2011. október 31., hétfő

explosion.


miért nem állok készen lezárni mindent? újrakezdeni... vagy csak fellélegezni. elfogadni és megérteni, hogy a semmire várok. váratsz örökké... nem a világ ellen irányul szomorúságom, csakis magam ellen, így, hogy itt ülök és rágom magam, bontom a légváram falait, mit éveken át építettem, és hiába mondták, hogy nem fog megállni, nem hittem nekik, de most már düledezik, vissza kell bontani az alapokig, és valamivel megerősíteni,  mert légből nem lehet várat építeni. mosolygok az ócska közhelyeimen, de annyira egyszerű képet adnak rólam, el se hiszed, milyen egyszerű a képletem, csak időt kellene rám fordítani, és kiszámolni, megfejteni, mert minden problémának van megoldása, minden szívnek van kulcsa... olyan rövid az élet... 21 év telt el belőlem úgy, hogy igazán senki sem értett meg. igazán senki sem találta meg bennem a megoldást. vagy ha igen, akkor nem becsülték meg. mivé válok én a szemetekben? hisz úgy tudok szeretni... kiadtam magam minden sarkon, és mindig csak összevertek. mire meggyógyulok újra szét vagyok tépve. emberek, miért nem látjátok, hogy ki is vagyok valójában? miért vagyok én mindenki háziállata? senkinek nincs szüksége rám, amint egy kicsit velem is foglalkozni kellene. de kit érdekel, ha szükségben vagyok, amikor mindenki másnak meg van mindene?
mindig van egy kis hely, ahova lefeküdhetek.. de mi van ha ebből elég, és nekem franciaágy kell rózsaszirmokkal? ha nem akarok többet hidegben és szűk helyen feküdni? ha nem akarok a ritkán érkező melengetésre várni? kilábalás, na az hogy van? inkább mélyebbre ástam az árkot, mint akartam.... nem bántam meg semmit, valaha azt éreztem boldog vagyok. mindenhogy, mindenkor, mindenhol. most olyat kell tennem, amit nem fogok megbánni... hogy megint boldog lehessek minden percben. hogy megmaradjak boldognak, akárhogy.
nincs rossz életem, sosem volt. több szépségben volt részem, mint az átlag embernek. de ahogyan az élet elmúlik, úgy múlnak el a szép dolgok is az életből... tenni kell érte, hogy jöhessen új dolog, ami értelmet ad továbbmenni. ami újra tüzetgyújt, és nem hagyja kialudni azt. ki mondta, hogy ez egyszerű?

az életben szerintem csak egy dolog egyszerű: a halál. de az nagyon.

2011. október 26., szerda

favágó.


ma sikerült lefényképeznem ezt a gyöngyszemet a klinikán. 

2011. október 24., hétfő

olajoshordó.

az emberi szív egy olajoshordó, vasból van és sok mindent bír. sokan ütik bottal és kongó hangot ad és az milyen zsír.
jólvan üssétek az enyém, nekem a szívem úgysem fáj...
gurítsátok messze a szívem... doboljatok rajta sokan. néha kicsit behorpad, nincsen baj, de azért óvatosan.



megszakadok. szétszakadok. elszakadok. mindentől. lépni kell, de nem fogok futni. nem menekülök, csak jobb vizekre evezek. csendesebb hullámokra, aztán vízbe ugrok és kifulladásig úszok. talán partot érek én is, nekem is jár egy talpnyi szárazföld, ahol biztonságban érezhetem magam. ez mindenkinek járna...
már nem kergetek semmilyen álmot, annyiszor emlegetett mondataim bebizonyosodnak, nem magunkra maradunk... magunk voltunk eddig is. egymagunk a széllel szemben. "és senki se jön, hogy megmentsen"...
gyilkos közhelyek, százszor, ezerszer megrágott, kiköpött, lenyelt szavak és mondatok, a vége mindig egy. minden szál összefut, ne ellenkezz, fogadd el, add át magad a ritmusnak. a szíved kegyetlen kalapálása sem ébreszt fel, még mindig azt hiszed, hogy álmodsz, még mindig hiszed, hogy felkelsz és minden tökéletes. dübörög a szív... zakatol... kattog... időzített bomba, csak robbanna már...
ez az élet rendje, a sors fintora, születünk, élünk, meghalunk, újjászületünk. én most haldoklom, de hiszek abban, hogy idővel beforrnak a sebek és képes leszek tisztán újrakezdeni mindent, és az lesz hátralévő életem legszebb első napja, amikor partot érek, és magamra találok. benned, vagy valaki másban, annyira részletkérdés, annyira banális és egyszerű, minden töredéke az életünknek azért van, hogy kihasználjuk, hát miért hagynám veszni én? pont én, aki élni születtem. tenni. teremteni.
egy barátom azt mondta, ne féljek. nem félek. eddig minden rendben... még mindig minden rendben... eddig minden rendben...
nem a zuhanás számít... a leérkezés.
zuhanok. el innen. le valahova. elszakadok, szétszakadok, megszakadok... meghalt bennem egy dallam.

2011. október 20., csütörtök

firs+aid.

sikerült az elsősegély vizsgám. sikerült... : )

2011. október 19., szerda

Stanley.

"He is my other eyes that can see above the clouds; my other ears that hear above the winds. He is the part of me that can reach out into the sea. He has told me a thousand times over that I am his reason for being; by the way he rests against my leg; by the way he thumps his tail at my smallest smile; by the way he shows his hurt when I leave without taking him. (I think it makes him sick with worry when he is not along to care for me.) When I am wrong, he is delighted to forgive. When I am angry, he clowns to make me smile. When I am happy, he is joy unbounded. When I am a fool, he ignores it. When I succeed, he brags. Without him, I am only another man. With him, I am all-powerful. He is loyalty itself. He has taught me the meaning of devotion. With him, I know a secret comfort and a private peace. He has brought me understanding where before I was ignorant. His head on my knee can heal my human hurts. His presence by my side is protection against my fears of dark and unknown things. He has promised to wait for me... whenever... wherever - in case I need him. And I expect I will - as I always have. He is just my dog."



remélem, minden kutya a mennybe megy... nyugodj békében Stanley.




2011. október 15., szombat

bugi.

Anett jött és mi mentünk, és megfagytunk, de feléledt bennünk a jungle people, és megállás nélkül roptuk. hihetetlen jó volt a miszterigeng koncert, annyira imádom őket élőben, olyan fantasztikus bulit csinálnak, elfelejted a hétköznapok mocskát. felszabadulsz és szárnyalsz és mosolyogsz. megállás nélkül...
na de ugorjunk vissza egy kicsit...


pénteken Anett befejezte a blekbukk következő fejezetét, amin szakadtam, de nagyon. régi érzéseket hoz vissza, amikor még önfeledten röhögtünk mindenen, amikor még nem volt rajtunk semmilyen felelősség, gyerekek voltunk. jólesik most is gyereknek lenni, boldoggá tesz minket a saját kis álomvilágunk. most rajtam van a sor, hogy folytassam... : )
visszaszombat:  Anett jött 4-re, és mentünk is tizenötössel. iszonyat hideg volt, és amikor betértünk a sátorba... kismillió pálinkás és kolbászos bódé látványa és illatai tárultak elénk, rájöttünk, hogy fr. éhesek vagyunk. nem akartunk kolbikára költeni, ezért inkább vettünk kint fahéjas kütrőskalácsot, amit szépen el is majszolgattunk, miközben 10x tört le a jeges ujj a kezünkről. gagyi toitoi utánzatok voltak, kihagytuk, sajnos nem tettük tiszteletünket. visszamentünk melegedni, letelepedtünk és vártuk Kiss Ádámot. meg is jött, és attól függetlenül, hogy már nem csípem annyira, nagyon jó hangulatot teremtett, egyszer kétszer jó hangosan felröhögtem. : ) jól esett. kormosanettet inkább már meg sem említem. 20:30-tól írták a miszterit, mi jóval hamarabb bebiztosítottuk magunkat az elsősorba, és ezzel garantálva volt az is, hogy mindhárom tagja a bandának csak minket fog nézni. (490!!!) a road-okon rengeteget röhögtem! főleg akkor, amikor a mikiket állították. háhh... háháhá most is röhögök, iszonyat nagy volt. : D aztán végre elkezdték nyomni, és onnantól nem volt megállás...

2011. október 14., péntek

ian.



Ian. <3
I could do a lot of things with you...

2011. október 12., szerda

person of interest.

- az az igazság, hogy neked egyszerűbb egyedül lenni...
- ez az egyik, amit megtanulsz. a végén úgyis egyedül maradunk és nem jön senki, hogy megmentsen. légy boldog...
- te sem hiszel ebben igazán. bátor akarsz lenni? kockáztass. mondd, hogy várjak rád, és én várni foglak...
- ...
- ehhez igazi bátorság kellene, igaz? ég veled...
.
.
.
.
.
- várj rám... kérlek...


2011. október 11., kedd

negyven.

végülis sikerült Timivel mennem a DEN-re, egy kicsit késve bár, de meg is érkeztem. Sajnos lemaradtunk miattam a Jurij elejéről, de még így is nagyon jó volt. utána Kowa, ami szintén jó volt. igaza van Timinek, hogy nem olyan jó az új hangszerelés, de szerintem szerethető, majd hozzászokunk. később már fesztivál hangulatom támadt, leszámítva a hideget, mert találkoztunk Nyitrajjal, Ildivel, meg Erikkel. tiszta jó volt. utána még paddy and the ratsre is bementünk, de én leléptem, annak reményében, hogy valahogy hazajutok, bezuhanok az ágyba, és reggel megyek suliba. ühümm...

és negyven... de minek?

2011. október 8., szombat

dio.

á basszameg. : D Balázs hamar lelépett, mert ment roadoskodni a péboksszal, mint utólag kiderült ingyen, de gondolom segg részegre itta magát, hisz pia az volt ingyen tömérdek. mindegy is, ez lényegtelen.

AMI A LÉNYEG!!!!!
Zsuzsikától meg Jancsitól kaptam egy iszonyat cukker kis robogót!!! <3. imádom.



2011. október 7., péntek

shine on.

találkoztam Mártival, beszélgettünk egy jót. : )
aztán kalandok során sikerült elérnem Timit, hogy jöjjön az arizónába. jól elvoltunk, mint mindig, kellenek ezek... aztán jött Balázs is, de Zoliék nem jöttek. nem lepődtem meg, mert nem is hívtuk őket. de na.
utolsó busz...

ekkor még csak nem is sejtettem mi vár rám másnap...

2011. október 6., csütörtök

szusz.

iszonyat jó kedvem volt ma egész nap. jól éreztem magam a bőrömben, tudtam hol a helyem, jó volt lenni éppen ott, ahol voltam. Timi jött, és mentünk a parkba, megittunk egy sört és körbesétáltunk a tónál. előttünk ment le a nap, csináltunk pár fotót is. mikor besötétedett és hűvös lett, elindultunk az arizónába... végigbeszélgettük az estét. kellett.
kiegyensúlyozottság.

képsorozat következik:





















2011. október 5., szerda

such a waste.

It's not what it seems but it is...


Never used your head to find out what this whole thing meant...



never used your legs to walk round in this whole big mess

did it hurt when you hit the ground?

2011. október 4., kedd

who knows?

ma volt bőven mínusz és plusz is, semlegesen zárom a napot.
a kiskutyák halála nagyon elszomorított... sajnálom őket. de erről nem is tudok többet írni, mert felkavarodnak az érzelmeim.
már fáradtságot sem érzek, csak úgy a semmi van, mégis minden jó így.... holnap írok pszichiátriából, és felelgetek angolból is szerintem. menni fog, tudom... mennie kell.
holnap találkozok Timivel, jön ide és megyünk a szuszba... pihenni, sörözni, beszélgetni... csinálok pár fotót is. remélem nem lesz hideg, és már nagyon várom....


repülés, lebegés, süllyedés.
és senki sem tudja...

2011. október 3., hétfő

zero.

gyomorideg a holnap miatt, az egész hét miatt konkrétan... mindig ez van, amíg meg nem tudom mi vár rám. jó lenne ha minden sikerülne, és megúsznám a dolgokat. ma kaptam levelet, hogy megvonják a családipótlékot. király, már kezdtem reménykedni, hogy ebben a tanévben még kapni fogom. múlthét szerdán voltam bent Varga Tamásnénál, hogy érdeklődjek az elsősegély vizsga miatt, azóta izgulok, alig várom már, hogy holnap megérdeklődjem, hogy mire jutott. remélem nem fogja leharapni a fejem, amiért még csak most megyek... és jó lenne már a jogsit is kézhez kapni. el kell majd mennem a tüdőszűrő leletért is, és beadnom a suliba. intézkedni diákkal. megbeszélni a tanárral, hogy szerdán írjak pszichiátriából. és holnapra persze betéve kellene tudnom az összes angol tételt.
jelenleg azon töröm az agyam, hogy vajon holnap lesz e onkológia. bár úgy gondolom lesz. 
remélem, hogy holnap pozitívan zárom a napot.

2011. október 2., vasárnap

miles away.

hajj de eltelt ez a nap is. ebéd főzés, pihengetés, aztán délután mentem Zoliékhoz megnézni a picit, meg beszélgetni. hát nagyon aranyos baba, kééék szeme van a tündérkének. : ) imádnivaló. Danika is nagyon aranyos volt, most már úgy tűnik nem fél tőlem. : D jól éreztem magam, legközelebb ha lehet, meg is fogom a picit, (most is lehetett volna, csak nem mertem hehe) ... fél 7 körül eljöttem, hogy ne zavarjak a fürösztésnél stb. meg nekem még tanulnom kellett.
estére egy kicsit már megint beforgattam magam, dehát ilyenek ezek a vasárnap délutánok, mindig rossz hatással vannak rám, mit csináljak...

valami szétfeszít belülről...

2011. október 1., szombat

miértisne?

megint kimentünk a vekerire Zsuékkal, de nem tudtunk sárkányt röptetni, mert semmi szél nem fújt. itt beigazolódott, hogy ugye sose vívtam a széllel háborút. hát nem, pláne, ha alkalmam sincs rá... csináltam pár fotót, mindjárt töltök is fel. vekeri után felugrottunk Sanyiékhoz, de jöttünk is haza. hívott Balázs, hogy menjek fel a Jazzbe. miért is ne? mentem hát, de kár volt, mert akkora tömeg volt, és füst, és meleg, hogy majd megpusztultam. utolsó busszal jöttem is haza, szal kábé egy órát voltam. DE kellett már ez a nap, mármint éjszaka... nem aludt itt Balázs, és én hajnal 5-ig csak sorozatokat néztem. és annyira jólesett a kis lelkemnek, hogy hihetetlen. mindent bepótoltam, amire a héten nem volt időm/erőm.

 
 

és ezzel a muzsikával köszöntelek kibaszott október: