fényjáték. #2

photo by: Attila Glück. : )

o_O.

pár másodperc alatt dőlt bennem össze egy régóta tervezett és majdnem felépített fellegvár. az a fellegvár, amire mindent feltettem. erre alapoztam meg az életemnek elég jelentős pilléreit. összedőlt. és én most romokban heverek, kétségbe esve és fogalmam sincs mihez kezdjek.
---
hát igen. ennyi. kár volt reménykednem és előre örülnöm. hogyan is lehettem ennyire hülye?! hogyan is hihettem azt, hogy alapozhatok valamire ami annyira bizonytalan?! nem tudom miért... de én azt hittem, hogy ez egy tutibiztos és szilárd dolog. de nem lett az. és én megint a szarban ülök.


nem jött össze a munka. nem fogok tudni dolgozni augusztusban.
basszus csak 3 hetet csak HÁROM hetet szerettem volna dolgozni. már az is rengeteget segített volna.
ha ezt előre tudom, hogy kurvára nem fogok megint dolgozni a nyáron, akkor idén nem lett volna hegyalja. rengeteg pénz ment el, amit mondjuk a jogosítványra kellett volna költeni, de óó majd úgyis dolgozok augusztusban.
100.000 forint van már benne ebben a jogosítványban. ha nem csinálom meg a forgalomvizsgát, akkor elúszik 100.000 forint, mivel le fog járni az egy év. és nincs pénzem. anyunak sincs. semmi pénzünk nincs..... annyira bíztam ebben a munkában. simán be tudtam volna fejezni belőle a jogsit, és még az októberi hollandiai útra is tudtam volna vinni.. de most.. csak ülök a nagy szarban azon gondolkozva, hogy miből tudnék pénzt csinálni. sajnos semmi ötletem sincs.
kétségbe vagyok esve és jön a depresszió. ha most elúszik a jogsim... soha többet nem lesz. max 10 év múlva.
hogy is bízhattam ebben az egészben? hogyis gondolhattam, hogy ez így menni fog? miért nem gondoltam, hogy ez így túl egyszerű? miért hittem ennek az egésznek?
egy idióta vagyok. méghogy tuti hely meg munka. persze. tudhatnám hogy az ilyen sose szokott összejönni, csak nagy duma. nekem lőttek. ennyi.
már utolsó pillanatban máshol sem lesz munka.
most örökre megjegyzem. nincs segítség, nincs szerencse, nincs véletlen. nem szabad senkire és semmire számítani. örökkön örökké csak a kételkedés és törekvés. nincs idő megpihenni.

fényjáték.

*♫♫♫.

milehetettvolna.

viharközeleg.

már itthon, de most nem írok beszámolót erről a fantasztikus hétvégéről, amit Tornyospálcán töltöttem Reb barátunknál Balázzsal, Maszattal és Danival. :D

az majd a héten valamikor.

igen, tudom, hogy még hegyaljáról sem írtam. fogok.

: )

most csak a szokásos összevisszaság.

---

21:30.

jelenleg egyedül vagyok, nemsokára jön Balázs, itt alszik, de ebben semmi szokatlan sincs, hisz mióta nyár van éjjel nappal együtt vagyunk. (mintha amúgy nem lennénk. :P)

hm belegondolva eléggé kipihentük magunkat. ma 13:00-kor keltünk fel.

tegnap jöttünk ugye haza, Balázs hamarabb jött mint mi, mert neki mennie kellett roadolni a P-boxnak. bizony bizony. :D

Balázs a P-box road. : )

tehát egykor keltünk, most ment haza nemrég, 7 körül. aztán most mindjárt jön vissza. már várom. :D

.

hmm gyere fát dönteni. most annyira nem érzem magam a földön. de úgy kell fát dönteni, hogy senkise féljen. bizonyám. hogy senkise féljen...

: )

- - -

felkavarom.felkavarodom. :D igen annyira tipikus. az a bizonyos megszelidítem-megbánom. nekem csak poén neki vajon mennyire fájhat? nem bántom nem sajnálom. nem sajnáltatom magam. magam adom, neki megadom magam.

felkavarom.felkavarodom.megkövetem.megkövetelem.

meggyújtom.eloltom.meggyújtom.eloltom....

megadom megadom neki megadom magam.

keveredek.belehabarodok......

magam adom. -_-

---

ha körbeültetném a szemeim árkát, csaknem elfelejthetném, amit ő is csak sejt. de ez a szétszakadt szemhéj segít, hogy beláss, be a szemeim árkán túl, ahol én úr volnék, aki zaboláz. mondj igent, vagy fordítsd ide a haladást, hisz ugyanoda tartunk, ahol ez a tartás már nem elég. hova tűnik el már, s mire lesz mentség ez a félig rágottság?
fáj a jutalom, fáj, ha harapom, fáj, ha igazán rajtamaradok, fáj, ha feled és fáj, ha terel és fáj, ha mindenki ugyanazt mondja: ‘Szólj, ha neked is vájja szemeid és fáj, ha odakintről se szólnak’ pedig a feledés adta terelés tett vele ugyanolyanná.
kinyit a hastájon át, hiszen ideje jósolni bélből, s ha az igazamat mondaná, akkor sem tennék mást meg igazán fejedelemmé.

  

mindenpontolyanlettahogylenniekellettéspontolyannemlettahogylehetett 
volna...

*♫♫♫.

nyáriruha.

a mai napom iszonyat zsúfoltnak indult, de valahogy addig csavartam a dolgokat, hogy egész nap itthon lehetek és ápolhatom a testi-lelki egészségem. csak nehogy későn kezdjem el. :P

18:30-kor találkozok Balázsommal a csonkánál, mert elnézünk kowalskimegavega koncertre a főtérre, aztán ha minden igaz megyünk az arinózába. :D 

a kis nyári ruhácskámat fogom felvenni, mert mostmár imádom. :D akkor szerettem meg ennyire, amikor megláttam Balázs arcát, amikor megpillantott benne. :D olyan aranyos vooolt és annyira jólesett. nincs nála aranyosabb fiú az egész univerzumban. :D  

nagyon szeretem.

♫♫♫.

###.

- - -

everything in its right place.

♫♫♫

szerelem. ♫

- elromlott a gépezet? megint? 

- igen. talán a fogaskerékkel van baj? vagy azzal a kis hajtókarral? 

- nem tudom. szét kell szedni, és akkor majd többet tudok mondani. 

- mennyibe fog ez nekem kerülni?

- csak annyiba, mint eddig is...

- óh. értem... talán lesz még mit adnom.

*szerelem.

*szereled.

*szereli.

*szereljük.

*szerelitek.

*szerelik.

mindenki ezen dolgozik. 

mindenki szerel. 

mert mindenki szerelmes.

♫♫♫

miegymás.

ereimben véres alkohol.

igen, vége. itthon vagyok.

most nem tudok írni, annyi minden kavarog bennem. le fogom írni a kis élménybeszámolómat, csak nem most.. nem tudom mikor.

hm.

elgurult a xanaxom. 

ott akarok állni a nagyszínpad előtt és érezni, hogy minden másodperc gyilkolja a sejteket. érezni, ahogy decibelbácsi lerendezi a fülem. érezni, hogy már nincs hangom hiába ordítok.

aha. aha... én vagyok a fekete billentyű a zongorán. 

itthon vagyok.

nem ragadok, nem vagyok büdös. jelenleg még melegem sincs.

visszatértek a gondok, amik egy hétig nem bántottak. visszatértek a gondok, amikről azt hittem, hogy eltűnnek mire hazajövök. hogyne.

jó volt ott lenni. mire volt jó? fesztivál. ellenőrző kapuk, karszalag meg pass vizsgálat és nagybiztonsági őrök. vigyáztak ránk. egy hétig rácsök mögött. rácsok között. biztonságban a zenémmel. voltam valahol, kontrol alatt.. aki bent volt, az volt valahol és tudta is. 

életérzés.
- - -

gyilkos zenét írok. kiöllek magamból.ne fájjon többé.

ne fájjon többé ami vagy.

---

életképek egy életképtelen életből? nagyjából. és az enyém. minden.

rosszul vagyok? nem, ne hidd. azt hiszem minden a legnagyobb rendben. talán.

csak hiányzik az a megszokott nomádság, amivel egy évre ismét szakítanom kellett. az egész évem azon az egy héten élem. az, ami nekem való. ott az én igazi helyem a világban. egy koszos és meleg sátorban. tombolás. minden porcikám átveszi a rezgést.

ott mindenki mindig más lehet. nem tűnik fel senkinek. és aki elvágja a torkodat, az lesz a hírekben az áldozat. és zenék szólnak. a koncertek, amiknek élek. a zene ami éltet.

te meg a tévét nézed? ő is néz téged. ha az adás véget ér aznap neked is véged.

látni szeretném hogyan kapsz észbe.

már nem az ami volt. én elhagyom e kort. várnak egy szebb világban.

de te csak élj a mában.

így is Wan. sokat keres az én szívem.

.

arcok a tömegben. igen arcok, amik mindig rámtalálnak. vajon engem keresnek? vagy csak a sorsom, hogy mindig farkas szemet nézzek velük? mndgmgtllnk. már megszoktam az utálatot a szemükben. már biztos megszokták ők is az enyémet. már észre sem veszem, amikor kiül az arcomra: "annyira leszarlak. egy jelentéktelen semmi vagy." vagy esetleg aza mármeginttevagy? nézésem. szerintem azt hiszik, hogy valami fájdalmat okoznak, de nem. :D rájöttem valamire. szeretem meglátni ezeket az arcokat a tömegben. mégjobban szeretem, amikor ők látnak meg engem. annyira szeretem, jólesik a gyűlöletük. valahogy energiával tölt fel. igen ezaz. antisocial. csak rájuk kell nézni. :D utálnak, mert jobb vagyok. mindigis felettük álltam, és ez így marad amíg élek. 

.

és az emberek, akikhez közelebb kerültem. igazán szerencsés vagyok. minden szempontból. ezen az egy héten pár embertől kaptam kedves gondolatokat, amik igazán jólestek.

ja és kaptam karkötőt is.

és az az ákoskoncert. epic volt.

hiányzik. az érzés. az életérzés. olyan trú minden.

földkalandilyesmi.

ez most vidám vagy szomorú? most nem értem. most gyors vagy lassú? nem értem. most komoly vagy poén? most akkor tényleg nem érten.

most összeesküvés vagy véletlen? most mi tehetünk róla vagy ő vagy senkisem? én mostmár tényleg nem értem....

minél gyorsabban repülnek, annál jobban nő előttük a távolság.

.

mintha élnél ember.

.

szerelem.

igen.. szerelem.

szerelem? <3

szerelem. <3

<3

szerelem..szereled...szereli...szereljük...szerelitek...szerelik. 

mindenki szerel.mes.

hiába? lehet. de muszáj- belsőkényszer.

megjavít? igen, csak el is ront.

megnyílik a föld.

egy ember ugrik a hídról. nincs harag. csend marad.

úgy hazudsz, mintha tudnád, hogy mi történt.

ránkszakad az ég. mindenki hazudik.

de most nincs baj. nincs semmi..

csak az ereimben véres alkohol.

és többé ne félj. Marika néni fiaként tisztel.

én már többé nem félek.

miegymás.

*izgul.

Holnap reggel, a 6 órási vonattal megyek Tokajba. 

most beszéltem Ádámmal, meg Zolival is, úgy hallottam, hogy kibaszott részegek. :P

kibaszottul remélem, hogy Zoli nem felejt el kijönni elém fél 8-ra az állomásra. :P

mert ha igen, akkor nagyon ideges leszek. :P najó annyira nem. picit.

na emberek. egy hétig csak telefonon: 20/5040911

aki jön hegyaljára, az keressen meg az 5 nap alatt, vagy csörögjön rám.

csók mindenkinek. 

(de igazán csak Balázskának, aki nagyon nagyon nagyon fog hiányozni.)

szeretlekszeretlek. <3. ^^. szissz+nyuff.

*izgul.

az

hmm. igen.

jó lenne már minimum kedden lemenni, ha már holnap dolgom van.

csak az az ezerforint. sajnálom... :P

Balázzsal minden rendben van. : ) nagyon szeretem. 

viszont egyes emberekben csalódtam. rájöttem, hogy Balázson kívül senki az égvilágon nem tud megérteni.

eldöntöttem, hogy végeztem mindennel. nem fogok több szorosabb emberi kapcsolatot létesíteni ls akkor nem lesznek ilyen gondjaim. a családomon kívül éppen elég, hogy Balázs velem van. senki másra nincs szükségem.

-

el sem hiszem, hogy mindjárt indulok Tokajba :D remélem megtalálom a kedvezményem. :P

egy órával később:

megtaláltam.

szünet..

mostantól szünetel az egész életem.

el se gondoltam, hogy az eddigi állapotomnál még lehet rosszabb.

--

ráadásul egész nap a malcolminthemiddle-t vártam, erre 2 olyan részt adnak, amit már láttam. -_-

jelenleg semmi értelme nincs az életemnek.

ami volt az is kezd elveszni...

a lilaköd már rég szertefoszlott, mit áltatom magam.

nem tudom leírni ezt az egészet. 

egyszerűen csak fáj. ez az egész.

hogy nem tud szépen rámnézni. hogy nem tud kedvesen hozzámszólni. hiába ugrok a nyakába amikor megérkezik... hiába várom széles mosollyan és öleléssel... ő egyszerűen csak félrelök, vagy éppen leordít, hogy fejezzem már be. meddig lehet még ezt elviselni?

annyira rosszul esik.

napok óta csak bánt. ráadásul alkoholista beütéseket tanusít. úgy érzem, hogy a problémáit alkoholba akarja fojtani. ahelyett, hogy elmondaná azokat.

nem tudom.. nem tudok semmit.

a lényeg, hogy most úgyis jön a hegyalja, egy hétig nem fog látni. talán jót tesz neki.

és nekem is.

...

---

---

és még csodálkoznak a pasik, hogy a lányok miért vannak oda annyira a Twilight könyvekért/filmekért..?????? "hisz az egy nyálas buzis faszság. tele van buzikkal."

csak úgy mondom, hogy minden lány egy olyan szerelemre vágyik. egy olyan igazi meghalnék érted, annyira szeretlekre. egy fiúra, aki nem tud csúnyán nézni, nem üt, és nem ordít. egy fiúra, aki mindent megtesz azért, hogy örömöt okozzon a szerelmének.

---

és lányok, ... 

ilyen pasi NEM LÉTEZIK. sajnálom......

: (

---
de elgondolkoztam... nekem nem is ilyen 'tökéletes" szerelem kell. meg nem ilyen nyálas pasi.
csak annyit szeretnék, hogy valaki legalább annyira szeressen, mint én őt.
viszonozza az öleléseket és a puszikat... a kedves szavakat.
kit érdekelnek azok a hülye veszekedések?.. mindenhol vannak. de csak kicsik.. hülyeségeken.
tudni kellene egymás mellett élni.
miért csinálom én ezt? miért csináljuk ezt az egészet?
érthetetlen.
életet akarok. élni akarok. és olyan akarok lenni, mint 2 évvel ezelőtt...

---

olyan nagyon rég volt már...de néha eszembejut Máté. igen. eszembejutnak a beszélgetéseink... a levelezések.

egy levelét sem töröltem ki. nem tudom miért, nem szándékosan. tudom, hogy ott vannak... nem szoktam őket olvasgatni.

tegnap beleolvastam egybe. : ) és csak mosolyogni tudtam.

akárki akármit mond, én akkoriban tényleg szerelmes voltam Mátéba. hihetetlen az egész, de tényleg mély érzelmek fűztek hozzá... szinte egy éven keresztül visszautasítottam minden fiú közeledését, azt állítva, hogy barátom van. és mennyire úgy is éreztem. és így visszagondolva olyan fura, hogy minden kölcsönös dolog csak a képzeletemben történt meg. de a beszélgetések valósak voltak. és olyan igaziak. olyan igazi... tényleg. mai napig nem tudom, hogy ő hogyan érezhetett irántam. én azt hittem szeret. tudom, hogy én rontottam el mindent, de talán megbocsáthatott volna. 

azok az érzések, amik most rá emlékeztetnek, lehetnek akármilyen nyálasak.... olyanok, mint amit Bella és Edward szerelme kelt bennem... (Twilight)

sajnálom, hogy Máté nem áll velem szóba. nagyon szívesen beszélgetnék vele, csak úgy semlegesen, mint két barát. mert igen. jobb ha bevallom magamnak, hiányzik. 

volt egy természete, ami miatt mindig szeretni fogom. : ) ha utál, ha nem.

prisoner.

bárcsak szünet és szabadság érzésem lenne.

ennek ellenére olyan érzésem van, mintha börtönben lennék.

holott ez hülyeség, mert odamegyek ahova akarok, és azt csinálok, amit akarok, mégis egész nap itthon ülök és megöl az unalom.

Balázs dolgozik, nem ér rá hétköznap. nem hinném, hogy van most akárki is, aki rámszánna egy kis időt, hogy programot csináljunk...

alig várom már a szombatot, hogy anyuval menjünk vásárolni, aztán a keddet, hogy mehessek Tokajba...

már nem sok van hára.

mégmindigsemmi.

az egész napot végig szenvedtem, ez így nem mehet tovább. 

majdnem megölt az unalom. hiába neteztem, hiába tévéztem, hiába aludtam, hiába olvastam... egyszerűen azt hittem rosszul leszek. egész nap fetrengtem az ágyon és semmihez nem volt erőm... délután Balázskát hívogattam, hogy ma is aludjon nálunk, és azt mondta , hogy megbeszéljük majd msnen... fél percenként lestem az msnt, aztán nagy meglepetésemre beállított Balázska. : )

tök jó volt, nagyon örültem neki, egészen addig, amíg el nem kezdett kibírhatatlanul viselkedni.

úgy tűnik, hogy nagyon lefárasztja ez a röpke 6 óra semmittevés hétfőtől-csütörtökig. bezzeg, amikor én napi 8 órát robotoltam, az le volt szarva.

na mindegy.

én itt blogolok, ő meg itt alszik (vagy próbál) mögöttem, azzal fenyegetőzve, hogy átmegy a másik szobába. hm, ok.

nagyon szeretem meg minden, de most tényleg jobb lett volna, ha egyszerűen otthon marad és lő egy virtuális puszit msnen. (nem gondoltam h valaha is ilyet fogok mondani. -_-)

előre félek a holnaptól.

semmi.

egész nap semmi.

várakozás. várakozás. várakozás.

kámediszentrál agyba-főbe.

várakozás. várakozás.

unatkozás.

fekvés.

iwiw. fészbukk.

várakozás. várakozás.

kínlódás.

- - -

ÖRVENDEZÉS: ---> Balázska karjaiban, végre. ^_^.

délutáni-esti nyufizás... 

békésen szundikálás.

spontán.

magamonkívül.

Balázs reggel meg se hallotta az ébresztőt, pedig egy AK-47 hangjára szokott kelni... nekem az agyamra ment persze. felkeltettem nagynehezen nyúl uraságot, és elküldtem munkába. nagyon aggódtam érte.

egész nap döglöttem, nem bírtam felkelni.

minden maradványt eltakarítottam, mindenhonnan. (a szemét az udvaron egy hegyalja fesztiválos pillanatot idézett fel: utolsó nap, korán reggel a harmatos fűben botorkálsz és mindenhol szemét. : ) hehe.)

semmire sem voltam ma képes. ez egy ilyen nap volt. Zsófival se tudtam beszélni. nem volt erőm.

és hiányzik Balázs... : ( (hiába vagyunk együtt éjjel nappal, ha aztán meg hirtelen nem látom egész napokra..)

...

jobb napokat.

függetlenség.

szombat:

pihentünk, Balázs füvet nyírt, én a vacsorát csináltam.. eltelt a nap és mégsem sütöttünk anyuval szalonnát.. megbeszéltük, hogy majd máskor. 

vasárnap:

Balázzsal kb. 10-kor keltünk fel, és nem is csináltunk különösebben semmit. Balázs elment a boltba, hogy vegyen pár dolgot az ebédhez, aztán ő el is ment fél 1-re a pt-be.

én nem éreztem jól magam, fájt a fejem, de vártam, hogy Zsófi jelentkezzen, hogy mikor találkozunk.

aztán megbeszéltük, hogy megyünk a békástóra vízipipázni. kocsival jött be, és a nagyállón találkoztunk.

közben Balázs felhívott, hogy szeretne este szalonnát sütni, és hívná Tótit is. mondom, oké persze. 

Zsófival pipa után elmentünk a mekibe, aztán 6-ra odamentünk a teszkóhoz, hogy találkozzunk Balázsékkal. vásárlás, aztán tütüvel haza.

előkészülés, tűzrakás, és szalonnázás. sör. vodka. citromlé.

Zsófi 9 körül hazament, mi pedig hajnalig kint voltunk.

Balázs 3 körül lefeküdt, mert neki reggel koránkelés és munka, én pedig fent voltam Tótival első buszig, azzal hazament, mert nem akart aludni, hogy ne legyen másnapos.

én 5 körül lefeküdtem és rögtön el is aludtam...

- - -

¤kezdhideglennimegyekdobokatűzre.

: )

nsc.

*lilaköd.

[ júliusvan. ] : ) 
 
×××
délután mozi Balázzsal. ^^ 

××× 

már nem emlékszem mikor... talán tegnap. vagy tegnapelőtt... lényegtelen, de... 

..mondtam valamit, amit akkor tényleg úgy éreztem. félelem? megszokás vagy kétségbeesés. nem is tudom mi vett körül. 

de azok az érzések annyira igazinak tűntek. és nem volt fájdalmas. 

tudom, hogy az amit akkor mondtam, a világ legnagyobb szentségtörése...

mostmár jól vagyok. : ) mindig... mindennap rájövök, hogy ez kell nekem. erre van szükségem, én így vagyok boldog. akármilyen rossz történik, nem lehet az élet egy habostorta. 

már rég tudom, hogy a szerelem több annál, hogy csak fogom a kezét. : ) 

életem minden napját lila ködben töltöm, csak néha megfeledkezem róla. 

hiszen én vagyok a legboldogabb ember, hogy megtaláltam azt, akinél nem kényszerülök önvédelemre. akinek lelkem titkos kódját ki merem adni. akit beengedek magamba: ez vagyok, minden jóval, rosszal, nemes és szennyes gondolattal együtt. as ez az egyetlen ember az, akit valóban szeretek. és mindig csak őt fogom szeretni.  

és ott van az is... amit többször átéltem, mégis minden alkalommal, amikor újra megtörténik, csak nézek magam elé... és az érzések kavarognak bennem. meglepettség, csodálat, melegség, szerelem, boldogság... és ez annak a ténye, hogy mindig szembesülök a mély érzéseivel. amikor tiszta szívéből szól hozzám és látom a szemében a félelmet... nem akar elveszíteni. talán soha. néha amikor a legerősebben érzem azt, hogy nem is számítok igazán.. olyankor cáfol rá, és szinte úgy érzem, hogy még annál is jobban szeret engem, mint én őt... pedig ez nagy szó. úgy érzem, hogy talán sokkal erősebben ragaszkodik hozzám, mint én hozzá. és ilyenkor elszégyellem magam... hogy élhetnék én nélküle?... hogy élhetnénk egymás nélkül? : ) sehogy.. már annyi mindent túléltünk, ideje lenne rájönni, hogy minket egymásnak teremtettek, felesleges a sors ellen küzdeni. 

élvezzük az életet. 

szóval a lila köd itt van körülöttem. most is, mindig. ezt nem felejtem el soha. : ) 

szeretlek nyuffmuffom. <3 ne félj, mindig veled leszek. ameddig csak szeretnéd hogy veled legyek...

inprinting.

bevésődés... bevésődni.

vajon átéltem már?  vajon átélte már? ezt éltük már át? át fogjuk? fogom? fogja?

...

"..ezt nehéz elmagyarázni, nem szerelem első látásra, inkább valamilyen vonzás, ahogy meglátod őt, nem a világ tart hatalmában, hanem ő vonz magához. (...) Semmi sem számít jobban, csak ő, bármit megteszel érte, bármivé válsz érte, azzá válsz, amivé ő akar..."

(eclipse.)

ma valahonnan, holnap máshonnan. mindig innen hiányzunk. 

*windinfrontofyou.

számmörtájm.

igen, végre vége van. vége a gyakorlatnak, meg lett mindenem, és az átlagom se lett olyan rossz, kereken 4-es. ahhoz képest, hogy sokkal rosszabbra számítottam. jövőre megpróbálok jobban odafigyelni mindenre.

---

ééés. méltóképpen megünnepeltem mindennek a végét, voltam Zsuzsikával Eclipse premier előtti vetítésen, és annyira de annyira a hatása alatt vagyok. sokkal jobban tetszett, mint a new moon, jobban megcsinálták és több benne az izgalom is. olyan szívesen megnézném mégegyszer. még sokszor. hmm...

muse - Neutron Star Collision.    : )

grizzly bear - slow life.

bon iver & St vincent - roslyn.

black rebel motorcycle club - done all wrong.

*wings wouldn't help you.

lahén.

és azt ismered amikor egy ember leugrik az 50. emeletről és zuhan lefelé?

...miközben zuhan ezt mondogatja, hogy megnyugtassa magát:

"..eddig minden rendben. eddig minden rendben. eddig minden rendben..

..nem a zuhanás számít.. a leérkezés.."

break,

nagyon ki vagyok készülve. ki vagyok merülve. mindenem fáj. nem tudom kipihenni magam.

már csak 1 napot kell végig szenvednem, meg nem tudom suliba hogy, de a héten szerintem vége a dolgoknak. elég is volt ebből egy időre...

lehet, hogy ez a szétcsúszás okozza ezt az egészet, de már semmihez sincs kedvem.

fura gondolatok kavarognak bennem, és egy szünet kellene. úgy érzem szünetre van szükségem... igen. most így is lesz...

- - -

holnap este megyek Zsuzsikával moziba, az Eclipse premier előtti vetítésére a cinemába, és tök jó lesz, már alig várom. : ) hivatalosan hamarabb fogom látni több millió embernéél :D

ennyi viasztal a sok rosszal szemben. ...

félek ez az egész miatt és szomorú is vagyok, de itt már nincs más lehetőség.

nah szebb éjszakákat.

---

hogylehethogyabbóllesztűzhogyhaoltasz?

állunkfelhőkalatt.

[* ittmaradlegalábbalélekhaatestmárfönnakadt.]

*theJaneAustinbookclub.

: )

----->#

.b.s.h .d.l.o

a mai gyakorlat talán egy fokkal jobb volt, mint tegnap.

bár iszonyat fáradt vagyok...jobban mint tegnap.

.

Balázskának ma megvolt a szóbelije, és négyes lett. : ) örülök nagyon, hogy sikerült. : )

.

kicsit megint elszomorodtam az idei nyár miatt... még nem tudom hogy fog elsülni, de tudom, hogy már nem lesz öbb olyan nyaram, mint ami tavaly volt. a dolgok megváltoztak, és az élettel haladok előre magam is. remélem azért nem lesz szörnyű...

picit jobb kedvem lett, miután eszembejutott, hogy szeptemberben jön a supernatural season 6, és azt már nagyon várom, októberben meg ugye megyek egy hónapra ki nagyon remélem, hogy Hollandiába, és nem Dániába. : ) a kettő közül valamelyik, még nem tudom biztosra. de már nagyon várom. az egy fontos pillére lesz az életemnek. : )

.

most meg a zsenikémet nézem az éjdzsbíókettőn :D láttam már vagy 10x, de ez valami iszonyat jó film. mindig végigröhögöm az egészet. :D :D :D haláli. XD

na legyetek jók. holnap péntek.

:)

¤¤¤

¤¤¤ nincsveszély.

: )

quotes.

ezeknek a korai keléseknek és hajnali buszozásoknak/gyaloglásoknak mégis csak van valami előnyük. : ) annyira szeretem érezni a reggeli friss harmat illatát.. azt a furcsa nyirkos levegőt, enyhén dideregve állni a buszmegállóban, vagy éppen átsétálni a hatalmas fák alatt... közben zene szól a fejben és gondolatok tengere... érzelmek áradata.. csak úgy bizsereg a test. végiggondolom.. ismét egy nehéz napnak nézek elébe... de mégis boldogsággal tölt el a tudat, hogy valaki vár rám a világban. mikor minden nehéznek vége, ha befejeztem a dolgom és hazamegyek, várnak rám. : ) van ki mellett megpihennem, van kihez hozzábújnom, van kivel beszélgetnem, van kit meghallgatnom... van nekem vagyok neki. ez a legnehezebb percekben is erőt ad. *szeretszeret.*

érzelmek idézetekben kifejezve.

--- --- ---

Az élet túlságosan rövid ahhoz, hogy huzamosabb időn át haragudjunk az emberekre, és mindent elraktározzunk, ami fáj.

(C.B.)

¤¤¤ ¤¤¤ ¤¤¤

A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. S ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen.

(S.K.)

¤¤¤ ¤¤¤ ¤¤¤

A világ kiteljesedik előtte. Képtelen szavakba foglalni azt, ami eléje tárul. Úgy érzi, mintha egy hatalmas boldogsághullám kimosná a testéből és a lelkéből az évek során felhalmozódott hordalékot, a bánatszemetet, a fájdalmakat, a félelmet és a kínt; úgy érzi, hogy az örökkévalóság többé nem ígéret, hanem tény; felfogja, hogy mit kell még tennie, amíg ezt az életet éli, és mi lesz a feladata az ezután következő világokon – mert lesznek, vannak ilyen világok, hiszen a halállal semminek sem szakad vége.

(D.R.K.)

¤¤¤ ¤¤¤ ¤¤¤

Sosem tudtál elég nagy lenni, ha képes voltál feladni az álmodat egy idegen véleménye miatt. !

(P.C.)

--- --- ---

: )

hiszek abban, hogy bizonyos emberek nem véletlenül lépnek be az életünkbe.

és néha többet árt, ha nem mondunk ki valamit, mint ha kimondjuk, bármilyen nehéz is.

bátorság az, ha rajtad kívül senki más nem tudja, hogy félsz. : )

igaz, hogy a  sebek a múltra emlékeztetnek, de nem kell meghatározniuk a jövőt.

és egyszer azt hallottam, hogy nem mi választjuk meg, hogy kit szeretünk, hanem a szerelem választ minket. : )

és akkor a végszó szintén egy idézet, egy nagyon jó filmből...

...

A kolibri nem csak egy egyszerű madár. A szíve ezerkétszázat ver egy perc alatt, és nyolcvanat csap a szárnyával egy másodperc alatt, és ha lefogod a szárnyait, hogy ne repülhessen, akkor tíz másodpercen belül meghal. Ez itt bizony nem egy átlagos madár, ez egy valóságos csoda. Lelassították a szárnyait egy mozgóképpel, és tudjátok, mit láttak? Hogy a szárnyai nyolcas alakban mozognak. Na, és azt tudjátok, hogy a nyolcas mit jelöl a matematikában? A végtelent.

(The Curious Case of Benjamin Button)

 

ilyenazélet.

¤¤¤
ja .

...akarmarögösútja...

¤¤¤

rain on me. pt.2

--- --- ---

műholdtölte.

ez az égszakadás, nem a könnyű nyári zápor.. itt a csontodig égsz, vagy bőrödig ázol.

---

egyre jobban frusztrál a helyzet, hogy szerdán belgyógy és rohadék emberek. 

egyre jobban frusztrál, hogy egész nyáron esni fog az eső. hegyalján vajon térdig érő kiöntött tiszában fogunk sátorozni?...

egyre jobban frusztrál, hogy igen. mindenkinek igaza van. én meg csak hárítok.

elkezdtem bevallani magamnak: érdektelen vagyok mindenki felé. csak Balázzsal foglalkozom. ebből ki kellene gyógyulni. több okból is. mondjuk az időm is több lenne, meg talán B. is rájönne, hogy milyen nélkülem.

egyre jobban frusztrál, hogy már most azon kattogok, hogy mindjárt szeptember 1.

semmi időm nem lesz pihenni : (

max. 3 hét. aztán megint mehetek dolgozni.

egyre jobban és jobban frusztrál az érzés, hogy... igen. ez már az igazi felnőttség kapuja. egyre jobban belémég az élet minden perce és rá kell jönnöm, hogy az életem már nem csak láblógatás. már régóta nem. talán mostmár könnyebb lesz élnem így, hogy beláttam.

egyre jobban frusztrál, hogy a terveim és az életcéljaim, amiket másokra is építek nap mint nap leomlik. talán mindenkit leszarva kellene csak magamra gondolni és csak a saját életemet kellene építenem? más világát nem tudom megváltani. viszont egyedül sem szeretném ezt a jövőt.

egyre jobban frusztrál a tény, hogy a magasrendű szükségleteim kielégítéséhez hiányoznak dolgok. fontos dolgok. és fontos személyek... 

még csak 20 éves leszek. létezik a tökéletes élet? nem. egy kis hozzáállással az enyém is lehetne tökéletes. már amennyire lehet. hogyan kell hozzáállni?

én már nem tudom, mi a fasz van... mindenki feszeng a kamura. mindenki gengszter. mindenki modell. mindenki tökéletes. kinek bizonyítassz? ... Magadnak?! nézzél tükörbe, és bocsáss meg annak, akit látsz! mindig a kurva pénz, a della. amiért felfelé nyalsz, és lefelé taposol. nyisd ki a szemed, és ne csak nézz, láss is bazdmeg!

igen. itt az idő felébredni a cukorkómából. nincs itt semmi gond... csak én látom. magamnak kreálom. kombinálás és számítás.

mi lenne ha egyszer csak úgy felkelnélk és hagynám a napot pörögni magától. nem az én feladatom mindent irányítani. nem kell csodálkozni ha minden kicsúszik a kezeim közül... hiszem a világot nem kell elbírnom. majd szólok atlasznak, hogy vegye át egy kis időre, mert meguntam a támasztást.

így lesz. mostantól ne tőlem várjátok a megoldásokat, a segítséget, a megváltást... tudtommal még mindig ember vagyok. nem isten. túl sokat hallgattam. túl sokan használtatok ki pofátlanul. ennek sajnos vége, váltsátok be máshol a kuponokat ha még nem járt le a határidő. 

maradunk mindig mozgásban, mint minden, mint az élet, mint egy mindegy milyen szinten.. nincs fizika, nincs idő, igazából nincs semmisem. csak énvagyok és te  ... lent ülünk a semmiben..

--- -- --- -- ---

élek... ritka alkalom. a fény kisujjnyi, törtfehér sugár a kertiasztalon. tán megjössz, mire körbeér. e nyári kert az árnyaké. nyugodt ez így ma. gondolom. a fény, akár az árpalé szivárog át a lombokon. ma mégse jössz. a sarkon állsz. a nap korongja fölragyog: ezernyi égi vaskohász locsolja szét a sörhabot. tudom, hogy ez nem épp vidám: e nemjövés, e ócska szesz..... élek, és ez nem az én hibám. ígérem, orvosolva lesz.

(...péhávalnemeffel.)

¤¤¤ sajátmagamhitevagyokmagamban.

budapesmód.

ezt neked küldöm.

--- --- --- 

hallgatni. ---> *

Budapest füstös nappalim, ahova talpig fáradtan érek haza aznap is, ha éppen otthon maradtam.
Budapest a dús szád. a duna a mosolyod, ha fürdéskor a duschbad épp az ajkadon csorog.
Budapest az önmarcang, a hídvám és a sarc. egy elmemélyi néma hang, egy arc nélküli arc.
ha szélesebb lenne, lehetne gyúrópad, rajta tricepszezne egész európa.
Budapest az éjszaka: egy lehordott zsúrnadrág. épp hogy egy kissé szakadt. épp hogy túl nagy rád.
tömény szoknyaköltemény, klasszikus, de kortárs, a konformizmus kosztümén Pest a mélydekoltázs.
Budapest izzadt, sós ing csak úgy belehányva európa shopping papírzacskójába.
pánik és malteregó, kis szájszéli komplexus. egy kifosztott Tesco polcán hagyott konzervhús.
Pest: erkélyen disznót vágni, lakótelep, terasz, kiskád. hogy tavasszal a Kosztolányin virágzanak a rasszisták..
Pest a füst, az alkohol, adatok a vérben. Pest, hogy feszt italozol akkor is, ha épp nem.
Pest, hogy késni megszokol, Pest, hogy nem is méred. Pest egy lusta metronóm nyelvén az eltérésed.
Pest egy kimustrált szokol porlasztotta éter. szemcsés hanghullámokon megszakadó vétel.
Budapest borsósüket fal mi befogja fülét: féli megértésüket. Pest rossz hallókészülék.
Pest: gyors lakóházak, lerakat és outlet, az elme alagsorában egy kiadó ötlet.
Pest a lakáskultúra, s hogy realestate kívánok. Pest a jólét kontúrja: dívák és díványok.
város túl a városon. ahol várom, ott van. Pest egy távoli rokon épp látogatóban.
talán én is Pest vagyok... Pest a pestiségem. Pest,hogy rég Pesten lakok,s nem lettem pesti mégsem.
egy rag, mi rossz helyen csüng, egy képző, miből jel lett. Pest, hogy elbeszédülünk folyton egymás mellett.
Pest, hogy az ív inspirál, ha körhintál a rím, a stíl. Pest egy tele írt spirál lapon a rotringlispil.

a szókötés, a kézimunka, egy kényszerből felvett póz, hogy egyre csak magunkra, hogyha öltünk nyelvet.
Pest az etvasz és a kunszt, hogy mersz még bravúrozni. Pest, hogy végül megtanulsz bilincsben azsúrozni.
Budapest egy gruppen, mi egyszer tán elszinglisül, de most tág, s ez így gutten: dugjuk dajcsul s inglisül.
elégia és pátosz. Pest hogy már csak körben... hajón belül lapátolsz egy felmosóvödörben.
Hogy a halált vállalom. Pest: kő az epében. szép, gömbölyű fájdalom az ország közepében.

csavardfelahangerőt.

teszkó. egész nap csak a teszkó.

mindenkinek lesz jó.

aztán míting Zsuzsiékkal és kikocsikázás Sámsonkertbe. 

tárcsás szalcsis rántotta. punny.

pihenés.

21:00-kor hazaérkezés.

--- --- ---

Balázs jött 10 fél 11 körül. 

filmeztünk, beszélgettünk.

aztán alvás. rám fért már, hogy végre kipihenjem magam.

..........................

pokolkutyák.

kizökkentem a megszokott ritmusból.

lekéstem a reggeli buszt.

lekéstem az állomáson is.

villám bé terv és villamos.

nincs pénzem se.

Ildivel utaztam a vilin és sajnos nem tetszett amit mesélt. névsor szerint vannak beosztva. aha. én nem fogok azokkal a B betűsökkel lenni. lázadni fogok vagy nem tudok de velük nem. az nem lenne jó egyikünknek se. de főleg nekem nem, mert egy a kettő ellen nem a legjobb állás. áh majd megoldom.

---

az osztályon a pénteki csapat valami rettenetes volt. öhh.. vagyis egyvalakinek nem. ő valahogy annyira benyalta magát, hogy onnantól kezdve ő lett az isten, aki mindenre képes, és mindent megcsinált. innentől kezdve mindannyian a tálalóban ültünk egésznap. alig volt valami, amit megcsinálhattunk volna. hm. mindegy. annyira felbaszta az agyamat.

3 nap alatt annyira megkedveltem Nellit meg a srácokat.. és tök szar, hogy hétfőn már nem lesznek. nem tudom kik lesznek. : ( 

amilyen jól kezdődött az egész... egyre rosszabbnak érzek mindent.

délbe el lettünk engedve.

ez már nem javított a szar kedvemen.

- - -

itthon sem volt semmi rendben. nagyon nem. van gond.

végül csak eldöntöttem, hogy feltekerek a városba és beszélek Balázzsal.

de előtte még Zsolti. 

és kék az ég meg zöld a fű.

aztán mexican. meg beszélgetés. meg mexican. meg gösser.

de én már unom ezeket a programokat. azt érzem, nekem ez már rég nem jó így.

elindultam haza. szép lassan, mert se villogó, se jó nyereg. nem akartam megöletni magam, bár egyszer az is majdnem sikerült.

már az erőműnél jártam, a fülemben a füles és zene szól a fejben. valahogy hallottam egy keró zaját, lehúzódtam.. és balázs volt az. : )

azt mondta haza kísér.

végül nálunk is aludt.

kiflifíling.

érdekel.

hú.

ez a kibaszott koránkelés nagyon fura nekem. de könnyebb, mintha suliba kellene menni.

ki érti ezt? : )

-

tetszik a gyakorlat, és sok érdekes dologgal találkoztam.

ma bent voltam a decusnál amikor az orvos átkötözte meg leápolta. hát hümm. durva.

sajnos egész nap ideges voltam, mert nem bírom. egyszerűen az idegeimre megy. ő.

ez a nap hamar eltelt. főleg a tegnapihoz képest. : )

.

tegnap nálunk aludt Balázs, és ma reggel, mikor elindultam megkértem, hogy keresse meg a kulcsomat, mert nem fogok tudni bejönni.

na. mikor hazaértem, persze, hogy a kulcsom sehol, és az ajtó meg bezárva. telómon nincs pénz.. de felhívtam anyut, hogy hívja fel. :P

az volt az egyetlen szerencséje, hogy 5 percen belül itt volt és nyitotta az ajtót. : )

.

az álmok. érdekesek. furák. mély nyomot hagynak. megváltoztatnak dolgokat. igen. ez is egy ilyen volt... de érteni azért mégsem értem.

---

10.6.15.időzítés és igen érdekel. és az űr olyan fura. tiszta és mocskos. kottazűr.

monddmiért?..

tartsdmegatávot.

első nap a nyári gyakorlatomból.

6-ra ott voltam, és egy csomót kellett várni a főnökre, aki mindent elmond... meglett az öltöző meg egy szekrény, és fel lett avatva a mosópor illatú frissen vasalt fehérköpeny meg a kis névtábla. 

nem kicsi volt a para, amikor olvasták a nevem a többiekével együtt. velük leszek? velük kellene lennem. pont velük. mi van a *tartsdmegatávot* elmélettel? :| a kellő távolságot... hát még a nevek is büntetnek? 

azt mondja meg valaki nekem, hogy akiket utálok, miért pont B betűsek?... ahh.

végül megszánt minket Anita és megengedte, hogy mi csináljuk magunknak a hármas csoportokat. tehát Nórival és Szandival kerültem fel az általános sebészetre. a távot sikeresen megtartottam. : )

a másodévesek nagyon szimpatikusak, és ügyesen végzik a dolgukat. féltem egy csöppet, hogy esetleg .. nem is tudom. talán lekezelőek lesznek vagy flegmák, de szerencsére egyáltalán nem. : )

az ápolók rendesek, az orvosok furák. néha bunkók. de okés az egész.

a takarítónő szerű segédápoló csöppet idegesítő figura. 

fél 3-ig voltunk.

ismerkedés.. ismerkedés.

csak ismerkedj igen.

siker.

11-re suliba, utolsó voltam a vizsgán. 

22-es tétel. hajtépés. gondolkodás. emlékezés.

felelés.

megkönnyebbülés.
--- végre túl vagyok minden vizsgán. és nem buktam meg. : ) ---

a csajokkal 1-re mentünk az Expressbe, hogy megünnepeljük mindennek a végét végre és az ismeretlen kezdetét. jó volt. és meleg. aztán haza.

felkészülni. felkészülni...

- - -

Boldog Szülinapot Zsuzska!

vangond.

egész nap anatómiát tanultam.

pici Balázsos szünettel.

aztán megint anat hajnalig.

szrtlk.

--- --- ---

S Z E R E T L E K .

.d.b.

örökkön örökké.

köszönöm, hogy vagy nekem.

köszönöm ezt a két évet.