2010. május 31., hétfő

sakura.

cseresznyevirág. ezt jelenti japánul a sakura.
sakura... a Felkelő Nap Országának nemzeti virága...
nagyon régóta a kedvencem. a lelkemhez tartozik...
---
cseresznyevirág egy roppant gyönyörű, ám szokatlanul rövid életű növény...
A tavaszi nap első sugaraira szinte azonnal kinyílik, és lenyűgöző pompába borítja az egész cseresznyefát. Azonban egészen rövidke idő után egy aprócska fuvallatra el is hagyják a fát gyönyörű virága...


- . - . -

rengetegszer elképzeltem már magamat, amint állok ezernyi cseresznyefa alatt... körbe vesznek, oltalmaznak.. majd jön egy szellő és a szirmok leválnak a fáról... és táncra kelnek a szélben. én csak állok, kitárom a karjaim, az ég felé tekintek és csak nézem ezt a csodálatos jelenséget. minden álmom. hogy ott lehessek. a szél simogasson, a szirmok ragadjanak bele a hajamba, és borítsák be a testem. cseresznyevirágzás. jelképezi a lelkem, azt ami vagyok. 

 szissz és a cseresznyevirág. 


- - - 


az élet egy egyszeri cseresznyevirág-hullás.

szeretlek.
soha ne felejtsd el... 
ne felejts el.

2010. május 30., vasárnap

rain on me.

a héten eszembejutott EZ a szám és... hm. mennyit hallgattam. rengeteget. egymás után újra és újra. és zene szólt a fejben.. lélekben. ...
előszedtem és igen.
ismét ugyanazt a reakciót váltja ki belőlem, mint évekkel ezelőtt.
ismét ugyanúgy hallgatom egymás után újra és újra. és zene szól a fejben.
viszont a lélek nem érti. érzi, hogy ez a zene nem csupán emlékként szolgál neki.
egyszerűen csak megtalálta magát benne. de nem úgy, mint évekkel ezelőtt.
befészkelte magát és nem a zene szól a lélekben... a zenében él a lelkem.
fájdalom tűnik fel. de nem a múltból. a jelenben.
érthetetlen fájdalom, és a legnagyobb. az a fájdalom, amitől a legjobban félek. amit a legjobban gyűlölök. amit soha nem akartam érezni, és most félek ettől a félelemtől. és mégjobban fáj, hogy ez a fájdalom leselkedik rám.
mi értelme van kérdéseket feltenni?
mi értelme van a sok 'miért'-nek?
mi értelme van az életnek egyáltalán?
én csak állok a peronon és várok. képtelen vagyok felfogni a körülöttem történő eseményeket. képtelen vagyok felfogni a lehetőségeimet.
képtelen vagyok megtenni.
képtelen vagyok megérteni a választ. egyszerűen nem tudom hol tört ketté minden.
és a fájdalom csak nő, és válaszok még mindig sehol.
"tiszteld a másik feled ha szeret." ...
néha úgy vágyom rá. csak rá. bár tudná. bár érezné. bár létezne...
...
tudom, hogy minden élet vége halál. de ennek nem kell véget érnie. nem most és nem így.
nem szabad...
mi az ok? mi az okozat? .. állok az utamon, nézek a nehézséggel szembe.
az évek lassan ráncot húznak a tegnap még gyerekfejre...
akármit mondok, nincs véletlen történés csak ok és okozat. ...
szubjektívan értékes érvelés a beismert tévedés.... átgondolni nem is merem, hogy sajátmagam nem ismerem. a lényeget miért nem értem?
kik vannak értem?

tágra zárt szemekkel fátyolos a lélek tükre.
kifelé vidám de befelé fojtogat...
fájdalmas pontokat erősít fel, darabokra bontogat.

érzékelem a külvilágot, de nincsen cél..
szavaimat rendszertelenül szórja szét a szél.


2010. május 29., szombat

megfejthetetlen.

Porfelhő ült a hosszú, rögös útra. A végén kirajzolódik egy alak. Hatalmas, titokzatos árnyék. Vonalait a néha-néha felélénkülő szél alakítja, ahogy a kabátja alá fut. Mozdulatlan. Megmagyarázhatatlan erő birtokában van. Vonz. Ahogy a távolság csökken, a köztünk lévő porszemek cikázása úgy élénkül. Szinte fáj, ahogy belecsapnak az arcomba. Intő jel?

Közel van. Az arca rideg. A szemeiben egy furcsa világ tűnik elő: az elhagyott boldogság. A múltban él. Próbálom megfejteni, de nem engedi. Tekintete erős kapuként zárja el az emlékeket. Érzi. Tudja, hogy ez az ő pillanata is. Eljött az idő, hogy megszabaduljon a nyomasztó fájdalmaktól. De fél.

Az arca hirtelen eltorzul, és ördögi kacaj tölti be a környéket. Fennköltség és gonoszság. Bezárkózott. Talán örökre. Visszatért a saját világába. Oszlani kezd a porfelhő, és vele együtt tűnik el a titokzatos teremtés. Csak a hosszú út maradt. 
Erőtlenül indulok tovább.

---

soha nem fogok megérteni egyes embereket. 
nem lehet őket megfejteni.
nem akarom őket megfejteni.
csak elfelejteni. 
kitörölni.
örökre.

2010. május 28., péntek

programok.

péntek este itthon ülni... péntek este egyedül itthon ülni nem rám vall. mert az persze más, ha Balázzsal vagyunk itthon kettesben, filmezünk, beszélgetünk... de egyedül? nem.
igaz, hogy rettenetesen fájt a fejem, de mégis úgy döntöttem, hogy visszabiciklizek a próbaterembe Balázsékhoz.
--- --- ---
az egész úgy kezdődött, hogy még suliban voltam, mikor  írtam Balázsnak smst, hogy délután mindenképppen jöjjön le, mert nagyon fontos. anyu szobájának a fala az esti esőzéstől nagyon beázott. :/ fel kellett menni megnézni, hogy hol, és én nem tudok felmászni a kispadlásunkra...  mindegy. lemondta a próbát lejött és segített. aztán ment a próbaterembe Tótihoz 6-ra. én hajat mostam, és 8 körül mentem, amikor ők már épp indultak alkoholt venni. Balázs hazavitte a motort és mi addig Tótival elgyalogoltunk a mamiba, megvártuk Balázst, aki visszatekert keróval és megvették a piát. elindultunk visszafele a pt-be, de valamin én bedurcáztam és elindultam haza. úgy voltam vele, hogy teljesen mindegy mikor megyek haza. negyed 11-kor hazaértem. és iszonyatosan fájt a fejem. de nagyon nagyon. azon gondolkoztam, hogy jobb lenne lefeküdni aludni. 
de nem.
összepakoltam mindent, laptopot, vittem a srácoknak jeget, hogy ne igyák a pisi vodkát...
de sajnos az egyik pezsgőt itthon hagytam. -_- nem baj jó lesz legközelebb.
3-ig voltunk lent. és nagyon jól éreztem magam.
- - -   - - -   - - -

a reggelről csak annyit: iszonyat jó Balázs mellett ébredni, és elkezdeni a napot. Ő hamarabb elindult suliba, mint én.. ezért olyan volt az egész, amikor magamhoz tértem, mintha csak álmodtam volna. : )

---------

2010. május 27., csütörtök

energiaforrás.

--- no comment ---

2010. május 26., szerda

intravénásanboldogsághormon.

a reggelem iszonyat rossz volt. a fejem majdnem szétrobbant és szintén hánytam. 2x kellett leszállnom a buszról, és el is késtem. na sebaj... most már telejsen jól vagyok, a fejem se fáj.
- - -
Zsuzsi vetette fel ma azt a dolgot, hogy miért nincs intravénásan beadható boldogsághormon? nem tudom, de majd mi feltaláljuk. : )
a lényeg, hogy én most, annyira de annyira boldogvagyok, mintha 0-24 kapnám infúzióban a boldogsághormont. a kisugárzásom meg óriási, szerintem árad belőlem a feromon is... (legalábbis Balázson azt tapasztaltam. hihi) : )
már az sem tudja elvenni a kedvem, hogy vizsga vizsga hátán, hiszen mindjárt itt a nyár, és rajtam meg ma a kedvenc lila pólóm volt, amit Zsuzskától kaptam, és annyira jó minden...
holnap nálunk alszik Balázs, és pénteken együtt megyünk iskolába. :D vagy nem, mert lehet motorral megy. de lényegtelen, mert együtt alszunk. ^^ és pénteken meg el kellene menni Ákosék koncertjére a perényibe, de azt mondta, hogy nem biztos, hogy lesz 500 hufja.. hmm. valahova úgyis megyünk. és pénteken Eszterkénél alszunk, mert már Balázs megígérte neki, és tökre vár minket. most, hogy Balázs szülei Sopronban lesznek, Eszter lett kitűzve felelős felnőttnek Adri és Balázs ügyében. XD ...
és tök jóóó már jövőhéten lesznek vizsgáim. ezazzz. -_- úgyissikerülnifog.
imádom az életemet, és a barátaimat és a szerelmemet és a családomat és a természetet és fákat a virágokat, a felhőket, meg a naplementéket, jól érzem magam, boldog vagyok.
azt hiszem ennél nincs többre szükségem. (L)

2010. május 25., kedd

csere.

megújultam végre valahára blogilag, Nikinek köszönhetően. 
szóval köszönöm Niki az infókat. (K) : )
- - -
nekem tetszik, várom tőletek a helyes megfejtéseket. ;)

a mai napomról nem tudok írni semmit. a fejem nagyon fáj, reggel meg a hányás... hm.
hagyjuk inkább.
félek a holnaptól egy picit.
most megyek aludni szerintem, holnap jelentkezek.

2010. május 24., hétfő

apocalypseplease.

--- --- ---
hát elrepült ez a nap is. : (
holnap megint kezdődik a sorozatos nyalókázás.
és eddig teljesen jól voltam... de most megint elhervadtam egy cseppet. hiányzik Balázska...megint olyan sokat voltunk együtt... de nem baj, mert csütörtöktől már megint együtt fogunk aludni. : ) ennyi vigasztal.
ma egész nap döglöttünk... sajnos elaludtunk és nem mentünk hozzájuk ebédre. pedig úgy volt, hogy megköszöntjük Adrit... ajj sajnálom, nem így akartam, de holnap fel fogok menni és én is megköszöntöm. 
--- --- ---
megnéztük a supernatural évadzáró részét is, és hát. öhm, mindketten az arcunkat martuk, hogy szeptemberig kell várnunk a további fejleményekre. nagyon durva. nekem spec elvonási tüneteim lesznek.
ezenkívül még kockultunk. nídforszpídándörcóvör. ^^ kezdek belejönni :D miután ma Balázs kiment Martinkára, 2 órán keresztül kockultam, míg vissza nem jött... :D ikszdé..
--- --- ---
most 7 körül anyu is hazajött, hozott pár felsőt nekem : ) meg nagy ventillátoros csillárt, ami kurvajól néz ki, és 3 fokozatos. akkora a propeller mint egy ház XD szóval nálam már nem lesz nyáron hőség... egyébkét nagyon zsír, a ventillátor rész fából van, és tiszta grándzsos. :D alig várom, hogy felszereljék, majd rakok fel róla képet. 
...
Balázs már hazament. :/ fél 8 körül. jelenleg unom magam. tanuloni kéne picit, de ahhoz nincs erőm. inkább szörfölök. 
na pussz.

***
this heart is beats for only you.
my heart is yours.

2010. május 23., vasárnap

soareyouwatchinme?

--- --- ---
--- --- ---
pressure.

kék.

nem szólunk senkinek, hogy bekötöttük a telefont.
--- --- ---


a tegnap estéhez fűzve:
Balázs felment Tótihoz én meg átmentem pipázni a srácokhoz, aztán rábeszéltek, hogy menjek velük fácánba. hmm.. hát hajlottam, és kedvem is volt, hiszen már vagy másfél éve nem voltam fácánban... mondtam zolinak, hogy csak akkor megyek, hogy ha Balázs is jön. egyből fel is hívta, és B. igent mondott. IGENT. nem is hittem el. :D hazafutottam, elkészültem és mentem is a 22:15-ös busszal fel. háromnegyed 11-kor már ott is voltam. bevártam őket aztán hívtuk Balázst is, motorral jött. találkoztam rég látott ismerősökkel és ismertem meg új embereket. annyira szeretem.. 
hajnal 1-2 körül átmentünk a szadakvába pipázni, meg hastáncolni (ikszdé) jókat szórakoztam az embereken. *figyeldegyfolytábaanarancssárgapólóóóóst* XD .. Balázzsal megfogadtuk, hogy nem biztos, hogy többet elmegyünk. XD persze mindenki imádta a helyet rajtunk kívül. :D nembaj, egynek jó.
hajnal 4 körül hazaértünk, Szabi hozott kocsival, és Balázs is jött motorral rá 1 percre. 
nem tudom mikor aludtunk el, de fél 12-kor már keltünk. 
--- --- ---
mire magunkhoz tértünk már senki nem volt itthon. anyu kiment Zsuzsikáékhoz, és egésznap egyedül voltunk itthon. most egyedül vagyok itthon, mert Balázs hazaugrott letölteni egy filmet, hogy megnézzük, és jön is vissza. elvileg ma csak a miénk a ház. : )
jó lesz. csak már alig várom, hogy visszaérjen. :D úgy hiányzik... de persze ilyenkior mindent elront. :) | :( 
emesenen benyögi, hogy neki berúgni van kedve és menjünk inni. de nem. nekem nincs kedvem. főleg már ilyenkor. jóvan akkor ő se megy sehova. de istenem... felőlem menjen nélkülem, nem vagyunk összenőve. áhh.. mindig úgy lelomboz ezekkel. ó de ő nem megy mert velem akar lenni? de aztán meg szar a kedve. mert nem azt csináljuk, amit szeretne.
ahh mindegy. majd megbékél mire ideér. remélem, mert megőrülök.
---
jah és... ma láttam délután egy spongyabobos héliumos lufit az égen. ^^ egyre magasabbra és magasabbra szállt, és én addig néztem, amíg teljesen el nem tűnt a szemeim elől. próbáltam képet csinálni róla. nagy felbontás, és rá kell nagyítani, csak úgy látszik, de olyan jó :D sajnos nem tudom ide felrakni, mert nagyon nagy a mérete. : (
hmm nem baj. akinek kell kérje tőlem.
-- -- --

egész hétvégén afféle vízhiányom volt. külsőleg is belsőleg is.. persze nem úgy értem, hogy nem fürödtem XD hanem úgy, hogy... szükségem lett volna valami nyitott térre. mondjuk, hogy ússzak a végtelen vízben. van pár kedvenc vizes képem, ne mondjátok, hogy nem jók... :)
milyen lehet a hullámokon hánykolódni? egyszer kipróbálnám. : )
mondjuk most.
kívánom.
--- --- ---

--- ---- ---
köszönjük Clark Little.
 --- --- ---
és persze
BOLDOG 
SZÜLINAPOT
ADRI!!!

2010. május 22., szombat

burok.

annyira régóta szeretnék már vízipipázni..
több mint 2 éve, amikor a srácokkal közösen megvettük budapesten azt a gyönyörű és óriási pipácskát... már akkor beleszerettem. 
nagyon rég nem pipáztam már azzal a pipával... most hétvégén kölcsön szerettem volna kérni, hisz az egy részben az enyém is, de kiderült, hogy állandóan Zolinál van, és teljesen le van amortizálva. na bumm. ennyit erről. soha ne vegyél drága pipát közösen a barátaiddal, mert amint egy picit is szétválnak az útjaitok.. elköszönhetsz tőle. :D
hm. ez van. azért talán még tudom majd használni.
viszont! miután pár hónapja újra pipa lázban égek, és tegnap bejártunk a csajokkal pár boltot... rátaláltam az igazira. egy kicsi pipa, és vihetem magammal akárhova. csak meg kellene venni. olyan kis szép... ^^ szeretnémszeretnémszeretnémszeretnémszeretném.légyszi. <3
--- --- ---
ma délelőtt elküldtem Balázskát motorral a szénatérre, hogy a luxoromat rendezze, tehát ma este tényleg én fogom megnyerni a 25milkát. :D tuti. drukkoljatok. megéri, mert ha megnyerem lehet egyet kívánni. : )
- - -
- - -
- - -
Ezalatt a sok ezer év alatt nem sikerült az emberiségnek megfejtenie, mi az a szerelem. Hány százalékban fizikális, mennyiben szellemi eredetű? Milyen szerepe van benne a véletlennek, és milyen a sorsnak? Miért vallanak kudarcot tökéletes párok, és miért sikerül a leglehetetlenebb párosításoknak? (...) A szerelem egyszerűen csak ott van, ahol van. : )
jelen esetben itt. nálam. <3
...
Ez a világ kétségkívül minden világok legjobbja és legrosszabbja - itt vannak a legszebb érzékletek, a legkifinomultabb érzelmek... a legaljasabb vágyak, a legsötétebb tettek. Ennek talán így kell lennie. Talán a mélypontok nélkül a csúcsok sem tudnak olyan magasra nőni.

2010. május 21., péntek

(black)hole.

Hát uhm. mit is mondjak. itt a brand new Hole album, áprilisban jelent meg, nekem még meleg. meglepő.
meghallgattam, és mivel a véleményem teljesen egyezik egy kedves kritikus szempontjaival, nem fogok fáradozni, hogy megírjam a sajátomat. egyszerűen csak bemásolom.
akit érdekel nézzen utána, és cáfoljon rám, ha nincs igazam (igazunk.)
az albumcímadódal tetszik, de nekem ez most nem jön be. bocs körtni.
--- --- ---

Hole – Nobody's Daughter
(Mercury)

--- --- ---
Alany: Senkit se tévesszen meg a lemezen található Hole-felirat, ez egy Courtney Love-szólólemez. Lehetne persze máshogy is, hiszen a Hole-t is mindenki Love-val azonosítja, de most bőven kiderült, hogy Eric Erlandson gitáros egyénisége mennyire szerves része volt az anyazenekarnak. Zenét minden esetre bármilyen név alatt rég hallottunk Mrs. Cobaintől.
Pro: A Nobody's Daughter mindent megtesz, hogy megidézze a '90-es éveket. Odakent gitárok, rekedtes, beleszarós énekhang. A kezdő dalnál mintha visszatértünk volna abba a szép időszakba, mikor a rokksztárok nem akartak rokksztárok lenni, a rajongók kockás inget hordtak, és Nirvanát gitároztak szomorúan nézve.
Kontra: A kezdő dalt leszámítva ez a lemez rossz. Courtney hangjában benne van az előző évtized összes felszippantott kokainja, amivel még nem is lenne baj, de az agyában is lerakódhatott az eredmény. Ezért nem tűnt fel neki az sem, hogy a dalcsokor legdurvább pillanatai is olyanok, mint egy kiherélt Subways. Márpedig a Subways is ki van már herélve. Aki nagyon nosztalgiázni akar, jobban teszi, ha előtúrja valamelyik Vines-lemezt.

(Szerző: fá.)
---
A kritika szerzője 1/5-öt adott, az enyém talán 1,5/5. : )

diszappojntid. ... someone else's bed.  ahh... :S :/ nemtetszik.

2010. május 20., csütörtök

parahullám.

take this time...
---
migrén.
---

semmi érdekes nem történt.
megjött az avon, hazacipeltem és boldogan tapasztaltam, hogy nagyon jó illata van az új parfümömnek, és Balázsnak is tetszik... ^^
kifestettem a körmöm az új lakkal, ami nagyonnagyonvilágoskék, és nagyon tetszik.
2 hét múlva lesz a diagnosztika vizsgám. elég para.
holnap lesz a fizioterápia vizsga. miből? ... mégnagyobbpara. -_-
--- --- ---
le lett mondva a hétvégi kirándulás, és nagyon szomorú vagyok, már alig vártam. de sebaj, majd bepótoljuk. 
-
holnap szeretnék felmenni a városba Balázzsal ajándékot venni Adrinak. remélem találok valami jó dolgot. : )
jövőhét kedden vagy szerdán pedig véééégre megújul a hajkoronám. : ) Balázs anyukája levágja nekem, és megint fényes és selymes lesz, már alig várom. ^^
-
egyelőre ennyi, remélem holnapra elmúlik a migrén, és remélem jól fog telni a hosszúhétvége.

"szebb időt."
(via blogzoll.)

2010. május 19., szerda

circle.

mit érdemes túlélni?
---

a mai nap érdekesen indult, és jól végződött.
hamar végeztem suliban, így még haza tudtam jönni egy picit, hajat mostam, pihentem és mentem vissza a városba beadni a telefont, meg beugrottam a mezonba dumálni.
4 körül végeztem is ezekkel, és mentem be Zsuzsikához a dit-re. beszélgettem egy picit velük, aztán elindultunk a mekibe. : ) Zsu meghívott kajálni. ^^ tök jólesett.
még anyunak is vett kajeszt, amit hazavittem neki.
jah és am azt mondta nem hoz haza, de mégis hazahozott. :D beszélgettünk egy jót, és jó tudni, hogy minden rendben vele. azt hiszem. : )
---
holnap fél 10-re kell suliba mennem, ezaz. :D jah és kiderült, hogy az anatómia vizsga június 10-11 lesz. hm. pont amikor az évfordulónk lesz. meg Adri ballagása. király ünneplés...
és még semmit nem tudok a 44 tételből... áhh. na majd lesz valahogy.

- - - 
mert ami eljön, az el is múlik...
this circle never ends.

2010. május 18., kedd

exception.

az emberek körülöttem egyfolytában csak küzdenek. miért?
jobb életért? boldogságért? szerelemért? barátokért? vagy egyszerűen csak a semmi hajtja őket nap mint nap előre...
---
nem értem, miért nem lehet csak úgy megállni egy percre, szétnézni.. és rájönni, hogy mennyi csoda vesz minket körül. sokszor amiért küzd az ember, ott van az orra előtt. én már rég rájöttem, hogy nem a küzdés a megfelelő taktika, hanem a racionalotással megfűszerezett építkezés. az életünket építeni kell, nem pedig összehányni. ha állandóan az tölti ki minden időnket, hogy küzdünk valamiért, elfelejtünk építkezni, és nem lesz életünk. mikor fogják ezt az emberek megérteni?
a dolgok amire vágynak, nem fognak csak úgy az ölükbe pottyanni, az biztos. meg kell érte dolgozni, ki kell érdemelni.. vagy egyszerűen születni kell rá.
-
egy szerelem sokszor azért megy tönkre, mert az egyik fél görcsösen küzd, hogy megtartsa szerelmét, csak azért küzd, hogy el ne veszítse, és közben nem is építi a kapcsolatot...egyfolytában rombolja. aztán persze a másikat meg a harmadikat okolja saját hibái miatt.
egy másik embernél pedig ott van a hiba, hogy görcsösen akar szerelmes lenni. görcsösen küzd, hogy ő is átélhesse azt a bizonyos érzést, része lehessen egy olyan életben, ahol van mellette valaki, akinek ő a legfontosabb. amíg ezzel van elfoglalva, senkit nem fog találni. a kisugárzása is egyszerűen taszítani fog mindenkit. és leépíti magát...
ezzel ellenkezőleg, ha nem is gondolna rá, eszébe se jutna nap mint nap, az hogy egyedül van... rögtön azon kapná magát, hogy szerelmes... és szerelmét viszonozzák is. olyan gyönyörű tud lenni az ilyen pillanat. a pillanat, amikor belecsöppensz egy tündérmesébe...
ha egy ember küzd, hogy elismert legyen, hogy ő legyen a legtehetségesebb és a legbefolyásosabb mindenki közül.. csak azt fogja elérni, hogy mindenki hülyének fogja nézni egy idő után, és el lesz könyvelve, mint egy balek. sosem fog elismerést nyerni.. mindig egy lúzer lesz a létra alján.
-
miért nem elég? miért nem hagyjátok abba a küzdést? miért nem álltok már végre le? miért nem gondolkoztok? miért nem építkeztek? miért nem vagytok boldogok?
én nem tudok rajtatok segíteni. csak ti tudtok saját magatokon...

én már régen rájöttem a titokra, és boldog vagyok. boldog, szerelmes, sikeres... és egyéniség.
álljatok végre meg, üljetek végig egy naplementét, hallgassatok szép zenéket, feküdjetek a fűben és nézzetek csillagokat... ha mindeközben olyan furcsa szorító érzésetek lesz ott a mellkasotokban, akkor még van remény...

- - -   - - -   - - -

but you are the only exception. : )


2010. május 17., hétfő

furcsa álmok.

nem volt jó érzés reggel felébredni.
de nem azért, mert fáradt voltam, vagy a szokásos...
egyszerűen csak annyira rossz érzés volt bennem. a furcsa álmok hatása alatt voltam teljesen. ilyen még nem is nagyon volt. és több álmom volt, de egyikre sem emlékszem pontosan. ahogy megtörtént az önösszeszedés, már szinte egyáltalán nem tudtam egy képet sem felidézni...ettől függetlenül...
..ez a furcsa érzés végigkísérte az egész napomat. hm. 
- - -
úgy igazából felesleges volt a mai napért felkelni. egyetlen értelmes dolog volt, a gyógyszertan vizsga, ami ötös lett. : ) hihi.
egész reggel Balázs miatt aggódtam, hogy vajon megy-e neki a feladat, stb. de tudtam, hogy tuti sikerül neki. 
délben hazajöttem, nem bírtam tovább ott ülni, aztán jött Balázska hozzám, és aludtunk egy iszonyat jóóót. húú, de még mennyire jó volt. ^^ a kis karjaiban szundizni, meg bújnibújnibújni... nyaú. : )
szeretlek te kis nyufff. : )
- - -
elvileg a holnap megint laza lesz, viszem a laptopom és legalább nem fogok unatkozni. mára ennyit.

Balázs most ment el 9-kor, és annyira boldog vagyok mindig, amikor együtt lehetek vele. most megint feltöltött éltető energiával.. feltöltöttük egymást (remélem) és felőlem kezdődhet is az új nap.
hétvégén meg Parád, hú alig várom már. sütök majd egy csomó muffint, minden félét. ^^
jujjj olyan szerelmes vagyok. :D hogyazcsakna. <3 B.

- - -

furcsaálmokhatásaalattáll.

2010. május 16., vasárnap

let this go.

hm.. mégis elért a vasárnap esti depresszió. de nem is csoda.. ennyi stressz után.
nem, nem vagyok rosszul, nem vagyok teljesen magam alatt, csak sajnálom, hogy itt a jövőhét megint.
nekem gyógyszertan vizsga, Balázsnak érettségi.
-
hiányzik Balázs, mellette szeretnék reggel ébredni, úgy, mint az előző napokban is... úgy ahogy mindig szoktam. beszélgetni szeretnék vele, elmondanám mik esnek most rosszul, mik bántanak.. aztán meghallgatnám, hogy őt mi bántja. bekapcsolnám a tévét és a mellkasára feküdnék.. onnan nézném valamelyik csatorna személyiségmanipuláló műsorát. és ő csak simogatna. meg hozzámnyomná a homlokát és puszilgatna szüntelen. ahogy mindig. és persze harapdálna... -.- mint mindig : ) hihi. hmm.. olyan jó is lenne.
aztán mikor elálmosodunk, kikapcsolunk mindent és szorosan egymás karjaiba bújunk. addig fészkelődünk, amíg meg nem találjuk a legkényelmesebb helyzetet és alvás..imádom.
és igen. most sírni szeretnék. és sírni is fogok úgy érzem.. nagyon fura érzés ez, de mégis jó. könnyít a lelkemen. enyhíti a feszítést... már sírok is... hm. túl sok bennem az érzelem. minden felé. főleg Balázs felé.. az érzéseim megláncolnak, irányítanak, kínoznak, elringatnak, kényesztetnek, feloldoznak, boldoggá tesznek, szétszakítanak...
-
de nekem így jó.
a vágyakozás nagyobb mindennél, erősebb, mint valaha.
--- --- ---

Méreget, és széles mosolyra húzza a száját. Kéjes, félelmetes, birtokló mosoly ez, aminek nem tud, de leginkább nem akar ellenállni az ember. Letépi rólam az utolsó húscafatokat is, a csontjaimmal játszik, az inaimat tekeri az ujjai köré, tapos rajtam, a véremet issza, míg végül az utolsó porcikám is haldokló köddé nem válik. És csak ekkor ad nekem éltető nedvéből. Nyálával s verejtékével táplálkozom, mert már az övé vagyok. A lüktetése minden szívdobbanásom, a pislogása minden élményem a külvilágból, a lélegzete az oxigén a tüdőmben. Ő az én álarcom a külvilág felé.

szerinted?

hmm. itt ülök a szobámban egyedül. Balázs délben hazament, mert mennie kellett még arizónába beszélni a tulajjal, meg persze gyakorolnia kell az érettségire. nah de sebaj... kibírom ezt a hetet és pénteken náluk alszok. aztán szombaton pedig megyünk Parádra ^^ és hétfőn jövünk haza. már alig várom, biztos nagyon jó lesz. : )
--- --- ---

én még mindig "szenvedek"... a gyógyszertant még mindig nem tudtam megnézni, kintről csak saca hangja szűrődik be, muszáj zenét hallgatnom. és hallgatom is, és nem bírom abbahagyni.
hmm.. olyan furcsa érzéseket kelt bennem.
-
annyira jó EZ a szám is. imádom Hayley hangját.. : ) meg ITT van ez is... hm. <3
és a vészhelyzet meg az a csillag. imádom mindet. ^^
-
boldog.boldog.boldog.szerelmes.szerelmes.boldog.szerelmes.szerelmes.szerelmes.nagyonszerelmes...
-
--- --- ---
és PONT MOST hívott fel Balázs ^^ <3 hogy lehet lejön még egy picit hozzám. nemsokára. jujj
^^ <3 várlak nyuff.

2010. május 15., szombat

idegtépés.

A reggeli ébredés nem volt éppen tökéletes.
Balázs és én is, az unokaöcsém hangoskodására keltünk, és nem volt kellemes.
: ( gyűlölöm, amikor nem magamtól kelek. áhh borzalom...
- - -
Balázskám hamarabb hazament ma, 2 körül egy picit, hogy gyakoroljon az infó érettségire, de aztán 5-re lementem a próbaterembe, hogy csináljak róluk videót. fel is fogom rakni youtube-ra. : )
hmm hajj, olyan szerelmes vagyok és boldog ^^ hihi
jöttünk haza, megnéztük a megasztár nyomorék jelentkezőit, aztán a luxor sorsolást, és bár nem nyertem meg a 25 milliót :D:D:D senki sem nyerte meg, tehát jövőhéten biztos én nyerem meg. csak pozitív gondolatok, és a vonzás törvénye. meg fogom nyerni. :D
- - - 
azt leszámítva, hogy mindketten tiszta idegesek voltunk...khm.. nem ok nélkül... nagyon jól éreztük magunkat, és ahh.. olyan jó volt. : )

szer. <3

2010. május 14., péntek

bowling.

miután a lányokkal túléltük a napot, elmentünk öten bowlingozni a campusba... Zsuzsi, Márti, Ildi, Szandi és én. hmm.. nagyon jól éreztem magam, és nagyon tetszett. : )
- - -
aztán jöttem haza, közben hívott Balázs is, hogy merre vagyok és megbeszéltük, hogy akkor lejön.
délután együtt voltunk, csináltam róla videókat a kamerával, amit kölcsönkértem. aztán megbeszéltük, hogy este felmegyünk az arizónába Daniékhoz. jól elvoltunk, vittem a laptopom, és néztünk megasztáros videókat, meg töltöttünk le pár dolgot.
Balázs motorral volt, én meg mondtam, hogy hazagyaloglok inkább, és akkor maradhatok még, mert az uccsó busz fél 11-kor megy. de végül Dani aranyos volt és hazavitt kocsival. : )
---

később itthon Balázzsal még filmet néztünk, és alukáltunk. : )

<3 <3 <3

2010. május 13., csütörtök

migrén.

--- migrén. ---
 
 ------
fárasztó nap, és rettenetes migrén. már megint.
új SZIG... borzalmas. :D
éééééés anyuci megvette nekem a HEGYALJA BÉRLETEMET!!! annyira örülök.
befizettem a csekkeket, elintéztem a dolgokat, és a kemény 60000 hufból maradt a zsebemben 6000 huf. szép.
jah és ma vettem végre luxort hihi. : ) ^^ meg egy sorsjegyet is és nyertem 200 forintot. én vagyok a szerencse lánya. a luxorral is tuti nyerek majd. :D:D:D
végre holnap péntek, és még mindig boldog vagyok, egyfolytában, az egész heti szarságok mellett is. várom már a holnapot. várom a nyarat. :)
--- --- ---
zene szól a fejben. néha annyira vágyom dolgokra. 
..
egyszer arra, hogy lefeküdjek a térdig érő fűbe és csak nézzem a gyönyörű kék eget és formákat lássak a fehér felhőkben... (head in the clouds.)
egyszer arra, hogy ordítson a zene, dübögjön a mellkasomban a basszus és hömpölyöjön a tízezres tömeg ritmusra ugrálva és én mindennek a közepén önfeledten sodródjak az árral... (go with the flow.)
egyszer arra, hogy egy ellenállhatatlan pillanatban a mélységbe vessem magam minden felelősség nélkül, csak ugrás a végtelenségbe. nem érdekel mi lesz a vége, csak a repülés... (go to infinity.)
egyszer arra, hogy ússzak a tengerben, miközben megy le a nap. nem egyedül. mikor már addig úszunk, hogy úgy tűnik csak a miénk a világ és nincs senki más, meg kell állni egy pillanatra. csak lebegni a végtelen víztükrön, és az a puha száj találkozik az enyémmel... együtt mozog velem, amíg világ a világ. (csókolj jól és nyald ki a szívem.)
egyszer arra, hogy ott álljak a Colorado folyó fölött, és csak gyönyörködnék naphosszat a Grand Canyon-ban... reggeltől estig... megnézném milyen csodálatos a reggeli első fénysugárnál, aztán pedig végignézném hogy nyugszik le a nap valahol messze... kiülnék a legmeredekebb sziklára. attól sem félnék, hogy lezuhanok... 
aztán másnap alulról szemlélnék mindent. úsznék a Coloradoban, csónakba ülnék és elereszteném a széllel az összes bánatom... (feel the sunset in your heart.)
egyszer arra, hogy üljek egy óriási fekete zongora mögött és játsszak... csodálatosan és lehengerlően. eljátszanám rajta az életem minden percét... (music plays in the head.)
egyszer arra, hogy egy aranyszínű mezőn sétáljak gyönyörű napsütésben... és amikor elérem a fa árnyékát, Te ott ülsz alatta, és rám vársz... (love you 'til the eternity.)
--- ---
néha annyira vágyom dolgokra... zene szól a fejben.

go to infinity.

--- --- ---
 grand canyon.
Colorado.
- - -
elysium. ^^


2010. május 12., szerda

200.

hm. ez a kétszázadik bejegyzés. tsodálatos.
pláne az, amiről szólni fog...
--- --- --- ---

A szerelem, ha igazi, mindig halálos. Úgy értem, nem célja a boldogság, az idill, a kéz a kézben, az andalgás, holtomiglan-holtodiglan virágzó hársfák alatt, melyek mögött a tornácon lámpa szelíd fénye világít, s az otthon dereng, hűvös illataival… Ez az élet, de nem ez a szerelem. Komorabb láng ez, vészesebb. Egy napon eljön életedbe a vágy, hogy megismerjed ezt a pusztító szenvedélyt. Tudod, mikor az ember már nem akar egészségesebb, nyugodtabb, kielégültebb lenni egy szerelemtől, hanem lenni akar, teljesen, a pusztulás árán is. Később jön ez; sokan nem ismerik meg ezt az érzést, soha…S aztán van az, hogy az ember egy napon megérti, mit akar az élet a szerelemmel, miért adta ezt az érzést az embereknek?… Jót akart velük?…A természet nem jóságos. A boldogságot ígéri nekik ezzel az érzéssel? A természetnek nincsen szüksége ilyen emberi ábrándokra. A természet csak teremteni és pusztítani akar, mert ez a dolga. Kegyetlen, mert terve van és közömbös, mert terve emberen túli. A természet megajándékozta az embert a szenvedéllyel, de megköveteli, hogy ez a szenvedély feltétlen legyen. Minden igazi életben eljön egy pillanat, amikor az ember úgy merül el egy szenvedélyben, mintha a Niagara vízesésbe vetné magát. S természetesen mentőöv nélkül. Nem hiszek a szerelmekben, melyek úgy kezdődnek, mint egy kirándulás az élet majálisába, hátizsákkal és vidám énekléssel a napsugaras erdőben… Tudod, az a dagályos “ünnep van” érzés, mely a legtöbb kezdődő emberi kapcsolatot áthatja… Milyen gyanús ez! A szenvedély nem ünnepel. Ez a komor erő, mely mindegyre alkotja és pusztítja a világot, nem vár választ azoktól, akiket megérint, nem kérdi, jó-e nekik, nem sokat törődik a viszonylagos emberi érzésekkel. Az egészet adja és az egészet követeli: azt a föltétel nélküli szenvedélyességet, melynek legmélyebb árama maga az élet és halál. Nem lehet másképpen megismerni a szenvedélyt… s milyen kevesen jutnak el idáig! Az emberek csiklandják és cirógatják egymást az ágyban, nagyokat hazudnak és hamisan érzelegnek, önzően elveszik a másiktól, ami jó nekik, s a maguk öröméből egy kis hulladékot talán odalöknek a másiknak is… S nem tudják, hogy mindez nem a szenvedély…. Igen, az igazi szerelmesek is vásárra viszik a bőrüket, szó szerint és valóságosan… Mi más értelme van annak a végzetes és feltétlen odaadásnak, mely a végső szenvedély megérintettjeit egymást felé hajtja? Az élet kifejezi magát ezzel az erővel, s rögtön közömbösen elfordul áldozataitól. Minden időben és minden vallásban ezért tisztelték a szerelmeseket: mert máglyára lépnek, mikor egymás karjaiba borulnak. Az igaziak, tudod. A bátrak, a kevesek, a kiválasztottak. Minden igazi ölelés mögött a halál van, árnyaival, melyek nem kevésbé teljesek, mint az öröm fénycsóváinak villanása. Minden igazi csók mögött a megsemmisülés titkos vágya van, az a végső boldogságérzet, amely már nem alkuszik, amely tudja, hogy boldognak lenni mindig annyi is, mint teljesen megszűnni és átadni magad egy érzésnek. És ez az érzés céltalan…
Szeretni annyi, mint egészen megismerni az örömet, s aztán elpusztulni.

elpusztulni.
elpusztulni.
elpusztulni.

gowiththeflow.

ömlenek belőlem a szavak, a gondolatok, szétfeszít belül valami, hogy kiadjam magamból a dolgaimat. és meg is teszem, mert tegnap óta nem akadályoz meg ebben semmi. : )
a hétköznapi gondokat és sértéseket levéve... hihetetlenül boldog vagyok. : )

--- --- ---
--- --- ---
érzelemnarkós vagyok. :D
...

az állandó rettegés félelmetes. felemészti a kitartásom, a józan eszem, az ítélő képességem, az álmaim, a vágyaim. elsorvasztja a lelkem. megbélyegzi az életem. felaprítja az összes reményem. lebénítja a szívem. de időnként ellep egy furcsa, euforikus köd - a morfium lehet ilyen. földöntúli lebegés, édes mámor; tudom, hogy rövid ideig tart, hogy később keményen megfizetek érte. de bármire hajlandó vagyok. eltűröm a végeláthatatlan szenvedést, az éles fizikai fájdalmat, a tompa sajgást valahol mélyen belül. túlélem a remény és az értelem halálát. mert abban a pillanatban, hogy szívem újraéled, hogy zsibbadt ereimben újra folyik a forró vér, hogy érzem: valóban ott vagyok és érzek és élek - ott már nem számít, min mentem keresztül, és mi vár még rám ezután. akkor és ott elhiszem, mindez megéri, hogy bármit kibírok, csak átélhessem újra és újra és örökké.
.
mert ez az, amiért érdemes élni. egy egész életen át keressük, hogy végül a lelkünk belehalhasson. ez az igazi szenvedély.

