jobb volt minden, amikor még igazi antiszociális voltam. amikor őszintén nem érdekelt senki, és a véleményük meg pláne. nem tudom mi változott meg bennem és mikor, de most már titokban vágyok arra, hogy az emberek elfogadjanak vagy inkább be, és szeressenek. nem mindig érzem ennek szükségét, de amikor igen, akkor egyenesen lehangol, ha nem kapom meg a várva várt elismerést. hülye vagyok. mint mindig. áltatom magam.
jobb lenne, ha csak lennék, és nem éreznék semmi ilyen felesleges dolgot. minden egyszerűbb lenne. utálom, hogy lassan az egész életem egy nagy közhely... 10 körömmel kapaszkodok a megmaradt értékekben, ami még van, aki van.
hazafelé az úton majdnem elaludtam a kocsiban Dani mellett. csak néztem ki az ablakon, sötét volt, és a nagy semmi.. próbáltam megtippelni vajon mennyivel mehetünk... 90-100? kétszer kellett az órára nézni, hogy jól látom e? 140 volt. ennyire csalnak az érzékeim. utána persze a városban a 60 tűnt úgy, mintha 25-tel tötyögnénk... jól elvoltam a hülye gondolataimmal... csak még jobban lefárasztottam magam.
kiszálltunk Balázsék előtt, és még onnan én haza jöttem motorral. Balázs ott erősködött, hogy aludjak náluk, de nem. nem nem. szombaton dolgom volt.
hazafelé majdnem eltévedtem. : D tettem legalább 3 felesleges km-t a semmibe. megyek, hirtelen nincs világítás. kihalt minden, mint az országúton... hm mondom jó. este még nem jártam erre. megyek tovább, hirtelen olyan rossz lett az út, hogy alig tudtam neki húzni... mondom basszus ilyen rossz úton eddig sose jöttem. mikor kis idő után elfogyott az aszfalt, és befékeztem a földút előtt, tudtam, hogy rossz vizeken evezek, gyorsan megfordultam. hát igen, túlmentem a gázvezetéken egy utcával. : D de utána csak hasítottam haza és aludtam...
a szombat nagyon rohanás volt. 11-körül keltem, és 1-re már mentem Krisztiánhoz. 2 körül elkezdte varrni a csuklóm, és mindent egybevéve, hogy még egy csomót filóztunk, hogy hogyan is kellene befejezni, 6 körül végeztünk. : ) nagyon jó lett. egyszerűen imádom. (kép is lesz. máskor.) motorral mentem, szóval gyorsan hazahúztam, ettem és felraktam tölteni a teljesen lemerült fényképezőgépet, mert napközben Pali megkért, hogy fotózzak az esti koncerten, ahol már rég ott kellett volna lennem (18:30) nem baj. hívtam Balázst, hogy mikor kezdenek Feriék, és mondta, hogy 8-kor, tehát megkértem Jancsit, hogy majd vigyenek már el kocsival 8-ra, és hálistennek el is vittek. ahogy odaértem, már épp beálltak, tomboltunk egyet, meg csináltam pár fotót és utána még a többi zenekarról is kattintottam párat, egyedül a legutolsóról nem, mert mi átmentünk a zónába hárman. Feriék meg haza mentek. 1 körül hazahozott minket Balázs apukája, iszonyat fáradt voltam. aludnom kellett.
ma reggel úgy keltem fel, hogy tiszta tinta a kezem körbe a fólia alatt.. : ( Krisztián le is baszott, hogy azért, mert neogranormont kentem rá. inkább nem kellett volna semmit, mert egy csomó festéket kiszívott a bőrömből... : ( hajj... lemostam a kezem szappanos hideg vízzel, sokkal jobban fáj már, mint akkor, amikor csinálta K. aztán nem kötöttem be, visszafeküdtem az ágyba Balázs mellé és vártam, hogy Zsuzsikáék meghozzák nekem a bepanthent. : ) ahogy meghozták be is kentem meg lefóliáztam.
ma nem csináltam semmit, itt volt Balázs és egész nap pihentünk, meg beszélgettünk.
ma vagyunk 3 és fél éve együtt. telik az idő. és múlik.
most itt ülök a gép előtt, megírtam egy iszonyat hosszú posztot, és végig egy zenét hallgattam. körbe-körbe.
nagyon ráfüggtem erre a számra:
no, i can't stay alone
now i can do my life
just me and myself and i,no more
but it wasn't you,i don't wanna waste my time,
i don't wanna lie anymore, it wasn't you
lie anymore....
my way is not straight away,my way is not just going right
my time is fighting me, i have to question life
i'm loving you
my friend, the music,
but the point, when you were alone on the street, where i searched you, (and) where i found your name
who stopped the time, it wasn't you
i don't wanna waste my time i don't wanna lie anymore...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése