2011. február 24., csütörtök

departure.

departure at 1 a.m.

Balázst nem érdekli hogy 1 hónapig nem fog látni.
magam alatt vagyok miatta.
2 óra múlva indulok Pestre.
5 óra múlva indul a gépem.
7 óra múlva Eindhovenben leszek.

vigyázzon magára mindenki, majd jelentkezem.
peace.

2011. február 21., hétfő




photos by Ashley Lebedev. <3.

2011. február 20., vasárnap

bittersweet memories.
---> -@- <---

I wanna run and escape from your prison
but when I leave I feel something is missing
I'm not afraid thats easy to tell
this can't be heaven it feels like I'm in hell
you're like a drug that I can't stop taking
I want more and I can't stop craving
I still want you, it's easy to see
but guess what honey you're not that good for me
 
- we get so complicated. -

2011. február 18., péntek

nyúlszívbezárva.


2011. február 15., kedd

ohi.

there are two colors in my head.
what was that you tried to say?

hihetetlen.

magam sem hiszem még el..
itt az új világról jelentkezünk...

vége. mindennek. minden rossznak károsnak haszontalannak. mától élni fogok. úgy ahogy kell. még nekem is új még nekem is felfoghatatlan... de irreverzibilis folyamat. ilyen erősen még sohasem határoztam el magamat...
nincs visszaút és élvezem. :) még... 
és..

--------------------------------------------------------------------------------------

ez itt a demarkációs vonal a két életem között. a régi és az új. élesen szétválasztva, határokat átlépni tilos.
"think about the good times, and never look back"

< nagyon    s o k    s i k e r t    magamnak !  >

you can try the best you can
the best you can is good enough

2011. február 11., péntek

tizenegyedikeráadás.

tizenegyedikeráadás.

attól függetlenül, hogy egész nap a suliban kellett ülnöm, este hétig.. és attól is függetlenül, hogy nem jutottam el a kiscsillag koncertre, amit régóta várok... jól vagyok. jól érzrm magam. és tizenegyedike van, ami nem jelent mást, csak annyit, hogy: 32.

a harmickettedik hónapban járunk. : )
szeretlek Balázsom. <3

muszáj kitörni.
t ú l é l n i .

2011. február 9., szerda

living in a world of nonsense.

living in a world of nonsense.

jesszusom.. annyi mindenen kattogok.. rettentő ez a gondolat áradat.. annyi kiírnivaló lenne, annyi fontos dolog, és nem bírok leírni egy normális mondatot sem...
magamnak teszem tönkre az életem, vagy tényleg mások teszik azzá?..
hihetetlen érzelem kavalkád, robbanni készül kifelé de én csak szorítom vissza... gyűlölök és szeretek minden pillanatban és értetlenül állok a probléma előtt, hogy: nemtudomnemadninekedazegészet.
de neked tényleg nem kell belőlem az egész... úgyhogy elvesztem az egészet ezért.
ilyenkor jön rá az ember, hogy a mérhetetlen szeretet és a rettenetesnagy gyűlölet között csak egy hajszál van. én most csapongok egyik oldalról a másikra és elvesztem a fejem. próbálok túlélni. túlélni minden napot, túlélni saját magamon, a kirohanásaimon és az érzelemhullámokon. minden kurva percben megköszönöm, hogy van még erőm mindent elviselni...
és nézd, írok és hajnal van már és elmegy az áram... csak a laptop fénye világít és csak a billentyűzet kopogása hallatszik.. mintha ez is egy jel lenne, hogy hagyjam abba, hogy feleslegesen küzdök az élet ellen, mert a földre dobtak és maradjak élve. de halni szeretne minden porcikám..
miért hiszem azt, hogy könnyebb lenne az életem egyedül? teljesen magamra hagyva mindennel. miért? nem tudom. az ember mindig többet akar és egyre jobban akar lenni. a jelen mindig szar és mindig lehetne jobb. hogyan? próbálkozz és kiderül. kifelé nem befelé nem. hogy mi a francért élek én ezen az érthetetlen bolygón. vagy pont itt, ilyen emberek között....
a gond ül az ember homlokára...és ki tesz ezért/ezellen. ?
most nem akarok semmit, senkit, csak nyugalmat, sötétséget, csöndet, csillagokat és egy lakatlan helyet.
kifelé nem nézek, befelé nem látok.
elegem van a sok segítő bíztató szóból.. hogy mostmár minden jobb lesz, mert ez így lesz az úgy lesz. szép lesz és mesés, mert ilyen egyszerű. egyik napról a másikra hogy változzon meg egy egész életnyi szenvedés?
pár nap alatt hogy lehet rendbehozni éveket? szerintem sehogy.
"mer a szerelem se tarthat el addig ameddig valahogy még ellát az ember" ... miért van erre szükség? 
sosem kerestem a szerelmet... mindig valahogy csak megtalált és gúzsba kötött letaglózott magához kötött a világvége érzettel, hogy itt már semmi nincs ami jöhet, csak ez van itt te meg ő. senkimás. dehát ha pezrsel a mindent leküzdő szerelem, akkor miért kell szenvedni? vagy ez egy ilyen törvény, hogy ha szerelmes vagy szenvedned kell? még akkoris ha viszont szeretnek? vagy csak egyszerűen a világ gyűlöl minket és próbál mindent elkövetni, hogy rossz legyen az élet. hülyeség. minden baromság. 
ez itt a karma vagy mi? ez jár nekem? oké rendben. de most mi legyen akkor? nekem mindegy, csak legyen valami. valaki mondja meg nagyon gyorsan, hogy merre induljak el? hogy hova akarok megérkezni? mennybe vagy pokolba? mindkettő szar.és mindkettő mesés. nem lényeges.
az életnek előre és háttal a halálnak.
mindennek háttal.

hát semmivel nem jutottam előre, hát akkor mehet tovább az élet, mint mindig, ugyanolyan szarul...

2011. február 7., hétfő

jajjdefáradt.

gyomorsavtúltengés.

nemzetközi taj kártya kipipálva.
pénz para.
időhiány.

2011. február 6., vasárnap

/

- - -

ordinary life.

// 'cause it's nothing more than ordinary life. // 
(so I'll show you my sins, show me all your scars.)

........
röviden.. anyu jól van a helyzethez képest. hétvégén netezgetett is.. : ) én pénteken elmentem sznoboszlóra Balázsék koncertjére, végülis dani vitt kocsival mert lett hely. nem kellett vonatoznom.. szerintem nagyon jó koncertet nyomtak, nekem nagyon tetszett. bár az énekben volt egy két hamis hang, megbocsátható mivel monitor az nulla volt. hazajöttünk olyan 1 körül és aludtunk... nagyon ki voltam fáradva.
szoombaton.. meg lettünk hívva ebédre Balázs mamájához. fél 3 körül értünk oda, és elbeszélgettünk, ettünk, majd 5-re jöttünk haza. fejfájás. rossz kedv. Balázzsal kitaláltuk, hogy menjünk el bowlingzoni a csilibe, de szabad pálya csak éjféltől 1-ig volt. kilőve. este hívott minket Dani, hogy megyünk e ariNózába. jahja. felmentünk, úgy volt, hogy uccsó busz, de Barbi mondta, hogy hazavisz minket ótóval. tát nem tudom mi történt, de valami okból kifolyólag elkezdtem inni. Balázs sorra vette nekem a feles vodkákat naranccsal... és az ötödik után kész lettem. azt hiszem több mint másfél  éve nem ittam és nem voltam részeg. atyaég.. jó érzés volt, de ami utána jött... nem kell, nekem erre nincs szükségem. ma egésznap a tegnap este miatt volt szar a gyomrom, teljesen dehidratálódtam stb. és megint nem fogok inni minimum 2 évig. inkább akkor zöld. tát ez volt. :D:D:D fura volt. és... jólesett, hogy Balázs ennyire nagyon vigyázott rám.. és itthon is mindent megcsinált és mellettem volt és takargatott, simogatott, ha kellett vizet hozott és addig nem is aludt el, amíg én el nem aludtam... jól esett nagyon.
nincs rá okom, de mégis annyi gondom van. nyomaszt az élet. a suli, holott örülnöm kellene a helyzetnek, az hogy 2 hét és megyek Hollandiába... mi lesz anyuval egyedül? hogy bírom majd Balázs nélkül? anyuval ki fog foglalkozni?.... az is nyomaszt, hogy Balázs is stresszel a suli miatt, az érettségi miatt és a továbbtanulás miatt is. szeretném, ha sikerülne amit eltervez. aggódok magam miatt... a testem már rég átvette a hatalmat az agyam fölött, ideje lenne rendbe szedni. muszáj leszek beiktatni valami rendszeres testmozgást... állandóan fáj a fejem, lassan már élni sem tudok, hisz egy héten ötször szarul vagyok. azt már hozzá sem teszem hogy éjszaka nem tudok aludni reggel nem birok felkelni. délután majd elalszok este pedig élem az életem. már előre rossz kedvem van, mert nem fogunk elmenni a pénteki kiscsillag koncertre pénz és idő hiányában, mivel nekem összeszokató kiképző hollandiás tábor lesz. nevetséges. ráadásul tizenegyedike, ami köztudottan ünnepnap. nekünk. elegem van az emberekből, a hülyeségeikből, a vágyakból, a veszekedésből, a szarkavarásból és a gonoszkodásból. ellenségesek mindannyian. semmit nem néznek csak magukat. el se tudom mondani.
holnap megint hétfő. a hétvége hamar eltelt, és az élet megy tovább. egy újabb sablonos és monoton hét, amikor suli után vagy fájni fog a fejem vagy teljesen ki leszek merülve és most mégcsak a hétvége reménye sem fog éltetni. hisz nem lehetek itthon, se Balázzsal a koncerten, hanem bent kell szenvednem...
...
Balázs ma msnen írt nekem, és úgy megfogott pár szava, hogy amíg élek emlékezni fogok rá. a szívembe véstem. : ) azt írta, hogy ne küzdjek ellene, mert mi már eggyé váltunk. tervezünk, álmodunk együtt. itt már rég nincsen senki. nincsen "más" csak mi. ő és én. és ez a legtermészetesebb dolog és egyben a legkülönlegesebb az egész világon... és ez belém markolt.. és nem is enged el. : ) és úgy köszönt el tőlem, hogy holnap is mindenképp hívni fog, mint mindig. Látni akar, velem akar lenni és hiányzok neki. akármennyire is tagadom, minden vágyam az, hogy így történjen. ezt ő nagyon jól tudja. akárhányszor mondom azt, hogy nem akarom látni, egy óriásit hazudok de ő csak mosolyog, és bólogat, hogy dehogynem.... és felhív és lejön és én meg mint egy kisgyerek bújok az ölébe és szorítom magamhoz minél szorosabban. és tudom, hogy itt már nincs visszaút, amíg a halál el nem választ...
s z e r e t e m .


(your watery eyes got me simply floating.)

2011. február 4., péntek

anxiety.

// ANXIETY //
- - -
úristen. mi a franc van már megint velem? miért panaszkodok? megtanultam a kisklinikumot? megtanultam az angolt? fel akarok kelni reggel tanulni? persze. fél 3 van. hogy? reggel lesz idöm tanulni... NEM, nem lesz... semmi időm se. hát igen, ezt megint jól elkúrtam. ennyi.
- - -
system megy a tévében.. chop suey.. nézem és csak a semmi. ahogy dobol, ahogy játszanak.. ahogy élnek. ott akarok lenni a klipben.. ott valahol a szélén és ugrálni.. érezni, ahogy összenyomnak és alig kapok levegőt a tömegben, miközben ordítok és táncolok:

 "..angels deserve to die.."

2011. február 3., csütörtök

Balázs.

ünnep a hétköznapokban.

Ma 2011. február 03. Balázs névnapja van. : ) olvashattad a kellemes és érdekfeszítő tft monitoron egésznap a dkv jóvoltából. : )
Boldog Névnapot Balázsom! <3

az a vicces, hogy amikor nekem van névnapom (február 18.) akkor valahogy pont nem utazok buszon egésznap, nem látom a nevem sehol, nincs kiírva krétával a virágosok előtti táblára és nem hallom a nevem a rádióban. :D mindenki másét tapasztalom. csak a sajátomat nem. 
ezt csak úgy megfigyelésből mondtam el, évek óta így megy. de nem számít ez. : )

túlszorosbelül..

ha tudnám megfejteném.

belülről feszít.. szétrobbanni készül minden ami belémzsúfolódott. átölel a tér.. és fojtogat. összeprésel. kiáltanék én... de egy hang sem jön. mi a baj? mi okozza ezt a feszültséget? az élet... egyszerűen. amíg élem az életemet, sosem lesz nyugtom. ha tudnám megfejteném, nem lennék bajban.. én mégis csak itt ülök végül... iskola, rohanás, igazságtalanság, kegyetlenség, fáradtság, kimerültség... kritikus tényezők. és túl szoros belül, nem fér be még...
kérdezhtenéd, hogy mi van az iskolával... nem tudom. nagy a nyomás, és nem jó nap mint nap parázva bemenni... főleg ha tudod, hogy ... áh. kész.
Anyu... ? féltem. ha tehetném minden percben mellette lennék. magamnak se vallottam még be, de nekem mindennapban az a legszebb, mikor megnyugvással állapítom meg.. igen, itt van az anyukám, minden rendben van vele. ha baj van.. elfog a pánik. pedig nekem kellene lennem erősnek és a támasznak. a segítségnek. nem pedig annak, aki csak mégjobban elkeseríti. nekem kell megoldést találnom minden bajra. muszáj.
pénz..? igen.. sohasem voltam anyagias. sosem.. az lettem? talán. igenis szükségem van a pénzre, de nincs. munkt nem kapok.. legalábbis nem most. kellene költőpénz, kellene befejezni a jogsit és kellene zsebpénz. mert élni akarok. szórakozni. ideje belátni, hogy mármár szinte tényleg antialkoholista lettem. ennek egy oka van: sosincs pénzem inni. így már rég megszoktam, hogy sosem iszok...
emberek..? igen.. (antisocial) elegem van az emberekből. vannak akik csak úgy simán "ellenségek" és csakúgy utálom őket. rossz szokás. vannak emberek, akik a múltból kaparják a hátam. vannak emberek, akik elvileg a barátaim. de nem érzem. körülvesznek és mindennap csodálkozok. már unom, hogy mindennap más ember a téma, és közben érzem... én is ugyanígy a terítéken vagyok, amikor nem vagyok ott. olyan rossz, de szerintem ez valahogy 100%. olyan kevés ember él a földön, aki a szemedbe mondja a baját és nem a hátad mögött röhög rajtad. dehát mindegy. sosem voltam az a típus aki meg akarja szerettetni magát a környezetével. mindig megelégedtem egy két ember szeretetével. 
szóval nekem most rettentő rossz volt ez a nap... minden lelki mocsok rámszakadt.
vonjatok burkot körém....
porhanyós csendben, burokban, félig, 
hiányban, ébren, itt érzem mélyen,
félig vagy egyben és félig a mennyben,
félig egy lyukban, félénk és szótlan,
vagy egyben a mennyben, érteni szótlan,
ahogy jön át, ahogy jön jel, 
hogy valójában most engedni kell.



2011. február 1., kedd

modified.

február van. 
és új sablon. mert már rámfért szerintem.
egyszerű, letisztult és mégis fasza.
nincs mondanivaló. vagyis van.. rengeteg, de nem tudok írni. 
moszkvatérhajnalnégy.

hallgatni:
radiohead - idoteque.
system - ego brain.