2012. május 13., vasárnap

grand mexican warlock.

Eltelt több, mint egy hónap úgy, hogy egy szót sem írtam. igen, már május van, ráadásul tizenharmadika.
nem mondhatom, hogy nem történt velem semmi extra, amit leírhattam volna, mert igenis történt... egyszerűen csak belefáradtam már mindenbe. a létezésbe. az 5 hét szívsebészet gyakorlat megrontott, komolyan úgy érzem, hogy már én se tudok kitűnni mások közül, szürke vagyok néha és mogorva... persze ez nem így van, de sajnos 20 évet öregedtem lélekben ott, ami nem minden esetben negatív, viszont a legtöbb szituációban nem is pozitív. lényegtelen, mert túl vagyok rajta. olyannyira, hogy holnap egyből 4 vizsga. szerdán megint 4. hihetetlen, és én itt ülök, blogolok... és miért is? mi változott bennem?
...
Tegnap este volt Grand Mexican Warlock koncert, amit kb. azóta őrülten várok, hogy a roncs bár oldalán közzé lett téve a koncert. nekem hónapoknak tűnik... szóval elmentünk, Balázs, Timi és én.
az az igazság, hogy egyáltalán nem csalódtam. annyira profik voltak, hogy az valami hihetetlen. annyira de annyira élveztem az egész koncertet az elejétől a végéig... ahogy néztem őket a színpadon valami bekapcsolt bennem... fogtam magam és besétáltam középre, velük teljesen szembe, és úgy éreztem, hogy a hátam mögött a tömeg engem néz egy pillanatig, hogy mit csinálok én ott... nem tudtam ellene tenni, mi az, hogy ott vagyunk egy ilyen koncerten és mindenki hátul ácsorog egy tökéletes geometriai pontossággal beállított félkörben. valami húzott feléjük, és ahogy hallgattam a zenét melegség áradt végig a testemben. odajöttek mellém Balázsék is, aztán a bal oldalamon találtam pár idegent. örültem. egyértelműen tudtam, hogy valami visszatért belém, ami hónapok óta elveszett. újra önmagam vagyok. tavaly hegyalja óta nem éreztem magam ennyire jól. önfeledt, kiegyensúlyozott és boldog....
igaz, hogy holnap vizsgázok, és ez már veszett ügy, de van még 3 hetem, hogy a szóbelikre és a gyakorlatokra rendesen felkészüljek.
Féltem, hogy ez a koncert pont vizsga előtt nem fog jót tenni, de tévedtem. a vizsgára nincs befolyással, viszont, most legalább visszanyertem azt a pluszt, ami előre hajtott.

az est fénypontja pedig az volt, amikor koncert után hátramentünk gratulálni, meg jelképesen egy aláírást kérni. Zoli annyira kedves volt... látszott, hogy árad belőle a jóság, meg a szeretet. kétlem, hogy csak színészkedés lenne... Timi csinált rólunk egy képet, ma egyből ki is raktam profilképnek. jól esik vissza gondolni rá, az egész estére, a koncertre. remélem minél hamarabb újra láthatom őt/őket, bár gondolom emlékezni nem fog rám... : )