2011. február 3., csütörtök

túlszorosbelül..

ha tudnám megfejteném.

belülről feszít.. szétrobbanni készül minden ami belémzsúfolódott. átölel a tér.. és fojtogat. összeprésel. kiáltanék én... de egy hang sem jön. mi a baj? mi okozza ezt a feszültséget? az élet... egyszerűen. amíg élem az életemet, sosem lesz nyugtom. ha tudnám megfejteném, nem lennék bajban.. én mégis csak itt ülök végül... iskola, rohanás, igazságtalanság, kegyetlenség, fáradtság, kimerültség... kritikus tényezők. és túl szoros belül, nem fér be még...
kérdezhtenéd, hogy mi van az iskolával... nem tudom. nagy a nyomás, és nem jó nap mint nap parázva bemenni... főleg ha tudod, hogy ... áh. kész.
Anyu... ? féltem. ha tehetném minden percben mellette lennék. magamnak se vallottam még be, de nekem mindennapban az a legszebb, mikor megnyugvással állapítom meg.. igen, itt van az anyukám, minden rendben van vele. ha baj van.. elfog a pánik. pedig nekem kellene lennem erősnek és a támasznak. a segítségnek. nem pedig annak, aki csak mégjobban elkeseríti. nekem kell megoldést találnom minden bajra. muszáj.
pénz..? igen.. sohasem voltam anyagias. sosem.. az lettem? talán. igenis szükségem van a pénzre, de nincs. munkt nem kapok.. legalábbis nem most. kellene költőpénz, kellene befejezni a jogsit és kellene zsebpénz. mert élni akarok. szórakozni. ideje belátni, hogy mármár szinte tényleg antialkoholista lettem. ennek egy oka van: sosincs pénzem inni. így már rég megszoktam, hogy sosem iszok...
emberek..? igen.. (antisocial) elegem van az emberekből. vannak akik csak úgy simán "ellenségek" és csakúgy utálom őket. rossz szokás. vannak emberek, akik a múltból kaparják a hátam. vannak emberek, akik elvileg a barátaim. de nem érzem. körülvesznek és mindennap csodálkozok. már unom, hogy mindennap más ember a téma, és közben érzem... én is ugyanígy a terítéken vagyok, amikor nem vagyok ott. olyan rossz, de szerintem ez valahogy 100%. olyan kevés ember él a földön, aki a szemedbe mondja a baját és nem a hátad mögött röhög rajtad. dehát mindegy. sosem voltam az a típus aki meg akarja szerettetni magát a környezetével. mindig megelégedtem egy két ember szeretetével. 
szóval nekem most rettentő rossz volt ez a nap... minden lelki mocsok rámszakadt.
vonjatok burkot körém....
porhanyós csendben, burokban, félig, 
hiányban, ébren, itt érzem mélyen,
félig vagy egyben és félig a mennyben,
félig egy lyukban, félénk és szótlan,
vagy egyben a mennyben, érteni szótlan,
ahogy jön át, ahogy jön jel, 
hogy valójában most engedni kell.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése