2013. március 14., csütörtök

game over.

mér kell olyat tapasztalnom, hogyaszongya az ember nem kaphat meg mindig mindent azonnal, egzisztenciális meg morális álmaim vannak kérem szépen, rettegek, hogy rákom van, ez a legújabb szórakozásom, a kezdődő elmebajom nyilván, a macskának meg hiába parancsolgatok, hogy takarítson amíg futok, csak heverészik meg szpídezik itthon egyedül, már az állatok sem a régiek, az emberek meg végképp, tudományosan lemondok az emberekről, génhibásak azt mondom, de mindeközben persze én vagyok génhibás, sajnos nem értek saját kínaiul.

nem kellek.
kicsit rossz most, de majd elmúlik.



informatív

mocskosul szar a kedvem.

"I can't go on, I must go on, I will go on"

már nem emlékszem milyen az, ha szeretik az embert.

Réges régen mindent tudni meg érteni akartam, reménykedtem benne, hogy meglátom a jövőt, hogy mindennek meglesz a helye meg az értelme.
Aztán jött a korszak, amikor mindent tudni meg érteni véltem, mindennek megvolt a helye és az értelme, majd hosszú időre teljesen elvesztem a saját zűrzavaromban, semmit nem értettem, semminek nem volt értelme, bármi bármivel (be)helyettesíthető volt, bármi történhetett, az anything goes-korszak, oh yeah. Volt aztán egy olyan időszak a zűrzavarban, amikor azt fájlaltam, hogy túl sok minden történt velem túl fiatalon, túl sok olyan dolog, amit később kellett volna megtudnom, amibe később kellett volna beledöglenem.
Mostanában pedig szinte sajnálom, hogy nem volt több kaland korábban, hogy rengeteg mindent nem tudok a szenvedésről, a felhőtlen boldogságról, hogy még mindig nem vagyok elég rezignált, hogy még mindig érnek meglepetések, hogy még mindig rettenetesen megvisel minden veszteség.
Nem tudom, hogy fel lehet-e készülni a fájdalmakra, arról meg végképp fogalmam sincs, hogy van-e értelme felkészülni rájuk (nagyon sokszor azt gondolom egyébként, hogy semmi másnak nincs értelme), azt viszont tudom, hogy az életemnek ebben a mostani szakaszában rengetegszer érzem a törülköző-bedobós fílinget, igen, biztos ismeritek a 'kész, vége, elég, nem megy, fáradt vagyok'-érzést (hazamegyek, lefekszem); aztán persze vonszolom magam tovább.
De egyre kevesebb meggyőződéssel.

csalódottság kipipálva.

2013. március 7., csütörtök

"Tomorrow never comes, when it does, it's yesterday"

Persze, lehet mindenféle szentimentális áradozásba kezdeni az élet izgalmairól, szépségéről, lehet vigyorogni naphosszat és arról papolni, hogy az élet olyan kibaszottul, nagyon-nagyon, végtelenül izgalmas, de lássuk be, ezek csak üres szólamok: az élet időnként rettenetesen unalmas, borzalmasan fárasztó, elviselhetetlen, sőt, van olyan is, amikor kétségbeejtően szar; persze erről nem illik beszélni, mer olyankor jön ugye a you need help.
Ezzel együtt még mindig azt mondom, hogy élni jó, csak hagyjuk már azt a bullshitet, hogyaszongya intelligens ember soha nem unatkozik meg az élet egy nagy kaland.

2013. március 6., szerda

ha nem akarom..

Levelezésre alkalmatlanul levelezek, elvetemülten, gonoszul, unottan, undokul válaszolgatok, nem vagyok érdekes, ő sem érdekes, nem akarunk semmit senkitől, egymástól meg végképp, levelezünk, elbeszélünk, megbeszélünk, nem kérdezek, nem válaszol, válaszolok, kérdezek, ismerkedünk, érdekel, nem érdekel, még nem, már nem, én nem.

2013. március 5., kedd

what shell we ever do?

Muszáj bölcsnek lenni. Muszáj bátornak lenni. Muszáj óvatosan élni. Muszáj szeretni valakit. Muszáj büszkének lenni. Muszáj megőrizni függetlenségünket. Muszáj egyedül is képesnek lenni bármire. Muszáj férjhez menni. Muszáj felnőni. Muszáj a gyermeki énünket megőrizni. Muszáj tanulni. Muszáj okosnak lenni. Muszáj ösztönösnek lenni. Muszáj szépnek lenni. Muszáj dolgozni. Muszáj lazának lenni. Muszáj pörögni. Muszáj lazítani. Muszáj gyereket szülni. Muszáj lemondani mindenről. Muszáj boldogan lemondani mindenről. Muszáj boldognak lenni. Muszáj sírni. Muszáj drámát csinálni. Muszáj némán tűrni. Muszáj hinni valamiben. Muszáj cinizálni. Muszáj felkelni reggel. Muszáj lefeküdni este. Muszáj élni. Muszáj életben maradni. Muszáj meghalni. Muszáj méltósággal meghalni. Muszáj időben meghalni. Muszáj mosolyogni. Muszáj grimaszolni. Muszáj illeszkedni. Muszáj különbözni. Muszáj tekintettel lenni. Muszáj néha magunkra gondolni. Muszáj kimutatni. Muszáj eltitkolni. Muszáj jól csinálni. Muszáj elbaszni. Muszáj inni. Muszáj józannak maradni. Muszáj szórakozni. Muszáj fegyelmezettnek lenni. Muszáj komolyan venni magunkat. Muszáj öniróniát gyakorolni. Muszáj. Muszáj. Muszáj.

Pedig én csak úgy akarok viselkedni mint egy mocskos strici, végre úgy.

2013. március 4., hétfő

c.s.d.n.c.

CRIME SCENE DO NOT CROSS CRIME SCENE DO NOT CROSS CRIME SCENE DO NOT CROSS 

(Nem inni jó.)


(És akkor 2013 március 4-én délután négy órakor Dettike rájött, hogy vodka helyett sokkal inkább a heroin: nem puffaszt és ott van ugye az aranylövés lehetősége...gyerekek, micsoda távlatok.)
(Kérem vissza a vasfegyelmet. Tudjátok: hajnali futás, tizenkét óra munka, vigyorgás, boldogság, optimizmus, naivitás, hit, remény, lófaszka.)

(Nem inni jó.)

CRIME SCENE DO NOT CROSS 
CRIME SCENE DO NOT CROSS CRIME SCENE DO NOT CROSS 

2013. március 3., vasárnap

rottyon akkor és most.



a szombat, a szombat. kedveseim, ha hiszitek ha nem, utoljára talán 2008 derekán voltam ennyire rottyon,
amikor egy szánalmas nyári napon felkeltem és elmentem Campus fesztiválra. az aznapi sokkoló hírek hallatán kedvem lett volna felkötni magam egy fára, hogy mégis miért vagyok én ilyen szerencsétlen a szerelemben? igen.. igen... a mocskos szemét szerelem. csak a konkrét következményekről szeretnék írni, nem részletezném a drámai dolgokat, mert mára már csak olyan, mintha egy unalmas tinidráma piszkos fordulata lenne, hogy engem akkor sokadjára ültettek fel, sokadjára világosítottak fel tudatlanul, ártatlanul, örömtől és boldogságtól túlcsordulva, hogy milyen jót keféltek az én szerelmemmel előző este koncert után a sátorban. persze mit sem tudva arról, hogy a dugópartner az én szerelmem volt...

állni és végignézni, ahogy az én szerelmem mást csókol, mert 'muszáj megtenni' mert 'nincs más lehetőség' mert ez 'megvigasztal'. hülye voltam, hogy akkor nem futottam ki a világból véglegesen.
szóval akkor azon a szép napsütéses nyári rohasztó 40 fokos meleg napon, miután meghallgattam valami fos zenekart, megkerestem a legközelebbi piás standot és kikértem 5 feles vodkát. mit nekem 5 feles vodka, megittam szépen egymás után mindet. csuklottam egyet, nyeltem nagyokat, csorgattam a nyálam a tornacipőmre, de baszki há nem érzek semmit. mi az h nem érzek semmit, adjá még vodkát..
hát azé nem kell 5... legyen 3! szép komótosan lehúztam a másik 3 feles vodkát is és elandalogtam.
aki volt 2008-ban Campuson, az tudja, hogy akkor még a csudálatos Vekeri tavon volt megtartva. ugyebár ottan van csudaszíp játszótér is, vagyis annak a romjai, pár játszó elemmel. nos én felmásztam a legmagasabb mászóka tetejére és ott vártam az agyhalált, a megváltást, valami tikkes csávót aki áthajóz velem a túlvilágra. ehelyett ki jött? 'rákmájszelf' Gergő és a hal haverja, mert az emtívínek forgattak fesztiválos műsort. jöttek a hülye kérdéseikkel, hogy én szerelmes vagyok e serj tankien-be? hát a kurvaanyátokbavagyokszerelmes, csak azért van rajtam SOAD póló, mert talán szeretem a SOAD-t. milyen a fesztivál? hát jó lenne ha nem lennétek itt, a jóbüdöskurvaanyátokba takarodjatok el, a hegyalja ezerszer de ezerszer jobb volt! Dettike kultúráltan megnyilvánult, nem is csodálkozom miért nem adták le a tévében....
otthagytak én meg csak ültem, csak ültem, egyre jobban zsibbadt az agyam, egyre közelebb éreztem a megváltó halált, már esküszöm éreztem, hogy kiszállok a testemből, csúszok át a kibaszott másvilágba, de nem... csak a mászókáról csúsztam szép lassan lefele, de tenni nem tudtam ellene semmit, lezuhantam, le a homokba. totálisan pofával bele a homokba, és ott feküdtem, mint egy kiterült béka. valaki odajött felsegíteni, elvitt a fürdőhelyiségbe, ami le volt csempézve, hogy megmossam az arcom, hogy kimossam a pofám, de mivel tiszta víz volt a csempe, dobtam egy hátast és bebasztam a fejem, ha nem lett volna elég a 4 deci vodka, akkor tessék itt egy kis agyrázkódás ajándékba. valahogy felkeltem és elmentem hányni. igen. de a mai napig meg vagyok róla győződve, hogy nem a vodka miatt hánytam... az agyrázkódás! kimostam a pofám. a fiú mellettem volt órákig. vízzel itatott. legyezett. vigyázott rám. azt se tudom ki volt az. a nevét se tudom. igazából az arcára se emlékszek, csak annyira, hogy jól nézett ki. órákig mellettem volt, elaludtam a karjaiban, aztán hozta rám a vizes törölközőjét, meg itatott hideg ásványvízzel.... beesteledett, kezdődtek a koncertek és bocsánatot kért, hogy otthagy, és elment... igazából sosem tudtam megköszönni neki, mert azóta sem tudom, hogy ki volt az.
Esély nincs rá, de ha ezt most olvasod, jelentkezz a kiadónál. örök hála. < 3
aznap este kijózanodva, egyedül, kedvtelenül jártam a koncerteket....
DE EZ A SZOMBAT. EZ A KIBASZOTT SZOMBAAAT. el se hiszitek.
szintén 4 deci vodka + egy kis "boldogság hormon"
Agyarnak szóltam, hogy kellene, el is biciklizett, addig mi a háenóban ittunk. nagyon jó kedvem volt. Csabika is bejött szoboszlóról, pedig amúgy nem volt hangulata meg álmos is volt, de aztán csak rávettem. ott volt még Viktor, meg a másik Csabika. meg persze Agyar. ittunk, boldogultunk, ittunk, boldogultunk másodjára is, aztán nekem képszakadááás. kibaszottul durva képszakadás. csak ott éppen nem olyan kedves józan fiúk voltak, mint 2008-ban campuson, hanem ütnivaló idióták és nem nagyon akart megvédeni senki. egyszer tudjam meg kik voltak ott akkor, szanaszét verem mindnek a fejét.
pár óra sztónkodás után valahogy összeszedtem magam, nem találtam senkit, hívtam egy taxit és hazajöttem. áhh  a lényeg, hogy nagyon rotty volt.
lehet nem kellene többet ennyire.

2013. március 2., szombat

skeletons in cupboards

Képmutatókkal folytatott felesleges szócsaták kapcsán mindig eszembe jut a Ken Park egyik meglehetősen közhelyes szereplője: a vadparaszt részeges apuka, aki azzal gyanúsítja (és talán meg is üti emiatt, nem emlékszem pontosan) mérsékelten bunkó, nyeszlett kisfiát, hogy buzi, majd egy átdorbézolt este után hazamegy és a szájába veszi a gyerkőc farkát, miközben azon sírdogál, hogy őt nem szereti senki.





Jaja, mindenki a maga konklúziójának a kovácsa, vagy mi.

2013. március 1., péntek

vártalak

szia március. heló heló. szia. BAZDMEG!!! 

egyébként.
Boldog születésnapot Jensen Ackles! ^^ *love*