. ezek a dolgok rossz hatással vannak rám, de mégis csinálom. nem élvezem, mégis csinálom. nem tölt el semmilyen jó érzéssel mégis csinálom. nem tesz boldoggá. sőt. vannak pillanatok, amikor teljesen elkeserít, vagy felidegesít vagy elbizonytalanít... az eredmény mindig negatív.

nyáron egyátalán nem kellett ezeket tapasztalnom, de akkorsem magam miatt. ez számomra megmagyarázhatatlan és annyira idegesítő... saját magammal baszok ki szándékosan. utána meg kattogok meg forgok és persze mesterfokon kombinálok.

vannak dolgok, amikről jobb ha nem tud az ember. bár én se akarnék róluk tudni semmit...

- - -

ezzel ellentétben idegesít más is. vannak olyan dolgok, amiket kötelezően meg kellene csinálnom, de mégsem csinálom meg. vagy halogatom. és ez is pontosan ugyanolyan rossz hatással van rám. ha tudom, hogy kikészít a dolog ha nem csinálom meg, akkor miért nem csinálom meg? mindig úgy vagyok, hogy tanulok a hibáimból és következőleg máshogy cselekszem. igen? hát nem. mindig beleesek ugyanazokba a hibákba. úgy tűnik ezek a hibáim integráltak és nem tudok kitérni előlük. és szenvednem kell...

- - -

szeptember 17:

végülis csak elmentünk Balázzsal moziba tegnap, a Step Up 3D-t néztük meg. nekem nagyon tetszett, imádom a táncikálós filmeket, főleg a step up-ot. nekem is és balázsnak is ez volt az első 3D-s film amit láttunk, és kurvára bejött mindkettőnknek.

sajnos még mindig beteg vagyok. :/ remélem hétfőre javul a helyzet.

- - -

a post elején belinkelt szám elképesztően jó. teljesen tükrözi a hangulatomat mostanában.

ja és a nap kérdése:

kombináljak vagy ne kombináljak?  

vajon van-e rá okom?

?

?
?
?

mardosógyűlölet.

that bridge is on fire.

---

nem tudom mi van velem, még mindig azon gondolkozom, hogy melyik busz megy még az agrár fele. hihetetlen. nemááár. le vagyok blokkolva.

na jó...

felkelek 08:00-kor. gyorsan hajat mosok, felöltözök, elkészülök és megyek a 09:05-ös tizenötössel. leszállok a malomparknál és szép lassan átgyalogolok a füredin és ott is leszek még bőven idő előtt. na ez lesz. nem bonyolítom tovább.

- - -

nagyon rossz kedvem van... :/ még mindig rajtam van a betegség, egyrészt. másrészt elegem van abból, ahogyan otthon bánnak Balázzsal. szerintem túlzás, és egyáltalán nem érdemli meg ezt a viselkedést... rettenetes, és rosszul vagyok tőlük teljesen... -_-

annyira jó lenne, ha végre abbahagynák a személyiségének a rombolását. persze Balázs is hibás, mert hibás. de nem ez a módja ennek az egésznek. ez már undorító...

elfajult a helyzet. olyan mintha .. áhhh. nem is akarok róla beszélni.

kétségbe vagyok esve. nem akarom, hogy Balázs emiatt szenvedjen... mert fog.

- - -

hajj... moziünnep, moziünnep... csak el kellene menni megnézni egy filmet. ez is idegesít.

először is nincs pénz. másodszor is van ha muszáj. harmadszor kurvanehéz mindezt duplázva megoldani. -_- nem sajnálom, de tudom, hogy onnan több jöhetne mint innen. és ebben is kik a hibásak? na kik? ... -_- hagyják koldulni mi? cöhh...

az igazi dolog, ami idegesít az az, hogy lefoglaltam 2 jegyet neten a cinemába és kurvára nem kaptam ímélben visszaigazolást. ha odamegyek és közlik, hogy érvénytelen a foglalás én megölök mindenkit egy ak-val. az tuti.

nem tudom hogy alakul a kibaszott holnapom, de kurvára nincs jó kilátásban semmi. a legkisebb szikrára robbanok, és nem ajánlom senkinek, hogy szikrát dobjon.....

kurvára remélem, hogy estére minden jó lesz... és Balázs és én nyugiban lehetünk együtt.. csak ő és én. senki más.

...

I'm froze by desire...

/

- - -

- - -

háromszáz.

ez a háromszázadik posztom.

és itt egy idézet a könyv végéből:

"-Anita?

-maradj csendben... -mondtam.

- Anita, mi történik?

Már kezdett emlékezni. Pár órán belül még élőbb lesz, de csak egy bizonyos pontig. Egy-két napig majdnem az igazi Phillip lenne.

- Anita? - a fiú hangja magas volt és bizonytalan. Egy kisfiú, aki fél a sötétségben.

Megragadta a karom, és a keze nagyon is igazinak tűnt. A szeme még mindig ugyanaz a tökéletes barna volt.

- Mi történik?

Lábujjhegyre álltam, és megpusziltam az arcát. A bőre meleg volt.

- Pihenned kell, Phillip. Elfáradtál.

Ő bólintott.

- Elfáradtam. - mondta.

A puha földhöz vezettem. Ő lefeküdt rá, aztán felült, vad tekintettel, és utánam kapott:

- Aubrey! Ő...

- Aubrey meghalt. Már nem bánthat többé.

- Meghalt? - Phillip végignézett a testén, mintha csak most venné észre. - Aubrey megölt engem.

Bólintottam.

- Igen Phillip.

- Félek.

Átöleltem, és körkörösen dörzsölgettem a hátát. A karja úgy ölelt át, mintha soha nem akarna elengedni.

- Anita!

- Sssss! Semmi baj. semmi baj..

- Most vissza fogsz küldeni, ugye? - hátrahúzódott, hogy lássa az arcom.

- Igen. - mondtam.

- Nem akarok meghalni.

- Már halott vagy.

Phillip a két kezére meredt, behajlította őket.

- Halott? - suttogta. - halott?

Visszafeküdt a megbolygatott földre.

- Küldj vissza. - mondta.

Megtettem. A végén lecsukódott a szeme és az arca elernyedt. Belesüppedt a sírba.

Vége volt.

Térdre estem Phillip sírja mellett, és zokogni kezdtem..."
...
/Laurell K. Hamilton - Bűnös Vágyak/
- - -
- - -

*mosoly,*

- - -

/ 01:42 és én még mindig nem alszok. úgy döntöttem, hogy kiolvasom ma a könyvet. be vagyok burkolva 2 nagy takaróval nyakig, talán ki sem látszok.. :) és az olvasó lámpám fényénél kuksolok a könyvvel. egyre izgalmasabb az egész, mostmár tuti nem tudnék aludni addig, amíg ki nem olvasom...

a mosolyogni való.. és amiért kikeltem most blogolni pedig az, hogy Stanley kutyám horkolása még zárt ablakon keresztül is behallatszik. :)

ennivaló egy dög. órákon keresztül ezt csinálja, horkol és én már megszoktam.

nem idegesít, sőt... kifejezetten megnyugtat. tudom, hogy nem vagyok egyedül.

néha rámjön egy-egy rossz álomból felébredve az éjszaka sötétségében, hogy úristen hol vagyok és mi történik velem. ilyenkor általában feszült vagyok és ideges, nem tudok visszaaludni... 

más embereknek a takaró nyújt biztonságot, ami gyermekkorban alakul ki. a gyerekek úgy érzik, hogy akármi van a szobájukban (pl.:mumus) ha teljesen betakaróznak, nem bánthatja őket senkisem. A lelkileg gyengébb emberek még felnőtt korukban is a takarótól várják a védelmet, valaki beismeri, valaki nem. ezzel semmi gond nincs az égvilágon, természetes dolog.

azt akartam az egészből kihozni, hogy engem a kutyám horkolása nyugtat meg. ha éjszaka felriadok és nem tudok visszaaludni esetleg a félelemtől, akkor csak el kell csendesülnöm és meghallom Stanley horkolását. :) és az én kiskutyám mindentől megvéd... <3

nah megyek vissza olvasni, még van vagy 10 oldal... :)

---
/

kb. 20 perccel később:

francba. francba. francba. elolvastam a könyvet, és most meg ezért nem tudok aludni!!!
AKAROM A MÁSODIK KÖTETET!!! most...
- - -
.
.

joyful.

eksztralájt.

the XX - islands. 

the XX - infinity. 

pendulum - witchcraft.

ahh. :|

kezd nyomasztani ez a betegség, az itthon ülés, és nem tetszik, hogy rögtön ennyit kell hiányoznom a suliból. :(

nem történik velem semmi.. igazán már a pénteket várom, mert nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a hajam végeredménye. picit félek is. remélem addigra jobban leszek egy fokkal.

betegség miatt a hétvégémből sem lesz semmi. hülye lennék ha elmennék egy egész éjszakás bulira, és egyébként hülyén is venné ki magát. addigra meggyógyulni teljesen úgysem fogok. csak szenvednék... ennyi erővel iskolába is mehetnék, tehát buli lefújva. majd jövőhéten. egész hétvégén pihenni fogok, meleg ágyból fogok filmezni jó forró teát szürcsölgetve.

remélem Balázs is osztozi velem ebben az extralight partyban. :)

nah most olvasom tovább a könyvem...

inkrediböl.

hihetetlen, hogy ez a kistehén muzsika mennyire meghozza az írhatnékot nálam. :)

most legszívesebben nagy zöld mezőkön sétálnék és fotóznék.. bár megtehetném.

annyi csoda van ebben a világban, csak fel kell ismerni.

annyira szeretem az életemet. nem szabad elpazarolni... ki kell élvezni minden percét.

minek üljön az ember otthon egyedül, ha mehet egy csomó helyre?...

most nem kezdem el kifejteni. 

szeretnék aludni, mert szarul érzem magam. :/ 

ˇ^ˇ

> jut eszembe......fára mászni titok. <

elhanyagolva.

Niki múltkor azt mondta nekem, hogy a nyáron elhanyagoltam a blogom. :)

Niki, remélem, hogy mostmár meg leszel elégedve ^^ és ugyanúgy fogod csekkolni szerény posztjaimat, mint régen. puszi neked, ha majd olvasod. :)

popper.

/időhöztürelemkell/.

A megbocsátáshoz nem kell hívő embernek lennünk. Csak jó embernek. Ez is sok? Akkor rendes embernek. Aki nem őrizgeti magában az összes rosszat, amit átélt...

lucky jerk.

> lucky as a bird, flying through the trees <

beteg vagyok.

most végülis jó ez nekem?

egyrészt nem jó, mert nem jó betegnek lenni. másrészt...

... egyedül vagyok és tudok gondolkozni, merengeni a kis dolgaimról, és tudok olvasni... végre van időm olvasni.

most vettem nemrég ezt az Anita Blake könyvet, vagyis magának a Laurell K. Hamilton által írt Anita Blake sorozatnak az első részét (bűnös vágyak). nem hosszú könyv, így már csak pár oldal maradt kiolvasatlanul, és hm.. nekem bejön. végre nem az a tvájlájtos érzés van bennem ha vámpírról van szó. ez a vámpír kontra embervilág is fura még nekem, főleg, hogy más törvények játszanak itt is és hogy más termtmények is megjelennek a könyvben, mint pl. patkányember, zombi, farkasember...stb és elfogadott hivatás, ha valaki halottkeltőként dolgozik, vagy esetleg éppen a rendőrség által megbízott vámpírvadász, "bérgyilkos"... a lényeg, hogy tetszik. :) Már a nevét is megszoktam :D annyiszor van leírva. mindig is imádtam a vámpíros könyveket. elolvastam a tvájlájt könyveket is, és szerettem azokat is.. de sok emberrel ellentétben én nem a vámpírok miatt szerettem.. sőt egyenesen nem tetszett az a tény, ahogy a vámpírokat és a vámpírvilágot Meyer ábrázolta. az egyetlen dolog, ami megfogott és fogvatartott, az a szerelem volt. azért tetszett annyira... valami csodálatos érzelmi kapcsolatokat vázolt fel a könyvben, ami sokszor hihetelen is volt, de mindenesetre volt mit elemeznem rajta.

Visszatérve a vámpíros könyvekre... ugye az alap, az mindenképp Stoker Drakulája... ennek kellene lenni a kiindulási pontnak. bár nem ez volt az első vámpíros könyv, amit olvastam (hanem a második hehe ) hanem az interjú a vámpírral (Anne Rice). hát mondanom se kell. nekem az az alap, kultuszkönyv :) és csak utána a drakula. a lényeg, hogy ott azért még nem voltak ennyire eltúlozva egyes dolgok. 

hogy ha valaki még nem olvasott Anita Blake-et, akkor az nyugodtan megteheti, mert tényleg jó könyv. úgy érzem megfogom venni a következő kötetet is.

Amikor nyár előtt elolvastam Meyer másik könyvét,ami a Burok címet kapta, és amit szinte senki nem emleget, vagy csak kevesen...  kegyetlen érzéseim voltak. ez a könyv nem érhet véget... és, hogy az emberek mennyire ostobák. Meyert nem a twilight miatt kellene imádni és isteníteni, hanem a Burok miatt. ez egyértelmű. ekkora történetet.... hú apám. :)

Szóval most egy jó ideig el leszek Anitával és kalandos életével, mert ha jól tudom, minimum 16 kötet már van. :D csak pénz legyen rá. ^^.

Ja és van mégegy könyv, amivel szemezgetek, az pedig David Safier, Pocsék karma című könyve. csak tényleg legyen rá pénz, mert jónak ígérkezik. :)

--- --- ---

óhh.. van pár kielégítetlen vágyam is. szeretnék moziba menni és megnézni jópár filmet, így az ünnep alatt, és valami jó koncertre is vágyok. mivel az nem lesz, beérném a kikötővel is, hónapok óta nem voltam. valszeg most se jutok el, mert a srácok annyira szűklátókörűek.. de mindegy.

jah és képzeljétek. :) Szeptember 11-én Balázs és én 2év3hónaposak lettünk. :D hogy repül az idő... hihetetlen. <3 imádom a tizenegyedikéket.<3

~

with your love I heal my wounds. <3

---

---

amfetamin.

koncepció.

hát lehet engem nem szeretni? :D ^^. <3

igen, még jóhogy. :D egyenesen utálni is lehet, de minek, ha nincs értelme? :D

'sajnos' én mindig egy lépéssel előrébb járok. 

és az is igaz, hogy mindig nekem volt nagyobb sikerem.

ez így is marad.

és még csak egoista se vagyok. :D
(nem sok ember van akinek ajánlom ezt a posztot. aki elolvassa, az tudni fogja, hogy magára kell e vennie.)

--- --- ---

egyébként nagyon beteg vagyok, talán tüdőgyulladás, nem tudom. holnap nem megyek iskolába, és go a háziorvos. ki tudja mi lesz még ebből...

én most megyek aludni, jóéjt.

ja, és... ti meg hallgassatok Apey-t. egyszerűenkurvajó. ^^.

--->

// ingyen letölthető album: Apey - Feathers, Black Flowers. //

...
(*mostnembántavégénmajdfájavilágvégénafelhődszélénlógalábamkár.)

új.ság.

hú mennyi újítás itt mindenhol az életemben. :D

remélem nem unom meg egyhamar. :D

nyúsztájl.

félignyúlájf. :).

azt hiszem még mindig nem érdekelnek az emberek. :) Mártival nagyon sokat beszélgettem Szandi szülinapján.. a múltamról is. és jólesett kiadnom magamból mégegyszer, és jólesett rájönnöm, hogy nem hibáztam. mindent úgy csináltam végig, ahogyan annak lennie kellett.

és örültem Márti véleményének és igen. a végeredmény tökéletes. minek akarja az ember bonyolítani a saját életét? :) csak élni kell. és élni hagyni. ez a legfontosabb szabály.

élek, és te is élsz. és nem azért élek, hogy te ne élhess... és te sem azért élsz, hogy én ne éljek. élni fogok, és csak rajtam múlik, mennyire. 100% erő, hit, remény, boldogság.

feltankolva.

gyereőszfussrohanjfelémtártkarokkalvárlakégesdaszívemégesshagyfájjonaztánfusstovábbmertvármégrámegyhidegtélakitőlemrettegésfél.

látod? ...

 

anapkisütaházfelett..

...ésátfestiaszíneket.

az ajtók nem voltak zárva.

be akartam zárni? elfelejtettem? direkt volt? vagy csak nem volt időm...?

akartam? számítottam rá? vártam...? 

próbáltam ellenállni? vagy csak sodort az ár...?

jól cselekedtem? vagy már megint szemellenző mellett döntöttem?

majd kiderül hamarosan.

űrbemarkoló.

igen. lassan már én is kezdem érezni, hogy olyan vagyok mint egy skizofrén.

szép lassan azzá válok és teljesen megszokott lesz minden fura dolog.

...

viszont a fájdalmam nem skizofrén. az mindenhol ott van.. reggeltől estig.

csak éjjel nincs... miközben alszom...s miközben alszom, a saját mennyemben járva nincs vész.

ez élet?

nem.

mi legyen?

nem tudni.

miért van ez az egész?

összevisszaélet. meg a kérdőjelek.

kén.

második napja egyfolytában fájó fejjel próbálok túlélni. én és a migrénem.

az iskola valami lehengerlően csodálatos -_- és persze nekünk a legszarabb minden, mint úgy általában megszokhattuk.

most pár hónapig megint nem lehet semmire számítani.

ha megyek hollandiába vagy akárhova, azt is egy nappal előtte fogják velem közölni, de nem gáz.

Balázs ma is meglátogatott, ma motorral, de tegnap különösen nagyon édes volt, mert lebuszozott hozzám abban a szar időben, de sajnos csak fél órát tudott maradni.

annyira jólesett, hogy ezért a fél óráért képes volt 2 órát buszozni. <3 annyiraimádnivaló.

nagyon szeretem. ma is szarul vagyok ugye, segített, megetette a kutyáimat és elmosogatott, én meg addig pihengettem. aztán míg én pihengettem, ő megcsinálta a matek háziját. :D

és utána összebújtunk és tévéztünk.

ez nagyon vicces lesz, de megígértettem vele, hogy eljön velem valahova pénteken, azaz holnap. csak azután mondtam meg, hogy hova, miután beleegyezett. :D

AKPH-raaa :::D:D:D:D:DDD. röhögött egyet, és tudom, hogy az avon és most emiatt sokkal fogok neki menni. :D

az az igazság, hogy Balázs nem éppen kedveli őket. de nem baj, majd most megszereti :D:D:D

megyek aludni. csá.

POKOL.

és szeptembervan. o_O ... x_x

és a POKOL KAPUJA KINYÍLT. szenvedj ember.

akkorát akartam most blogolni hogy húú. de nem. inkább csak a semmi.

reggel találkozunk a pokolban.

ja és amúgy Balázs kiengesztelt. :) és szeretem a kis mocskot... <3

nyárzárásipánik.

egyre jobban érzem, hogy eljött a nyár vége. hihetetlen módon jött rám a pánik.. szinte, mint az a bizonyos kapuzárási. 

mégis, ahelysett, hogy kiélvezném az utolsó napokat, itthon ülök egyedül és nézek ki a fejemből. ezzel tiltakozok? mlg nincs is itt a nyár vége, mit pánikoltok? még annyi időtök van bulizni. igen. de nem nyáron. hülye vagyok teljesen.

azt hittem, Balázs velem lesz. holnaptól megszűnik az aranyélet. ezt az utolsó szabadsággal teli napot vele szerettem volna eltölteni reggeltől estig.. vagyis estétől reggelig... de ő nem engem választott.

ő úgy gondolta, hogy ezt az utolsó szabadsággal teli napot a srácokkal kell töltenie a próbateremben zenéléssel és lerészegedéssel. 

nem akarom hibáztatni, talán most nekem is ott kellene lennem. talán.

vagy esetleg mindkettőnknek az ágyamban kellene feküdni és bepótolni mindent, ami a nyáron kimaradt, vagy esetleg megismételni a nyár legszebb estéit. talán.

vagy esetleg ott kellene ülnöm közöttük, kényelmetlenül, mert kicsi az egész hely, és persze kedvem sincs azokhoz az arcokhoz.. aztán a hidegben hazagyalogolhatnék, egyedül persze, mert Balázs részeg és nem ül motorra, vagy még jobb, egyáltalán nem is akar velem hazajönni, ottalszik a próbateremben.

itthon ülök és a szextúrát nézem az éjdzsbíón. néha átkapcsolok a pornócsatornára, de egyből el is kapcsolom, mert ahelyett, hogy meghozná a kedvemet, rögtön el is veszi... az igazi úgyis csak az, amit Balázzsal.... értitek.  nem bírok más aktusára rá sem nézni.

és? ha meghozná mégjobban a kedvem akkor meg még szarabb lenne, hogy egyedül vagyok.

szextúra a tévében... hiába vicces film. már láttam vagy 3x.

hát... mostmár rosszkedvem van, most hogy leírtam mindezt. mostmár tényleg nagyon szarul esik, így végiggondolva.

kinek kellett volna engedni?

de sok kérdés felvetődik itt. oké, hogy szinte minden nap velem van, miért pont ezt a napot kellett elvennie tőlem? mikor ez tényleg ez az utolsó felhőtlen napom.

ha választhatott, akkor most miért nem negem választott? esetleg ő nem fogta fel, hogy ha ma nem tölti velem az estét, akkor már nem is fog több ilyen felhőtlenül boldog szenvedélyes estét eltölteni velem jövő nyárig?

mivel tényleg nem. szerdától suli és köztudott, hogy suliidőszakban mind a ketten sokkal stresszesebbek vagyunk. én a vizsgák miatt, ő most fog érettségizni, nekem az októberi utam... 

tényleg...

vajon mit fog érezni, mikor ráeszmél, hogy 1 hónapig nem lát, és nem hall... és nagyon messze leszek tőle egy idegen országban..?

nem tudom elképzelni. lehet, hogy örülni fog és egyfolytában a srácokkal lóg majd. még az is lehet, hogy az emailjeimre sem fog válaszolni. kitudja.

a lényeg az, írtam neki ma 2 smst. hívtam is.. nem hatotta meg ezekszerint.

mielőtt leültem blogolni bezártam minden ajtót. hajnalban már nem fog tudni bejönni.

sajnálom Balázs, ezt most nagyon elkúrtad.

bittersweat.

bittersweat. teljesen igaz. ...

nem kell pánikolni, az élet egy kurva hullámvasút... élvezni kell, akkoris, ha éppen majdnem beszarsz.

a nap kisüt a ház felett és menni kell tovább.

nem kell átfesteni itt a szíveket. : )

.

most cukorka van, meg talált szívek. 

mindig talált, újramegtalált de nem elveszett. az, amelyik nélkül élni nem lehet.

: )

luv. <3 ^^.

szeretlek élet.

más.

indult egy másik blog. az is az enyém. fotóblognak indítottam, de lesznek benne írások is.

---

http://spacesmut.blogspot.com/

húsz.

Ezen a becses napon, az én kis drága Maszatkám betöltötte a HUSZADIK életévét. :D

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!!! <3

nah... azt kell mondanom, ünnepeltünk. a nyár fénypontja volt ez a buli.

...

A szervezés nagyon durva volt, életünkben most az egyszer, kivételesen előre megterveztük a bulit. már 3 ! nappal előtte!!! hmm...

Időpont: 2010.08.15. ; 19:00

Helyszín: Birsalma u. 23. ; Dettike csodálatos kis kertje.

Résztvevők: maszat TÓTH ZOLTÁN; Tóti. :D pajkos Rebenku István; Reb. eznonszensz Szörnyi Balázs; Agyar. dadadanesz Rontó Dániel; Dani. kvakk. jóútratért Végh István; Pisti. és persze a nyulam Pongor Balázs; Balázs. :D szerelmem és Jómagam. Heten, mint a... hét törpe. :P XD aha, jóvan. mint a gonoszok.

Program: ivás. ivás. ivás. ivás. evés. ivás. ivás. ivás. ivás. IVÁS.

na jó. :D

- grillezés: 2kg tarja. + 2kg kenyér. + görögsaláta. + 2 torta.

- ivás: rengeteg Gösser. + 1 ü. Reb féle Medoff vodka. + 1 ü. Reb féle izé konyak. + 3x2 liter jó minőségű wein.

volt mit inni. enni is. tartósbéke.

---

19:00 - Megérkezett Reb, Dani, Agyar és Pisti. kint szakad az eső. szakad. mi meg bent szakadunk. tévé, meg unalom. fú szar kedvem lett, meg bepunnyadtunk. de aztán kiültünk a garázsba és ott beszélgettünk, ott a levegő is jobb volt már. megbeszéltük, hogy az eső nem fog velünk kibaszni, akkor grillezünk a garázsban. úgy ahogy Rebéknél főztük a halászlevet Varázspálcán.

20:00 környéke - Balázs megérkezett a sassal, és valami rohadt szar kedve volt. majdnem elütötték... nekem is az lett. aztán lenyugodott de a kedve egész este "foscsi" volt.

(márnemnéztemazórát) - Elhozták Tótit a keresztanyjáéktól, mivel ott is bulej volt, és nálunk folytatódott. nálunk bontakozott ki. beindult a parti. kezdett.

Az eső csendesült, elállt. Kipakoltuk a grillt, és elkezdtünk tüzet szerkeszteni, meg előkészülni a dolgokkal. és megkezdődött a sütés. én pácoltam be a húst, Balázska meg sütötte. nagyon kis jó hangulata volt mindennek.

és szeretek velük lenni. Balázzsal egyértelmű. azért, mert Balázs. :D Reb és Tóti... imádom őket, a kis biológusok. okos srácok. és érdekesek. Agyar.. a nagy paraszt. :D mindig lehet vele röhögni... sorolhatnám.

szóval szisszentek a sörök sorra.. előkerültek a piák.. vodka fantacitrom konyak kóla... dehát. tisztán fogyott. és sok paraszt jelenet lezajlott.

Agyar és Reb párbaja: leöntötték egymást vodkával. aztán eldurvult... teletöltött 3 decis pohárból borult a jó vodka és a bontatlan üveg konyak kibontásra került, hogy aztán egy feles agyaron landoljon... :D szessszag. ezerrel.

nulla óra két perc. mikor elfogyott a sör előkerültek a borok.... huhúúúú. a 3 üvegből 2 nagyon hirtelen elfogyott...

Dani bepunnyadt. vagyis végig punnyadt volt, egy szót nem szólt, aztán korán le is feküdt aludni. a hegyaljás sátramban.

Agyar is követte később, de előtte még megivott (a bor után!) egy fél doboz sört, amit Balázs talált a hűtő aljában... mondtam neki, hogy nem kéne borra, dehát hülyevagydetti? egész életemben így csináltam azt semmi gáz. dettitenővagy. :D oké.

Agyar elment aludni. Dani mellé. a sátramba.

tartottuk a frontot: Tóti, Reb, Balázs, Pisti és én. Pisti elvolt a kis nonalkoholik sörikéjével.

előjöttek a komoly témák.. fizika meg biológia. meg a nem akarom megbeszélni. de annyi kocsmában vannak bölcsészek.. majd azokkal megbeszéled. kispajkosbiológusRebből előtört a fizikus. az idő 03:59 xd körül lehetett. józanészmikorkimészénbecsukomazajtót. :D

jó volt. még mindig jól éreztem magam és fáradt sem voltam.

EGYSZERCSAK halljuk, hogy valaki cipzározza kifele a sátrat, majd öklendezés, és ploccs taccs. Balázs odament megnézni. hát nem Agyarka volt??? :D:D:D:D két öklendezés és hányás között, csak annyit bírt kinyögni, hogy: "EZ NAGYON NONSZENSZ." mindenki szakadt a röhögéstől. mindneki. aztán szépen visszabújt aludni, én meg eltakarítottam a tócsáját a sátor elől. kár volt bele a hús, meg az a sok pia... xd

szép lassan az ég alja jobbról kezdett világosodni, majd csak arra lettünk figyelmesek, hogy lekapcsolhatjuk a kandelláberfényt. villanyleó. friss levegő. kicsit kényelmetlenül éreztem magam, hogy világos volt. jobban szeretem a sötétet. az olyan biztonságos és megnyugtató. Pisti kidőlt, ráadásul a garázsban lévő kopott heverőre. mi meg állandóan ráraktuk a kismacskákat, azok meg ott mászkáltak rajta. nagyon ikszdé volt. jah és nyitott szemmel alszik. nagyon horrorisztikus. XD

06:40 - anyu jön kifele és frissen kipihenten távozik köreinkből. szólítja a kötelesség, mennie kell dolgozni. mi meg rájövünk, hogy mostmár nem kell csendben lennünk, és hirtelen kurva hangosak leszünk. :D felkelt mindenki, és már jócskán 9 óra volt, mikor elkezdett cseperegni az eső. mondtuk, hogy húzzunk be a garázsba, de a két biológus megmondta, nem lesz eső. nem lesz. lett. méghozzá jó sok. bemenekültünk a garázsba, és onnan néztük, hogy küzd Tóti meg Reb az esővel, ami szerintük nem is esett, de már rég vizes volt a boxerük is... folyt a hajukból az orrukon az állukon, mint egy kis vízesés. de az eső még mindig nem esett, hát legyen már igazuk. sajnos az eső nem akart elállni, de legalább a nap sütött. : )

ekkor kezdődött a nagy paréjság. mondtam poénból, hogy zuhanyozzanak meg akkor, mert úgysem szoktak. adtam szappant erre Reb és Agyar elkezdett esőben zuhanyozni. mire Agyar végzett volna pont elállt az eső. :D:D:D ott állt tiszta habosan. erre bekapcsoltuk a kutat. slag, jéghideg víz, és Agyar meg meztelenül futkározott a kertben... áhhh nagyon durva volt... erről készült videó is, de az topszikret.

aztán Dani az fogta magát és hazament. vitte Pistit is. Daninak egy szava nem volt ehhez se. neki szar volt a buli szerintem.

előkerült a 3. ! üveg bor. másnaaap. ááá. Agyar lehúzott vagy 2 pohárral és nem hányt be. megjött az ihatnéka...

na ezek folytatták tovább az ivást, mintha  misem történt volna :D elfogyott az a 2 liter is. :D

Kb. 13:00-ig paréjkodtunk. megállás nélkül. iszonyat, kegyetlen durva parti volt.

megismételhetetlenül a nyár csúcspontja.

azért még kéne egy próbálkozás..

meg jövőre egy ilyen hegyalját nekem. ezekkel az emberekkel.

fényképek nem készültek sajnos.

na sziakösziszervuszheló, most ez a beszámoló kimerített. pussz.

így záróakkordként egy kis pajkoskodás.

mert pajk.

:D.

búcsúblog.

igen...

fura érzés. mostmár tényleg el kell hinni...

sohasem voltam kispálos. sőt... menekültem előle. emlékek miatt. emberek miatt. 

követett és futott utánam, de mindig sikerült lehagynom. gyorsabban futottam és ügyesen pergett le rólam minden egyes fülbemászó porcikája. 

már tudat alatt rég szerettem, de állítottam, hogy nem. nem akartam szeretni.

aztán egy nap nem bírtam tovább futni. elkapott.. rámugrott.. letepert. kiütötte a szívemet, mint Cartel doktor a vészhelyzetben. már nem érdekeltek azok az emlékek, ami miatt elvileg "utáltam" őket. már nem jutott eszembe róla egy ember sem, aki miatt menekültem kispálék elől. úgy éreztem, hogy végre vele lehetek gonosz megjegyzések nélkül, na és az én ugye megmondtam blabla. egyszerűen csak szerethettem. én egyedül.

nem kellett hallgatni, hogy másnak mekkora kurvárakibaszottnagykedvenc zenekara.

és nekem is kedvenc lett. és szerelmes lettem. a zenébe, lovasi hangjába, arcába, a tagokba, a mozgásba. és mostmár úgy búcsúzom tőlük, mintha az enyémek is lettek volna, mivel az enyémek is voltak. kellemetlenség és rossz emlékek nélkül. 

és az emlékek:...a kézfogás a részeg Lovasival, a kortyolgatás a pálinkájából... mind egy-egy örök pillanat a fejemben. kitörölhetetlen. megismételhetetlen.

szeretlek titeket. szeretünk. és örökre sosem búcsúzunk.

--- --- ---

találtam ezt a BLOGOT: http://enkispalom.blog.hu/    

nagy emberek búcsúznak a Kispál és a Borz zenekartól. érdemes elolvasni mindet, engem igazán meghatottak. 

és szeretnék is bemásolni ide belőle:

--- --- ---

"Én nem is tudom, mit mondjak a Kispálról. Hogy szerintem a magyar poptörténet legerősebb életműve? Á, ez olyan okostónis, teoretizálós, meg nem is illik egy személyes feljegyzésbe. Hogy először az Őzike mesélte, hogy van Pécsen egy zseniális zenekar, és, hogy „minden daluk sláger”? Ez meg nem az én történetem, vagy nem igazán az enyém. Esetleg, hogy mennyit találkoztunk itt, ott, klubokban, fesztiválokon, nem is tudom hányszor, erről meg arról dumáltunk, ilyen bor, olyan pálinka, vagy amikor a Lovasival skubiztuk a Radioheadet a Szigeten, és néztünk, mint Rozi a moziban, hogy a basszust még száz méterre a színpadtól is milyen faszán, és tisztán hallani? Hát, ez meg ilyen intimpistáskodós, belterjes kutyafüle lenne. Inkább azt írom ide, hogyan kattant be nekem a Kispál kilencvenháromban - az tényleg igazán személyes emlék. Persze már előtte is ismertem a zenekart – az Aranyember fesztiválon láttam őket először, nyolcvannyolcban talán, kábé reggel ötkor, „Sziasztok, mi vagyunk a Kispál és Borz Pécsről, eljátszunk pár számot”, persze már mindenki feküdt, meg kész volt. Mindegy. Aztán a Lágymányosiban, talán kilencvenben – jó volt persze, meg minden, de nem ütött úgy szíven, mint pár évvel később. Esztergomban éreztem meg, vagy mi – oda jártam 1991-től tanítóképzőre (ott ismerkedtem meg a Szűcskrisztiánnal, de ez megint egy másik sztori, bár szorosan összefügg a hely szellemével). A Sörgödör nevű kocsmában ültünk, többek közt (más kocsmákban is ültünk persze, on a daily basis), s ott ment le nagyjából minden nap az Ágy, asztal, tévé. Na, ott. Hogy pont egy kisváros, pont egy albérlet, egy kolesz, egy főiskola kellett-e ahhoz, hogy, na, azt nem akarnám belemagyarázni (nem zárom ki, egyébként) – mindenesetre a Kispál és a Borz meg én ott lettünk barátok. Aztán úgy is maradt."

(Németh Róbert - HS7)

--- --- ---

"vettünk wc papirt...

ezen bejegyzés, áttételesen kapcsolódik a Kispál zenekarhoz. annak idején, amikor a Kaukázus zenekarral demoztuk az Amerika Nem Hazudik lemezünket, persze hogy a már akkoris régi rókának számító Kispálékat környékeztük meg szakmai elszólásokért, ráadásul Lovasinak akkor indult a kiadója és ez mindegy, de mindenféle reményekkel, nem utolsó sorban lelkesedéssel teli időszak volt. egy pesti, Király utca környéki albérletben volt az a lakás, ahol a dalainkat felvettük gépre - Fodor Máriusz lakott ott, egyfajta junkie - agglegény stilus volt jellemző a lakásra, a leg high tech-ebb hard- és softverek és a leglepattantabb konyhai és lakásfelszerelések. elhanyagolt fürdő, barna vízköves vécé, sosincs wc papir, max zsepi, meg újság. minimum kettős. nagyon szépen megkértem, odahívtam Lovit egy szombat délelőtt, hogy hallgasson bele az új anyagunkba, esetleg böfögjön rá valamit. órákig telefonálgattunk egymásnak, hogy pontosan melyik utca is az, akkor még nem volt GPS, se parkolóhely, szóval a kék buszával nehéz volt a lovaskocsikra méretezett utcákban közlekedni, sőt megállnia is. a srácok tudván tudva hogy "ő" érkezik, ahogy lehet rendbevágták a peccót, elmosogatás, légfirssitőzés, ágypakolás stb, hogy mégis valami kulturált formát mutassunk. Botond, aki amúgy erdélyi volt és néha ő is ott aludt a lakásban, megérkezett a közértből és kicsit elengedve, ráengedve izgtottan az egészre azt mondta... " na gyerekek vettem wc papirt, ha a Lovasi jön és netán ide találna kakkantani, legyen...."  aztán jött, erről szó sem volt, meghallgatta a Teszkó c. dalunkat és mondta, hogy "végre jó, van benne hook!" 

(Kardos Horváth János)

--- --- ---

"Kispál és a Borz. Az mi? Egy zenekar - mondta a haverom. De hülye nevük van. Kispál
és a Borz. Egy sportcsarnokban játszanak, én a vécében zokogok a többi
bukott rock-zenésszel, a fájdalomtól, hogy nem mi állunk a színpadon, s
az örömtől, hogy valaki áll ott. Eddig mindig azt hittük, ha mi állnánk
ott, jobb lenne, most érezzük: jobb, hogy nem mi állunk ott. Kispál és a
Borz. Vidéki koncertre viszem a gyerekeimet. Stopposokat veszek fel. 25
évesek. A Kispál, az szar - mondják, mert egyszer ezzel is le kell
számolni, ahogy a szülőkkel, de most mégis koncertre mennek, hogy
megszeressék újra, felnőttként, ahogy apát és anyát is megszeretik
egyszer. Kispál és a Borz olyan, mint egy népmese: Hol volt, hol nem
volt, egyszer lett és mostmár mindig van. Amíg nem volt, nem lehetett
gondolni, hogy ilyen lesz, s most hogy van, nem lehet elképzelni, hogy
nincs, hisz annyira pontosan beleillik a szemünkbe, a fülünkbe és a
szivünkbe."

(Háy János)