--- --- ---


vagyunk.

mi volt akkor, amikor még nem voltunk? ...

 emlékek, írások. véletlen megtalált poros gondolatfoszlányok a múltamból. még nem a közös múltunkból. a múltamból. a múltadból. amikor még nem voltunk. amikor minden olyan sötét volt és szomorú. amikor még álmodni se mertem az életről...aztán a közös múltunkból, ami nem volt a miénk. akkor még nem. ma már igen...
--- --- ---

Keresem a rést a pajzson, mikor egyenesben gyengéd vagy, elmosolyodsz, tartogatsz nekem egy pillantást a legszebbek közül. Mosolyogsz, és van az a pillanat, hogy a legvalószínűtlenebbül, legtökéletesebb összhangban, ritmusban mozdul az ajkad széle, amit nem lehet nem lassított felvételként visszajátszani vagy ezerszer, miként aztán mindez kiteljesedik, s nyugvópontra jut egy másik ember szemében.

Mert igenis voltak olyan pillanatok, amikor már majdnem megérintettelek. Megláttalak, és akkor nem futott át az agyamon, sem sehol előtte soha az életben, de így most utólag belerakom, akkor benne lesz abban az érintésben, hogy azt szerettem volna, ha lehetne érinteni téged, csak úgy az üveglapon át, csakis attól, ahogyan nézlek, de nem lehetett.

Úgy beszélek - bocsáss meg érte - mint aki túl van már mindenen, bocsásd meg azt is, amit nem akarsz. Nem bírok úgy tenni, mintha nem kívánnálak, nem tudok úgy tenni, hogy nincs semmi. Nem érted milyen sziluetteket látni egy ablakban. Én annak láttalak, ahogyan óramű pontossággal jelensz meg és tűnsz el, az arcod, a kezed, a tekinteted pásztáz a hömpölygő tömeg felett, voltál te, és voltak mások...

Te voltál, árnyék a csipke bordűrök mögött, ami után érdemes kinyújtani a karunk. Akkor, ott, mikor azt hittem, akár az enyém is lehetsz - tévedtem, de a történet szempontjából ez lényegtelen, - és lettél. Te, Nekem. Elhittem. Neked. Mindent, hogy leszek más, mint mindenki más, aki valaha - akit valaha…

Nem tudom felidézni, hol voltam, mikor még nem tartoztunk össze.
Ezen túl és mindezen innen, az ellentétek egybevágásaképp határozod meg mindazt, ami még előttem áll, vagy történik velem. Az egész élet eliramlik, kedvetlen éjszakák borús, mártírom magánélete, fognám, de nincs. Szerelem? határozottan az.

Messzi, idegen tájak illatát hordja erre a szél, s olyankor menni kell...

Debrecen, 2008.06.15. (03:39)

--- --- ---

ezt rajtam kívül nem olvasta senki. neked sem küldtem el.
és ezt nekem most iszonyat furcsa volt ennyi idő után elolvasni.
hmm. : )

csájníszvödzsájná.

A NAP POÉNJA:

Ki a kínai..?

Állítólag a világon átlag minden 5. ember kínai. Mi is öten vagyunk a családban, tehát valaki kínai. Lehetek én. De lehet apa, vagy anya is. Lehet a bátyám Tomi, vagy az öcsém Hao-Ce Hang. Nem tudom. Szerintem Tomi az.

2010. május 11., kedd

karma.

helyzetjelentés:
23:20  - miután hulla fáradt vagyok és már fél 10-kor aludni szerettem volna, de mégis egy órát vártam feleslegesen Balázsra msn-en, miközben úgy volt, hogy 20 perc múlva jön... de bealudt. én is szívesen bealudtam volna... teljesen bosszúsan ágybabújás. aztán szitkozódva rájönni félálomban, hogy még nem végeztem el a fontos dolgaimat... hát ez egyszerűen hihetetlen.
legalább egy napon kialudhatnám magamat. legalább egy napon korán el tudnék aludni, erre bezavar ezer külső tényező.


hát igen. én is ugyanúgy...
a karma rögös ösvényein járok.

*kissécsalódott*


--- --- --- 

huszonhárom.

EZ A POSZT CSAK NEKED SZÓL! <3    : )

szeretlek Balázs. <3
huszonhárommilliószor jobban, mint huszonhárom hónappal ezelőtt. nem csökkent az érzés, nem stagnál, egyszerűen csodálatos módon csak nő és nő és nő.
a mai nap több okból vízválasztó. végre újra a régi énem vagyok. az az életvidám, boldog, odaadó, szeretnivaló lány, akit megismertél. és ez mind a tiéd. ^^ csak a tiéd. <3
alig várom már, hogy lássalak és a nyakadba ugorjak, és te meg csak ölelsz, ölelsz, szorítasz magadhoz, és csókolsz, csókolsz... és a gyönyörű szemeiddel rámnézel és elmosolyodsz.
imádom azt a kis huncut mosolyodat. és imádom, ahogy hozzám érsz. és ahogyan hozzám szólsz. ahogy rámnézel. ahogy megnevettetsz. ahogy megvigasztalsz. ahogy fogod a kezem. ahogy vigyázol rám. imádom, ahogy alszol. ahogy nézel miközben alszom. imádom, ahogy gitározol, imádom, ahogy énekelsz, ahogy dalt írsz. ahogy játszol, ahogy főzöl, ahogy mosogatsz, ahogy takarítasz, ahogy motorozol, ahogy táncolsz, ahogy jégkorizol, 
ahogy velem vagy.

melletted jól érzem magam, melletted boldog vagyok, melletted biztonságban vagyok.
nekem már senki más nem kell az életben. csak Te.
szeretlek Balázs. <3

.d.b.

vége.

Tegnap még bosszút akartál vagy megváltást, azt akartad, hogy vigyék börtönbe és végezzék ki. Tudod, amíg ilyesmit érzel, a másik a messzeségben örül. Addig még hatalma van fölötted. Amíg bosszúért kiáltasz, a másik kezeit dörzsöli, mert a bosszú az vágy is, a bosszú megkötöttség. De eljön egy nap, mikor felébredsz, szemed dörzsölöd, ásítsz, s egyszerre észreveszed, hogy már nem akarsz semmit. Nem bánod azt sem, ha szembejön az utcán. És mindez, belülről, egészen laza és őszinte, tudod... : ) nincs többé semmi görcsös, semmi fájdalmas, semmi önkívületes az egészben. Mi történt? Nem érted. Már nem akarsz bosszút, nem... s megtudod, hogy ez az igazi bosszú, az egyetlen, a tökételes, az, hogy már nem akarsz semmit tőle, nem kívánsz neki rosszat, sem jót, nem tud többé fájdalmat szerezni neked.. mert te egyszerűen különb vagy nála. sokkal jobb. több. igazi ember.

igen, vége van. örökre. : )
--- --- ---
hát erre jó az agykontroll, a tisztító gondolkodás. 
mint a villámcsapás, úgy vágott belém a felismerés...
---
álltam az állomáson, nyomott idő, nyomott kedv. ahogy beállt a tizennyolcas a buszmegállóba, rögtön elkezdett szakadni az eső... gyorsan felszálltam a buszra és csak mosolyogtam. leghátulra ültem, a legmagasabb helyre, és a nyitott ablakon keresztül az arcomba süvített a menetszél, ami bőven hozott esőcseppeket is magával. egyáltalán nem zavart, egy pillanatra sem jutott eszembe, hogy becsukjam az ablakot, inkább a szememet hunytam le helyette és csak mosolyogtam. annyi minden eszembe jutott. szinte az egész eddigi életem lepergett a szemem előtt, és közben megvilágosodtam. semmi sem történhet ok nélkül. ma kaptam Éva nénitől egy személyreszabott igazi horoszkópot, amin persze nem tudok eligazodni, mert olyan, mint valamilyen hihetetlen matematikai képlet, de néhány dolgot megértettem. és hiszek benne. például.. mennyire nem akartam otthagyni a csokonait, mégis ez kellett ahhoz, hogy elinduljak a jövőm felé. hogy megalapozzam az életem. a sors mindvégig a kezében tartott. 
ahogy leszálltam a buszról újra mosolyognom kellett. az esőnek már nyoma sem volt, hét ágra sütött a nap, és meleg levegő vett körbe. miközben gyalogoltam a poros utcán elöntött a mérhetetlen boldogság, és végre rájöttem, hogy mennyire értékes és nagyszerű lány vagyok. minden egoizmust félretéve, teljesen ártatlanul. 
tudatosult bennem, hogy sikerült végre az ire rárakni azt a bizonyos makacs pontot. lezártam az életemnek minden negatív és rossz szakaszát, már nincs bennem semmi harag, gyűlölet, bosszúvágy... nem maradt semmi belőle, csak én vagyok. és boldog vagyok. soha nem voltam még ilyen boldog. értem az életemet, szeretem, vannak céljaim, vannak elképzeléseim. sikert sikerre halmozok, és nem állhat az utamba semmi. többet fogok elérni, mint amiről az emberek csak álmodhatnak. optimista vagyok... hiszen mindig is az voltam... csak elvesztem magamban, bezártam magam a saját sötétségembe... a régi énem, a régi detti, aki voltam évekkel ezelőtt... újra itt van. újult erővel, erősebben, mint bármikor. megküzdöttem a démonaimmal, és nyertem. mindenem meg van az életben, amire csak vágyok, és én így vagyok tökéletes. a hibáimmal együtt. tökéletes az összes hibám.
mennyire jó így élni. : ) már el is felejtettem... 
miután ennyire megvilágosodtam, már csak sajnálni tudom azokat az embereket, akik nem tudnak kiszabadulni a saját fejükben lévő sötét börtönből. miért kell a rossz emlékekkel foglalkozni? miért kell másban keresni a hibát, mikor csak magukba kellene nézni és egyből meglenne mindennek az oka. minden válasz minden kérdésre. miért akar mindenki megfelelni? csak önmagunknak kell megfelelni, és azzal már mindenkinek megfelelünk. miért kell az önsajnáltatás? miért kell a spleen? miért kell a gyűlölet? miért kell a bosszú? 
a válasz ennyi: az emberek gyengék. én erős vagyok. boldog, halálosan szerelmes, optimista, öntudatos, segítőkész, céltudatos, nyílt, letisztult és csodálatos. : ) eggyé váltam a nappal, a holddal és a csillagokkal. nem győzhet le senki és semmi.
rossz volt ennyi időt árnyékban gubbasztva élnem. de mostmár újra itt vagyok.

készülj világ, elindultam ...

2010. május 10., hétfő

.nekorb

marad a csönd.


--- --- ---

kitörés,

“A harcos tudja, hogy bizonyos pillanatok megismétlődnek.
Gyakran találkozik ugyanazokkal a helyzetekkel és nehézségekkel. Ilyenkor elkeseredik, mert úgy érzi, hogy nem fejlődött semmit, hiszen az élet kellemetlenségei újra meg újra visszatérnek.
- Ezen egyszer már keresztülmentem - panaszolja a szívének.
- Valóban, ezen már keresztülmentél - válaszolja a szíve. - De nem léptél túl rajta.
És a fény harcosa megérti az ismétlődő leckék értelmét: általuk tanulja meg, amit korábban nem volt hajlandó megtanulni.”

(Paulo Coelho: A fény harcosának kézikönyve.)

--- --- ---
találtam egy rövid mesét, amit mindenkinek érdemes lenne elolvasni. én próbálok belőle erőt meríteni, hiszen ebből a célból íródott.
---> ---> --->

Egy nap a paraszt szamara beleesett a kútba. Az állat órákon át szánalmasan bőgött, miközben a paraszt megpróbált rájönni mit is tehetne. Végül úgy döntött, hogy az állat már öreg és a kutat úgyis ideje már betemetni; nem éri meg kihúzni az öreg szamarat.

Áthívta a szomszédait, hogy segítsenek. Mindegyik lapátot fogott és elkezdtek földet lapátolni a kútba. A szamár megértette, mi történik és először rémisztően üvöltött. Aztán, mindenki csodálatára, megnyugodott. Pár lapáttal később a paraszt lenézett a kútba. Meglepetten látta, hogy minden lapátnyi föld után a szamár valami csodálatosat tesz. Lerázza magáról a földet és egy lépéssel feljebb mászik. Ahogy a paraszt és szomszédai tovább lapátolták a földet a szamárra, lerázta magáról és egyre feljebb mászott. Hamarosan mindenki ámult, ahogy a szamár átlépett a kút peremén és boldogan elsétált!

Az élet mindenfajta szemetet és földet fog rád lapátolni. A kútból kimászás trükkje, hogy lerázd magadról és tegyél egy lépést. Minden probléma csak egy lehetőség a továbblépésre. Bármilyen problémából van kiút, ha nem adod fel, nem állsz meg!
 --- --- ---

hát rázd meg magad és lépj egyet feljebb!

2010. május 9., vasárnap

don't speak.








nincsenek szavak.
nem kellenek.
kifordított világ.
az én igazi világom.
emlékezés nélküli város.
körülnézek.
nem értem.
hiányzik valami.
rögtön olyan pihe-puha leszek.
nem változik semmi.
csak valami hiányzik.
kinézek a vonatablakból.
megtalálom.
a legszebbet.
a legszebb szerelmet.
nekem ez a legszebb.
különbözik.
megváltoztathatatlanul hozzám tartozik.
belémsimul.
leszállok a vonatról.
...
és nem keresek tovább...

amúlt.

- - -
egy jó ideje nem ittam alkoholt.
legalábbis annyit nem, hogy részeg legyek.
.
egy jó ideje nem voltak gondolatok, emlékek.
legalábbis annyi nem, hogy rosszul érezzem magam tőlük.
.
egy jó ideje én vagyok a legboldogabb lány a világon.
legalábbis én így éreztem.
.
most mégis kísért.
a múlt.
.
.
.
aggasztó, mert ilyenkor szoktam én totál váratlanul 
rettenetesen tróger jobbágy mocsári szörnyre inni magam...
.
közel az idő. közelebb mint gondolnád.
.
.